-         Nincsen semmi bajom!

-         Mr. Potter, k�rem! L�tom, hogy megsebes�lt, hadd vizsg�ljam meg!

-         De most fontosabb dolgom is lenne!

-         Elhiszem, �s meg is �rtem, de musz�j megvizsg�lnom! Mr. Potter! K�rem! – ilyen sz�pen m�g soha nem k�rte senki Harryt semmire.

-         H�t j�.

-         Rem�lem, nem vagyok t�l indiszkr�t. De elmondan�, mi t�rt�nt? Rengeteg sebes�lt, �s halott van.

-         Bizony�ra hallott m�r r�la, hogy �j hal�lfal� banda szervez�d�tt.

-         Igen, t�bb embert is meg�ltek. P�ld�ul a minisztert.

-         A miniszter meghalt? – d�bbent le Harry.

-         Igen. Annyi �tok �rte egyszerre, hogy a szervezete nem �lte t�l.

-         Oh. M�g ez is! – s�hajtotta Harry. – Sz�val, – mondta, miut�n siker�lt �sszeszednie mag�t. – kider�lt, hogy k�t miniszt�riumi dolgoz� szervezte az eg�szet, akik igaz�b�l csak az�rt dolgoztak a miniszt�riumban, hogy inform�ci�kat szerezzenek. T�nkre akart�k tenni az Auror Parancsnoks�got, mert h�t a hal�lfal�knak tulajdonk�ppen az aurorok a legf�bb ellens�geik. Felsz�l�tottak minket, hogy k�zdj�nk meg, nyilv�n az�rt, mert ha elpuszt�tanak minden aurort, akkor m�r senki sem �llhat az �tjukba. Ennek a k�zdelemnek most lett v�ge �s... – Harry hangja elcsuklott.

-         Valami sz�rny� dolog t�rt�nt? – k�rdezte a gy�gy�t� h�lgy.

-         Kor�bban elrabolt�k egy koll�gan�met, akit nagyon kedveltem, azt�n meg�lt�k. Ut�na az egyik legjobb bar�tom holtan esett �ssze az orrom el�tt, �s jelen pillanatban fogalmam sincs, hogy a szerelmem �letben van-e, vagy nem.

-         Igaz�n sajn�lom. De �n hiszem, hogy a szerelme nem halt meg. Maga t�l j� ember ahhoz �s t�l sok mindent tett m�r a var�zsl�vil�g�rt, hogy ezt �rdemelje. – a n�n l�tszott, hogy t�nyleg egy�tt �rez vele. – Nos, azt hiszem v�gezt�nk. – mondta, miut�n megitatott Harryvel p�r b�jitalt.  – Elmehet, Mr. Potter.

-         K�sz�n�m. Mindent k�sz�n�k, Miss...

-         Walsh.

-         Miss Walsh. K�sz�n�m. – b�cs�zott el Harry, majd kil�pett a k�rteremb�l. A Szent Mung� folyos�j�n nagy volt a ny�zsg�s. Amikor ki�rt, egyb�l �ssze is futott Ronnal.

-         Harry...

-         Hol van?

-         14-es k�rterem.

-         K�sz. – Harry �gy rohant, ahogy a l�ba b�rta. Perceken bel�l el�rte a 14-es k�rtermet, majd berontott. – Ugye nem halt meg?

-         Uram, k�rem, menjen ki! – utas�totta Harryt egy gy�gy�t�.

-         Kimegyek, csak mondj�k meg, �letben van-e!

-         Sajn�lom, de csak csal�dtagoknak adunk ki inform�ci�kat.

-         De k�rem, musz�j tudnom!

-         Mr. Potter, legyen sz�ves, hagyja el a k�rtermet! A saj�t �rdek�ben, k�rem!

-         J�. – azzal kiment, �s hangosan bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Kinn le�lt, majd a kezeibe temette arc�t. Ez nem t�rt�nhet meg! B�rcsak lenne egy id�nyer�je! Mindent megv�ltoztatna. Nem hagyn�, hogy Sarah-t elrabolj�k. Ha Sarah-t nem rabolt�k volna el, nem lenne halott, sem �, sem Daniel, sem Caramel. Sz�rnyen ideges�tette, hogy nem tud semmit Ginnyr�l. Ha meghalt...ebbe belegondolni sem mert. Tudta, hogy nem lett volna szabad a l�nynak ott lennie. Nem v�letlen�l agg�dott! Tudta, hogy ez lesz a v�ge. Akkor hagyta abba a m�l�z�st, amikor valaki le�lt mell�je.

-         Hogy vagy? – k�rdezte Peter.

-         Ezt most komolyan k�rdezed? – v�gta hozz� Harry.

-         Bocs. Igazad van.

-         Mi�rt kellett Ginnyt elk�ldened?

-         Figyelj, Ginny egy nagyon �gyes l�ny. Kiv�l� auror lesz bel�le.

-         H�t �pp ez az! Lesz! Peter, 23 �ves! M�g csak k�t �ve auror! �s � nem Hermione! Nem tud k�v�lr�l minden k�nyvet, ami tele van var�zsig�vel! � m�g csak 23 �ves! Emellett remek var�zsl�, de 23 �ves! Megl�tja egy hal�lfal�, mit gondol? Itt egy csaj, ny�rjuk ki! �s ha �gy volt? A gy�gy�t�k nem mondanak semmit, mert nem vagyok csal�dtag! Ha meghalt, �n...�n azt nem b�rom ki.

-         Figyelj r�m, Harry. Ginny 16 �vesen t�l�lt egy h�bor�t. 16 volt, fele ennyire okos, egy�ltal�n nem k�pzett, m�g az iskol�t se j�rta ki! De t�l�lt egy h�bor�t. Gondolod, hogy 23 �vesen, amikor m�r k�pzett auror, ne �lne t�l egy egyszer� harcot? Hiszen err�l sz�lnak a mindennapjaink!

-         Nem. A mindennapjaink az irod�ban �l�sr�l �s a pap�rmunk�r�l sz�lnak. – sz�lt k�zbe Harry.

-         �s mit csin�lsz azokban a pap�rmunk�kban? Az elm�lt id�szak esem�nyeir�l, t�mad�sair�l �rsz! Csak az�rt, mert �ppen nincs semmi, att�l m�g dolgozni kell! Te akart�l harcolni! H�t tess�k! Itt van a harc! Harcolt�l, nem? Mindannyian a munk�nkat v�gezt�k! De amikor arra adtuk a fej�nket, hogy aurorok lesz�nk, tudtuk, hogy ez nem lesz egyszer�, mert tele lesz�nk ilyen esetekkel! Vagy te nem tudtad? Azt gondoltad, hogy elmegyek aurornak, mert az kir�ly? Ez egy h�l�tlan szakma Harry. �s igen, vannak, akik meghalnak, de ha nem becs�ln�d al� a saj�t bar�tn�det, akkor r�j�nn�l, hogy van annyira tehets�ges �s talpraesett, hogy ezt t�l�lte!

-         Nem becs�l�m al�! Sim�n agg�dom �rte! Mondd, Peter, van neked bar�tn�d?

-         Van!

-         �s te mit tenn�l, ha mondjuk az lenne a k�rd�s, hogy �l-e, vagy sem, �s te csak �ln�l a k�rterem ajtaja el�tt, mert a gy�gy�t�k nem mondanak semmit?

-         H�t...agg�dn�k.

-         Akkor mir�l is besz�l�nk?

-         Maradjanak m�r csendben, zeng magukt�l az eg�sz Szent Mung�! – rontott ki Ginny k�rterm�b�l egy gy�gy�t�. – A h�lgynek pihen�sre van sz�ks�ge, de bemehetnek hozz�, ha akarnak. De csak nagyon r�vid ideig!

-         �l? – pattant fel Harry.

-         Igen, �l.

-         �s ezt nem tudt�k volna 10 perccel ezel�tt megmondani?

-         Akarja l�tni, vagy nem?

-         Megyek. – mikor Harry bel�pett a k�rterembe, egyszerre j�tt ki vagy �t gy�gy�t�.

-         Harry! – sz�lt Ginny.

-         Itt vagyok. – �lt le az �gya mell� a megsz�l�tott. – Hogy vagy?

-         Mindenem f�j.

-         Mi t�rt�nt?

-         Nem tudom. Eltal�lt egy �tokkal, de nem tudom, mivel.

-         Mindegy, nem �rdekes. Az a l�nyeg, hogy �letben vagy.

-         Hallottam, hogy kiveszekedted magad mindenkivel. – mosolygott a l�ny.

-         Tudnom kellett, hogy �letben vagy-e. Nem b�rtam volna ki, ha meghalsz. Sarah, Daniel, plusz m�g Caramel is.

-         Caramel meghalt?

-         Aha.

-         Te j� �g! Most mi lesz?

-         Fogalmam sincs. De arra is k�v�ncsi vagyok, hogy m�sokkal mi t�rt�nt.

-         H�t arra �n is. – s�hajtott Ginny. Hossz� percekig �ltek cs�ndben. Majd Harry sz�lalt meg:

-         Na, j�l van, hagylak aludni, kicsim.

-         Nem akarom, hogy elmenj!

-         Nem is megyek el. Itt leszek kint. De musz�j pihenned.

-         H�t j�. Szeretlek, Harry!

-         �n is szeretlek. – sz�lt Harry, majd mosolyogva n�zte, ahogy kedvese elalszik. Mikor kiment, Ron, Hermione �s Peter �ltek a k�rteremn�l l�v� padon.

-         Hogy van? – k�rdezte Ron.

-         Azt mondta, mindene f�j. De egy�bk�nt l�tszik rajta, hogy j�l van. Ki kell pihennie mag�t.

-         H�la Istennek! – s�hajtott Hermione. – Ha � is... – nem tudta befejezni a mondatot, mert eleredtek a k�nnyei. Ron egyb�l �t�lelte. Tudt�k, hogy Hermion�t sz�rnyen �rintette Sarah hal�la, hiszen az egyik legjobb bar�tn�j�r�l volt sz�. H�t igen. Sarah �s Daniel. Harry le�lt, �s a falnak t�masztotta a fej�t.

-         Ha lenne egy id�nyer�m, - kezdte - mindent m�shogy csin�ln�k.

-         �n is.

-         �n is.

-         �n is.