1. A kezdet

Harry Potter teljes m�rt�kben el�gedett volt az �let�vel. Erre meg is volt minden oka, hiszen fiatal volt, h�res, gazdag, voltak bar�tai �s im�dta a munk�j�t. Az aurori munka, amire gyerekkora �ta v�gyott, term�szetesen adta mag�t, hiszen a M�gia�gyi Miniszt�rium sz�m�ra Harry egy igazi kincs volt. Hatalmas tekint�lye volt, mindenki tisztelte �s szerette. Enn�l jobbat nem is k�v�nhatott volna mag�nak. �m valami m�gis hi�nyzott ebb�l a fantasztikus �let�b�l. �s ez nem volt m�s, mint a szerelem. � igen, a szerelem. Harry – b�r saj�t mag�n k�v�l csak k�t embernek vallotta be – �r�lten szerelmes volt. Szerelmes volt egy l�nyba, akit a sz�ps�ge, az esze, a humora �s a gy�ny�r� v�r�s haja tett igaz�n vonz�v�. Nem egyszer kapta azon mag�t, hogy munka helyett Ginny Weasley-r�l �br�ndozik, vagy egy megbesz�l�sen folyamatosan �t b�mulja. B�rmennyire is volt h�res, nem volt az a csajoz�s t�pus, �gy nem is tudta, mihez kezdjen a helyzettel. Nem merte bevallani az �rz�seit a l�nynak, mert att�l f�lt, hogy mindezt rossz pillanatban teszi. Hogy mi�rt is f�lt ett�l? Mert bizony, nem csak Harry Potternek volt szeme. Ginnynek nagyon sok udvarl�ja akadt, amit Harry a hatalmas f�lt�kenys�ge mellett meg is �rtett. Sz�vesen gondolt vissza a Roxfortban k�z�sen elt�lt�tt id�kre, de amikor ezen gondolkodott - akarva, akaratlanul – a h�bor� jutott esz�be, ami elv�lasztotta �ket egym�st�l. Ez a h�bor� is egy el�g �rdekes helyzet volt. Igaz, hogy a var�zsl�t�rsadalom megszabadult Voldemort nagy�rt�l, de mindig akadtak sz�k�tt, vagy visszat�rt hal�lfal�k, akik bizony sok neh�zs�get okoztak a var�zsl�knak. Egyik nap s�t�ltak Ronnal a miniszt�rium folyos�j�n. Ron folyamatosan dum�lt; Harry nem is figyelt arra, hogy mit mond, csak akkor, amikor bar�tja azt mondta ’Ginny’. De ilyenkor �ltal�ban az volt a t�ma, hogy mit csin�ltak George-dzsal, vagy, hogy mik t�rt�ntek az Od�ban. Ron m�r term�szetesen nem az Od�ban lakott, hanem Godric’s Hollowban Hermion�val, de ennek ellen�re gyakran l�togatott el r�gi otthon�ba. M�r t�nyleg r�g�ta besz�lt, amikor egyszer csak felki�ltott:

-         Harry! Te nem is figyelsz r�m!

-         �n? Hogyne figyeln�k?!

-         Igen? Akkor mit mondtam?

-         Azt, hogy...hogy...hogy...

-         Mondtam, hogy nem figyelsz!

-         Sajn�lom Ron, csak m�shol j�r az eszem...

-         H�t azt l�tom. �s mondd csak, min? Vagy mondjam �gy, hogy kin?

-         Mi van?

-         Figyelj, minden l�ny, aki mellett elm�sz, ut�nad fordul. Arra gondoltam, esetleg valamelyik...

-         Ja, nem, nem, dehogyis.

-         T�nyleg. H�res vagy, j�k�p�, auror, ami nem h�tr�ny, mindenki im�d, de mi�rt is vagy te �gy egyed�l?

-         M�g nem tal�ltam meg a megfelel� l�nyt.

-         Ugyan! B�rki lenne a bar�tn�d!

-         De �n nem lenn�k b�rki bar�tja! – Harry kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l.

-         Ok�, ok�! Nem kell megenni! Csak k�rdeztem. Figyelj! Nem j�ssz �t hozz�nk ma este? Hermione �ssze�t egy kis vacsor�t.

-         J�l hangzik. K�sz. De most mennem kell. Szia!

-         Szia!

Harry be�lt az irod�j�ba, �s elkezdett gondolkodni azon, amit Ron, mondott neki. Ahogy belegondolt, r�j�tt, hogy t�nyleg b�rki sz�vesen lenne a bar�tn�je. �s mi�rt? Mert h�res volt. De neki olyan kellett, aki mag�t, Harry Pottert szereti, �s nem Harry Pottert, a szt�rt. M�l�z�s�b�l egy kopog�s z�kkentette ki. A b�v�s ’szabad’ sz� ut�n bel�pett a szob�ba Ginny.

-         Szia, Ginny!

-         Szia, Harry! Azt a jelent�st hoztam, amit neked kell leadnom.

-         �risten! Ez m�g r��rt volna!

-         Tudom, de valahogy kedvem volt dolgozni.

-         Ez most komoly?

-         Igen. Tudod, most szak�tottam a bar�tommal, �s egy kicsit megviselt, �s...

-         ...a munk�ba menek�lt�l. Tudom, milyen �rz�s.

-         Tudod?

-         Tudom. Tehetek �rted valamit?

-         Nem igaz�n. De k�sz�n�m, hogy seg�teni pr�b�lsz. Hermione megh�vott ma est�re hozz�juk, de nincs t�l sok kedvem menni. Nem akarom azt n�zni, hogy �k mennyire szerelmesek, �s folyamatosan r�d�bbenni arra, hogy �n egyed�l vagyok.

-         De, k�rlek, gyere! �hm...engem is megh�vtak, �s �n is ugyanezt gondolom a dologr�l.

-         Csak azt ne mondd, hogy nincs bar�tn�d!

-         Pedig nincs.

-         Ezt nem hiszem el.

-         Pedig elhiheted.

-         Pont neked? De h�t b�rki sz�vesen lenne a bar�tn�d!

-         Tudom. Ron is ezt mondja.

-         Nem v�letlen�l.

-         J�, de nekem nem kell b�rki!

-         �! Sz�val van kiszemelted!

-         H�t...igen, van.

-         �s megtudhatunk valamit err�l a h�lgyr�l?

-         Van egy feje, k�t keze, k�t l�ba.

-         Azta! Ez fantasztikus!

-         Szerintem is. – majd kit�rt bel�l�k a kacag�s. Miut�n nevet�s�k csillapodott, Harry volt el�sz�r k�pes megsz�lalni. – Sz�val. Akkor megk�rhetlek, hogy gyere el ma este?

-         J�, de csak ha te is ott leszel!

-         Ott, leszek, �g�rem!

-         Rendben. Akkor este!

-         Igen. Este. – mondta Harry, de m�r csak mag�nak, mert addigra becsuk�dott az ajt� Ginny m�g�tt.