Ezek után Peter valóban átvette a vezetést. Nem csak az Auror Parancsnokság, hanem az egész minisztérium fölött. Más főosztályokról is Peterhez rohangáltak az emberek segítségért, vagy, hogy megmondja, mit tegyenek. Többen javasolták neki, hogy költözzön be Caramel irodájába, de a férfi ezt minden alkalommal udvariasan visszautasította. Caramel nem halt meg, csak kómába esett, de állapota elég súlyos volt. A Mágiaügyi Minisztériumban pedig úgy ment a munka, mint még soha máskor. Daniel visszatért az Auror Parancsnokságra, mert ő mindenkinél jobban ki akarta deríteni, ki áll a halálfalók élén, hiszen minél hamarabb vissza akarta kapni szerelmét. Minden más ügyosztály is ráállt erre a halálfaló-témára, csak természetesen mindenki más oldalról, és mást nyomozott. Bizony, az aurorok látástól vakulásig nyomoztak, hiszen tulajdonképpen nekik volt a legtöbb dolguk. Ginnynek és Harrynek szinte nem maradt ideje egymásra, annyit dolgoztak. Ginny épp a liftre várt, nagyokat pislogott az álmosságtól, amikor hátulról két kéz fonódott a derekára.

-         Szia, kicsim! – szólt Harry, mire Ginny belesimult az ölelésbe.

-         Szia. Milyen napod volt? – kérdezte a lány, amikor Harry megfordította a karjaiban.

-         A szokásos. Nyomoztam, kerestem, órákon át görnyedtem iratok, jelentések fölött, amiből valamit ki tudtam szedni, azt leírtam, és a végén ezt az egészet foglaltam össze írásban, ami már rég Peter asztalán pihen. Szegény fiú. Nem irigylem.

-         Hát én se. De tudom, hogy meg tudja csinálni.

-         Persze. Ő ilyen főnök-típus. Ez neki való. De nézd meg, Peter egy hete vette át az irányítást a minisztérium felett. – kezdte Harry, miközben beszálltak a liftbe. Ilyenkor már nem nagyon dolgozott más, így csak ketten foglalták el a helyiséget. – Egy hét alatt máris többet értünk el, mint valaha Caramel keze alatt.

-         Ez igaz. Amúgy megtudtál valami újat?

-         Nem igazán. Csak annyit sikerült kiszednem valakinek a jelentéséből, hogy akár Draco Malfoy is állhat a dolgok háta mögött. Akár. Persze. Akár én is állhatok mögötte. De az, hogy ezt bizonyítékokkal is alátámasztják, az nem. Csak feltételezés. És nekünk még a feltételezést is úgy kell kezelni, mintha valami csoda lenne, mert hát ki tudja. Na, meg azért, mert Peter szava szent! És helyes, most azt tesszük a legjobban, ha Peterre hallgatunk. – közölte Harry, mikor már az üres földszinten jártak. Lépéseik visszhangoztak a csempefalak között. – Nálad mi a helyzet?

-         Futkároztam ügyosztályról ügyosztályra, hogy mindenféle iratokat szerezzek, majd miután ezzel elment fél napom, a másik felét arra szántam, hogy ezek az iratokat átnyálazzam. És, ami a legjobb az egészben, az az, hogy mindezt feleslegesen.

-         Nem találtál semmit?

-         Hát nem. Jaj, Harry, én úgy szeretném, ha vége lenne ennek az egésznek! Támadjanak ránk, és harcoljunk, nekem úgy is jó, ha az már azt jelenti, hogy véget ér a folyamatos nyomozás, meg a rettegés, hogy mi van Sarah-val, meg a rettegés, hogy mi van, ha velem is ugyanez történik! Tudom, hogy nem lenne szabad, mert elvileg griffendéles voltam, és bátornak kéne lennem, de egyszerűen rettegek. – Ginny a végére már csak suttogott, de Harry magához húzta, és átölelte.

-         Én is szeretném, ha vége lenne. És az, hogy griffendéles voltál, azt jelenti, hogy az adott helyzetben bátornak kell lenned. Hogy legyen bátorságod szembeszállni velük. És neked van ehhez bátorságod. Viszont, ha félsz, az teljesen más. Mindenki fél. De nincs miért aggódnod. Amikor Sarah-t elrabolták, senki nem dolgozott, hatalmas volt a pangás az egész minisztériumban, ezért értünk oda olyan későn. Most nem tudnak úgy jönni a halálfalók, hogy ne legyenek tele a folyosók. Hidd el, biztonságban vagy.

-         Igazából attól félek, hogy nem vagyok felkészülve. Amikor háború volt, tudtam, hogy rengeteg ember hal meg, és, hogy én is bármelyik pillanatban meghalhatok, mert az egy hosszú folyamat volt. Ismertük a dolgok hátterét, és azt, hogy kinek mi a célja. Most viszont van egy nagy homály, és ebből a homályban kell eligazodni. De csak nekünk, auroroknak. És én valahogy nem tudok ebben eligazodni, és... – Ginnynek eleredtek a könnyei. - ...nem érzem magam sem elég erősnek, sem elég ügyesnek.

-         Figyelj rám. – fogta Harry a kezébe Ginny arcát. – Te egy ügyes, erős, fantasztikus lány vagy. A reflexeid gyorsak, és ha én most egyik pillanatról a másikra megátkoználak, tuti, kivédenéd. Ne becsüld alá magad. Nem csak te félsz. Engem is szörnyen zavar ez a nagy tudatlanság, ami ezt a mondhatni, háborút övezi, és én is ki szoktam borulni miatta. De ami a legfontosabb: nem vagy egyedül. Oké?

-         Oké. – szipogott a lány. – Igazad van. Csak most...most...nem is tudom.

-         Simán kiborultál. Van ilyen. – mosolygott Harry. – Nincs kedved nálam aludni?

-         Az most nagyon jó lenne. Köszönöm. – sóhajtott Ginny, majd két pukkanás kíséretében eltűntek a minisztérium ajtaja elől.

Másnap egy olyan dolog történt, amire valószínűleg senki sem számított.

-         Az az igazság, hogy kaptunk egy üzenetet a halálfalóktól. – töltötte be Peter hangja a termet. – Egy hét múlva, szombaton este, a Roxfort Boszorkány – és Varázslóképző Szakiskola mögötti rengetegben akarnak velünk megküzdeni. Azt mondták, ha nem egyezünk bele, megölik Sarah-t, és újabb embereket fognak elrabolni tőlünk, akiket szintén megölnek. Természetesen beleegyeztem. Azt viszont nem tudom, miért akarnak velünk így, nyíltan megküzdeni.

-         Mi van, ha csak egy átverés? – kérdezte Hermione. – Odamegyünk, és persze nincs ott senki, hanem egy teljesen más céljuk van? Mondjuk közben rátámadni másra, vagy a minisztériumra?

-         Ez bennem is felmerült, ezért elosztjuk az embereket. Aznap este senki nem lesz itt a minisztériumban, csak azok az aurorok, akiket arra célra jelölök majd ki. Ők itt lesznek, így a minisztérium védve lesz. Emellett arra a célra is ki fogok jelölni aurorokat, hogy harcoljanak ezek ellen a halálfalók ellen. Ehhez természetesen egy külön stratégiát fogok kidolgozni, és amint kész, ismertetem önökkel. Addig is kérem, hogy mindenki legyen felkészült, és figyeljen! Ne csak magára, másokra is! – Peter ezekkel a szavakkal engedte szabadjára a minisztériumban dolgozó embereket. Az aurorok tudták, hogy nagy feladat vár rájuk. Így az elkövetkezendő napokat, a gyakorlás és a felkészülés övezte. Peter eközben ismertette a tervet: Harry, Ron és Daniel mennek el először a Tiltott Rengetegbe, hogy terepszemlét tartsanak. Amint elkezdődik a harc, utánuk küldik a többi aurort. Ezen kívül Peter kijelölt szintenként öt embert, akik védik a minisztériumot, ha a halálfalók ott támadnának. A nagy felkészülés addig tartott, amíg el nem érkezett a szombat este. Mindent a tervek szerint: Harry, Ron és Daniel este kilenckor megjelentek a Tiltott Rengetegben, ahol már várták őket a halálfalók.

-         Na, végre, megjöttetek! Már azt hittük, megfutamodtatok! – hallatszott egy női kacaj az egyik csuklya alól.

-         Tudtommal nem késtünk. – közölte Harry. Ekkor a nő előrelépett, és lehúzta fejéről a csuklyát. Harry, Ron és Daniel hirtelen nem tudtak mit tenni a döbbenettől. Caramel nem véletlenül gyanakodott. Christine Walters állt velük szemben.

-         Egyedül vagy? – szegezte neki a kérdést Daniel.

-         Nem, én is itt vagyok. – lépett elő Adam Smith.

-         Te szemét! – indult el Ron, hogy nekiugorjon, de Dan és Harry lefogták. Miután Ron lecsillapodott, Daniel egyből megkérdezte:

-         Hol van Sarah?

-         Nem vettük hasznát. – vont vállat Christine. Mielőtt bárki bármit kérdezhetett volna, egy pukkanással megjelent Sarah holtteste. Ezek után minden hihetetlenül gyorsan történt.

-         Te utolsó... – vette elő a pálcáját Dan, ám Adam gyorsabb volt.

-         Avada Kedavra! – mire Dan holtan esett össze Harryék lába előtt. A következő pillanatban pedig már megjelent a többi auror. Harry azt látta, amit nagyon, de nagyon nem akart. Nem elég, hogy az egyik legjobb barátját most ölték meg a szeme láttára, de az, hogy Peter Ginnyt is a harcoló aurorokkal küldte, az különösen nem tetszett neki. Gyorsan magához rántotta a lányt.

-         Te mit keresel itt?

-         Úristen! Daniel! És Sarah! Te jó ég! – sopánkodott Ginny. - Hogy-hogy mit keresek itt? – váltott át másik hangnemre. - Peter küldött, hogy harcoljak.

-         De...nem! Te nem lehetsz itt! Én így nem...Ginny, kérlek, menj vissza!

-         Nem, Harry, nem megyek! Most te figyelj rám. Ez a munkám. Ez a feladatom. Nem most csinálom először. 7 év Roxfort, ebből javarészt elvett a Voldemort elleni félelem és felkészülés. 2 év háború, 3 év aurorképző és 2 éve auror vagyok. Hidd el, tudok vigyázni magamra. Semmiképpen ne aggódj értem. Inkább harcolj magadért. Vagy értem. Vagy bárki másért, de ne aggódj! – utasította Ginny, mire Harry szenvedélyesen megcsókolta. Ezek után viszont több tucat halálfaló jelent meg, így Harry és Ginny pillanatok alatt elveszítették egymást, és elkezdtek harcolni. Harry órákkal később végzett egy halálfalóval, amikor körbenézett. Körülötte néma csend volt. Halott, vagy eszméletlen emberek feküdtek a földön. Elindult, hogy megnézze, van-e harc máshol. Nem kellett sokáig mennie. Egy auror és egy halálfaló harca tárult a szeme elé. Nem ismerte fel egyikőjüket sem, egészen egy villanásig. A villanás következtében az auror összeesett. Harry csak egy vörös hajfürtöt látott. NEM! Rá akart támadni halálfalóra, de ezt valaki megtette helyette. Zöld fénycsóva, és a halálfaló holtan esett össze. Harry odarohant Ginny testéhez.

-         Ginny! Ginny, ne halj meg! Kérlek, ne halj meg! Ginny, kérlek, ébredj fel! – Harry már zokogott a lány teste fölött. Aztán megérkezett Hermione és Ron.

-         Harry! – szólt Hermione. – Harry! Azonnal a Szent Mungóba kell vinni őt és a többieket! Harry, kérlek, segíts! – Hermione kérésére pedig Harry nagy nehezen, de felállt, és cselekedett.

HP2 befigyel...direkt volt! :D