" – Nagyon csinos az a lány – jegyezte meg Krum, kizökkentve töprengéséből Harryt. Ginnyre mutatott, aki épp akkor csatlakozott Lunához. – Ő is rokonod?
– Igen – vágta rá fellobbanó ingerültséggel Harry. – És van barátja. Féltékeny típus. Nagydarab. Nem érdemes bosszantani."
Harry és Ginny nagyon összeveszik és Ginny annyira megsértődik, hogy elmegy.
Ez is elég rövid és párbeszédekben dús:)
Második fejezet: Az összetört szív
Draco aznap hamar elment. Harry és Ginny befejezte az iratok kitöltését és ők is elindultak haza. Miután hazaértek és levetkőztek, Harry leült a kanapéra, Ginny pedig elkezdett főzni. Harry rászólt:
- Ginny, ma már ne főzz. Késő van.
- Akkor mit eszünk?
- A hűtő tele van finomságokkal, majd csak találunk valamit – Harry felállt, és odament Ginnyhez. - De tudok jobb ennivalót is.
- Harry, még takarítanom kell, és holnap nem megyek munkába, mert muszáj rendet raknom, bevásárolnom, és még sorolhatnám.
- Használd a pálcád – találta megoldásnak Harry.
- Hát persze. Utána meg olyan rendet rakok, hogy én sem tudom, mi hol van. Te ezt akarod?
- Nem. De akkor is pakolj holnap.
- Nekem ma kell pakolnom! - mondta Ginny, de ezt már mérgesen.
- De miért?
- Mert holnap más dolgom van!
- Ja, elfelejtettem, hogy neked minden fontosabb, mint én!
- Te is tudod, hogy ez nem igaz!
- Pedig kezdem azt hinni, hogy te szívesebben pakolsz, nehogy velem legyél.
- Tudod mit, ebből nekem elegem van! Minden este hazaérünk, akkor kezdek főzni, takarítani, mosni. És te ezt észre sem veszed. Te csak ülsz a kanapén, és újságot olvasol, én meg csak csináljak mindent, ami a ház körül forog!
- Nincs kedvem veszekedni. Megyek és lefekszem.
- Menj csak! Rejtőzz el minden gond elől! – ordította Ginny, majd leült egy székre. Azon gondolkozott, olyan régóta élnek együtt, oly sok közös emlékük van, és egy hónapja csak veszekednek.
Ő is megfürdött és ment lefeküdni.
Harry kifelé fordulva feküdt az ágyon, és nem nézett rá, amikor bejött. Ginny is kifelé fordult, és próbált aludni. De nem jött álom a szemére. Azon gondolkodott mi lesz vele, és Harryvel. Annyira szeretne egy családot, és gyerekeket. De tudta, hogy Harry már nem szereti őt.
Csak feküdtek az ágyban, abban az ágyban, amiben olyan sokszor aludtak el egymás karjaiban, és keltek fel, és most kifele fordulva feküdtek. Csak azt tudta Harry már nem szereti, és összetörte a szívét.
*
Reggel, mikor lement a konyhába, Harry már ott volt. Harry csak akkor vette észre a lányt, amikor Ginny kinyitotta szekrényt és kivett egy csészét, hogy kávét igyon.
- Ahhoz képest, hogy egész nap itthon leszel, korán ébren vagy - mondta Harry és belekortyolt a kávéjába.
- Korán kell kezdenem, mert mire hazaérsz, kész szeretnék lenni.
- Talán ennivalóval akarsz várni? – nevetett Harry.
- Meg sem fordult a fejemben.
Harry arcáról lehervadt a mosoly.
- Akkor mit csinálsz egész nap?
- Nem rád tartozik... – mondta Ginny idegesen.
Harry is felfedezte a hangjában az idegességet.
- Valami baj van? Beteg vagy, vagy mi a baj?
- Semmi bajom sincs, de szeretnék végre egyedül lenni.
- Jaj. Bocsáss meg, nem tudtam, hogy zavarok! - Azzal kilépett a hóra és bevágta az ajtót.
- Harry, nem úgy gondoltam. Harry, gyere vissza! - könyörgött Ginny, de ezt Harry már nem hallotta.
*
Ginny vacsorával várta Harryt. Már éjfél volt, mikor Harry hazaért. Mikor belépett, látta a szépen megterített asztalt. Gondolkozott mit felejthetett el, de semmi nem jutott eszébe.
- Szia. Ünnepelünk valamit? – kérdezte zavartan.
- Én igen, de te úgy látszik nem! - mondta Ginny mérgesen.
- Mit felejtettem el?
- Gondolkozz!
- Semmi nem jut eszembe.
- Három éve vagyunk egy pár.
- Jaj, elfelejtettem. Sajnálom.
- Sajnálhatod is – Azzal egy bőröndöt varázsolt elő a kanapé mögül. – Ég veled.
- Ginny, ne menj el. Sajnálom, hogy elfelejtettem, bocsáss meg! – könyörgött Harry.
AJÁNLOM AZ OLDALT
