Egy h�t telt el Ginny �s Christine omin�zus veszeked�se �ta, de Ginny helyzete nem v�ltozott. Pontosabban v�ltozott, csak a lehet� legrosszabb ir�nyba. M�r nem csak megb�mult�k �s �sszes�gtak a h�ta m�g�tt, hanem t�bben is bunk� megjegyz�seket tettek a l�ny k�zeledtekor. Ginny ezt nagyon nehezen viselte. M�r t�nyleg nem mozdult ki az irod�j�b�l, csak akkor, ha v�c�re ment, de azt is igyekezett a lehet� leggyorsabban v�grehajtani. T�bbsz�r elgondolkodott azon, hogy egyszer�bb lenne egyenesen a v�c�be hoppan�lni, de ut�na igyekezett megnyugtatni mag�t, hogy ennyire m�g nem v�szes a helyzet. Igaz�b�l, ezt � maga se hitte el. Senkivel nem akart tal�lkozni, egyed�l Sarah, Hermione �s Ron t�rsas�g�t viselte el, akik folyamatosan bementek hozz�, hogy vigasztalj�k. Ginny rettenetesen f�lt att�l, hogy mi lesz, ha esetleg tal�lkozik Harryvel. A m�ltkori is el�g durva volt, amikor elfutott Harry el�l, majd hazahoppan�lt, hogy a fi� m�g v�letlen�l se tal�lja meg. Mi lett volna, ha m�g ezek ut�n is �sszefut vele? Belegondolni se mert. Ilyen sz�rny� �llapotban m�g nem l�tta senki. Hermione, Ron �s Sarah is alig tudtak vele valamit kezdeni. Nagyon sokat s�rt, alig evett �s vigasztalhatatlan volt. M�r-m�r azt fontolgatta, hogy � is felmond, de err�l Ron �s a l�nyok r�gt�n lebesz�lt�k, mondv�n, er�sebb � ann�l, hogy elfusson. Ezzel szemben Harry minden�ron besz�lni akart a l�nnyal, �s nem �rtette, hogy tud Ginny �gy helyezkedni, hogy � sose tal�lja meg. Legsz�vesebben odament volna hozz� �s elmondta volna neki, hogy tudja, mit �rez, hogy egy�ltal�n nem haragszik r�, �s hogy nagyon szereti. Igen. Harry most m�r el is mondta volna Ginnynek, hogy nagyon r�g�ta szerelmes bel�, de ehhez az kellett, hogy tal�lkozzon vele. �s ez – mondjuk ki – lehetetlen volt. T�bbsz�r k�ld�tt neki �zenetet, hogy besz�lni szeretne vele, de Ginny v�laszra se m�ltatta.

-         Most komolyan azt mondod, hogy nem v�laszolt?

-         H�nyszor, mondjam m�g el, Dan? Nagyj�b�l a nyolcadik �zenetet k�ldtem neki azt illet�en, hogy besz�lni szeretn�k vele, de semmi! Nem �r vissza!

-         �s az, ami a m�lt h�ten t�rt�nt?

-         H�t az pl�ne nem tudom mire v�lni. Csak �gy elfutott, mintha valami sz�rny� jelens�g lenn�k!

-         Asszem, csak egyetlen megold�s maradt. Meg kell figyelni.

-         �n olyat nem csin�lok!

-         De �n igen!

-         Ne, Dan, ez bunk�s�g.

-         Akarsz vele besz�lni, vagy nem?

-         Akarok. De nem vagyok hajland� megfigyelni, hogy mikor �ppen mit csin�l. �s sz�pen megk�rlek, hogy te se csin�ld ezt.

-         J�, rendben, nem csin�lom. Pedig ez bev�lt volna. Hm. �hes vagyok. Te nem?

-         Ami azt illeti, �n is.

-         Akkor mire v�runk? Ir�ny a b�f�! – nevetett Dan.

Ek�zben Ginny leadta a jelent�s�t Peternek. �tban visszafel� az irod�j�ba t�bben is el�llt�k az �tj�t. �szrevette, hogy meglehet�sen sokan vannak k�r�l�tte. De hi�ba, nem tudta �ket kiker�lni.

-         Mi van, Weasley, nem akarsz engem is megpofozni?

-         Most mi�rt nem ord�tasz? Hiszen mindenki t�ged b�mul!

-         Megcsalt a pasid az egyik legjobb bar�tn�ddel? Ennyire elviselhetetlen volt�l? – n�gy-�t fi� l�pett ki a b�m�szkod�k k�z�l, �s kezdt�k el Ginnyt cukkolni. Ginny ak�rmerre n�zett, emberek vett�k k�r�l, nyilv�n arra v�rva, hogy ism�t jelenetet rendez. Nem tudott egyik ir�nyba se menni, mert ezek a fi�k minden oldalr�l akad�lynak bizonyultak. Tudta, hogy innen nincs ki�t. Egyszer csak egy t�lzottan ismer�s hangot hallott a h�ta m�g�l.

-         Hagyj�tok m�r b�k�n! – Ginny nem mert hinni a f�l�nek. – Mi�rt nem tudtok lesz�llni r�la? – a Ginnyt piszk�l� fi�k hirtelen els�padtak. – Azt hiszitek, hogy neki olyan j�? Elk�vetett egy hib�t. S�t, nem is � k�vette el! Ginny csak egy �ldozat, akit cs�ny�n becsaptak! Szerintetek akarja ezt? Akarja, hogy mindenki megb�mulja, �s hogy besz�longassanak neki? Mert �n nem hiszem. T�rt�nt egy olyan dolog, ami miatt m�r mindenki tudja, hogy kicsoda. Mondhatn�m, „h�res”. De ti, nyilv�n tudj�tok, hogy milyen az, nem? Tudj�tok, hogy milyen, amikor nem tudsz sehol se megjelenni �gy, hogy az emberek ne b�muln�k a homlokodat! Ne gondolj�tok azt, hogy ez j�! H�resnek lenni nem j�! Tulajdonk�ppen, h�resnek lenni nagyon rossz. Mindenki megb�mul, az emberek �sszes�gnak a h�tad m�g�tt, �s elj�n az a pillanat is, amikor megjelennek a rosszakar�id! Akik azt gondolj�k, hogy te akartad ezt a felhajt�st magad k�r�l, �s l�pten-nyomon bel�d k�tnek! �s ezt mi�rt? Az�rt, mert irigyek r�d. Mert azt gondolj�k, te sz�vesen vagy h�res. De elhihetitek, �n ink�bb lenn�k �tlagos. �tlagos ember, aki ut�n nem fordul meg senki, akir�l nem besz�lnek folyamatosan! De nekem ez a sors jutott! Nekem a sebhely, meg Voldemort nagy�r legy�z�se jutott! Ginnynek pedig az jutott, hogy egy incidens miatt m�r mindenki tudja, hogy kicsoda. Viszont nektek, akiknek az �tlagemberek csod�s �lete jutott, nektek sokkal jobb. Mondjuk, b�rmikor meg�tkozom b�rmelyik�t�ket �gy, hogy csinos sebhelyet is kap! �s akkor m�r h�resek lehettek! Igen. Erre a sorsra fogtok jutni, ha nem hagyj�tok b�k�n Ginnyt. Most pedig, ha megengeditek, visszamenn�k az irod�mba! – Harry hangja �gy visszhangzott a folyos�n, hogy aki nem volt ott, val�sz�n�leg az is meghallotta. A t�meg sz�pen, fokozatosan elkezdett oszolni. Olyan sokan voltak, hogy Ginny azt hitte, szem el�l t�veszti Harryt. Pedig, ha valamit nem akart, az most az volt. Szerencs�re siker�lt �gy utol�rnie, hogy Harry m�r csukta volna be irod�ja ajtaj�t, ha Ginny nem teszi oda az utols� pillanatban a l�b�t. Kinyitotta az ajt�t, bement, majd becsukta, �s nekit�maszkodott.

-         N�zd Harry. – kezdte – Sajn�lom. Rettenetesen sajn�lom, hogy bunk� voltam veled, pedig semmi okom nem volt r�. Sajn�lom, hogy a m�ltkor �gy elfutottam, de nem akartam tal�lkozni veled. Tudom, hogy nagyon haragszol, �s minden okod megvan r�. De hidd el, annyira d�h�s voltam, hogy azt se tudtam, mit csin�lok. Azt is nagyon sajn�lom, hogy nem v�laszoltam az �zeneteidre, de azt hittem, ord�tozni akarsz velem, �s arra nem volt sz�ks�gem. Emellett pedig k�sz�n�m. Nagyon k�sz�n�m azt, amit az el�bb �rtem tett�l. Hihetetlen�l h�l�s vagyok, de tudom ezzel, nem megyek sokra, �s... – nem tudta befejezni, mert Harry a sz�j�ra tette az ujj�t.

-         Megsz�lalhatn�k �n is? Figyelj, Ginny, nem haragszom r�d. Egy percig sem haragudtam r�d. Hiszen tudom, hogy mit �rezt�l. Ha d�h�s vagyok, �n sem tudok gondolkodni. Tudom, hogy sz�nd�kosan nem tetted volna. Az elm�lt egy h�tben folyamatosan besz�lni akartam veled, de te mindig elker�lt�l. �s semmit sem kell megk�sz�nn�d. Ezt b�rmikor megteszem.

-         Jaj, Harry, ez annyira �des t�led! – mondta Ginny, mikor az arcuk m�r csak p�r centire volt egym�st�l. Ajkaik v�szesen k�zeledtek, amikor a szok�sos csattan�ssal ny�lt az ajt�.

-         Harry, ez �ri�si volt! K�zben elmentem kaj���...szia, Ginny! – k�sz�nt Daniel. – Asszem...�hm...most megyek. – mondta Harry fej�t l�tva. – H�t...���...sziasztok!

-         Sosem tud kopogni. – mondta Harry.

-         H�t, van ilyen. – mosolygott Ginny. Harry �jb�l k�zelebb hajolt, hogy megcs�kolja, amikor �jra kiny�lt az ajt�.

-         Harry, sajn�lom, hogy csak �gy r�d t�r�k, de a...�dv�zl�m, Miss Weasley!

-         A legjobbakat, miniszter �r! – v�r�s�d�tt el Ginny. – H�t...���...nekem m�g nagyon sok dolgom van, �gyhogy most megyek. Viszl�t! – mondta, majd kiviharzott a szob�b�l.

-         Meg�l�m Caramelt!

-         Az rendben van, hogy meg�l�d, de elmondan�d, hogy mi�rt ism�telgeted ezt m�r vagy �t perce? – k�rdezte Daniel, majd Harry besz�molt neki a t�rt�ntekr�l. – Nem hiszem el! Ja, egy�bk�nt bocs, legk�zelebb majd kopogok.

-         Nagyon helyes, Dan. – ezek ut�n Dannek el kellett mennie, �gy Harry egyed�l maradt. Mivel m�r majdnem hat �ra volt, �sszeszedte a dolgait, �s elindult haza. Ginny ekkor m�r otthon volt, �s fel-al� j�rk�lt a szob�ban. Meg akart cs�kolni. Tudom, hogy meg akart cs�kolni. K�tszer is meg akart cs�kolni. A francba is Caramellel! Most mi lesz? Jajistenemjajistenemjajistenem... – s�hajtozott Ginny, amikor arra lett figyelmes, hogy cs�ngetnek. Fogalma sem volt, hogy ki lehet az. De ami ezek ut�n j�tt, az egy szempillant�s alatt megt�rt�nt. M�g ki se nyitotta az ajt�t, m�ris Harry karjaiban tal�lta mag�t, aki egyb�l megcs�kolta. Sok-sok perc ut�n, miut�n elv�ltak, Harry egyb�l belekezdett.

-         Sajn�lom, nem b�rtam tov�bb. Szeretlek, Ginny. – Ginnynek ez volt a minden. M�r semmi gondja nem volt. Nem �rdekelte a sok k�v�ncsiskod� tekintet, se az, hogy eddig �lete legrosszabb napjait �lte �t, csak Harry. Elmosolyodott, majd megsz�lalt:

-         �n is szeretlek. – majd ism�t cs�kol�zni kezdtek.