December 23.-a volt. 0 fok, a h� esett, �s az emberek �r�mmel l�ptek be a M�gia�gyi Miniszt�rium �p�let�be. Hogy mi�rt is? Egyr�szt ott melegebb volt, mint kinn. M�sr�szt pedig �r�m volt r�n�zni azokra az emberekre, akik hirtelen visszamentek h�rom�vesbe, �s idi�tak�nt szaladg�ltak a bej�rati csarnokban fel�ll�tott fa k�r�l. A szaladg�l�s c�lja a fa feld�sz�t�se volt. D�szeket var�zsoltak r�, azt�n azokat �tv�ltoztatt�k, felrobbantott�k, �sszerakt�k, foly�konny� var�zsolt�k, megszil�rd�tott�k, �s m�g ezer m�s dolgot. Minden esetre ez a cselekedet el�g zajosnak bizonyult. Ez�rt is rontott ki az irod�j�b�l Peter Wilson, akit Cornelius Caramel hal�la ut�n kineveztek miniszternek. Egyel�re � maradt az Auror Parancsnoks�g f�n�ke, mert az �j vezet�t csak az �nnepek ut�n fogj�k megv�lasztani.

-         EL�G LEGYEN! – ord�t�s�ra olyan cs�nd lett, hogy m�g a l�gy z�mm�g�s�t is hallani lehetett volna. – Lehet, hogy �n�k r��rnek, de l�teznek olyan emberek, akiknek dolgozniuk kell! Aprop� munka. Tisztelt aurorok! K�sz van a jelent�s a k�t h�ttel ezel�tti harcr�l a hal�lfal�kkal? – cs�nd. – Ron?

-         Nincs.

-         Harry?

-         Nincs.

-         Hermione?

-         ���...f�lig.

-         F�lig? Hermione! Te, aki mindig minimum egy nappal a lead�si hat�rid� el�tt elk�sz�lsz?

-         De, Peter, kar�csony van! – sz�lt k�ny�rg� hangon Hermione.

-         Nem! Nincs kar�csony! Holnap lesz kar�csony! Ma munkanap van! Vagyis: ir�ny dolgozni!

-         Peter... – kezdte Harry.

-         Nem �rdekel! T�n�s! – mire a h�rom auror mag�ban szitkoz�dva elindult az Auror Parancsnoks�gra. Harry egy�ltal�n nem akart jelent�st �rni arr�l a harcr�l. S�t! Egy�ltal�n nem akart dolgozni. Mostan�ban el�g rossz kedve volt, �s gyakran volt inger�lt. B�r ennek senki sem �r�lt, de Harrynek sajnos megvolt erre minden oka. A k�t h�ttel ezel�tti harcban nagyon sok auror s�lyos s�r�l�seket szenvedett, t�bbek k�z�tt Ginny is, aki azt mondta neki, hogy val�sz�n�leg csak az �nnepek ut�n engedik haza. Vagyis a szerelme n�lk�l kell t�ltenie a kar�csonyt. Minden nap bement Ginnyhez �s elmes�lte neki az aktu�lis esem�nyeket. A l�ny egyszer�en undorodott att�l, hogy hagyta mag�t becsapni. Hogy ennek a band�nak az egyik szervez�j�vel j�rt, a m�sikkal pedig legjobb bar�tn�k voltak. Undorodott t�le. �gyhogy Harryt ez sem der�tette jobb kedvre. Emellett elvesz�tette az egyik legjobb bar�tj�t, ami sz�rnyen �rintette. Borzalmas volt arra r�d�bbenni, hogy senki nem ront be t�bbet kopog�s n�lk�l az irod�j�ba, hogy senki nem elemezgeti minden l�p�s�t, �s senki nem dum�l neki meg�ll�s n�lk�l. Igen. Harryt ak�rmennyire is ideges�tett�k ezek a dolgok, most mindegyik rettenetesen hi�nyzott neki. Nem mellesleg pedig m�r Sarah sem volt az �l�k k�z�tt, aki annak ellen�re, hogy nem volt a bar�tja, kedvelt. Hiszen � volt az a l�ny, akinek sosem t�nt el a mosoly az arc�r�l, �s hihetetlen�l j�sz�v� volt mindenkivel. Most pedig le kellett �lnie, �s err�l kellett �rnia. B�r nem �rtette, minek a jelent�s, amikor Peter a m�ltkor �sszefoglalt mindent az eg�sz miniszt�riumnak.

~ Vissza a m�ltba ~

-         Most pedig szeretn�m �sszefoglalni a m�lt heti harcot a visszat�rt hal�lfal�kkal, hogy mindenki sz�m�ra vil�gos legyen, �s hogy ne terjengjenek pletyk�k. A Nemzetk�zi Var�zsjogi Hivataln�l �vek �ta dolgoz� Adam Smith �llt a hal�lfal�k �l�n. Mr. Smith sohasem tartozott az igaz�n kedvelt dolgoz�k k�z�. Mondhatni, ink�bb h�rhedt volt, mintsem h�res. Gyakran sz�llt szembe a feletteseivel, �s t�madta meg munkat�rsait. Ennek csak egyetlen oka volt. Adam Smith Augustus Rookwood unok�ja. Igen. Az� az Augustus Rookwood�, aki hal�lfal� volt abban az id�ben, amikor Voldemort Nagy�r ereje telj�ben volt. Smith im�dta a nagyapj�t, akinek a hal�la �ta a bossz�t tervezgette. Id�k�zben megtal�lta a szerelem. Christine Walters volt a t�rsa, aki az Auror Parancsnoks�gon dolgozott. Nem v�gezte el az aurork�pz�t, a nagyb�tyja protezs�lta be, aki r�gen auror volt. Az�rt volt itt, hogy bef�rk�zz�n az aurorok bizalm�ba, �s inform�ci�kat szerezzen. Mivel � egy hatalmas vit�ba keveredett az egyik aurorunkkal, felmondott. De �k ketten szervezt�k ezt a hal�lfal� csoportot, ami nagyj�b�l h�sz embert �lelt fel. A hal�lfal�k nagy r�sze, t�bbek k�z�tt Mr. Smith �s Miss Walters meghalt. H�rom ember maradt �letben, akiken a dementorok v�gezt�k el a cs�kot. Viszont sajnos, mi is rendelkez�nk vesztes�gekkel. Minden aurorunk h�siesen harcolt. Sokan s�lyos s�r�l�seket szereztek. Ezekbe szerencs�re senki sem halt bele, �s ezeket az embereket mostan�ban engedik ki a Szent Mung�b�l. K�t aurorunk azonban nem �lte t�l a k�zdelmet. Sarah Davist m�g a harc el�tt rabolt�k el a hal�lfal�k, hogy tov�bbi inform�ci�kat szerezzenek t�le. Miss Davis kitart�an k�zd�tt, �s nem �rult el semmit r�lunk. De ez�rt sajnos az �let�vel fizetett. – Peter szem�ben k�nnyek csillantak meg. – Daniel Vettel pedig, l�tv�n szerelme holttest�t, r� akart t�madni egy hal�lfal�ra, de az gyorsabb volt, �s Mr. Vettel egyik pillanatr�l a m�sikra holtan fek�dt a f�ld�n. A temet�s�k december 23-�n, d�lut�n lesz a londoni Highgate temet�ben. Van k�rd�s�k?

-         Mi lett a miniszterrel? – tette fel a kez�t egy n�.

-         A minisztert egy t�mad�skor egyszerre h�rom �tok is eltal�lta. K�m�ba esett, de ezt a h�rom �tkot egyszerre a szervezete nem b�rta ki, �s meghalt. A csal�dja nem akarta, hogy nagy temet�se legyen, �gy �k megszervezik azt. De csak a csal�dnak. M�s valami? Nincs? K�sz�n�m.

~ Vissza a jelenbe ~

Harrynek ak�rh�nyszor esz�be jutott, mindig s�rhatn�kja t�madt. De mivel s�rni nem tudott, egyszer�en csak d�h�ng�tt. D�h�ng�tt az�rt, hogy �gy lett v�ge. Tudta, hogy amint bel�p az irod�j�ba, �s le�l meg�rni a jelent�st, �jra olyan �rz�sek fogj�k a hatalm�ba ker�teni, amiket nem akart. De amikor bel�pett az ajt�n, hirtelen t�tva maradt a sz�ja. Ugyanis nem m�ssal, mint Ginnyvel tal�lta szemben mag�t, aki az asztal�n �lt, l�ba harangozott a f�ld f�l�tt �s mosolygott.

-         Boldog kar�csonyt. – sz�lt a l�ny. Leugrott az asztalr�l, �s elindult Harry fel�. Harry pedig gondolkod�s n�lk�l odal�pett hozz�, �s megcs�kolta szerelm�t. Be akart�k p�tolni az elm�lt k�t hetet, amit nem t�lthettek egy�tt. Cs�kjuk egyre m�ly�lt. Tele volt szerelemmel �s boldogs�ggal. Harry hirtelen rettenetesen boldog lett. Ginny j�l l�that�an makkeg�szs�ges, �s itt van vele. M�gis boldog lesz a kar�csonya! Elfelejtett minden gondot, ami eddig volt, elfelejtett minden m�st, ami k�r�l�tte van. Csak Ginny �s � voltak. �s ez �gy volt rendj�n. Sz�mos perccel k�s�bb, ami lehetett ak�r f�l �ra is, sz�tv�ltak. Harry annyi mindent akart k�rdezni, hogy hirtelen nem is tudta, hol kezdje.

-         Ne �rts f�lre, de nem az volt, hogy csak az �nnepek ut�n engednek haza?

-         �n is azt hittem. Mivel nem j�tt be addig senki, hogy hell�, mehetsz, gondoltam, ott kell maradnom. Azt�n akkor j�tt be a gy�gy�t�, miut�n te elment�l, �s k�z�lte, hogy meggy�gyultam �s hazamehetek.

-         Ez fantasztikus! De �r�l�k, hogy itt vagy!

-         H�t m�g �n! – nevette Ginny, majd �jabb szenved�lyes cs�kol�z�sba kezdtek. Csak akkor rebbentek sz�t, amikor r�vid kopog�s ut�n benyitott Peter.

-         Harry, k�sz van m�r a...Ginny?

-         Szia, Peter! Vagy mondjam �gy: j� napot, miniszter �r?

-         Nem k�sz, nem kell. Hogy-hogy itt vagy? Hazaengedtek?

-         Aha. – mosolygott a l�ny �s hozz�b�jt Harryhez.

-         Akkor nincs k�sz a jelent�sed, ugye? – ez a k�rd�s m�r Harrynek sz�lt.

-         Eltal�ltad. – mondta Harry. – De mi�rt v�rod t�lem, hogy egyik pillanatr�l a m�sikra megcsin�ljam?

-         Harry, nagys�grendileg h�romnegyed �r�val ezel�tt k�ldtelek titeket vissza. Az�rt ennyi id� alatt meg lehet �rni egy jelent�st. Mit csin�lt�l te h�romnegyed �r�n �t? Ne v�laszolj! – utas�totta, mikor r�j�tt, hogy Harry nem volt egyed�l. - Egy�bk�nt az�rt is j�ttem, hogy hazaengedjelek, mert k�t �ra m�lva kezd�dik a temet�s.

-         Ja, j�, ok�. K�sz, Peter.

-         Nem volt mit. Sziasztok!

-         Szia! – k�sz�nt el Harry �s Ginny.