M�gia�gyi Miniszt�rium. Ez az a hely, ami tele van, szorgalmas, prec�z, �lland�an dolgoz� emberekkel. Viszont ezen a h�tf� d�lel�tt�n nem voltak se szorgalmasak, se prec�zek, �s pl�ne nem dolgoztak. Hogy mi volt ennek az oka? Nem. Nem az, hogy h�tf� volt. Na, j�, lehet, az is k�zrej�tszott benne, de a val�s ok nem volt m�s, mint Harry Potter �s Ginny Weasley p�rkapcsolata. Reggel 9-kor csak az Auror Parancsnoks�g besz�lt r�la, de bizony f�l 10-kor m�r az eg�sz miniszt�rium tudta. Emberek futkostak �t egym�shoz �gyoszt�lyr�l �gyoszt�lyra, f�oszt�lyr�l f�oszt�lyra el�js�golni a h�rt. H�t igen. Valahogy ezen a d�lel�tt�n senkinek nem volt kedve dolgozni. T�bbek k�z�tt Ginny Weasleynek, Hermione Grangernek �s Sarah Davisnek sem. K�t folyos� keresztez�d�s�ben �ltek az ottani fotelekben, ahol Hermione �s Sarah faggatt�k ki Ginnyt minden egyes r�szletr�l. Ginny �pp a besz�mol�ja k�z�pen tartott, amikor megjelent mellett�k egy f�rfi.

-         H�lgyeim. Nem lenne c�lszer�bb, ha munkaid�ben – hangs�lyozta ki – a cseveg�s helyett dolgozn�nak? – k�rdezte Cornelius Caramel.

-         De igen, miniszter �r, teljesen igaza van. – sz�lt Hermione, mik�zben Sarah �s Ginny �sszevigyorogtak – Csak tudja, jelenleg nincs olyan sok munk�nk, �s term�szetesen be fogjuk p�tolni azt az id�t, amit kihagytunk, de most, ha nem haragszik, egy nagyon fontos dolgot kell megbesz�ln�nk. – Sarah pr�szk�lve felnevetett.

-         Net�n van valami probl�m�ja, Miss Davis? – vonta k�rd�re a miniszter.

-         Nem, uram, semmi. – felelte a megsz�l�tott.

-         H�t j�. B�r szerintem fontosabb dolog is van, mint egyesek szerelmi �let�nek kit�rgyal�sa. Ugye, Miss Weasley?

-         �hm...hogyne, uram. De tudja, milyenek vagyunk, mi, l�nyok. – mosolygott a l�ny, de l�tta, hogy ezzel nem siker�lt Caramelt meggy�znie.

-         Sajnos tudom. Viszl�t, h�lgyeim!

-         Mi�rt van olyan �rz�sem, – kezdte Hermione, mikor m�r l�t�- �s hall�t�vols�gon k�v�l tudt�k a minisztert. – hogy Caramel ut�l minket?

-         �szint�n sz�lva, Hermione, nem is tudom. – v�laszolt Sarah. – V�rj! Ha jobban belegondolok, akkor tal�n az�rt...�hm...mert...ut�l?

-         Id�ig �n is eljutottam. – mondta Hermione. – De m�gis, mi oka van erre?

-         Szerinted, m�gis mi? Ginnyt az�rt ut�lja, mert egym�s ut�n k�tszer is volt egy hangos �s l�tv�nyos jelenete az eg�sz Auror Parancsnoks�g szeme l�tt�ra. Plusz, ha m�g Harry h�siess�g�t is belesz�moljuk, akkor h�romszor. Ilyen balh�k nem kellenek Caramelnek. Hermione, t�ged az�rt ut�l, mert folyamatosan bebizony�tod, hogy okosabb vagy n�la. Engem pedig az�rt, mert minden alkalommal, amikor bizony�tod a r�termetts�gedet, kir�h�g�m.

-         Ezt magunkt�l is �szrevett�k! – vigyorgott Ginny.

-         J�l van, sajn�lom, de egyszer�en nem b�rom ki! Ginny, tudom, hogy neked is mindig r�h�ghetn�ked van!

-         Igen, csak �n az �vek sor�n megedz�dtem. R�gebb �ta ismerem Hermion�t, mint te, k�vetkez�sk�ppen t�bbsz�r volt alkalmam l�tni azt, hogy Hermione hogyan d�ng�li f�ldbe az embereket egy-egy mondattal.

-         Ez nem igaz!

-         Sajn�lom, Hermione, de ez igaz. �gyhogy Sarah, hidd el, egy id� ut�n neked is menni fog! – mosolygott Ginny.

-         �s ti nem gondolj�tok azt, hogy Caramel mostan�ban t�l sok id�t t�lt az Auror Parancsnoks�gon? – v�ltott t�m�t Hermione.

-         De igen, ez nekem is felt�nt. – mondta Sarah.

-         Szerintetek mi�rt? – k�rdezte Ginny.

-         H�t mostan�ban folyton az a m�ni�ja, hogy sz�k�tt hal�lfal� vesz�lye fenyeget minket. – sz�lt Sarah.

-         De az nem csak az Auror Parancsnoks�got fenyegeti! – �rvelt Ginny.

-         Nem lehet, hogy �sszess�g�ben a f�oszt�lyon van sokat?  - sz�lt k�zbe Hermione.

-         Meglehet. – v�laszolt Ginny. – Mindenesetre nekem el�g gyan�s.

-         Szerintem se csak a „hal�lfal�-vesz�ly” miatt van itt ennyit. – k�z�lte Hermione. – Tuti, van m�g valami.

-         Na, mondd m�r, mi volt! Elment�l hozz�?

-         Igen, elmentem.

-         �s?

-         �s megcs�koltam.

-         �s?

-         Nem ellenkezett.

-         Azt gondoltam. Na, de ut�na mi volt?

-         Megmondtam neki, hogy szeretem.

-         �s? Harry, te ezt direkt csin�lod?

-         Aha. – vigyorgott Harry.

-         Menj a fen�be! T�kmindegy, akkor is kiszedem bel�led. Sz�val, – folytatta Daniel. – mi t�rt�nt az ut�n, hogy megmondtad neki, hogy szereted?

-         Azt mondta, hogy � is szeret.

-         �s ut����...komolyan?

-         Mi�rt, mit v�rt�l? – r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t Harry.

-         Igaz�b�l, nem tom. Olyan hihetetlennek t�nik, de t�k j�. Na, ez klassz. Gratul�lok. Asszem m�r r�g�ta v�rt�l erre.

-         �gy van. �s nem b�ntam meg, hogy megtettem. – vigyorgott Harry.

-         �s Ron?

-         Pff. Ez kem�ny di� lesz.

-         Nem tudja?

-         Dehogyis. M�g nem mert�k neki elmondani. Szerintem leveszi a fejem.

-         Nem hiszem.

-         H�t, rem�lj�k a legjobbakat. De Ronr�l tudni kell, hogy m�r alapb�l ut�lja Ginny pasijait.

-         De egyszer m�r j�rtatok! Akkor nem volt baja, azt mondtad!

-         Az igaz. Tal�n most se lesz. – s�hajtott Harry, amikor kopogtak. – Gyere be!

-         Hell�. – l�pett be Ginny. – Szia, Dan!

-         Szia, Ginny! Ok�, fiatalok, �n lel�ptem! Cs�!

-         Szia! – k�sz�ntek el Dant�l.

-         Na, figyelj. Voltam Petern�l, aki �gy gondolta, hogy nyilv�n j�v�k hozz�d, �s akkor hozzam m�r el ezt a...mit csin�lsz? – k�rdezte Ginny, mert k�zben Harry kivette a kez�b�l a lapot �s �tkarolta a l�ny derek�t.

-         Nem �rdekel. – k�z�lte Harry.

-         Na, de Mr. Potter! M�gis milyen viselked�s ez? – k�rdezte m�-szemreh�ny�an Ginny.

-         H�t...- Harry sz�ja ravasz mosolyra h�z�dott, �s �pp k�sz�lt megcs�kolni Ginnyt, amikor olyan csattan�ssal ny�lt az ajt�, amilyennel Dan szokott bej�nni. De Harry tudta, hogy ez most biztos nem Dan.

-         TI M�GIS MIKOR AKART�TOK EZT K�Z�LNI VELEM? – hallatszott az inger�lt f�rfihang.

-         Ne, Ron, ne! – rohant be a szob�ba Hermione. – O-�. – csak ennyit tudott kiny�gni, amikor l�tta, hogy elk�sett.

-         Sz�val. M�g egyszer. Mikor akart�tok ezt k�z�lni velem? – Ron pr�b�lt egy nyugodtabb hangot meg�tni, de nem igaz�n j�tt neki �ssze.

-         Hidd el, Ron, el akartuk mondani... – kezdte Harry.

-         Igen? Mikor?

-         �hm... – Harry �s Ginny r�m�lt pillant�sokat v�ltottak. – Figyelj, Ron. – folytatta Harry. – Az�rt nem mondtuk el, mert f�lt�nk t�le, hogy mit fogsz sz�lni hozz�.

-         F�ltetek? – vonta fel a szem�ld�k�t Ron.

-         Igen. – felelte Ginny.

-         De hiszen...ugyan m�r, dehogyis! Szerintem t�k j�, hogy �sszej�ttetek. �r�l�k neki. – Ginny �s Harry fels�hajtottak. – Eg�szen addig, - emelte fel a hangj�t Ron – am�g nem kezdtek el nyilv�nos helyen sm�rolni. – erre Harry, Ginny �s Hermione is felnevettek.

-         Nem fogunk. – �g�rte Ginny.

-         De lenne m�g egy k�rd�sem. – folytatta Ron. – Mi�rt van az, - Ronon l�tszott, hogy egyre fesz�ltebb – hogy m�r – Ginny �s Harry ism�t riadt pillant�sokat v�ltottak – rajtam k�v�l az eg�sz miniszt�rium tudja? – Ron a v�g�n m�r majdnem ord�tott.

-         Tudod, b�ty�, ez itt a M�gia�gyi Miniszt�rium. Olyan, mint a Roxfort. Gyorsan terjednek a h�rek. – v�dekezett Ginny.

-         Ebben igazad van. H�t j�, el van n�zve. – mind elkezdtek nevetni, amikor hatalmas durran�s hallatszott. R�gi griffend�leshez �s kiv�l� aurorhoz m�lt�n kapt�k el� mind a n�gyen a p�lc�jukat, �s indultak el kifel�.