M�snap reggel Ginny viszonylag kor�n �bredt, de m�gis kipihentnek �rezte mag�t. Cs�r�mp�l�st hallott a konyha fel�l, majd pillanatokon bel�l bel�pett a szob�ba Harry, egy t�lc�val a kez�ben.

-         J� reggelt! – k�sz�nt�tte a l�nyt.

-         Neked is. Honnan...

-         Elmentem bev�s�rolni.

-         Igaz�n nem kellett volna!

-         Szerinted, ha nem mentem volna el, akkor most mit enn�l?

-         ���...semmit?

-         Azt bizony. �gyhogy vettem egy csom� mindent, �s csin�ltam kaj�t. Rem�lem, elleszel vele. De nekem most mennem kell.

-         Ne menj el! – k�rte Ginny olyan sz�pen, hogy Harry majdnem eleget tett a l�ny k�r�s�nek.

-         De musz�j. Tudod, az olyanoknak, akiknek nincs semmi bajuk, dolgozniuk kell.

-         De nekem sincs semmi bajom!

-         Ginny. Tegnap el�jult�l, ami csak arra utal, hogy ki kell pihenned magad. �s te most ezt is fogod tenni. Nekem viszont most m�r t�nyleg mennem kell, mert Peter leveszi a fejem.  – Peter nem volt m�s, mint az Auror Parancsnoks�g f�n�ke. Fiatal volt, �s remek�l elvolt minden aurorral, de a munk�ban nem ismert hat�rt. Neki, ha munka volt, akkor bizony kem�nyen kellett dolgozni. Harryt egy kicsit Oliver Woodra eml�keztette, �s ekkor adott h�l�t az �gnek, hogy Peter nem kviddicsezik. - Amint tudok, j�v�k. Addig pedig: PIHENJ! – �s azzal elhoppan�lt. A miniszt�riumba �rve egyb�l be is �lt az irod�j�ba, hogy nekil�sson az aznapi teend�knek, amikor hatalmas robajjal kiny�lt az ajt�.

-         Cs�! Hoztam kaj�t.

-         Cs�! K�sz, Dan. – Daniel Harry egyik legjobb bar�tja volt. � volt az, akinek Harry el merte mondani, mit �rez Ginny ir�nt.

-         Na, mi volt tegnap este?

-         H�t, semmi k�l�n�s.

-         A semmi k�l�n�s n�lad azt jelenti, hogy �tsuhansz minden egyes r�szlet f�l�tt, amit elemezgetni lehet.

-         De Dan, tudod, hogy �n ut�lok elemezgetni. Te csin�lod ezt folyamatosan.

-         J�, az most l�nyegtelen. De biztos vagyok benne, hogy t�rt�nt valami.

-         Ok�. Ginnyvel pont Ron�k h�z�nak ajtaja el�tt futottunk �ssze. Azt�n bement�nk, kaj�ltunk, dum�ltunk, azt�n olyan �jf�l k�r�l indultunk el haza.

-         Gyalog?

-         Igen, gyalog. Nem volt kedv�nk hoppan�lni, sz�val ink�bb s�t�ltunk. Azt�n besz�lgett�nk, �s t�k hamar elment az id�. Azt�n beh�vott mag�hoz, mert t�k j�t besz�lgett�nk �s folytatni akartuk. Azt�n m�r k�sz�ltem elmenni, amikor rosszul lett �s �sszeesett, sz�val ottmaradtam.

-         �s?

-         Mi �s? Ma reggel fel�bredt, csin�ltam neki kaj�t, azt�n elj�ttem.

-         Aha. – ezek ut�n Daniel elkezdett gondolkod� fejet v�gni.

-         Ne, Dan, k�rlek sz�pen, ne elemezgesd! Komolyan mondom, innent�l kezdve nem mondok el neked semmit!

-         De nem! Ez azt jelenti, hogy te is bej�ssz neki!

-         Ezt meg honnan veszed?

-         Fogalmam sincs. Csak �gy j�tt.

-         J�l van, Dan, nem �rdekel, menj�l, Sarah v�r!

-         Ezt honnan tudod?

-         Fogalmam sincs. Csak �gy j�tt, tudod.

-         Menj a francba!

-         Szia, Dan!

-         Szia. – morogta Dan, majd kil�pett az ajt�n.

~ 2 �r�val k�s�bb a megbesz�l�sen ~

-         Pszt! Harry! – az eml�tett megfordult, �s l�tta, hogy Hermione h�vja mag�hoz. Szok�sos megbesz�l�s volt, ami a miniszteren �s Peteren k�v�l nem �rdekelt senkit. Hermione k�l�nv�lt Ront�l �s a bar�tn�it�l is, de �gy l�tszott, hogy Sarah-t �s Christine-t is �rdekelte a besz�lget�s.

-         Ejnye, Hermione, mi az, hogy nem figyelsz? – g�nyol�dott Harry, de a megjegyz�s��rt csak egy s�t�t pillant�st kapott. – J�, bocs. Mi az?

-         Nem tudod, mi van Ginnyvel?

-         Ja, nem �rezte j�l mag�t, ez�rt nem j�tt be ma.

-         Mi t�rt�nt tegnap este?

-         Hazas�t�ltunk, �s t�k j�t besz�lgett�nk, azt�n Ginny beh�vott mag�hoz, hogy folytassuk a besz�lget�st. Azt�n m�r indultam volna haza, amikor...

-         Ha Miss Granger �s Mr. Potter is szenteln�nek nek�nk egy kis figyelmet, akkor tudn�m folytatni, amit elkezdtem! – emelte fel a hangj�t Cornelius Caramel, akit a h�bor� ut�n ism�t megv�lasztottak miniszternek. Hermione elmotyogott egy ’eln�z�st miniszter�r-at’, aki ezek ut�n folytatta a mondanival�j�t.

-         Sz�val – suttogta k�tszer olyan halkan Hermione, mint eddig – mi t�rt�nt?

-         Ginny rosszul lett, �s el�jult – vette halkabbra a hangj�t Harry is. – �gyhogy ott maradtam vele �jszak�ra.

-         Aha. �rtem. Chris! – pisszegett Hermione a m�sik ir�nyba, de ezt m�r nem tudta olyan halkan.

-         Miss Granger! A rendk�v�l halaszthatatlan mondanival�ja mellett elmondan� a v�lem�ny�t az el�bb eml�tett t�m�r�l? – Hermione egy p�r m�sodpercig �gy t�nt, els�llyed sz�gyen�ben, majd t�rgyilagos hangon k�z�lte. – �gy �rzem, miniszter �r, hogy teljesen f�l�slegesen agg�dik. Szerintem sz� sincs sz�k�tt hal�lfal�kr�l. – Harrynek leesett az �lla, hiszen az elm�lt percben Hermione folyamatosan vele besz�lgetett, m�gis tudta, hogy mir�l van sz�. – Eddig minden h�napban volt egy gyan� arra, hogy ism�t el�ker�lt egy, �s eddig egyik h�napban sem t�rt�nt semmi. Ez�rt �gy gondolom, hogy am�g nincs mi�rt agg�dni, addig ne agg�djunk.

-         Jelen esetben �gy �rzem, Miss Granger, hogy ezt nem �n d�nti el! – mondta Caramel nagy nemt�r�d�ms�ggel.

-         De hiszen azt k�rte, uram, hogy mondjam el a v�lem�nyem! – csend. Hatalmas csend. Az aurorok t�bbs�ge t�tott sz�jjal meredt Hermion�ra, voltak, akik Caramel �s Hermione k�z�tt j�ratt�k a tekintet�ket, �s voltak olyanok (konkr�tan Harry, Ron, Daniel, Sarah �s Christine), akik leplezetlen�l r�h�gtek. Cornelius Caramel falfeh�r volt, �s hihetetlen�l d�bbent, b�r nem lehetett tudni, hogy az�rt, mert Hermione tudta, mir�l van sz�, vagy, hogy az�rt, mert iszonyatosan k�nos helyzetbe ker�l az eg�sz Auror Parancsnoks�g el�tt.

-         Az most...most...az most l�nyegtelen. Potter, Weasley, Vettel, Davis �s Walters pedig kifel�! – az utols� mondatot m�r ord�totta. �gy Harry, Ron, Daniel, Sarah �s Christine engedelmeskedtek, �s elhagyt�k a termet.

D�lut�n Hermione, Sarah �s Christine �gy d�nt�ttek, megl�togatj�k Ginnyt. Ginnyn m�r akkor l�tszott, hogy j�l van, amikor ajt�t nyitott nekik.

-         Szia Ginny! Harry mondta, hogy mi t�rt�nt! – mondta Hermione.

-         Aha. Gyertek be!

-         Akkor ezek szerint m�r j�l vagy. – mondta Christine.

-         Igen, persze, minden rendben, csak ki kellett pihennem magam. – mosolygott Ginny.

-         Ki j�rt itt? – k�rdezte Sarah, mik�zben fura arckifejez�ssel j�ratta k�rbe a tekintet�t a lak�sban.

-         Csak Harry.

-         Komolyan? – d�bbent le mindh�rom l�ny.

-         Igen. Elj�tt megn�zni, hogy vagyok. – k�z�lte Ginny, amire a l�nyok sejtelmesen �sszevigyorogtak. – Na, de mes�ljetek, mi t�rt�nt ma?

-         Hermione besz�lt a miniszternek. – r�h�g�tt Christine.

-         Nem sz�ltam be neki!

-         Na, j�, t�nyleg nem, de �ri�si volt! – kezdte Sarah, majd elmes�lt�k Ginnynek a t�rt�netet, aminek a v�g�re a l�ny kis h�j�n fetrengett a r�h�g�st�l.

-         Azt�n Caramel kizavart minket a teremb�l... – fejezte be Christine.

-         Persze, mert annyira r�h�gtetek, hogy az m�r s�rt� volt! – v�gta r� Hermione.

-         Neked? – k�rdezt�k egyszerre mindh�rman.

-         Ok�, nekem nem, de szerintem el�g szem�t dolog volt!

-         Bocs, Hermione, de ezen nem lehetett nem r�h�gni! – v�dekezett Sarah.

-         De mi t�rt�nt az ut�n, hogy Caramel kizavarta �ket? – �rdekl�d�tt Ginny.

-         H�t semmi k�l�n�s nem volt. Caramel arr�l besz�lt, hogy...

-         Mi�rt, akkor m�r figyelt�l? – sz�lt k�zbe Christine.

-         Igen, k�pzeld, figyeltem. – Hermione megpr�b�lt s�rt�d�tt fejet v�gni, de ez nem eg�szen j�tt �ssze, �gyhogy mind a n�gyen elnevett�k magukat. Miut�n abbahagyt�k a nevet�st, Hermione folytatta: Teh�t csak arr�l besz�lt, hogy legy�nk el�vigy�zatosak, �s hogy magunkra is, meg m�sokra is figyelj�nk.

Ezek ut�n a n�gy l�ny m�g nagyon sokat besz�lgetett, de egy id� ut�n Hermione megsz�lalt:

-         Nekem sajnos most m�r haza k�ne mennem, mert Ron v�r!

-         �n is tal�lkozom Daniellel. – sz�lt Sarah.

-         �n meg Marc-kal. – mondta Christine.

-         Na, akkor menjetek! K�szi, hogy elj�ttetek! – elb�cs�ztak, majd a h�rom l�ny dehoppan�lt.