Tudj�tok, milyen az a r�zsasz�n k�d? �s azt, hogy milyen szerelmesnek lenni? Nekem mindkett�ben r�szem volt. A randi ut�n boldogan lebegtem a f�ld felett napokig, nem tudtam m�sra gondolni, csak a „b�cs�nkra”. A nagy k�dt�l nem is vettem �szre. Ha nincs Hermione tal�n m�g most sem vettem volna �szre. De persze Hermione �l �s l�legzik. Na nem mintha az ellenkez�j�t akarn�m!

Sz�val el�sz�r minden rendben volt. Vihar el�tti csend..., szokt�k mondani.

- Kate, azon fil�ztam... – huppant le mell�m Hermione eb�dsz�netben. �rdekl�dve pillantottam fel, gondoltam, valami k�nyvekkel kapcsolatos dolog lesz. – Mikor is volt a randitok Ronnal?

Ron... Ron... Ron..., �br�ndoztam.

- Szombaton... – leheltem neki.
- Aha. �s ma milyen nap van, dr�g�m? – k�rdezte k�nnyed�n.
- Cs�t�rt�k – v�laszoltam. Mi olyan �rdekes ebben?
- Nem gondolod, hogy itt valami bibi van?
- Mire gondolsz? – lep�dtem meg. T�nyleg nem tudtam, mire gondolhat.
- Nem akarlak megr�miszteni, Kate, de... Szombat �ta j� p�r nap eltelt, Ron pedig nem jelentkezett az�ta.

Fesz�lt cs�nd k�vetkezett, magamban pr�b�ltam sz�molni a napokat, mire hirtelen megvil�gosodott minden:

- NEM KELLEK NEKI! – sik�tottam.

El sem hittem, hogy eddig nem esett le. Pedig nem voltam rossz matekb�l (annak idej�n). Annyira el voltam a saj�t kis k�d�mben, hogy valahogy nem is figyeltem erre. Most, ha belegondolok, Hermion�nak igaza van. Itt valami bibi van. Mik�zben a s�r�s sz�l�n �lltam Hermione cs�v�lta a fej�t, �s ezt hajtogatta:
- Te teljesen bed�lt�l neki! Az �v� vagy, teljesen, Kate. Menthetetlen�l.

Abban a percben ez legkev�sb� sem �rdekelt, csak az, hogy megtudjam, mi�rt nem keresett.

- Mit tegyek, Hermione? – n�ztem r� k�ny�r�gve.
- Nem tudom, Kate. Az�ta semmi �letjel nincs r�la?
- �risten, lehet hogy valami baja esett?
- Nyugi, Kate! – csit�tott.
- Musz�j megkeresnem! Musz�j... M�g azt sem tudom, hol lakik. Azt sem, hogy mivel foglalkozik, nem tudok semmit – kapkodtam a fejem. – Mit tegyek? – suttogtam, mik�zben a fejemben pr�b�ltam valami �szszer� magyar�zatot tal�lni az �gyre.
- Tal�n csak...
- Mi? – k�rdeztem.
- Tal�n megijedt... – mondta ki Hermione.
- Mit�l? – tetettem az idi�t�t.
- T�led. – Na erre nagyot n�ztem. – Figyelj, most nem arra c�lzok, hogy ijeszt� lenn�l, de a cs�kotok ut�n - Igen, a cs�k... – �gy �rezheti, hogy t�ls�gosan beleestetek ebbe a kapcsolatba.
- Lehet, hogy igazad van – t�prengtem. – Akkor most mit tegyek? Ne is keressem?
- H�t, lehet, hogy nem lenne t�l j� �tlet.

Megfogadtam Hermione tan�cs�t. V�g�l is, nem tehettem jobbat, mert fogalmam sincs, hol kereshetn�m. �gy h�t, v�rtam. �s v�rtam, �s v�rtam... Eg�szen vas�rnapig. J�, tudom! Nem a t�relmemr�l vagyok h�res. Ha visszagondoltam a randink napj�ra, minden olyan t�volinak t�nt. A s�ta, a piknik, a besz�lget�s, a cs�k. �s ami a legsz�rny�bb volt, hogy nagyon hi�nyzott. Hiszen milyen rossz is, mikor megk�stolsz egy �nycsiklandoz� s�tem�nyt, �pp, hogy lenyelted az els� falatot, amikor j�n a pinc�r, �s elviszi az eg�szet. Na, ugyanez t�rt�nt a kapcsolatunkkal is. Alig k�stolhattam bele, m�r el is illant.

Vas�rnap d�lut�n volt, �s a konyh�ban �lltam. T�prengtem, hogyan is tudn�m megtal�lni Ront. Azt�n hirtelen bevillant: a park! Derengeni kezdett: Ez a kedvenc helyem... Bing�! Azonnal �tnak eredtem a park fel�. Mikor oda�rtem, kiss� meglep�dtem, ugyanis rengetegen voltak. Hogyan fogom �n itt megtal�lni Ront? K�ts�gbeesetten szedtem a l�pteimet, �s v�rtam, hogy megpillantsam a v�r�s kobakj�t. M�r-m�r kezdtem feladni, amikor megpillantottam. Ott �lt az egyik padon egy nagy t�lgyfa mellett. A lelkesed�st�l felvillanyozva �jult er�vel indultam el, �s m�r kezdtem magamban megfogalmazni, hogy mit is mondhatn�k neki. Megtorpantam egy pillanatra: T�nyleg mit fogok mondani? Tal�n azt, hogy: Szia Ron, mi�rt nem kerest�l? Vagy azt, hogy: Szia, Ron! Mondd, rosszul cs�kolok? Megr�ztam a fejem, gondolv�n, majd improviz�lok.

Azonban minden m�shogy alakult, mint ahogy terveztem. Megk�zel�tettem a padot, vagyis Ront, �s m�r biztos voltam benne, hogy � az. Csendesen l�pkedtem m�g�tte, �s egy lend�letes huppan�ssal le�ltem mell�.

Meglep�dve n�zett fel, azt hiszem, val�ban megleptem. H�t m�g � engem! Egyenesen megr�misztett. Alig b�rtam megsz�lalni, ink�bb zavartan les�t�ttem a szemem. Ron ugyanis s�rt. Nem zokogott, de l�ttam, hogy nedves az arca.

- Mi-mi t�rt�nt? Mi-mi a baj? – motyogtam, teljesen elfelejtve, hogy nem �gy akartam ind�tani. R� akartam z�d�tani minden haragom, ehelyett megt�rve �ltem, �s nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel.

Szerintem sz�p, ha valaki kimutatja az �rz�seit. Ha elnyerted a bar�ts�g�t, kit�rulkozik el�tted. �n sem v�gytam semmi m�sra, minthogy jobban megismerjem Ront. Mes�ljen mag�r�l, egyszer�en mindent tudni akartam r�la. Azt akartam, hogy t�rulkozzon ki el�ttem. De nem �gy akartam. Nem �gy, hogy egy parkban tal�lok r�, s�rva. Erre nem sz�m�tottam. Sz�momra fi�t l�tni s�rni... R�m�lom. Nem �gy �rtem, hogy sz�gyen lenne, s�t! Ha mi l�nyok s�rhatunk, �k mi�rt nem? M�gis... Megr�miszt. Megr�miszt, mert nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Hiszen nem �lelhetem �t, �s mondhatom: Ne agg�dj, minden pasi bunk�!

Felemelte a fej�t, �s b�natosan n�zett r�m. A mosolyg�s, �letvid�m Ron helyett egy megt�rt, elkeseredett Ron �lt mellettem. M�gis mi t�rt�nhetett?

- Ron... – kezdtem, de megr�zta a fej�t. – Mi...?
- Kate... – kezdte egy nagy s�hajt�ssal – El�sz�r is, ne haragudj... – hangja m�ly volt �s rekedt. – Nem kerestelek. – �vatosan b�lintottam. – De... Nem te vagy az oka.
- Ezt hogy �rted?
- Nem az�rt nem kerestelek, mert nem vagyok r�d k�v�ncsi.
- �! �n azt hittem, hogy... Nem is tudom... megunt�l tal�n – motyogtam v�r�sen.
- Ez butas�g! – r�zta a fej�t. – Semmi ilyesmir�l sz� nincs. Az ok teljesen m�s.
- Mi?

L�ttam, hogy el akarja mondani, de nehezen j�nnek a szavak a sz�j�ra.

- T�rt�nt egy baleset – kezdte nagy nehezen. – A sz�leim munk�ja vesz�lyes. Ezzel �k is tiszt�ban vannak. V�g�l is, jobb bele sem gondolni az esetleges sz�rny�s�gekbe, nem? Sz�val egy hete, vas�rnap anya �pp munk�ban volt, amikor s�lyosan megs�r�lt. Szerencs�re elsz�ll�tott�k a Mung�ba, de ha kicsit k�s�bb tal�lnak r�, tal�n... tal�n...

K�t k�v�r k�nnycsepp g�rd�lt v�gig Ron arc�n, mire �n vill�mgyorsan megfogtam a jobb kez�t, �s megszor�tottam.

- Most is ott van, �s nem tudni, mikor ker�l haza. Nagyon beteg... – suttogta. – Nem is biztos, hogy – nagyot nyelt – t�l�li.
- Ron, �n �gy sajn�lom! Bocs�ss meg nekem, k�rlek!
- Mi�rt kellene megbocs�tanom? – n�zett r�m �szinte csod�lkoz�ssal.
- Az eg�szet f�lre�rtettem! Amikor nem kerest�l napokig, megijedtem. A randink ut�n �gy �reztem, minden rendben van, hogy te �s �n... – suttogtam. – Azt�n nem kerest�l, �s akkor j�ttem r�, hogy f�lre�rtelmeztem valamit. Tal�n te nem �rezted j�l magad. Tal�n megcs�kolni sem akart�l, tal�n sosem akarsz m�r l�tni. Mindent f�lre�rtettem, �nz� voltam. Sajn�lom!
- �n is �gy tettem volna – motyogta Ron. – Hasonl� esetben nekem is rosszul esett volna ez. Emiatt nem kell bocs�natot k�rned – er�ltetett az arc�ra Ron egy mosolyt.

K�zelebb csusszantam, �s megfogtam a kez�t.

- �n veled vagyok – suttogtam. – �rzem, hogy nem lesz semmi baj. Anyuk�d meg fog gy�gyulni. Minden rendben lesz – hajtogattam, de bel�l magam sem tudtam, t�nyleg �gy �rzek-e.
- K�sz�n�m – v�laszolta. Lassan fel�m ford�totta a fej�t, �s megcs�kolt. – K�sz�n�m, Kate! – mosolyodott el, de szem�ben �jabb k�nnycseppek gy�lekeztek.

Zavar�ban egy gyors mozdulattal megt�r�lte �ket, �s a f�ldet kezdte fix�rozni.

- Azt hiszem, hogy most haza kellene mennem. Figyelj Kate, �n k�sz�n�k mindent, de most egyed�l szeretn�k lenni. Rem�lem meg�rted.

B�lintottam.

- Hazak�s�rlek – mondta, majd k�zen fogott.

Sz�tlanul s�t�ltunk egym�s mellett k�zen fogva. Szomor� volt ez az eg�sz, �s nem tudtam, hogyan l�balhatn�nk ki ebb�l a sz�rny�s�gb�l.

- B�nt, hogy ilyen szomor� vagy – kezdtem. – A vid�m Ron mikor t�r vissza? – mosolyogtam r�.
- Kate, te is tudod, hogy neh�z ez most nekem. Anya...
- Anyuk�ddal minden rendben lesz, �n tudom!
- M�gis honnan? Honnan tudod, Kate? – emelte fel a hangj�t. – Mit�l vagy ilyen magabiztos? Hiszen nem is ismered! Nem is ismersz minket! Az eg�sz helyzetr�l nem tudsz semmit, �s van k�ped azt k�rdezni, hogy mi�rt nem vagyok vid�m, mik�zben az �ll�tatod, hogy minden rendben lesz? – kiab�lt.
- �n csak gondoltam, felvid�talak – szeppentem meg.
- Te csak ne akarj felvid�tani! Azt hiszed, siker�lhet? Az any�m b�rmelyik percben meghalhat, hogyan lehetn�k vid�m? Meg�ll az eszem, Kate!
- �n csak seg�teni akartam, Ron. De �gy l�tom, nincs r�m sz�ks�ged. M�gis mit k�pzeltem? J�l hittem �n: nem az volt az oka, hogy nem kerest�l, mert anyuk�dnak balesete volt. Te egyszer�en nem akarsz engem, �s most k�nnyed�n letagadod ezt! Ne hazudj m�r nekem, Ron Weasley!
- Azt hiszed, minden r�lad sz�l? Gondolhatod, volt jobb dolgom is, mint ut�nad szaladg�lni! Egy randink volt csak, nem �l�nk egy�tt nyolc �ve, szabad ember vagyok.
- Akkor mi�rt cs�kolt�l meg? Azt hittem, �rzel ir�ntam valamit.
- Tal�n nem kellett volna megcs�koljalak. Ha �jra kezdhetn�m...
- Mi lenne? – sziszegtem.
- Nem h�vn�lak el randizni. – Szavai meg�lltak a leveg�ben. Egy pillanatra minden megfagyott, olyan volt, mintha meg�llt volna az id�. Dermedten �lltam, �s Ront b�multam. Egyszerre d�lt bennem k�t �rz�s: egyr�szr�l nagyon rosszul estek a szavai, olyan volt, mintha becsaptak, el�rultak volna. M�sr�szr�l m�rhetetlen d�h�t �reztem, neki tudtam volna esni Ronnak, �s addig �tni, p�f�lni, am�g csak er�m engedi.
- Menj el – suttogtam csendesen.
- Kate...
- Menj el, Ron. – Hirtelen visszacs�ppentem a val�s�gba, az �rz�seim olyan h�vvel t�rtek a felsz�nre, mint amikor a megz�dul� v�zt�meg �tszak�tja a g�tat. - �s �n m�g agg�dtam �rted, kerestelek – jegyeztem meg. – Ostoba voltam. H�t tudod, mit? Menj a fen�be, Ron! – ki�ltottam k�nnyekkel k�szk�dve. – Menj, ne is l�ssalak, soha t�bb�!
Haragos tekintet�t a szemembe f�rta, majd egyetlen gyors mozdulattal megfordult, �s elsietett.