17. Epilógus
- Most pedig csókoljátok meg egymást! – szólt a pap, mire Harry és Ginny belekezdtek egy átlagosnál rövidebb csókolózásba. Az esküvőt a Mágiaügyi Minisztérium gyönyörű hátsó udvarán tartották. Fantasztikusan volt feldíszítve. Mindenütt a fehér, a fekete és a zöld színek domináltak, ami remekül illett Ginny ruhájához, na meg Harry szeméhez és hajához. Már az asztalnál ültek, amikor Ron felállt és megkocogtatta poharát, jelezvén, hogy tósztot akar mondani. Mindenki elcsendesedett, és várakozóan néztek rá.
- Egyszer gondoltam, hogy el fog jönni ez a pillanat. Gondoltam rá, hogy egyszer majd tanú leszek a legjobb barátom, Harry esküvőjén. Arra is gondoltam, hogy mosolyogva nézem végig, ahogy az egyetlen húgom férjhez megy. De azt, hogy ez kettő egyszerre lesz, soha nem gondoltam volna. – erre egy nevetéshullám futott végig a társaságon. – Félreértés ne essék, borzasztóan örülök, hogy így történt. Jobban nem is alakulhatott volna. – mosolygott. – Ginny régen is és most is nagyon fontos nekem. Élete során folyamatosan figyeltem minden lépését, hogy megóvjam minden rossztól. Aztán később kiderült, hogy én ehhez kevés vagyok. Sosem kedveltem azokat, akikkel járt, mert úgy éreztem, a fiúk is bajba sodorhatják. Nos, amikor először összejöttek Harryvel, minden félelmem elszállt. Aztán, amikor szakítottak, a félelmem újra megtalált. – nevetett. – Bár ezt sose mondtam senkinek, mindig is reménykedtem benne, hogy újra egymásra találnak, mert tudtam, hogy Harry mellett Ginnynek nem lesz baja. Nem kellett csalódnom, így is történt. Vagyis eljött az ideje annak, hogy elengedjem Ginny kezét. Elengedtem. És nem bántam meg. Mert tudtam, hogy Harry mellett biztonságban lesz. Innentől kezdve pedig pláne. Szóval, Harry, Ginny, nagyon sok boldogságot nektek! – pohárköszöntőjét hatalmas taps fogadta. Harry tudta, hogy erre a tósztra mindenki emlékezni fog. Hirtelen eszébe jutott, hogy biztos Dan is mondana beszédet, ha itt lenne. Na, az egész érdekes lenne! A végén már biztos azt elemezgetné, vajon miért házasodnak össze Ginnyvel. Ezen jót nevetett magában. Az ebéd után mindenki elkezdett táncolni. Ginny és Harry végre egymással is tudtak foglalkozni, mert egészen idáig a gratulációkat fogadták. Vagyis nem egészen, mert Ginnyt mindenki felkérte táncolni. Mire egymással tudtak táncolni, eltelt vagy 2 óra. De akkor csak ők voltak egymásnak.
- Szép tósztot mondott Ron, nem? – szólt Ginny.
- De igen, szerintem is. – sokáig szótlanul táncoltak, mígnem Ginny megszólalt.
- Harry!
- Hm?
- Tegnap voltam a Mungóban.
- Igen? És mit mondtak? Mi ez a hányós-ájulós dolog? Mert remélem nincs se...
- Harry, terhes vagyok.
- Hogy mi? Ez most komoly? – döbbent le Harry.
- Igen.
- Ez...ez...ez...ez óriási! Fantasztikus! – ezek után Harry elkiáltotta magát.
Apa leszek! – kiáltotta Harry Potter az esküvőjén a táncparkett kellős közepén. Nyilván ő sem így tervezte, de látszólag olyan boldog volt, hogy semmi mással nem tudott foglalkozni. Kicsit furcsán éreztem magam, mielőtt elindultam erre az esküvőre. Engem bíztak meg azzal, hogy írjak egy tudósítást Harry Potter és immár Ginny Potter esküvőjéről. De mivel még a Roxfortban jó barátok voltunk, meghívtak az esküvőjükre. Úgy gondolom, ezzel hatalmas megtiszteltetés ért. Maga az esküvő egyszerűen csodálatos volt. A Mágiaügyi Minisztérium hátsó udvarán rendezték meg, ami erre az alkalomra káprázatosan volt feldíszítve. Nagyon sok mindenkit ismertem a vendégek közül, de sok új ismeretséget is szereztem. Maga az esketés egy gyönyörű szép oltárnál volt, és az előtt ültek a vendégek. Ezek után következett az ebéd, melyhez természetesen sok-sok asztalt kellett igénybe venni. Ugyanis, nagyjából 400 ember tette tiszteletét ezen az eseményen. Az ebéd közben egy vicces és szép pohárköszöntőt hallhattunk Ron Weasley-től, Ginny Potter bátyjától és Harry Potter legjobb barátjától. Ezek után pedig elkezdődött a tánc. Négyszáz ember táncolt a parketten – bár nem mondhatom, hogy nem volt hely. Eközben a tánc közben kürtölte szét a világnak Harry Potter, hogy apa lesz. Bár ezen kívül több információt nem tudhattunk meg, de tudjuk, hogy tavasszal már hármasban fogják élni mindennapjaikat. Nagyon örülök, hogy ott lehettem, egy csodálatos esküvőn vettem részt. Még egyszer, köszönöm a meghívást, és további sok boldogságot kívánok a Potter házaspárnak.
Kedves Olvasók, remélem, hogy egyszer Önök is részt vehetnek egy ilyen csodálatos esküvőn.
Luna Lovegood
- Hát ez? – kérdezte Harry.
- Most találtam meg. – felelte Ginny.
- Lunának remek érzéke van az újságíráshoz.
- Aha, nyilván az apjától örökölte. Szerencse, hogy ő tudósított az esküvőről. El se merem képzelni, mi lett volna, ha más csinálja.
- Nyilván valami oltári nagy hülyeség jött volna ki belőle.
- Az biztos. – mosolygott Ginny. – Fél 11 van, azt hiszem ideje indulnunk.
- Tényleg, jó, hogy szólsz. James, Albus, Lily, indulunk! – kiáltotta Harry most már az emeletre. Ezek után nagy trappolások közepette leértek a gyerekek a földszintre, majd ötösben elindultak a King’s Cross pályaudvar felé.
Vége
Itt cselesen ötvöztem az időket, nagyon jó vagyok. J Köszönettel tartozom ezért a ficért a Drg fanfiction-jeinek, amikből ihletet meríthettem, a chatnek, ahol mindenki tartotta bennem a lelket, J. K. Rowling-nak, amiért megírta a HP-t, a HP könyvsorozatnak, a Guns ’N’ Roses-nak, a Silbermond-nak és a HP6 filmzenéknek, hogy végigkísérték a fejezeteket, és nem utolsósorban neked, hogy elolvastad. Remélem tetszett! És még egyszer, köszi!
|