M�sodik fejezet: Az �sszet�rt sz�v

Draco aznap hamar elment. Harry �s Ginny befejezte az iratok kit�lt�s�t �s �k is elindultak haza. Miut�n haza�rtek �s levetk�ztek, Harry le�lt a kanap�ra, Ginny pedig elkezdett f�zni. Harry r�sz�lt:

 - Ginny, ma m�r ne f�zz. K�s� van.

 - Akkor mit esz�nk?

 - A h�t� tele van finoms�gokkal, majd csak tal�lunk valamit – Harry fel�llt, �s odament Ginnyhez. - De tudok jobb ennival�t is.

 - Harry, m�g takar�tanom kell, �s holnap nem megyek munk�ba, mert musz�j rendet raknom, bev�s�rolnom, �s m�g sorolhatn�m.

 - Haszn�ld a p�lc�d – tal�lta megold�snak Harry.

 - H�t persze. Ut�na meg olyan rendet rakok, hogy �n sem tudom, mi hol van. Te ezt akarod?   

 - Nem. De akkor is pakolj holnap.

 - Nekem ma kell pakolnom! - mondta Ginny, de ezt m�r m�rgesen.

 - De mi�rt?

 - Mert holnap m�s dolgom van!

 - Ja, elfelejtettem, hogy neked minden fontosabb, mint �n!

 - Te is tudod, hogy ez nem igaz!

 - Pedig kezdem azt hinni, hogy te sz�vesebben pakolsz, nehogy velem legy�l.

 - Tudod mit, ebb�l nekem elegem van! Minden este haza�r�nk, akkor kezdek f�zni, takar�tani, mosni. �s te ezt �szre sem veszed. Te csak �lsz a kanap�n, �s �js�got olvasol, �n meg csak csin�ljak mindent, ami a h�z k�r�l forog!

 - Nincs kedvem veszekedni. Megyek �s lefekszem.

 - Menj csak! Rejt�zz el minden gond el�l! – ord�totta Ginny, majd le�lt egy sz�kre. Azon gondolkozott, olyan r�g�ta �lnek egy�tt, oly sok k�z�s eml�k�k van, �s egy h�napja csak veszekednek.

� is megf�rd�tt �s ment lefek�dni.

Harry kifel� fordulva fek�dt az �gyon, �s nem n�zett r�, amikor bej�tt. Ginny is kifel� fordult, �s pr�b�lt aludni. De nem j�tt �lom a szem�re. Azon gondolkodott mi lesz vele, �s Harryvel. Annyira szeretne egy csal�dot, �s gyerekeket. De tudta, hogy Harry m�r nem szereti �t.

Csak fek�dtek az �gyban, abban az �gyban, amiben olyan sokszor aludtak el egym�s karjaiban, �s keltek fel, �s most kifele fordulva fek�dtek. Csak azt tudta Harry m�r nem szereti, �s �sszet�rte a sz�v�t.

 *                                                         

Reggel, mikor lement a konyh�ba, Harry m�r ott volt. Harry csak akkor vette �szre a l�nyt, amikor Ginny kinyitotta szekr�nyt �s kivett egy cs�sz�t, hogy k�v�t igyon.

 - Ahhoz k�pest, hogy eg�sz nap itthon leszel, kor�n �bren vagy - mondta Harry �s belekortyolt a k�v�j�ba.

 -  Kor�n kell kezdenem, mert mire haza�rsz, k�sz szeretn�k lenni.

 - Tal�n ennival�val akarsz v�rni? – nevetett Harry.

 - Meg sem fordult a fejemben.

Harry arc�r�l lehervadt a mosoly.

 - Akkor mit csin�lsz eg�sz nap?

 - Nem r�d tartozik... – mondta Ginny idegesen.

Harry is felfedezte a hangj�ban az idegess�get.

 - Valami baj van? Beteg vagy, vagy mi a baj?

 - Semmi bajom sincs, de szeretn�k v�gre egyed�l lenni.

 - Jaj. Bocs�ss meg, nem tudtam, hogy zavarok! - Azzal kil�pett a h�ra �s bev�gta az ajt�t.

 - Harry, nem �gy gondoltam. Harry, gyere vissza! - k�ny�rg�tt Ginny, de ezt Harry m�r nem hallotta.

*                                                       

Ginny vacsor�val v�rta Harryt. M�r �jf�l volt, mikor Harry haza�rt. Mikor bel�pett, l�tta a sz�pen megter�tett asztalt. Gondolkozott mit felejthetett el, de semmi nem jutott esz�be.

  - Szia. �nnepel�nk valamit? – k�rdezte zavartan.

 - �n igen, de te �gy l�tszik nem! - mondta Ginny m�rgesen.

 - Mit felejtettem el?

 - Gondolkozz!

 - Semmi nem jut eszembe.

 - H�rom �ve vagyunk egy p�r.

 - Jaj, elfelejtettem. Sajn�lom.

 - Sajn�lhatod is – Azzal egy b�r�nd�t var�zsolt el� a kanap� m�g�l. – �g veled.

 - Ginny, ne menj el. Sajn�lom, hogy elfelejtettem, bocs�ss meg! – k�ny�rg�tt Harry.

 - M�r t�l k�s�. Isten veled Harry - �s hoppan�lt.

 - Gyere vissza, k�rlek! Ne hagyj egyed�l!