Haza�rtem ut�n persze azonnal azon kezdtem agyalni, hogy helyesen d�nt�ttem-e. Aznap reggel egy ilyen aj�nlatra tal�n sz� n�lk�l igent mondtam volna. B�r lehet, hogy az akkor az �ppen t�l�rad� hormonjaimnak lett volna k�sz�nhet�. Akkor azonban, ott, Ron el�tt olyan m�s volt minden. Mikor m�r ott volt el�ttem a k�v�ns�gom (amit t�nyleg csak nagyon n�ha k�v�ntam), akkor m�r nem is akartam annyira. Belekezdeni �jra – k�ts�ges lett volna. Mert h�t persze �jra elronthatjuk. Aminek el�g kicsi az es�lye. Megint csak bemagyar�zod. A t�volt�lt�tt id� meg persze mindig ott lenne a Megbesz�lni val�k list�j�n, �s csak h�z�dna tov�bb kett�nk kis piszkos �gye. Ugyan m�r, nekem ez nem kell!

Hermione ma elj�tt hozz�m. Be sem jelentette, csak �gy megjelent. Pedig ha valaki, h�t � ismeretes az udvariass�g�r�l. Ennyit err�l. Nem sz�m�tottam vend�gre, ami n�lam annyit tesz, hogy irt� nagy kupi volt a h�zban. Elmosatlan t�ny�rok d�szelegtek a f�ld�n, amit csakis �n tudok kiker�lni, j�l ber�gz�lt mem�ri�mnak k�sz�nhet�en. A h�l�szob�mban a ruh�im a f�ld�n hevertek, gy�r�tten, koszosan. Azt hiszem, mosnom kell majd. Ezen fel�l �n sem fesz�tettem �pp a legjobb �llapotban. El is kezdtem szabadkozni Hermion�nak, de � egy legyint�ssel elint�zte.

- Ugyan, Kate! Mind tudjuk, hogy az ut�bbi id�ben nem a takar�t�son j�rt az eszed.

Mind?

- De neked is be kell l�tnod, hogy nem b�jhatsz el el�lem �r�kk�. Volt egy kis vit�nk, vagy ink�bb �gy mondan�m, hogy n�zetelt�r�s�nk...

- Ja, igen. Bez�rt�l a lak�sodba. Nemes gesztus vez�relt. Tudom.

- Most nem err�l akarok besz�lni – reag�l gyorsan.

- Pedig ezt is musz�j lesz megvitatnunk, azaz ink�bb megbesz�ln�nk egyszer. Ut�lom az elsim�tatlan �gyeket.

- Ha velem v�gezt�l, Ron lesz a k�vetkez�.

MI?

- Ami Ronnal t�rt�nt, az az �n saj�t �gyem. Nem k�rek hozz� �tmutat�t – v�laszolom nyersen. Majd � mondja meg, mi?

- J�, bocs�nat. – P�r percig habozik, de azt�n kib�ki: - Egy�bk�nt az�rt j�ttem, hogy...

- Na kezd�dik – vigyorodom el.

- Meg akarlak k�rni, hogy gyere vissza dolgozni. Sz�ks�gem van r�d.

- Ez felett�bb kedves dolog t�led Hermione, de �n m�g nem �llok k�szen.

- Dehogyisnem!

Sz�r�san n�zek r�, mire meg�rti, hogy most is abba pr�b�l belesz�lni, amibe nem kellene. Gyorsan les�ti a szem�t.

- Azt akarom mondani, hogy nem tudlak tov�bb n�lk�l�zni. M�sf�l h�napig volt�l t�vol, �n pedig egykor az�rt vettelek fel, mert kellett�l. Most is kellesz. Gyere vissza!

- Nem tudom, Hermione – s�hajtom magam, �s lezuttyanok a kanap�mra. M�g nem �rzem, hogy itt az ideje.

- Figyelj – kezdi, �s lass� l�ptekkel k�zeledik fel�m, majd le�l. – Ez a m�sf�l h�nap neh�z lehetett neked. Ronnal is besz�ltem, �s abb�l amit elmondott, azt gyan�tom, hogy val�s�gos remete lett�l. Nem akarom, hogy kett�nk kis n�zetelt�r�se ilyen reakci�t v�ltson ki bel�led. M�rmint ezt a begub�z�st.

- Te ezt nem �rted... – mondan�m, de a hangom elcsuklik. Na, kezd�dik. – Hirtelen minden �sszej�tt. Azt sem tudtam, mit akarok ezut�n. Semmi sem �rdekelt, senkit sem akartam l�tni. Napokig csak �ltem, �s n�ztem a falat. Olyan volt ez, mintha valaki m�s �lete lett volna. Mintha nem is Kate lettem volna.

- H�t �n sem ismertem r�d. Mindig tele volt�l optimizmussal. A r�gi Kate-et jobban szerettem, �s ideje, hogy visszat�rjen k�z�nk – mosolyog r�m kedvesen. – Hidd el, j�t fog tenni, ha �jra munk�ba �llsz.

�gy t�rt�nt, hogy a k�vetkez� h�tf�n m�r a k�nyvt�rban tal�ltam magam, �s csod�lkozhattam, azon, hogy hogyan is ker�ltem �n ide? Val�sz�n�leg el�g tan�cstalan k�pet v�ghattam, mivel Hermione odaj�tt, �s megnyugtatott, hogy term�szetes, ha nehezen r�z�dom vissza. Hiszen m�sf�l h�napig voltam t�vol, ami az�rt nem kis id�! Teljesen elszoktam a k�telezetts�gekt�l, ami valljuk be nem volt t�l sz�rny�. Nem kellett senkihez sem alkalmazkodnom, megfelelnem, vagy teljes�tenem b�rmilyen k�r�s�t. �s most kezdhetem �jra... H�t szuper.

Itt a k�nyvt�rban meg minden olyan borzalmasan izgi. Na j�, f�lre a tr�f�val. Semmi sem t�rt�nik. N�ha j�n egy-k�t tag, akik valami hal�l uncsi k�nyvet akarnak, �n meg odaadom. Nagyj�b�l ennyib�l �llnak a napok. J� esetben n�ha helyes f�rfiak is betoppannak, �s akkor nekem j� napom van. Hermione persze �szre veszi ezt rajtam, �s azonnal r�m sz�l, hogy a munk�ra koncentr�ljak. Persze neki ott van John, a t�k�letes bar�tja. � m�r befejezte f�ldi k�ldet�s�t – p�rt tal�lni mag�nak. Be kellene l�tnia, hogy nem mindenki olyan szerencs�s, mint �. Vagy ha szerencs�s is, minden bizonnyal pancser.

Hermione nem k�rdezett r�, �n pedig mag�t�l �rtet�d�en nem hoztam fel a Ron-t�m�t. M�g mindig kiss� sz�ven �t a dolog, b�r �n voltam, aki legut�bb v�get vetett mindennek. Az�ta nem l�ttam Ront, �s nem is hallottam fel�le. Egyik �nem �r�l neki, a m�sik meg legsz�vesebben vil�gg� k�rt�ln�, minden v�gya, hogy l�thassa.
- Kicsim! Megj�ttem – kukkant be az ajt�n John. – �, szia Kate!

Nemr�g ismerkedtem meg Johnnal. Hermion�nak m�zlija van, ez a pasi egy isten. Lehengerl� a humora, kedves �s udvarias. Hermione t�nyleg tudja, mit akar kezdeni az �let�vel.

- Hermione?

- Az irod�j�ban van. Hova mentek ma este? – faggatom.

- Hermione tal�lt valami puccos helyet. Tudod, milyen – mosolyog. – A maximalizmusa fogott meg benne. �s h�t ma este mindennek t�k�letesnek kell lennie.

- Nocsak, csak nem valami �vfordul�t �nnepeltek? Hermione nem is mondta... – motyogom, de a hangom elhalkul, mikor John hirtelen mell�m sz�kken, �s fojtott hangon besz�mol mindenr�l.

- Ma megk�rem a kez�t – avat be.

- Azta! – ki�ltok fel a meglepet�st�l.

V�g�lis nem kellene olyan meglep�d�ttnek lennem, hiszen mikor ideker�ltem, akkor voltak egy �vesek. Az meg m�r r�gen volt, �s persze a vak is l�tja, hogy �r�lten szeretik egym�st. Az�rt rem�lem, Hermione nem fogja kikosarazni.

- H�t, sok szerencs�t – b�ztatom. – Biztos igent mond. Titokban minden n� err�l �lmodozik. Csak titkoljuk, mert ha kimondan�nk, azzal r�er�szakoln�nk magunkat r�tok.

- Csak igazad legyen – motyogja, mik�zben idegesen h�z egyet a nyakkend�j�n. – Na megyek, megkeresem.

Hermione szerencs�s. Fura, hogy ezt hajtogatom eg�sz nap. Ink�bb �r�ln�m kellene. A legjobb bar�tn�m f�rjhez megy, �s �n is biztos ott leszek az esk�v�n. Habos-babos ruh�k, torta, pezsg�, helyes pinc�rfi�k... Most valahogy nem hoz l�zba. Tal�n a katasztrof�lis szerelmi �letem lehet az oka. Ha jobban belegondolok, nem tudom magam feles�gk�nt elk�pzelni. �n, amint az olt�rhoz �llok, �s �r�k h�s�get fogadok egy f�rfinek, al�rendelve ezzel magamat mindenf�le k�telezetts�gnek, ami ezzel j�r. Nem hiszem, hogy menne. V�lni meg nem akarn�k... M�giscsak �r�k esk�t fogadtam. Na ez sehogy sem logikus.

- Kate, Johnnal vacsor�zni megy�nk, bez�rn�l? – k�rdez Hermione.

- Persze, nem gond – mosolygok. – Mulassatok j�l – mondom -, �n meg majd csak elfoglalom magam este, mint m�r h�napok �ta... – motyogom magamnak.

Magamra marad�som ut�n a k�nyvt�r bez�r�sa mellett nincs m�s dolgom, �gyhogy a kezemben cs�rg� kulccsal a kij�rat fel� veszem az ir�nyt. Odakint teljes s�t�ts�g fogad, az utcai l�mp�k f�nye selymesen vil�g�tja meg az utat. December eleje l�v�n hideg van, a leheletem csak �gy has�tja a leveg�t. Azazhogy valaki m�snak a lehelete, mert �n NEM lihegek jelenleg...

- �RISTEN! Ki az? – ord�tok fel, mikor megfordul�som ut�n egy magas alakot veszek �szre.

- Kate? – j�n a megd�bbent k�rd�s. – Te meg mit keresel itt? Azaz �n csak... Hermione itt van?

- Johnnal van – b�k�m ki morcosan. – Vacsor�zni mentek, ma �n z�rok be. Sz�ks�ged van valamire?

- Nem igaz�n, csak besz�lni akartam vele.

K�nos cs�nd �ll be, �s m�g mindig nem hiszem el, hogy a peches napjaim ut�n m�g vannak pechesebbek.

- Nem tudtam, hogy visszaj�tt�l a ... szabads�godr�l.

- Hermione visszaparancsolt. Azt mondta, hogy felt�tlen sz�ks�ge van r�m, de szerintem ez csak duma. Nem b�rta n�zni a szenved�sem. K�tve hiszem, hogy Mr. Farrelnek, aki k�tnaponta �jabb k�nyv�rt j�n, annyira hi�nyoztam volna. Pedig helyes az �regfi� – mosolyodom el, mire Ron is megereszt egy f�lmosolyt.

- Kate, ami a m�ltkor t�rt�nt...

- Ron ne besz�lj�nk r�la, k�rlek – s�hajtok.

- Nem �rtem, mi�rt nem akarod �jra kezdeni a bar�ts�gunkat. Olyan j�l elvoltunk. Null�r�l mindent, mintha most ismert�k volna meg egym�st. A m�ltat pedig elfelejten�nk, �s sosem emlegetn�nk. Na, mit sz�lsz?

- Kecsegtet� aj�nlat, de az�rt vannak fenntart�saim. Ha most igent mondan�k, Hermione m�r a fej�be vette, hogy kib�k�t minket, �s nem hiszem, hogy nyugton hagyna minket. Ez pedig a m�lt bolygat�s�t jelzi.

- Kate...

- Arr�l nem is besz�lve, hogy a m�ltat nem lehet csak �gy elfelejteni. �n ebben nem hiszek. Az m�r bev�s�d�tt �let�nk napl�j�ba, �s egyes helyzetekben �gyis felmer�l majd. Honnan tudjam, hogy nem fogod sosem a fejemhez v�gni a t�rt�nteket? Honnan tudjam, hogy b�zhatok benned?

- Kate! B�zhatsz bennem. T�bbet nem k�vetn�k el olyan ostoba hib�t, mint legut�bb. Nem engedn�m, hogy egy bugyuta veszeked�s der�kba t�rje a bar�ts�gunkat, vagy ami volt... Egy�bk�nt meg hi�nyzol – teszi hozz� halkan.

- T�nyleg? – ragyog fel az arcom, azt�n ezt gyorsan let�rl�m r�la. – Val�ban? – k�rdezem most k�z�ny�sebben.

- Val�ban... – Ron elv�r�s�d�s�t m�g a s�t�tben is �rz�kelni. Mintha teste apr� energiabomb�kat l�vellne ki, amelyek felforr�s�tj�k a leveg�t. �n pedig lelkesen fogadom �ket, �s �gy �r�l�k nekik, mint majom a fark�nak.

- H�t, te is hi�nyozt�l nekem – ismerem el.

Nem hiszem el, hogy ezt mondtam! Most vallottam be, hogy hi�nyzott nekem. Pedig esk�sz�m nem akartam. Ezt a titkot, m�g magamnak sem vallottam be, nem hogy Ronnak! Az �rintett f�lnek! Mekkora egy idi�ta vagyok!

- Akkor benne vagy? Most m�r musz�j igent mondanod – vigyorog.

- Na j�, pr�b�ljuk meg! De csak mert ennyire ragaszkodsz hozz� – emelem fel a mutat�ujjam.

�s �gy t�rt�nt, hogy azon az est�n minden rendez�dni l�tszott. Tal�n m�gsem vagyok akkora pancser. Ronnal pedig megbesz�lt�nk mindent, �s ez valaminek a kezdete. Tal�n egy bar�ts�g�. Tal�n egy szerelem�. Ki tudja?