Harry �s Ginny sz�tlanul l�pkedtek egym�s mellett az Auror Parancsnoks�g folyos�j�n. M�r az eg�sz folyos� rendbe volt rakva, egyed�l Ginny irod�ja n�zett ki �gy, mintha torn�d� puszt�tott volna. Mikor oda�rtek, Harry r�kezdett:

-         N�zd, Ginny, ne haragudj, hogy ezt m�veltem az irod�ddal, igaz�n nem akartam, �s nagyon sajn�lom, de igyekszem min�l hamarabb helyrehozni, �s...

-         Csssss! – sz�lt k�zbe Ginny. – Figyelj r�m, Harry. Nem haragszom, nem a te hib�d. B�r nem l�ttam, de tudom, hogy azt az �tkot eredetileg a hal�lfal�nak sz�ntad. Egy�ltal�n nem te tehetsz arr�l, hogy az utols� pillanatban felsz�v�dott, �s az �tok a falba csap�dott. Tudom, hogy nem �gy tervezted, �s arr�l meg pl�ne nem te tehetsz, hogy az �tok az irod�mba csap�dott. S�t! Megmentetted az �letemet, hiszen ha te nem r�ntasz el el�le, engem tal�l el, nem az irod�mat. �s ez�rt nagyon h�l�s vagyok. Nem haragszom r�d, �s szeretn�m, ha nem gondoln�d megint azt, hogy minden a te hib�d!

-         Annyira, de annyira szeretlek! – s�hajtotta Harry, majd megcs�kolta szerelm�t. De ez a cs�k m�s volt, mint a t�bbi. Ginny azt �rezte, hogy forog vele a vil�g, hogy csak Harry �s � vannak, semmi m�s. Nem j�ttek hal�lfal�k, nem halt meg h�rom ember, nem fekszenek t�bb mint t�zen a Szent Mung�ban, Daniel nem ment el, Sarah nincs �letvesz�lyben, egy apr� hib��rt nem akart�k �ket kir�gni, �s minden csod�latos. Harry olyan �rz�kien cs�kolta meg, hogy azt akarta, soha ne legyen v�ge. Nem is hagyt�k volna abba, ha nem sz�lal meg valaki a k�zel�kben:

-         �gy soha nem lesz rend! – s�t�lt el az ajt� el�tt Caramel.

-         Azt hiszem – sz�lt Ginny, miut�n a miniszter m�r t�volabb volt – a mi dr�ga miniszter�nk sikeresen el�rte azt, hogy most m�r nagyon ut�lom.

-         �n is. Ilyen k�tsz�n� alak nincs m�g egy! Teljesen len�z, �s megal�z, de az�rt emellett: Mr. Potter v�lem�nye sz�m�t, Mr. Potter v�lem�nye a legfontosabb, Mr. Potter, mit gondol? Mr. Potter, mit tegy�nk? Mr. Potter �gy, Mr. Potter �gy...D�ntse m�r el, hogy mit akar t�lem! De t�kmindegy, innent�l kezdve nem seg�tek neki! Nem hissz�k el, amit mond, �s m�ris ki akar r�gni! Komolyan mondom, nem norm�lis!

-         Pontosan. De az�rt van m�g egy ilyen k�tsz�n� ember! – sz�lt inger�lten Ginny.

-         Peterre gondolsz?

-         Ki m�sra? Egyszer�en sz�rny�! F�lti a b�r�t, meg az �ll�s�t, ez�rt nem mondja el a v�lem�ny�t, hanem nyalizik Caramelnek! Undor�t�!

-         Teljesen igazad van. – �lelte �t Harry.

-         Jaj. Tudom, hogy rendbe kell hozni, de annyira nincs kedvem b�rmit is kezdeni ezzel az irod�val! – mosolygott Ginny.

-         �szint�n megmondhatom: nekem sincs. – vigyorgott Harry, majd ism�t megcs�kolta Ginnyt. Ez a cs�k sem tartott tov�bb az el�z�n�l, mert a hang �jb�l felcsend�lt mellett�k:

-         Potter, Weasley, nem sz�lok t�bbsz�r! – sz�lt Caramel, majd elment.

-         H�t akkor, – mondta Harry – asszem, nincs m�s v�laszt�sunk. – Ezek ut�n elkezdtek rendet csin�lni. A szekr�ny �s az asztal helyrehoz�s�val Harry k�szk�d�tt, m�g Ginny a f�ld�n hasalt, �s az �sszes pap�rt, amit az �tok sz�tt�pett vagy t�nkretett, �jra�rta. Csak ezekb�l a pap�rokb�l olyan sok volt, hogy Ginny azt hitte, soha nem v�gez vele. Ebben az eg�sz rendrak�sban az volt a legviccesebb, hogy rengeteg olyan dolgot tal�ltak, amikr�l nem is gondolt�k, hogy ott van.

-         H�t ez meg mi...volt? – �rdekl�d�tt Harry, mik�zben egy sz�tt�r�tt �veget �s egy abb�l kifoly� barn�s folyad�kot vizsg�lt.

-         Ja, azt asszem George-t�l kaptam valamelyik sz�linapomra. Bej�tt hozz�m, �s itt adta ide, azt�n betettem a szekr�nybe, hogy majd hazaviszem. �s az lett a v�ge, hogy nem vittem haza, hanem �gy d�nt�ttem, itt hagyom, h�tha kelleni fog. – vigyorgott a l�ny.

-         H�t, ebb�l asszem m�r nem iszunk. – nevetett Harry. Miut�n v�gzett a szekr�nnyel �s az asztallal, seg�tett Ginnynek pap�rokat m�solni. �m �gy is csak egy kicsivel �jf�l el�tt v�geztek. Harryn�l voltak aznap este, de ez a rendrak�s annyira lef�rasztotta �ket, hogy amikor oda�rtek m�r f�lig aludtak.

M�snap �gy d�nt�ttek, m�g munka el�tt megl�togatj�k Sarah-t, de azt se b�nt�k volna, ha a l�togat�s belecs�szik a munkaid�be. Mikor oda�rtek, Dan, Ron �s Hermione �ltek Sarah �gya mellett, v�rva, h�tha fel�bred. �gy t�nt, Ronnak �s Hermion�nak pont annyi kedve van bemenni a miniszt�riumba, mint nekik.

-         M�g mindig semmi? – k�rdezte Ginny.

-         Semmi. – felelte megsemmis�lten Daniel. – Semmi jel�t nem mutatja annak, hogy fel akarna �bredni.

-         Dan, tal�n vissza k�ne j�nn�d dolgozni... - pr�b�lkozott Harry, de amint kimondta, m�r tudta, hogy nem kellett volna.

-         Menjek vissza? Azt k�red, menjek vissza? Minek? Hogy be�ljek reggel az irod�mba, �s ott �ljek naphosszat? Hogy ezzel nyaljak Peternek �s Caramelnek? Na, nem! Felejtsd el! Hogyha mondjuk tal�n Caramel hajland� lesz megk�sz�nni, amit tett�nk, �s ha nem fenyeget titeket a kir�g�s vesz�ly�vel, csak mert nem hittetek neki, akkor majd tal�n visszamegyek! De semmi kedvem ott dolgozni, am�g � a miniszter! Ja, �s �gy meg v�gk�pp nincs kedvem ott dolgozni, hogy Peter a f�n�k!  �n nem fogok egy ilyen k�tsz�n� szem�tl�da alatt dolgozni! – ord�totta Daniel. Tal�n m�g folytatta volna, ha nem hallanak ny�sz�rg�st az �gy fel�l.

-         Daaaaan... – ny�gte Sarah.

-         Sarah! Kicsim, �bren vagy? – hajolt oda hozz� Daniel.

-         Aha.

-         Jajistenem! De j�! H�vjatok egy gy�gy�t�t! Fel�bredt! – �rvendezett Daniel, mik�zben Ron h�vott egy gy�gy�t�t.

-         Hermione, Ginny, Harry, Ron! De j�, hogy itt vagytok. – sz�lt Sarah.

-         Hogy vagy? – k�rdezte Ginny.

-         Szarul, de b�szk�n. – pr�b�lt meg mosolyogni Sarah, de l�tszott, hogy f�j neki. – Az a helyzet, hogy mindenem nagyon f�j.

-         Azt nem csod�lom. – mondta Daniel. – De most az a legfontosabb, hogy pihenj!

K�zben meg�rkezett a gy�gy�t�. Aki nem volt m�s, mint Marc, Christine volt, vagy jelenlegi bar�tja. Ezt nem lehetett tudni.

-         Sziasztok, sr�cok! De j�, hogy l�tlak titeket! – �dv�z�lte �ket Marc.

-         Szia, Marc. Hogy vagy? – �rdekl�d�tt Hermione.

-         K�sz, minden rendben. Rem�lem, ti is j�l vagytok. Hallottam, mi t�rt�nt. Sz�rny�. �r�l�k, hogy Christine-nek nem esett baja. T�nyleg, � nem j�tt el? – Ginny, Hermione �s Sarah �sszen�ztek. Tudt�k, hogy ezek szerint Christine m�g mindig k�t fi�val j�r. S�t, Marc nem is tud a Ginnyvel val� veszeked�s�r�l, �s ezek szerint arr�l sem, hogy Christine otthagyta a miniszt�riumot.

-         �hm...nem �rt r�. – hazudta Hermione.

-         Oh, �rtem. – Marc megvizsg�lta Sarah-t , k�l�nb�z� b�jitalokat itatott vele, majd kijelentette, hogy t�l van az �letvesz�lyen, de nagyon sokat kell pihennie. M�r nagyj�b�l f�l 10 volt, amikor Ron, Ginny, Harry �s Hermione �gy d�nt�ttek, ideje bemenni dolgozni. Amint be�rtek, egyb�l Peter j�tt vel�k szembe.

-         Sziasztok! El nem tudtam k�pzelni, hol lehettek! N�zz�tek, nagyon sajn�lom, hogy a miniszter �gy kicseszett veletek, de tudnotok kell, hogy mellettetek �llok!

-         Jaj, Peter, hagyd m�r ezt abba, l�gy sz�ves! – k�z�lte Ron.

-         Mir�l besz�lsz?

-         Arr�l, hogy ideje lenne m�r eld�nteni, hogy kinek az oldal�n �llsz! Vel�nk vagy? Akkor mondd meg Caramelnek, hogy te sem hitt�l neki, �s hogy szem�t dolog minket ez�rt b�ntetni! Vagy ha Caramelt t�mogatod, akkor t�mogasd, nem �rdekel, de ne add nek�nk el� a sajn�lkoz�t! Undor�t� az a j�t�k, amit �z�l, �s jobban j�rsz, ha abbahagyod!

-         N�zz�tek, �n...

-         Nem, Peter. – sz�lalt meg Ginny. – Ronnak igaza van. Vagy vel�nk vagy, vagy a miniszterrel.

-         Ha vel�nk vagy, – kezdte Harry – akkor �llj ki �rt�nk, �s egyben magad�rt is! Ha nem, akkor r�nk ne sz�m�ts!

-         Sr�cok, ne csin�lj�tok!

-         Nem, Peter. Azt hiszem, itt most nem mi vagyunk a hib�sak. – mondta Hermione, majd mag�ra hagyt�k a led�bbent Petert.

-         �s egy�bk�nt – fordult vissza Harry. – Sarah fel�bredt. T�l van az �letvesz�lyen. Gondoltuk, �rdekel. – sz�lt, azt�n v�gleg elmentek Peter k�zel�b�l.