Megk�v�lten �lltam, �s b�multam a t�volod� Ront. Ut�na akartam ki�ltani, �s bocs�natot k�rni, de a b�szkes�gem nem engedte. �s gy�va is voltam. V�g�l is nem �n kezdtem. Az eg�sz veszeked�s az � hib�ja. �s egy�bk�nt is � b�ntott meg engem, teh�t neki kell eln�z�st k�rnie. Lass� l�ptekkel az ajt� fel� vettem az ir�nyt, majd odabent ledobtam magam a kanap�ra. Agyam eszeveszett temp�ban zakatolt, az elm�lt m�sf�l �ra esem�nyei gyors�tott temp�ban peregtek le a szemem el�tt. Istenem, mi�rt mentem el megkeresni? Egy�ltal�n minek ismertem meg? Mindig azokat a f�rfiakat tal�lom meg, akik csak f�jdalmat okoznak. Sz�nalmas vagyok. Azonban ha belegondolok, mindig ott lyukadok ki, hogy szeretem. Hiszen m�r az els� tal�lkoz�sunkkor beleszerettem. Hogyan is tudtam volna ellen�llni az az�rk�k szemeinek, amelyek mindig a tengerre eml�keztetnek? Az arc�n �l� szepl�i pedig annyira �dess� teszik, hogy mindig mosolyra h�z�dik a sz�m, mikor megl�tom. A karjaiban biztons�gban �rzem magam, olyan, mintha � lenne az �n v�d�pajzsom, aki mellett semmi b�nt�d�som nem eshet. Most azonban esett. �s ez f�j. Kegyetlen�l. Tal�n t�nyleg nem kellett volna annyira ragaszkodnom a felvid�t�s�hoz. Igen, ez volt a gond. Persze, mindig minden az �n hib�m. Azt hiszem, mindent elrontottam. Hiszen ez, hogy elzavartam amolyan szak�t�sszer� volt, nem? Nem tudom, mi �thetett bel�m. Abban a percben a d�h olyan m�reteket �lt�tt bennem, hogy k�ptelen voltam ellen�llni. T�l durva voltam vele, de mit tehettem volna, ha olyan bunk� volt? M�g hogy megb�nta a randinkat? Hogy lehet ennyire �rz�ketlen?

Kate hossz� �r�kon �t gubbasztott a szob�ban, l�bait maga al� h�zva, �ll�t rajtuk pihentetve meredt maga el�. Egyik pillanatban agya sebesen p�rg�tt, m�g egy m�sikban, mint akib�l kisz�vt�k az �rtelmet, �resen kongott. Hol Ront, hol mag�t hib�ztatta, egyszer�en nem tudott napirendre t�rni a t�rt�ntek felett. Titokban mag�t �tkozta, ami�rt nem voltak m�r kor�bbi tapasztalatai, amelyek alapj�n, most tudn�, mi a teend�. �gy azonban tan�cstalanul merengett a r� v�r� Ron-n�lk�li j�v�n. K�t v�kony sug�rban folytak az arc�n a k�nnyek, � azonban �szre sem vette. Az a gondolat, hogy tal�n m�r sosem �rezheti Ront p�r centire �mellette, f�jdalommal vegyes retteg�ssel fogta el. Az esz�be sem jutott, mit csin�lhat, �rezhet a m�sik ugyanabban a pillanatban.

Ron ugyan�gy, mint Kate, k�ts�gek k�z�tt verg�d�tt. Ezt v�g�l is sz� szerint is �rthetj�k, hiszen az �gy�ban forgol�dott, arc�t m�lyen a p�rn�j�ba f�rta, mintha messzire szeretne menek�lni a r� v�r� gondok megold�s�nak terh�t�l. Ha visszagondolt a veszeked�s�kre, sz�gyen �nt�tte el, a viselked�se borzalmas volt, �s ahogy besz�lt Kate-tel! M�sfel�l, � sem �rezte mag�t teljesen b�n�snek. Bel�l m�gis tudta, hogy olyat mondott, ami nehezen megbocs�that�. Hogyan is gondolta? Mi�rt volt ilyen felel�tlen? Nem is b�nthatta volna jobban meg a n�t. Nagyot s�hajtott, majd lehunyta a szem�t, rem�nykedve, hogy a barisz�molgat�s majd bev�lik. T�vedett, szem�re sehogy sem j�tt �lom. Lelkiismerete nem hagyta nyugton, �s legbel�l Ron is tudta, hogy rosszul cselekedett, csak nem vallotta be mag�nak.

Egy csepp, kett�, h�rom... Kate arc�n sorban folytak a k�nnycseppek, �s lepotyogtak a f�ldre.
Egy suta mozdulattal les�p�rte �ket, majd kez�t bl�z�ba t�r�lte. Egyenesen el�re n�zett a szemben l�v� falit�k�r k�zep�be. L�tta elmaszatol�dott arc�t, feldagadt szemeit, kipirosodott orr�t, �s v�gtelen�l szerencs�tlennek �rezte mag�t. M�gis mit csin�l? Ron miatt s�r? Amiatt a bunk�, nagyk�p�, szem�t Ron miatt, akit annyira szeret? Tudta a v�laszt: igen. Nem tudott napirendre t�rni a veszeked�s�k felett. Friss volt m�g a kapcsolatuk, att�l rettegett, egy ilyen apr� hiba is der�kba t�rhet mindent. Lass� mozdulatokkal feltorn�zta mag�t az �gyra, �s szorosan mag�hoz �lelte a p�rn�j�t. Lehunyta a szem�t, �s maga sem hitte, hogy olyan gyorsan, de elnyomta az �lom...

H�tf� reggel. Val�sz�n�leg nincs olyan ember, aki szereti a h�tf�t. �gy vagyok ezzel �n is. El�lr�l kezdeni a hossz� hetet, a munk�t, a sok bonyodalmat... Alig l�ptem be a k�nyvt�rba, Hermione m�ris lecsapott r�m.
- Na? Megtal�ltad?
- Szia Hermione... – k�sz�ntem, majd azonnal be�lltam a pult m�g�.
- Nem vagy t�l vid�m... – �llap�tja meg. – Mi t�rt�nt?
- Semmi... – v�laszoltam, �s az k�nyvt�ri k�rty�kat kezdem sorba rakni.
- Ronnal t�rt�nt valami? – k�rdezte s�padtan.
- Megtal�ltam egy parkban... �sszeveszt�nk – taglaltam az esem�nyeket, de t�bbet nem �llt sz�nd�komban el�rulni. Ezt Hermione is �rezhette, mert elfordult, �s elt�nt az irod�j�ban.

Teltek a napok, kezdtem teljesen elfelejteni a veszeked�s�nket. Belet�r�dtem a lehetetlenbe, hogy nem l�tom t�bbet. Lelkem egy apr� r�sze azonban tiltakozott ez ellen, �s nem volt nap, hogy ne juttatta volna eszembe a v�r�s kobakost. �letem visszat�rt a rendes ker�kv�g�sba, mint amilyen m�g Ron el�tt volt. Vid�man tettem-vettem a k�nyvespult m�g�tt, amikor Hermione hirtelen el�m toppant.

- Kate, sz�ks�gem van r�d.
- M�gpedig? – lep�dtem meg. �n kellek neki?
- Kaptam egy c�met, ahonnan el k�ne hozni p�r k�nyvet. Fontos lenne. Elm�sz?
- Persze... – hebegtem. – Add csak a c�met, elint�zem.
- K�sz! – mosolygott, majd a kezembe nyomott egy cetlit. – Addig majd helyettes�telek. Az�rt siess vissza!
- Rendben – b�lintottam, �s kil�ptem az ajt�n.

42 Figgle Avenue London 741523 - �llt a pap�ron. El�h�ztam a var�zsp�lc�m, �s el�h�vtam egy t�rk�pet. Le�ltem az egyik padra, �s hosszasan bogar�szni kezdtem seg�t�t�rsam. Sehol sem tal�ltam az utc�t. Mivel London el�g nagy, nem ment sim�n az �gy. Ekkor jutott eszembe az egyszer� var�zsige:
- Quaero - mormoltam, majd a cetlimre mutattam a p�lc�val. Egy kis k�k pont villant fel a t�rk�p egyik sark�ban. Nagyot s�hajtva vettem tudom�sul, hogy a hely London m�sik v�g�ben van. M�rgesen �sszegy�rtem a t�rk�pet, �s nekiindultam az �tnak. Buszoz�s, metr�, villamos... Ut�lom! De m�gsem hoppan�lhattam oda, ahol m�g sosem j�rtam. Sz�k egy �ra m�lva sikeresen meg is �rkeztem. Egy el�g elhagyatott, s�t�t kis utc�csk�ba ker�ltem, ahol nagy barna fakapuk voltak mindk�t oldalon. Nem igaz�n t�nt olyan helynek, ahol laknak, ink�bb mintha rakt�rak lettek volna. V�g�lis k�nyvek�rt j�ttem... 36... 38... 40... 42! V�gre! Egy nagy f�mkilincs volt a kapun, na meg egy kis t�bl�cska, amely megnyugtatott: j� helyen j�rok. F�l�nken k�zelebb l�ptem, �s kopogtam. Semmi. M�g egy l�p�st tettem, �s er�sebben d�ngettem. Csoszog� l�ptek zaja hallatszott, majd egy sz�rfel�ll�t� nyikorg�s. �sszeh�zott szemekkel v�rtam fogad�mra, aki egy el�gg� id�s, kopaszod� ember volt.
- Tess�k – sz�l�tott meg reszel�s hangj�n.
- �n... Kate Johnson vagyok. Hermione Granger...
- �, Miss Granger k�ldte! J�jj�n beljebb, dr�g�m!
F�lve tettem eleget k�r�s�nek, �s beljebb tipegtem. Jobbra-balra kapkodtam a fejem, h�tha megl�tok valami t�mad�t, vagy b�rmi gyan�sat. De nem volt ott semmi. T�gas bels� udvar fogadott nagy l�d�kkal, meg n�h�ny teheraut�val. L�ttam n�h�ny munk�st is, akik szorgosan rakodt�k a csomagokat le �s fel a teheraut�kra.
- M�r v�rtam, hogy j�jj�n – d�rm�gte az �r. – Mr. Creep vagyok. Sajnos nem tudtuk kisz�ll�ttatni a megrendelt k�nyveket, ne haragudjon, hogy el kellett j�nnie.
- Semmi gond – cincogtam.
- Miss Granger amolyan t�rzsv�s�rl�, mindig sok p�nzt hagy n�lunk – besz�lt tov�bb Mr. Creep. – Fontos, hogy el�gedett legyen vel�nk, de most sajnos... Nem tudtunk... �gy �rtem, erre nem voltunk felk�sz�lve.
- Ne agg�djon, Hermione nem csin�lt nagy �gyet ebb�l. Egyszer�en csak megk�rt, hogy j�jjek el.
- Ennek �r�l�k... Hova is tettem? Sz�p nagy csomag, nem tudom, el tudja-e vinni – n�zett rajtam v�gig. – Nem t�nik t�l er�snek. Na nem baj, majd elk�ld�k mag�csk�val valakit.
Na szuper. A nyakamba akaszt valami izomagy�t, akinek biztos semmi �rtelmessel nincs t�mve a feje.
- K�sz�n�m – v�laszoltam illedelmesen.
- J�jj�n, al� kell �rnia n�h�ny iratot. Tudja, csak hogy mindkett�nk bizony�thassa az �tv�telt.
- Igen, igen... J�v�k.
Bevezetett egy s�t�t irod�ba, de megk�nnyebb�l�semre egy gyors p�lcamozdulattal f�nyt var�zsolt. Kih�zott egy igen r�gi aktaszekr�nyt, �s keresg�lni kezdett.
- Girbelt... Gname, Grabb, Granger... Megvan! – emelte magasba a pap�rt. – Itt k�ne al��rni, na meg ott... K�sz�n�m, Miss...
- Johnson.
- Miss. Johnson. A p�nzt m�r megkaptuk Miss. Grangert�l. J�jj�n, odaadom a csomagot, meg sz�lok valamelyik f�ln�t�snak.
Kisietett az udvarba, �s egy hossz�t f�ttyentett. El�tte is termett h�rom f�rfi, akik el�g but�nak n�ztek ki. Mr. Creep valamit magyar�zott a sr�coknak, akik hevesen b�logattak, �s p�r perc m�lva megjelentek egy l�d�val. T�nyleg el�g nagy volt, magam nehezen cipelhettem volna el.
- Valakinek el k�ne k�s�rnie a h�lgyik�t – mutatott r�m. – De... Nem, nem ti – cs�v�lta a fej�t mosolyogva. – Mindj�rt j�v�k – intett, �s elsietett a szemk�zti aut�hoz. Nem messze t�lem volt egy sz�k, �gy lehuppantam r�, hogy kiss� kipihenjem magam a f�raszt� �t el�tt. Bamb�n b�multam a f�ldet, hallottam, ahogy Mr. Creeper megk�ri valamelyik alkalmazottj�t, hogy seg�tsen nekem. Nemsok�ra a k�zeled� l�ptek is eljutottak hozz�m.
- Olyat kerestem, akire bizton r�b�zhatom mag�csk�t. Mr. Weasley az egyik legjobb emberem.
MIIII??? Olyan gyorsan kaptam fel a fejem, hogy a nyakam nagyot reccsenve azonnal f�jni kezdett. Rem�ltem, hogy f�lelmem alaptalan, �s mindj�rt megpillantok egy sz�r�s, b�zl�, pocakos Weasleyt, de nem... Ez a Weasley magas volt, cseppet sem sz�r�s, nem is b�zl�tt �s teljesen rendben volt az alkata is. V�r�s haj, k�k szemek... Ron Weasley �llt el�ttem. H�t mi�rt ver engem az isten? Ron is �gy �rezhetett, mert alig hallhat�an felny�g�tt, de ezt csak �n vettem �szre.
- Weasley, a h�lgy... – kezdte Mr. Creeper.
- Kate Johnson – fejezte be Ron.
- H�t ismerik egym�st? – lelkes�lt fel az id�s �r. – Nagyszer�, akkor nem lesz unalmas az �t.
- Az biztos – motyogtam, �s felt�p�szkodtam. – K�sz�n�k mindent, Mr. Creep! – er�ltettem magamra egy mosolyt.
- Sz�vesen, dr�g�m. Mondja meg a f�n�k�nek, hogy �dv�zl�m.
- Felt�tlen – v�laszoltam, �s a kapu fel� vettem az ir�nyt. – Viszontl�t�s�ra! – k�sz�ntem, �s kil�ptem az utc�ra.

Eld�nt�ttem, hogy semleges leszek. Nem hagyom, hogy k�nos helyzetbe hozzon a szitu�ci�. V�g�l is, cs�ndben is t�lthetj�k az utat. Minden a terveim szerint haladt az utca v�g�n�l, ahol ugyanis megtorpantam. El�hal�sztam a t�rk�pet, �s v�gigb�ng�sztem az �tvonalat.
- Azt hiszem arra kell menn�nk – mondtam csendesen, �s jobbra mutattam.
- Azt hiszed? – k�rdezett vissza h�v�sen Ron, de a hangj�ban g�nyt is �reztem. M�rgesen n�ztem r�, �s sz� n�lk�l elindultam a szerintem helyes ir�nyba. – V�rj m�r! – ki�ltott ut�nam. – Mi van, ha rossz fel� megy�nk?
- Akkor megsz�vtad – feleltem f�lv�llr�l, an�lk�l, hogy visszafordultam volna. Sz�tlanul k�vetett, mindketten konokul hallgattunk. Ez �gy ment eg�szen h�sz percig, amikor ism�t megtorpantam. Idegesen n�ztem fel az utcat�bl�ra, majd �jra a t�rk�pre. Ism�t fel, majd le... Ez nem j�rja! Nagyot nyeltem... Nem ott voltunk, ahol lenn�nk kellett volna.
- Azt hiszem...
- Elt�vedt�nk, mi? – s�hajtotta. B�lintottam, mire keserves fintort v�gott, �s a legk�zelebbi padhoz cipelte a l�d�t. – Hermione sem volt komplett, mikor ezt r�d b�zta.
- Kezded a s�rteget�st megint? – v�gtam vissza.
- M�r az elej�n tudtam, hogy el fogunk t�vedni. L�tszott, hogy fogalmas sincs, mit csin�lsz.
- �, �s akkor mi�rt nem n�zt�l ut�na, merre kell menn�nk?
Erre m�r nem volt v�lasza, csak le�lt padra, �s n�zett maga el�.
- Most mit csin�lsz? Itt akarsz �lni estig? – f�rmedtem r�.
- Van jobb �tleted?
- Van. Keresd meg, merre kell menni! Nesze, itt a t�rk�p! – nyomtam a kez�be a kiss� gy�r�tt pap�rt, � pedig beletemetkezett. K�nyszeredetten helyet foglaltam mellette, �s kezemmel megt�masztottam az �llam. Felett�nk s�t�t felh�k gy�lekeztek, �s a sz�l is felt�madt kiss�.
- Ostento! - motyogta Ron. – Arra kell menni – mutatott balra. – Nem t�rt�nk el nagyon, csak egy h�sz perces kit�r�t tett�l – n�zett r�m v�dl�n, majd felt�p�szkodott, �s felemelte a l�d�t. – Gyere ut�nam, k�l�nben sose �r�nk oda! – ki�ltott h�tra, �n meg mit tehettem volna m�st, k�vettem.