Cs�t�rt�k d�lel�tt Harry �lt az irod�j�ban. L�b�t az asztalon pihentette, a zene sz�lt, �s munka helyett a Reggeli Pr�f�t�t olvasta. Ez egy furcsa jelens�g volt, hiszen Harry minden nap m�r a reggeliz� asztaln�l elolvassa a pr�f�t�t, �s az irod�ban pedig mindig dolgozik. Hogy mi is volt az indok erre a munkaker�l� viselked�sre? Az, hogy amit munka gyan�nt kapott, �gy n�zett ki: Jelent�st k�rek a legut�bbi akci�r�l, ami sz�k�tt hal�lfal� ellen volt. C. Caramel. Harry m�r r�h�g�tt k�nj�ban. Mikor fogja fel v�gre a miniszter, hogy egyel�re nincs vesz�ly? Gondolta, majd �sszedob valamit, ha m�r nagyon s�rg�s. Egyszer csak, a szok�sos csattan�ssal ny�lt az ajt�, �s Harry tudta, hogy ezek szerint, nem csak � kapta ezt a bugyuta feladatot.

-         Dan, t�ged gyerekkorodban nem tan�tottak meg a kopog�s csod�s m�v�szet�re?  - k�rdezte Harry m�g mindig az �js�g m�g�l, majd becsukta, levette a l�b�t az asztalr�l, �s v�rakoz�an vend�g�re n�zett.

-         Ha meg is tan�tottak, r�gen volt. – felelte a megsz�l�tott, �s le�lt a Harryvel szemben l�v� sz�kre. – Te is megkaptad ezt az agyatlan marhas�got? – mutatott a Harry el�tt hever� pap�rra.

-         Te sem dolgozol rajta? – k�rdezett vissza Harry.

-         M�gis mikor fogja m�r fel, hogy nem kell fosni, mert nem sz�k�tt meg �s nem t�rt vissza senki?

-         Nem tudom.

-         Lehet, besz�lned k�ne vele. A te v�lem�nyedre legal�bb ad.

-         Ja, lehet. Majd alkalomadt�n megmondom neki. De addig legal�bb nem kell csin�lni semmit. Annyira ideges�t ez a sok pap�roz�s. Bej�v�nk reggel: �rj�l jelent�st err�l meg err�l, sat�bbi. Csak a pap�rmunka van. Ahelyett, hogy teszem azt, menn�nk v�deni a Roxfortot. Tudom, hogy nem kell, de sz�vesebben �lldog�ln�k f�l�slegesen egy iskola mellett, mint hogy folyamatosan az irod�mban �ljek �s �rjak mindenf�l�t Peternek. Akinek mindez persze az�rt kell, mert nem b�rja levenni a nyelv�t a miniszter segg�r�l. B�rom Petert, nem az, de �gy lohol Caramel ut�n, mint egy pincsikutya.

-         Teljesen igazad van. Minek aszal�dunk itt? Az egyetlen vigasztal� tudat, hogy legal�bb csajok is vannak.

-         Neked �gy teljesen v�letlen�l nincs bar�tn�d?

-         A csajok alatt Sarah-t �rtettem.

-         H�t hogyne.

-         Komolyan!

-         Ok�, vicceltem. – mondta Harry, amikor a Daniel�hez hasonl� csattan�ssal ny�lt ki �s csuk�dott be egy szempillant�s alatt az ajt�, �s a fi�k csak annyit �szleltek, hogy Ginny t�maszkodik az ajt�nak, �s liheg.

-         Bocs, fi�k. De megl�ttam az els� ajt�t, ami ez volt, �s bemenek�ltem. Komolyan, kik�sz�tenek. J�, hogy a mosd�ba nem j�nnek ut�nam.

-         Menek�lsz a rajong�id el�l? – k�rdezte vigyorogva Harry.

-         Igen. Pontosan azt csin�lom.

-         H�t – �llt fel Daniel – akkor nem v�gezt�l j� munk�t. – odal�pett Ginnyhez, a szem�be n�zett �s k�z�lte: Ginny, szerelmes vagyok bel�d! J�rni akarok veled! – Ginny p�r m�sodpercre led�bbent, majd ut�na leesett neki:

-         Menj a francba, Dan! – ki�ltott fel, Ginny, de addigra Daniel �s Harry is a hasukat fogt�k a nevet�st�l. – J�l van, el�g volt! Hagyj�tok m�r abba! – ezt m�r Ginny sem gondolta komolyan, mert � is elnevette mag�t. Nagyj�b�l t�z percbe telt, mire siker�lt abbahagyniuk a nevet�st, de kinn m�g mindig hallatszott a Ginny ut�n futkos� sr�cok hangja. – Istenem, ennek soha sem lesz v�ge. – s�hajtotta a l�ny. – B�rcsak l�thatatlann� v�lhatn�k!

-         Nos – sz�lalt meg Harry – ezt megoldhatjuk. - kih�zott egy fi�kot, majd el�vett egy ez�st�s csillog�s� anyagot. Fel�llt, Ginnyhez l�pett, �s a kez�be nyomta.  – Haszn�ld, amennyit csak akarod.

-         Harry, az �letemet mented meg! K�sz�n�m!

-         B�rmikor. – mosolygott Harry.

-         Na, gyere Ginny! – sz�lt Daniel – Kimegyek veled. – majd Ginny k�rd� tekintet�t l�tva hozz�tette – Biztos vagyok benne, hogy te tudod, hol van Sarah. Eg�sz nap nem l�ttam. – de erre Ginny csak forgatta a szemeit. Amint ny�lt az ajt�, egyb�l ott termett sok k�v�ncsiskod� tekintet.

-         Na, j�l van, szia, Dan! – „k�sz�nt el” Harry.

-         Daniel! – �ll�totta meg Dant egy sr�c, akir�l tudta, hogy m�r l�tta, de a nev�re nem j�tt r�.

-         Mondjad. – mik�zben sz�pen a l�thatatlan Ginny mellett l�pkedett.

-         Nem l�ttad Ginnyt?

-         Nem, nem l�ttam. �s most sem l�tom. – vigyorgott Dan, de ez a vigyor keserves vicsorba ment �t, mert Ginny teljes er�b�l r�taposott a l�b�ra. – De most megyek. Hello! ��, Ginny, ez f�jt. – mondta, amikor m�r hall�t�vols�gon k�v�l tudt�k a fi�t.

-         Nem ez volt a megfelel� alkalom az idi�ta sz�vicceidhez. – k�z�lte a l�ny. K�zben oda�rtek Ginny irod�j�hoz. – K�szi, hogy falazt�l nekem. Ja, �s Sarah szerintem m�r az irod�j�ban van.

-         K�szi! Szia!

-         Szia!

Ginny v�gre nyugodtan le tudott �lni, �s megn�zte, milyen munka v�r r� aznap. Mivel csak a Caramel �ltal k�rt jelent�s v�rta, egy negyed �ra alatt meg�rta, majd �gy d�nt�tt, �tmegy Hermion�hoz, hogy elmes�lje neki a t�rt�nteket. Min�l t�bbet akarta hordani a l�thatatlann� t�v� k�penyt, mert Harry-illata volt, ami Ginnynek nagyon tetszett. Hermion�t term�szetesen nem tal�lta az irod�j�ban, �gy egyb�l tudta, hogy a l�ny az � b�tyj�val van. Sarah-n�l tudta, hogy Daniel van, �gy utols� rem�nyk�nt megc�lozta Christine irod�j�t. Levette a k�penyt, majd bekopogott. Mivel nem �rkezett v�lasz, benyitott. De, mikor ezt megtette, azt k�v�nta, b�r ne tette volna. A szob�ban ugyanis nem m�s volt, mint Christine. De nem egyed�l. Hevesen cs�kol�zott Adammel. Amint bel�pett, Christine �s Adam sz�trebbentek, de Ginny se megsz�lalni, se mozdulni nem tudott d�bbenet�ben. Nem tudta, mit csin�ljon. Azt se tudta, mit �rez. Egyr�szt sz�rnyen d�h�s volt, ami�rt Christine az � volt bar�tj�val cs�kol�zott, akivel nem mellesleg p�r napja szak�tottak. Emellett Christine pedig egy t�bb mint egy �ves kapcsolatban volt Marc-kal, a gy�gy�t�val. Vagy m�r nem? Tal�n err�l csak � nem tudott?  M�sr�szt borzaszt� �rz�s volt �jra l�tni Adamet; Ginny azt hitte, ez soha nem fog bek�vetkezni. Ak�rh�nyszor esz�be jutott a fi�, mindig megk�rny�kezte a s�r�s, �gy most �gy �rezte mag�t, mint aki annyira d�h�s, hogy mindj�rt els�rja mag�t.

-         Ginny... – kezdte Christine, de addigra a megsz�l�tott kapcsolt, �s sz� n�lk�l elhagyta a szob�t. Christine nagyon sok�ig futott ut�na, �s Ginnynek nem volt lehet�s�ge arra, hogy mag�ra kapja a k�penyt. K�vetkez�sk�ppen Christine utol�rte.

-         Ginny, k�rlek, hallgass meg!

-         Nem, Christine, nem �rdekel, mit akarsz mondani!

-         De Ginny, musz�j v�gighallgatnod! K�rlek! Mindent megmagyar�zok!

-         J�. – t�r�d�tt bele Ginny, mert �gy gondolta, ha nem hagyja sz�hoz jutni Christine-t, ezek ut�n nem csak az a sok sr�c, hanem � is k�vetni fogja. – Mondd.

-         Az a helyzet, hogy Adammel m�r nagyj�b�l h�rom h�napja tart a kapcsolatunk. Az�rt mondom el most neked, mert jobban j�rok, ha nem titkol�zom, mert ut�lok hazudni.

-         Ahhoz k�pest eg�sz j�l csin�lod! – v�gott k�zbe Ginny.

-         N�zd, tudom, hogy haragszol...

-         M�g j�, hogy haragszom! Majdnem m�sf�l �ve j�rsz a bar�toddal, akit az utols� h�rom h�napban folyamatosan csalt�l, �s nem m�ssal, mint az �n bar�tommal! Akivel tudom, hogy m�r szak�tottunk, de h�rom h�napja az�rt m�g egy�tt voltunk! – ord�totta Ginny.

-         Nem csalom! Egyszer�en k�t fi�val j�rok! Tudom, hogy ez sz�rny� dolognak t�nik, de hidd el, nem az! Egyszer�en nem tudok a kett�j�k k�z�tt d�nteni! �s ha megk�rhetlek, ne sajn�ltasd magad, mert mindketten j�l tudjuk, hogy sosem szeretted Adamet! – ’CSATT’ – Ginny teljes er�b�l pofon v�gta Christine-t, aki nyilv�n sok minden m�sra sz�m�tott, de erre nem.

-         Ezt most az�rt, mert elvetted a bar�tomat, az�rt, mert �tverted a „m�sik” bar�todat, az�rt, mert megb�ztam benned, az�rt, mert becsapt�l, az�rt, mert engem is �tvert�l, �s az�rt, mert azt hittem, bar�tok vagyunk. De legal�bb egyvalamit hadd k�rdezzek. – Christine m�g mindig az arc�t fogdosta, ami piros volt Ginny keze nyom�t�l – Hermione �s Sarah tudt�k? – Christine a fej�t r�zta, �s ijedten pislogott k�rbe. Ginny sarkon fordult, �s elindult az irod�ja fel�, de �gy meg�llt, mintha falba �tk�z�tt volna. Fogalma sem volt, hogy mikor �s hogyan ker�lt oda annyi ember, de a Christine-nel val� jelenet�t az eg�sz Auror Parancsnoks�g l�tta.

-         Ennyire �rdekes vagyok? – k�rdezte Ginny, �s elindult.

-         Nem, csak kicsit furcs�lljuk, hogy m�sodszor rendezel jelenetet alig k�t nap leforg�sa alatt. – sz�lalt meg valahonnan a h�ta m�g�l Peter.

-         Nem rendeztem jelenetet! – csattant fel Ginny.

-         Akkor vajon mi�rt �ll �s b�mul t�ged az eg�sz Auror Parancsnoks�g? – Ginny hirtelen nem tudott megsz�lalni. Megint az az �rz�s fogta el, hogy mindj�rt els�rja mag�t. D�h�s l�ptekkel elindult, �tk�zben Harry mellkas�nak v�gta a k�peny�t, �s megsz�lalt: Most m�r, ha akarn�k, se tudn�k l�thatatlann� v�lni, nem gondolod? – majd kiviharzott a miniszt�riumb�l.