Ginny bel�pett egy terembe, amiben volt valami furcsa. R�vid gondolkod�s ut�n r�j�tt, mi az. A terem egyik fala tele volt arcokkal. Arcokkal, amik csupa k�v�ncsi tekintetet t�kr�ztek. Elindult a teremben, �s r�m�lten meg�llap�totta, hogy minden fal tele van az �t b�mul�kkal. M�g a plafon �s a padl� is. A terem akkora volt, hogy Ginny nem is l�tta az ajt�t, eg�szen addig, am�g valaki be nem l�pett rajta. �s ez az illet� nem volt m�s, mint Harry, aki amint bel�pett, elkezdett a l�nnyal ord�tani.

- Azt hittem, bar�tok vagyunk! Mindig seg�tettem neked, �s te �gy h�l�lod meg! Ut�llak, Ginny! Egyszer�en ut�llak! – ezek a szavak olyan r�mesen �rintett�k Ginnyt, hogy els�rta mag�t, �s kirohant az ajt�n. Ott be�rt egy m�sik terembe, ahol ugyanez v�rta. Azt�n berohant m�g egybe, ahol szint�n a b�mul� arcok �s Harry voltak. Azt�n a k�vetkez�ben is, az ut�na k�vetkez�ben is, �s �gy tov�bb. Ginny legsz�vesebben seg�ts�g�rt kiab�lt volna, mert �rezte, hogy ennek soha nem lesz v�ge. M�r vagy az �tvenedik teremb�l rohant ki, amikor...

Ginny zih�lva �bredt fel. Az �jszaka k�r�lbel�l m�r hatodszorra �lmodta ezt, �s mindig ugyanann�l a r�szn�l �bredt fel. Nagyon nehezen tudott elaludni. M�r hajnali kett� is elm�lt, mire siker�lt, de amint elaludt, ezt a sz�rny�s�get �lmodta. Felriadt �s megnyugodott, hogy csak egy �lom volt. Viszont, mikor �jra �lomba mer�lt, ism�t ugyanez az �lom k�rny�kezte meg. Azt�n �jra, meg �jra, meg �jra, meg �jra. Ginny tudta, hogy ez volt �lete legrosszabb �jszak�ja, �s nem akart visszaaludni. R�n�zett az �r�j�ra, – az f�l 8-at mutatott – majd miut�n meg�llap�totta, hogy f�l �ra m�lva �gyis felkelne, �gy d�nt�tt, most megteszi. Vett egy forr� f�rd�t, �sszek�sz�l�d�tt, k�s�rletet tett az ev�sre, �s folyamatosan arra k�sz�tette fel mag�t, ami a miniszt�riumban fogja v�rni. Majd hosszas t�pel�d�s ut�n h�romnegyed 9-kor a M�gia�gyi Miniszt�rium bej�rata el� hoppan�lt. El sem tudta hinni, hogy m�r az ajt� el�tt �ll. Hi�ba k�sz�tgette fel mag�t eg�sz reggel, most �gy �rezte, egy�ltal�n nincs k�sz arra, hogy bemenjen. Egy �t percig m�g toporgott, �s a visszafordul�s gondolat�val j�tszott, de azt�n �gy d�nt�tt, hogy min�l el�bb t�lesik rajta, ann�l jobb. Vagy nem. Mindenesetre lenyomta a kilincset, �s bel�pett. Ott bent az v�rta, amire sz�m�tott. 8 �ra 50 perckor a M�gia�gyi Miniszt�rium bej�rati csarnoka minden nap tele van munk�ba igyekv� emberekkel. Nos, jelen esetben ezek az emberek egy�ltal�n nem igyekeztek. K�tszer olyan lassan mentek, mint amit a norm�lis emberi temp� dikt�l, �s mind j� alaposan megb�mult�k Ginnyt. Ezek k�z�tt az emberek k�z�tt Ginny felismert egy f�rfit �s egy n�t a Mugli T�rgyakkal Val� Vissza�l�si �gyoszt�lyr�l. Akkor m�r tudta, hogy nem csak az Auror Parancsnoks�g, hanem az eg�sz Var�zsb�n–�ld�z�si F�oszt�ly tud r�la. Besz�llt a liftbe, ahol �jabb emberek b�mult�k meg, �s s�gtak �ssze a h�ta m�g�tt. Ginny k�z�tt�k is felismert p�rat, akik a Nemzetk�zi Var�zsjogi Hivataln�l dolgoztak, azt�n m�g p�rat a Var�zsbaj-Elh�r�t� Osztagt�l, �s m�g p�rat a M�gus-Kobold Kapcsolatok Hivatal�b�l. �s ekkor m�r tudta, hogy nagy baj van. Tudta, hogy nem csak a Var�zsb�n-�ld�z�si F�oszt�ly tud az esetr�l, hanem ezek szerint a Nemzetk�zi M�guskapcsolatok F�oszt�lya, a Var�zsl�ny Fel�gyeleti F�oszt�ly, tov�bb� a M�gikus Balesetek �s Katasztr�f�k F�oszt�lya is. �s ahogyan egy miniszt�riumi h�rek terjed�s�nek sebess�g�t ismerte, tudta, hogy d�lben m�r az eg�sz miniszt�rium tudni fogja. Erre a gondolatra a gyomra egy hatalmas bukfencet vetett. Amikor kisz�llt a liftb�l, szinte futva k�zel�tette meg az Auror Parancsnoks�got, azon bel�l is az irod�j�t. Ginny h�l�t adott az �gnek, hogy h�dol�i nem k�vetik, mert �k egy�ltal�n nem hi�nyoztak az �let�b�l. Emellett el�gedetten konstat�lta, hogy lekoptak, hiszen reggelente m�r akkor k�r�lvett�k, amikor betette a l�b�t a miniszt�riumba. Ginny �r�lt, amikor v�gre be�rt az irod�j�ba. Bez�rk�zott, �s rem�lte, hogy senki nem fogja megzavarni. �ppen, hogy le�lt, m�ris kopogtattak.

-         Ki az? – k�rdezte riadtan, mert �szint�n att�l f�lt, hogy �lma val�ra v�lik, �s beront Harry.

-         Sarah �s Hermione vagyunk. – sz�r�d�tt be Hermione hangja, akiknek Ginny r�gt�n ajt�t nyitott.

-         Sziasztok! – k�sz�nt�tte �ket a l�ny.

-         Ginny, mi volt ez? – �rdekl�d�tt Sarah. – �gy remegett a hangod. Meg el�g furcsa, hogy be van z�rva az ajt�d.

-         Ja, az. Tudj�tok, el�g sz�rny� �jszak�m volt. – majd besz�molt bar�tn�inek a visszat�r� �lm�r�l - ...�s att�l f�lek, hogy ugyan�gy bej�n Harry, �s ugyanazt v�gja a fejemhez, amit az �lmomban.

-         Ugyan, Ginny, mind ismerj�k Harryt, �s tudjuk, hogy ilyet nem tenne. – nyugtatta meg Hermione.

-         Igen, Hermione, mind ismerj�k Harryt, �s tudjuk, hogyha m�rges, akkor nagyon m�rges, �s azt hiszem, tegnap el�g okot adtam neki arra, hogy m�rges legyen. – fakadt ki Ginny, mik�zben Sarah �s Hermione agg�d� pillant�sokat v�ltottak.

-         Ami a tegnapit illeti... – kezdett bele Sarah.

-         Ginny, tudnod kell, hogy mi melletted �llunk! – v�gott a szav�ba Hermione.

-         Igen, teljes m�rt�kben! Christine egy undor�t� szem�tl�da! Hozz�nk is odaj�tt k�ny�r�gni, de meg se hallgattuk! – folytatta Sarah.

-         Mindenben t�mogatunk, Ginny, �s seg�t�nk neked. – fejezte be Hermione.

-         Ez nagyon kedves t�letek l�nyok, k�sz�n�m. Csak annyira rossz. Mindenki megb�mul, �s folyamatosan �sszes�gnak a h�tam m�g�tt. �s m�r nem csak az aurorok. Szerintem d�lre m�r az eg�sz M�gia�gyi Miniszt�rium tudni fogja! – mondta Ginny.

�s �gy is lett. Eb�dsz�netben semmi m�sr�l sem besz�lt az eg�sz miniszt�rium, mint Ginny tegnapi veszeked�s�r�l Christine-nel. Christine a tegnapi eset ut�n felmondott, �s otthagyta az Auror Parancsnoks�got. Ginny semmi p�nz�rt nem hagyta volna ott a munk�j�t, hiszen im�dta, de el�g neh�z volt megk�zdenie a k�vetkezm�nyekkel. Nem tette ki a l�b�t az irod�j�b�l, kaj�t is a bar�tn�i vittek neki, �s ’egy h�t m�lva �gyis elfelejtik’ mondatokkal pr�b�lt�k Ginnyt jobb kedvre der�teni, akinek viszont teljesen m�shol j�rt az esze. Az, aki ezt a ’m�shol’-t k�pviselte fel-al� j�rk�lt az irod�j�ban, �s Daniel elemezget�s�t hallgatta.

-         �s mi van akkor, ha ezzel a *nekeddobomak�penyedetannyiram�rgesvagyok* dologgal csak a figyelmedet akarta felkelteni?

-         M�r r�g felkeltette a figyelmemet, Dan, nem kellett hozz� a k�peny is! – mondta inger�lten Harry.

-         �s, ha erre a k�penydob�l�s iz�re is sz�ks�g volt? Ez az! Ez a jelenet r�sze volt!

-         Jaj, Dan, te id�nk�nt annyira h�lye tudsz lenni!

-         Mi�rt, te nem �gy gondolod?

-         Nem, nem �gy gondolom. Teljesen m�s k�vetkeztet�sre jutottam. Azt tudjuk, hogy Ginny d�h�s volt, de nem tudjuk, hogy mi�rt, igaz? Dan! DAN! Megtenn�d, hogy a vigyorg�s helyett seg�ten�l?

-         Ja, igen, persze, csak mindig azt mondod, hogy h�lye vagyok, ami�rt elemzem a dolgokat, de most te is azt csin�lod!

-         Maradj m�r! Nem elemezgetek, csak szimpl�n levonom a k�vetkeztet�seket! Nem kezdek el boncolgatni minden egyes kimondott mondatot!

-         Ok�, ok�, rendben. Sz�val, Ginny, d�h�s volt, de nem tudjuk mi�rt. Mi�rt nem tudjuk?

-         Mert a veszeked�snek csak a v�g�re �rtem ki. Kiab�l�st hallottam, gondoltam, kimegyek, megn�zem. Mikor ki�rtem, Ginny akkor v�gta pofon Christine-t. �s csak annyit tudok, hogy Ginnyt �tvert�k �s becsapt�k.

-         �n is csak ennyit hallottam. De Ginny nem mondott valami olyasmit, hogy ’elvetted a bar�tomat?

-         Milyen bar�tj�t?

-         Nyilv�n a pasij�t.

-         Szerintem is, de ebben nem lehet�nk biztosak.

-         Ezt szerintem meg k�ne vele besz�lned. Mert h�t, valljuk be, nagyon keveset tudunk. V�g�lis mi az eredm�ny? Ginny felpofozta Christine-t, mert valami cs�ny�t mondott vagy tett, vagy mindkett�. Ut�na pedig a fej�hez v�gta, hogy elvette a bar�tj�t, akir�l nem tudjuk, hogy milyen bar�t, meg hogy �tverte �s becsapta. Ezek ut�n k�rdezett valamit Hermion�r�l �s Sarah-r�l, hisztizett Peterrel, �s a k�nnyeivel k�szk�dve elrohant, mik�zben neked dobta a k�penyedet. Nos, az�rt szerintem ez el�g zavaros.

-         Szerintem is. Nem is hisztizett Peterrel!

-         Jaj, Harry, te m�r annyira szerelmes vagy, hogy mindent r�zsasz�nben l�tsz!

-         Ez nem igaz! – v�gta r� Harry.

-         Dehogynem. Az eg�sz egy nagy hiszti volt, csak te t�l elfogult vagy!

-         De akkor sem volt v�letlen! �s biztos nem egy el�re megrendezett jelenet volt! Ginny nem csin�lna ilyet.

-         Az igaz. Mindenesetre, szerintem meg k�ne vele besz�lned ezt a dolgot.

-         Igen, az lenne a legjobb, mert akkor mindenre f�ny der�lne.

-         H�t, akkor, mire v�rsz?

-         Arra, hogy elmenj, �s hogy megbizonyosodjak arr�l, hogy nem vagy a k�zelben.

-         Nem is �rtem, mi�rt vagyok hajland� bar�tkozni veled, amikor folyton szem�tkedsz!

-         Azt �n nem tudhatom. – vigyorgott Harry, majd hozz�tette – J�, bocs. De most k�rlek...

-         M�r itt se vagyok!

-         K�sz. – Harry becsukta Daniel m�g�tt az ajt�t, majd elgondolkozott azt illet�en, hogy mit is mondjon Ginnynek. M�gsem �llhat �gy el�, hogy: „Te, mi volt m�r ez a jelenet tegnap?” Tiszt�ban volt vele, hogy mindenki j� alaposan megb�mulja a l�nyt, �s hogy folyamatosan r�la besz�l. Az alapj�n pedig, hogy hogyan viselkedett, amikor az a sok fi� elkezdte k�vetni, tudta, hogy Ginny egy�ltal�n nem viseli j�l a helyzetet. Miut�n �sszeszedte mag�t, elindult, hogy megkeresse a l�nyt. M�r majdnem az irod�j�n�l j�rt, mikor l�tta, hogy Ginny j�n vele szemben. De ami ekkor t�rt�nt, arra nem sz�m�tott. Ugyan�gy, mint sok �vvel ezel�tt az Od�ban, Ginny megtorpant, elkerekedtek a szemei, �s elrohant. Harry nem k�slekedett, ut�na futott. L�tta, hogy a l�ny bemegy a n�i mosd�ba. Nem zavartatta mag�t, bement oda is. De hi�ba. K�rben�zett, benyitott minden f�lk�be, de az �sszes �resnek bizonyult. �jra kiment a folyos�ra, de miut�n k�r�ln�zett, r�j�tt, hogy Ginny val�sz�n�leg elhoppan�lt.