Sz�pen lassan el�rkezett a temet�s ideje. Ginny �llt a szob�j�ban a t�k�r el�tt �s n�zegette mag�t. Ez annyira t�vol �llt t�le! Talpig feket�ben. Temetik az egyik legjobb bar�tn�j�t. Ez a helyzet is ismeretlen volt neki. Nem tudta, szabad-e s�rnia, vagy nem. Nem tudta, hogy � ott mennyire sz�m�t fontos embernek. Amellett, hogy szomor� volt, nem tudott mit kezdeni a helyzettel. �r�lt, hogy Hermione fog besz�det mondani Sarah-r�l, mert tudta, hogy � nem lenne k�pes r�. Vajon Hermion�nak menni fog? �s Harrynek, aki Danr�l fog? �k is �gy �reznek? Nem tudott sok�ig gondolkodni, mert el kellett indulniuk. Ron, Hermione, Harry �s � egy�tt hoppan�ltak a Highgate temet� el�, onnant�l kezdve pedig sz�tlanul l�pkedtek egym�s mellett. A temet� k�zep�n, de t�nyleg a kell�s k�zep�n k�t hatalmas, gy�ny�r� s�r �llt, telis tele vir�gokkal �s koszor�kkal. Rengetegen voltak. Az eg�sz miniszt�rium, plusz m�g a csal�dtagok is...Sz�pen sorj�ban gy�lekeztek az emberek, m�g nem elkezd�d�tt a temet�s.

-         Kedves gy�szol� embert�rsaim! – sz�lalt meg a pap. - Az�rt vagyunk ma itt, ezen a hideg t�li d�lut�non, hogy elb�cs�zzunk k�t bar�tunkt�l, Sarah Davist�l �s Daniel Vettelt�l. Ez a k�t fiatal aurork�nt dolgozott a M�gia�gyi Miniszt�rium Auror Parancsnoks�g�n h�rom �ve. Mindketten hihetetlen�l ambici�zus, szorgalmas, nyitott emberek voltak, akik az�rt akartak aurorok lenni, mert �t�ltek m�r egy h�bor�t, �s ezzel akart�k kik�sz�b�lni azt, hogy legyen egy k�vetkez�. De a szerencse sajnos nem nekik kedvezett. K�t h�ttel ezel�tt harcoltak az aurorok a visszat�rt hal�lfal�kkal, akik nem egy embert �ltek, vagy k�noztak meg t�rsadalmunkban. �k ketten nem �lt�k t�l ezt a k�zdelmet. De eml�kezz�nk r�juk �gy, mint h�s�kre, akik �rt�nk harcoltak a hal�lfal�k ellen! – besz�d�t taps fogadta. Miut�n ez a taps elhalt, a pap �jra megsz�lalt. – �n nem tudok sokat Miss Davisr�l �s Mr. Vettelr�l. Viszont vannak olyanok, akik igen. �gyhogy most megk�rem Mr. Harry Pottert, sz�ljon p�r sz�t Daniel Vettelr�l! – Harry fel�llt, kikecmergett a sz�ksorok k�z�l, majd elindult a p�dium fel�. Min�l k�zelebb volt hozz�, ann�l ink�bb vissza akart fordulni. Folyamatosan arr�l gy�zk�dte mag�t, hogy meg kell tennie, ha valaki�rt, legal�bb Dan�rt. Mikor ki�rt az emelv�nyre, n�ma cs�nd lett.

-         Nos, h�t...�n is sok szeretettel k�sz�nt�k mindenkit, aki megtisztelt minket a jelenl�t�vel. – kezdett bele. – Huh...az az igazs�g, hogy h�l’ Isten, ezt hozz� kell, hogy tegyem, nem csin�ltam m�g ilyet, �s most nagyon furcs�n �rzem magam. Nem tudom, hogy tulajdonk�ppen mit is kell csin�lnom. Danr�l, bocs�nat, Danielr�l besz�lni a temet�s�n...ez egy olyan dolog, amit �lmomban sem gondoltam volna, hogy bek�vetkezik. �s �szint�n sz�lva, m�g mindig nem tudom elhinni. T�l hihetetlen sz�momra, hogy Daniel, az egyik legjobb bar�tom, halott. Daniel! � az, akir�l mindig is �gy gondoltam, hogy soha nem halhat meg. Nagy szerepet j�tszott az emberek �let�ben. M�g azok�ban is, akik csak alig ismert�k. H�t m�g az eny�mben! Daniel volt az, aki nekem mindig ott volt. Ott volt mellettem akkor, amikor j� kedvem volt, �s velem egy�tt �r�lt. Ott volt mellettem akkor, amikor rossz kedvem volt, �s idi�ta viccekkel, na, meg a folyamatos elemezget�seivel pr�b�lt mindig jobb kedvre der�teni. �s ez az esetek d�nt� t�bbs�g�ben siker�lt is neki. Hiszen az a lazas�g, az a vid�ms�g, �s az, ahogyan lehetett rajta nevetni, az senki m�sban nem volt meg. Arra p�ld�ul sosem j�ttem r�, hogy mikor dolgozik. Munkaid�ben nem dolgozott. Reggel 9-kor elkezdt�nk dolgozni, negyed 10-kor pedig, �ram� pontoss�ggal berontott az irod�mba. H�t igen. Sohasem kopogott. Mindig mondtam neki, hogy nem �rtana, de �t ez cseppet sem �rdekelte. Negyed 10-kor minden nap berontott az irod�mba, le�lt �s elkezdett dum�lni. Mindenr�l. Amir�l csak lehetett. �s elemzett. Mindig elemzett. Mindent. Minden egyes kimondott mondatomat elkezdte boncolgatni, �s �ltal�ban �rtelmetlen dolgokat hozott ki bel�le. Mindig egy j� f�l �ra ut�n siker�lt kitess�kelnem az irod�b�l, de csak �gy, hogy Sarah-hoz k�ldtem. Nyilv�n vele is sok id�t t�lt�tt, sz�val nem tudom, mikor dolgozott. De legal�bb vid�ms�got csemp�szett mindenki �let�be. – mosolyodott el. - Sok tulajdons�ga ideges�tett. Ezt be kell, valljam. – t�bben nevettek egy kicsit. – Viszont ink�bb legyenek meg ezek a tulajdons�gai, mintsem, hogy � maga ne legyen. Mert – Harry m�ly leveg�t vett – hi�nyzik. Mert bele kell t�r�dn�m abba, hogy innent�l kezdve senki nem ront be az irod�mba, senki nem j�n ut�nam mindenhova �s senki sem dum�l nekem folyamatosan. �s ebbe belet�r�dni neh�z. Nagyon neh�z. – Harry �rezte, hogy elerednek a k�nnyei. – De mindenkit arra k�rek, hogy ne sirassa Danielt. Nevess�nk. Mert, ha nevet�nk, azzal eml�ksz�nk a legjobban r�. K�sz�n�m! – Harry besz�d�t tapsvihar fogadta. K�r�ln�zett, �s l�tta, hogy mindenki k�nnyezik. Voltak, akik zokogtak, voltak, akik mosolyogni pr�b�ltak, �s voltak, akiknek csak csillogott a szem�k. De l�tta, hogy mindenki k�nnyezik. Mikor vissza�rt a hely�re, az emberek m�g akkor is tapsoltak.

-         Fantasztikus volt�l! – szipogta Ginny, mire Harry �t�lelte. Ek�zben a pap �jra kiment az emelv�nyre, majd megsz�lalt. – Most pedig megk�rem Miss Hermione Grangert, hogy mes�ljen nek�nk Sarah Davisr�l! – Hermione kiment, de nem tudta elkezdeni, mert s�rt. Miut�n lecsillapodott, belefogott.

-         �n is...k�sz�nt�k mindenkit – szipogott. – Harry el�ttem egy nagyon sz�p besz�det mondott Danielr�l. Remek volt Harry! Senki sem tudott volna ilyen j�kat mondani. – dics�rte meg Hermione. - Sarahr�l besz�lni a temet�s�n nekem egy m�rhetetlen�l szorongat� �rz�s. Nekem nem furcsa. Engem...engem egyszer�en sokkolt, amikor megl�ttam, hogy az egyik legjobb bar�tn�m holtan fekszik el�ttem. �s az, hogy az az ember �lte meg, akit el�tte szint�n az egyik legjobb bar�tn�mnek tartottam. – nem egy ember h�rd�lt fel a h�r hallat�n. – �gy egyszerre �rt a csal�d�s �s a szomor�s�g. Sarah...Sarah volt nekem az az ember, akiben felt�tlen�l megb�ztam. J�, persze, nem csak benne, de ha Sarah azt mondta volna, ugorjak le egy szakad�kban, ott lesz, az alj�n, �s elkap, megtettem volna. V�g�lis, ez gyakran megt�rt�nt. K�pletesen. Sarah-t m�g az aurork�pz�n ismertem meg, �s az els� pillanatt�l fogva nagyon j� bar�tn�k lett�nk. Minden egyes helyzetben, amikor d�ntenem kellett, javasolt valamit, �s azt mondta, ha nem siker�l, majd � seg�t. �s volt, ami siker�lt. Volt, ami nem. De akkor mellettem volt, �s seg�tett. Ha m�lyponton voltam, � volt az, aki kir�ngatott bel�le, ha t�ls�gosan a f�ld felett j�rtam, � volt az, aki visszar�ntott a val�s�gba. Sz�val, mindig ki tudott j�zan�tani. �s most...most vajon ki fogja ezt megtenni? Nem maradtam magamra. Hiszen nem csak Sarah volt az, aki mindig mellettem volt. De ki fog d�nteni helyettem, ha �n nem tudok? Ki fogja mutatni a helyes utat? K�ptelens�g, hogy minden egyszerre elvesszen! – Hermione nem b�rta tov�bb �s els�rta mag�t. Lej�tt a dobog�r�l �s kirohant. De nem csak �. Mert, hogy k�zben eleredt az es�. Igazi �nos es� volt. De csak �gy szakadt. Az emberek elfeledve mindent kirohantak a temet�b�l. S�t! Volt, aki elhoppan�lt. Hirtelen akkora lett a kavalk�d, hogy bel�thatatlan volt.

-         Hermione! HERMIONE! – ord�totta Ron, de sehol sem tal�lta, �s elrohant. H�rom ember maradt csak a temet�ben. Harry, Ginny �s Peter. Akik annak ellen�re, hogy elkezdett esni, nem mozdultak onnan. Most viszont d�bbenten �ltek �s n�ztek. 10 perccel k�s�bb el�llt az es�, tov�bb� Ron �s Hermione �s visszaj�ttek. �k is ugyan�gy led�bbentek.

-         H�t...asszem, v�ge a temet�snek. – sz�lalt meg Peter.

-         V�ge van. – sz�lt Ginny, majd mind az �ten elhoppan�ltak.

Egy h�nappal k�s�bb, janu�r v�g�n hatalmas volt a ny�zsg�s az Auror Parancsnoks�gon. Ez a ny�zsg�s az�rt volt, mert aznap der�lt ki, hogy ki lesz az �j f�n�k. Az elm�lt napokban Peter nagyon sokat gondolkodott, felm�rte a helyzetet, �s most m�r ott tartottak, hogy perceken bel�l kihirdeti az eredm�nyt. Sarah �s Daniel temet�se sajnos nem �rt j�l v�get. De az �nnepek ut�n t�bben is elmentek a temet�be, �s gyerty�t gy�jtottak n�hai munkat�rsaiknak. Most viszont mindenki l�zban �gett, hogy vajon ki lesz az �j f�n�k. Harry gyakran gondolt Danre, hogy mennyire be lenne zsongva, �s k�tpercenk�nt rohang�lna be az irod�j�ba, hogy megvitassa vele, vajon ki vezeti ezut�n az Auror Parancsnoks�got. Erre elmosolyodott, �s ezzel a mosollyal l�pett be a miniszt�rium nagyterm�be. Ott m�r a leveg�n is �rezni lehetett az izgatotts�got. Le�ltek Ronnal, Hermion�val �s Ginnyvel, �s egy�tt v�rtak az eredm�nyre. Nemsok�ra meg�rkezett Peter, �s felment az emelv�nyre. Hirtelen be�llt a csend.

-         �dv�zl�k mindenkit! Bizony�ra mindenki nagyon izgatott, hogy vajon kit v�lasztottam meg az ut�domnak. T�bb napig kellett gondolkodnom rajta. De minden vonal egy emberhez vezetett, akir�l tudom, hogy � a megfelel� ember ennek a posztnak a bet�lt�s�re. Er�s, j�l k�pzett, �s k�pes elir�ny�tani egy eg�sz �gyoszt�lyt. Teh�t, nem is h�zom tov�bb a sz�t. Az Auror Parancsnoks�g �j f�n�ke a mai napt�l nem m�s, mint... – itt Peter egy j� nagy hat�ssz�netet tartott - ...HARRY POTTER! – A teremben kit�rt a tapsvihar. Harry nem merte elhinni, hogy ez t�nyleg megt�rt�nt. � lett az Auror Parancsnoks�g f�n�ke! Te j� �g! �gy kellett kil�kd�sni az emelv�nyre. Mire ki�rt mindenki �llva, hangosan tapsolt, Harry pedig m�g mindig nem hitte el. Miut�n az emberek abbahagyt�k a tapsol�st, megsz�lalt.

-         Huh...h�t...nem is tudom, mit mondjak. Nagyon �r�l�k, �s nagyon meg vagyok lepve, de igazs�g szerint m�g mindig nem hiszem el. Minden esetre k�sz�n�m! K�sz�n�m mindenkinek, �s rem�lem, hogy m�lt� ut�dja lehetek Peternek! M�g egyszer k�sz�n�m! – Ezek ut�n egy hatalmas buli k�vetkezett. Mindenki sorban gratul�lt Harrynek, ennyiszer szerinte m�g �let�ben nem fogott kezet. Hullaf�radt volt, mindenkivel besz�lgetett, �gyhogy kisurrant a teremb�l. A folyos�n egyed�l lehetett, �s nem volt nagy ny�zsg�s.

-         Nem lehet ebben a miniszt�riumban elb�jni! – hallott a h�ta m�g�l egy ismer�s hangot. – Ahhoz t�l sokan vagyunk. – Harry megfordult, �s l�tta, hogy Ginny k�zeledik fel�. Harrynek csak r� volt sz�ks�ge. Mikor a l�ny oda�rt hozz�, Harry egyb�l megcs�kolta. Csak ez kellett. Semmi m�s.

-         Gratul�lok. – mondta Ginny, miut�n sz�tv�ltak. – Meg�rdemelted.

-         Igaz�n?

-         Aha. – b�lintott Ginny. – �n sem tudtam volna n�lad alkalmasabbat elk�pzelni.

-         K�szi. – vigyorgott Harry. – Mondd csak! Mi lenne... – hajolt k�zelebb a l�nyhoz - ...ha lel�pn�nk?

-         Na, de f�n�k �r! M�gis hogy k�pzeli ezt? – nevette Ginny. – B�r...m�g kaphatsz egy kis id�t, am�g nem kell ir�ny�tanod az aurorokat.

-         De ezt az id�t veled akarom t�lteni.

-         Nos, ez esetben, azt hiszem, nincs m�s v�laszt�som.

-         Eltal�ltad. – mondta Harry, majd �jabb cs�kol�z�sba kezdtek. Ezek ut�n pedig k�t pukkan�s k�s�ret�ben otthagyt�k az eg�sz �nnepl� miniszt�riumot.