9. T�mad�s �s vesztes�gek

Mikor ki�rtek, mind a n�gy�k arc�ra a meglepetts�g �lt ki. H�t m�gis megt�rt�nt! Caramel f�lelme beigazol�dott: hal�lfal�k t�madtak az Auror Parancsnoks�gra. Pontosan �gy. T�bbes sz�mban. Nagyj�b�l t�zen lehettek. Harry nem �rtette, hogy vajon ki �llhat ennek az eg�sznek az �l�n. Tal�n valamelyik volt hal�lfal� lesz�rmazottja, aki �se nyomdokaiba akar l�pni? Mindenesetre pillanatok alatt indult el a harc. Mint kider�lt, az el�bb Peter irod�j�n�l hallatszott a durran�s, ugyanis az „�j” hal�lfal�k term�szetesen a f�n�kre t�madtak r�. Harry j�l sz�molta: val�ban t�zen voltak. 10 hal�lfal� 10 aurorral harcolt. Harry, Ron, Hermione, Ginny, Daniel, Sarah, Peter, plusz m�g h�rom l�ny, akiket, ha j�l eml�kezett, Julie-nak, Lar�nak �s Charlotte-nak h�vtak. De ami igaz�n sz�rny� �s ideges�t� volt az eg�szben, hogy rengeteg ember volt m�g ott rajtuk k�v�l. Rengeteg ember, akiknek esz�kbe se jutott az, hogy esetleg seg�tsenek nekik, �s k�zdjenek ezek ellen a hal�lfal�k ellen. Harry nem tudta eld�nteni, h�vhatja-e �ket hal�lfal�knak. V�g�lis nem lehetett tudni, meg vannak-e b�lyegezve a S�t�t Jeggyel. De ez volt a legkisebb probl�m�ja. Ha nem lett volna elfoglalva azzal, hogyan t�madjon �s v�dekezzen egy csukly�s alakkal szemben, nyilv�n m�r r�g ord�tott volna azokkal, akik csak �lltak �s n�zt�k �ket. �s m�g �k aurorok! R�hej. M�r egy j� f�l �r�ja tartott a k�zdelem, amikor sajnos Julie, Lara �s Charlotte t�l gyeng�nek bizonyultak, �s m�r a f�ld�n fek�dtek. Harry �szint�n rem�lte, hogy nem holtan. Term�szetesen ellenfeleik nem unatkoztak: �jabb h�rom embert vettek c�lba. �s ez �gy ment j� sok�ig.

-         Sectumsempra! – ki�ltotta Harry, �s �tka a vele harcol� hal�lfal�t vette c�lba. �m az

az utols� pillanatban felsz�v�dott, �gy az �tok a csempefalba csap�dott. K�vetkez�sk�ppen az visszapattant egy m�sik falra. Az pedig ism�t egy m�sikra, �s �gy tov�bb. Mindenki lefagyott, hiszen a falak k�z�tt pattog� �tok b�rkit eltal�lhatott. M�r csak egyed�l Ginny k�zd�tt ellenfel�vel; �k nem vett�k �szre az ide-oda cik�z� f�nysugarat. A t�bbiek nem mertek tenni semmit, mert egy rossz mozdulat, vagy csak rossz id�ben lenni a rossz helyen egy ember elv�rz�s�t eredm�nyezhette volna. �m amikor ez a f�nycs�va egyenesen a k�zd� Ginny fel� sz�guldott, Harry az utols� pillanatban k�zbel�pett, �s mag�hoz r�ntotta a l�nyt. Erre az egyed�l ottmaradt hal�lfal� is figyelmes lett, �gy gyorsan elt�nt. Nagyj�b�l egy tucat auror volt a f�ld�n. Abban m�r t�nyleg csak rem�nykedni lehetett, hogy �k eszm�let�ket vesztett�k. Harry k�rben�zett: Peter �gy n�zett ki, mint akire s�b�lv�ny �tkot sz�rtak, Sarah n�gyk�zl�b volt a f�ld�n; ruh�ja csupa v�r volt, �s l�tszott rajta, hogy nagyon gyenge. Dan megpr�b�lt hozz� k�zelebb menni, hiszen el�g t�vol voltak egym�st�l, de ak�rh�nyszor elindult, �tk�zben mindig el kellett ugrania az �tok el�l. Ron �s Hermione szint�n n�gyk�zl�b k�zeledtek egym�s fel�, �s nem egyszer suhant el kett�j�k k�z�tt a sz�nes f�nysug�r. Harry pedig olyan er�sen szor�totta mag�hoz Ginnyt, mintha att�l f�lne, hogy ha elengedi, mindenkit eltal�l az �tok. R�n�zett a l�nyra: l�tszott rajta, hogy egyszerre f�l �s �rzi mag�t biztons�gban. Az �tok egyre t�volabb pattogott a folyos�n, �s egyszer csak hatalmas robajjal tal�lt. A hangokb�l tudni lehetett, hogy nem embert tal�lt el, �gy legal�bb ennyire megnyugodhattak. Az aurorok elindultak, hogy megvizsg�lj�k a jelens�get, de b�tortalanul k�zeledtek, mintha m�g vesz�ly leselkedne r�juk. Arr�l, hogy mi t�rt�nt, csak akkor bizonyosodott meg mindenki, amikor Ginny egy hatalmasat sik�tott. Harry �tka ugyanis az � irod�j�ba csap�dott bele. Ginny �tm�szott a romokon, �s az embereken, majd d�bbenten felm�rte a k�rt. Az ajt�, ahogyan volt, kij�tt a hely�r�l, de az �tok olyan er�s volt, hogy az irod�ban is puszt�tott. Egy darabokra esett szekr�ny �s egy asztal, sz�tt�pett pap�rok t�mkelege, �s k�t kit�r�tt ablak l�tv�nya t�rult az emberek szeme el�. Harry nem merte elhinni, hogy a Sectumsempra ekkor�t tud puszt�tani, ha nem embert tal�l el. Mindenki �rtetlen�l �llt az eset el�tt, am�g Peter �ssze nem szedte mag�t, �s ki nem adta az utas�t�sokat.

-          Daniel! Azonnal �rtes�tsd a Szent Mung�t! Mindenki seg�tsen! Fel kell takar�tani ez a sok romot! �s lehet�leg min�l gyorsabban! Min�l k�s�bb tudja meg a miniszter, ann�l jobb!

-          Mi�rt? – k�rdezte Hermione.

-          Hermione. �gy tudom, te is azok k�z� tartozol, akik folyamatosan c�folt�k azt, hogy fenn�llna hal�lfal�k visszat�r�s�nek a vesz�lye. Ha ez a miniszter f�l�be jut, akkor ti fogj�tok a legjobban megsz�vni!

-          Mi�rt, te nem? Hiszen te sem hitted el!– vonta fel a szem�ld�k�t Ron.

-          Nem hittem el, de m�gis a miniszter mellett �lltam!

-          Aha, sz�val kem�nyen j�tszott�l egy kett�s j�t�kot, hogy a v�g�n az�rt �p b�rrel meg�szd, igaz? – sz�lt inger�lten Harry.

-          H�t...igen...valami hasonl�.

-          Hogy lehetsz ilyen gy�va? – v�gta hozz� Ginny.

-          N�zz�tek. Ti puszt�n aurorok vagytok, �s viszont f�n�k vagyok. Ha �n sz�lln�k szembe a miniszterrel, akkor nem csak a f�n�ks�gr�l mondhatn�k le, hanem az aurori p�lyafut�somr�l is! K�rlek, pr�b�ljatok meg meg�rteni! Veletek vagyok! Nem akarom, hogy a miniszter megtudja, mert iszonyatosan nagy balh�t fog csapni! De ez sajnos elker�lhetetlen. Csak rem�nykedhet�nk benne, hogy m�g nem tudja. Most nagyon fontos, hogy �sszetartsunk! L�tom a szemeteken, hogy jelen pillanatban nagyon ut�ltok engem, de mindannyiunk �rdek�ben k�rem, hogy egy r�vid id�re tegy�tek ezt f�lre, �s csin�lj�tok, amit mondok! – Harry, Ron, Daniel, Hermione �s Ginny �sszen�ztek, majd kelletlen�l, de beleegyeztek.

 

 

Azt a tizen�t embert, aki a f�ld�n v�gezte, a Szent Mung�ba sz�ll�tott�k, �s szerencs�re t�bbs�g�k csak eszm�let�t vesztette. Julie, Lara �s Charlotte viszont m�r nem voltak az �l�k sor�ban, ami minden aurort nagyon megviselt. Hiszen Harry�ken �s Peteren k�v�l nekik volt b�tors�guk szembesz�llni a hal�lfal�kkal, �s m�gis �k v�gezt�k a legcs�ny�bban. Sarah-t szint�n a Mung�ba vitt�k s�lyos s�r�l�sekkel. Nagyon sok v�rt vesztett �s � sem volt eszm�let�n�l. Daniel �jjel-nappal az �gya mellett virrasztott, arra v�rva, hogy fel�bred. Ginny, Hermione, Ron �s Harry is gyakran voltak benn n�la. Harryt sz�rny� �rz�s ker�tette hatalm�ba: alig egy �ra leforg�sa alatt egy kisebb csata zajlott le az Auror Parancsnoks�gon, �s hirtelen �jra �gy �rezte mag�t, mint 7 �vvel ezel�tt a h�bor�ban, amikor b�rki b�rmikor meghalhatott. Csak most nem Harry volt a f� c�lpont. Most is Sarah mell�l h�vt�k �ket vissza a miniszt�riumba, ahol kider�lt, hogy a miniszter mind az �t�ket v�rja az irod�j�ban. Akkor m�r tudt�k, hogy ennek egy�ltal�n nem lesz j� v�ge. A miniszter mellett ott volt Peter, aki egyszerre vette fel a ’sajn�lom sr�cok, ne haragudjatok’ �s a ’j�l meg kell �ket b�ntetni, miniszter �r’ arckifejez�st.

- Most pedig hadd halljam. – sz�lt Caramel.

- Eln�z�st k�r�nk, miniszter �r, hogy megk�rd�jelezt�k az �ll�t�s�t, �g�rj�k, hogy soha t�bb� nem fordul el�. – mondt�k mind az �ten k�rusban.

- Nagyon helyes. Aj�nlom is, hogy ne forduljon el� t�bbet. De mondj�k meg nekem, mi�rt van az, hogy mindig maguk hatan. B�r most Miss Davist hi�nyolnunk kell, de igen, � is ebbe a band�ba tartozik. Sz�val. Mi�rt van az, hogy mindig maguk hatan azok, akik soha nem azt csin�lj�k, ami k�ne, �s mindig szembesz�llnak velem? Jav�tsanak ki, ha t�vedn�k, de �gy �rzem, hogy mindenf�le hierarchi�ban maguk f�l�tt �llok. Nem tudom, mit k�pzelnek magukr�l, de nyilv�n ez a tulajdons�g a k�z�s magukban. Christine Walters is ugyanez a kateg�ria volt, am�g itt dolgozott.

- Ne mer�szelje a sz�j�ra a venni azt a szem�t lib�t! – ord�tott Ron.

- Mr. Weasley. – k�z�lte nyugodt hangon Caramel. – �gy is el�g rossz helyzetben van. Ne akarjon m�g jobban rontani rajta, mert f�lek, az az �ll�s�ba ker�lhet. – Ron m�r majdnem nekiment a miniszternek, de Harry �s Dan lefogt�k. – Nagyon helyes. Innent�l kezdve pedig bej�nnek minden reggel, be�lnek az irod�jukba, �s dolgoznak. Nem mennek sehova, nem csever�sznek munkaid�ben, egym�shoz sem j�rnak �t, hanem eg�sz nap �lnek az irod�jukban �s dolgoznak. �s ha egy percre is elhagyj�k az irod�jukat, higgy�k el, megtudom, �s abban a pillanatban rep�lnek innen! �rtve vagyok? – Caramel a v�g�re m�r ord�tott.

- Egy percre sem vagyok hajland� mozdulni a bar�tn�m beteg�gya mell�l! �letvesz�lyben van, �s nekem ott kell lennem mellette! – sz�lt vissza Daniel.

- Menjen! – sz�lt Caramel – De akkor ide ne j�jj�n vissza!

- J�. – k�z�lte Daniel, majd elindult ki a szob�b�l.

- Dan, ne! – ki�ltott ut�na Harry.

- Nem �rdekel, Harry! Az rendben van, hogy megk�rd�jeleztem az �ll�t�s�t, ami nem volt sz�p, viszont harcoltam egy visszat�rt hal�lfal� ellen, amit am�gy minden aurornak meg kellett volna tennie, �s v�dtem ezt a rohadt miniszt�riumot, na meg a mi dr�gal�tos miniszter�nket! De semmi k�sz�n�m! Hanem egy apr� hib��rt m�r azzal fenyeget, hogy kir�g! Ja, �s nem mellesleg Sarah a Mung�ban fekszik, b�rmikor meghalhat, �s �n igenis ott akarok lenni mellette! �s ha ezt nem engedi meg, csak �gy, hogy ink�bb kir�g, h�t akkor r�gjon ki! De nekem fontosabb a szerelmem, mint az, hogy neki nyaljam a talp�t! – b�k�tt a fej�vel a miniszter fel�. – �gyhogy k�sz�n�m, de �n v�geztem! – ord�totta, majd kiment az irod�b�l.

- Nos. – sz�lalt meg Caramel. – Van ezek ut�n valamelyik�j�knek k�rd�se?

- Miniszter �r, - kezdte Ginny – mi lesz az irod�mmal?

- Miss Weasley, maga int�zte el azt, hogy olyan legyen az irod�ja, �gyhogy ez innent�l kezdve a maga dolga!

- Nem igaz, az �n hib�m! – v�gta r� Harry.

- Akkor ez esetben, – k�z�lte g�nyos mosollyal Caramel. – majd Mr. Potter helyrehozza! Most pedig ir�ny dolgozni! – azzal Harry, Ginny, Ron �s Hermione kil�ptek a szob�b�l.