Ötödik Fejezet: Fájdalmas nap
Miután Ginny visszament dolgozni, a miniszter néhány nap múlva magához hívatta őt és Harryt.
- Mint tudjátok, Franciaországban nagy harc folyik a varázslók és a halálfalók között. A halálfalók el akarják foglalni a Párizsi Minisztériumot, mivel itt nem sikerült. Harry, szeretnélek téged küldeni, hogy tárgyalj velük…..
- Maga megőrült? – szakította félbe a minisztert Ginny. – Meg is ölhetik!
- Ginny, nyugodj meg, nem fog baja esni - nyugtatta a miniszter.
- Honnan tudja? - feleselt vissza a vörös hajú nő.
- A halálfalók félnek Harrytől, mivel ő ölte meg Voldemortot.
- Ne izgulj Ginny, nem lesz semmi baj – nyugtatta Harry. - Vállalom.
- Rendben. Két nap múlva indulsz – fejezte be a miniszter.
- De engem ez miért érint? – kérdezte Ginny.
- Egyedül nem bírnád a munkát. Ezért kinevezünk melléd valakit, míg Harry távol van. Harry azt mondta, mielőtt visszajöttél dolgozni, Draco nagyszerű munkát végzett. Erre a három hétre ő lesz a társad
Ginny felnevetett.
- Ez jó vicc. Na, akkor ki lesz a társam?
A miniszter mogorván nézett rá.
- Nem viccnek szántam – jelentette ki a miniszter. – Draco három nap múlva itt lesz, pontban nyolc órára. Legyen mellette, nehogy baj legyen.
- Rendben. Harry mikor jön vissza? – kérdezte Ginny.
- Három hét múlva.
- Elmehetnek. Harry az utazás előtt gyere az irodámba, hogy megbeszéljük mi lesz a dolgod.
- Rendben. Akkor mi megyünk. Viszlát!
- Viszlát! – szólt a miniszter, és leült a székébe.

*
- Nem akarom, hogy elmenj Harry!
- De el kell mennem.
- Ha valami bajod esik?
- Nem fog. Tudod miért?
- Miért?
- Mert van itt egy lány. Egy lány, akiért még Voldemorttal is szembeszállnék (ha élne).És a lány erőt ad, hogy győztesen kerüljek ki bármilyen párbajból. A lány képe erőt fog adni, ahogy eddig is erőt adott.
- És ki az a lány? – mosolygott Ginny.
- Hát Cho Chang. Jaj, Ginny, persze hogy te vagy. Érted a világ végére is elmennék.
- Akkor miért nem…?
Ginny habozott.
- Mit nem?
- Semmit. Nem lényeg.
- Menjünk haza! – mondta Harry.
- Jó, menjünk.

*
Ginny és Harry együtt vacsoráztak, majd lefeküdtek.
Ginny egész éjjel nem tudott aludni. Azon gondolkozott, ha Harry szereti, miért nem veszi feleségül. Már három éve járnak és két éve élnek együtt. Már huszonhárom éves, és szeretne férjhez menni és gyerekeket szülni. „ De Harry nem akarja”. Ez a mondat legalább százszor jutott eszébe aznap este. Ekkor Harry megfogta a kezét.
- Miért nem alszol, szerelmem?
- Csak gondolkodtam.
- És min gondolkodtál?
- Azon, vajon mi lesz, ha nem leszel itthon.
- Elleszel Malfoyjal. Hidd el!
- Én nem akarok vele egy szobába kerülni. Nem kedvelem.
- Ő volt az, aki orvost hívott, mikor elájultál.
- Ez igaz. De én akkor sem kedvelem. Miért? Te igen?
- én sem. De megmentett. Ha ő nem hív orvost nem tudom mi történt volna. – mondta Harry. Jól van. Aludjunk. Jó éjszakát! – szólt Harry. Átölelte és megcsókolta Ginnyt.
- Neked is jó éjt!


*
Reggel munka előtt, Harry és Ginny elmentek az Odúba. Molly zokogva fogadta őket.
- Szia, anya. Mi a baj? – kérdezte Ginny.
- Gyertek be. Kislányom, mondanom kell valamit.
- Harry és Ginny helyet foglalt a kanapén.
- Mi történt? – kérdezte aggódva Ginny.
- Bill.. Bill..! – zokogott az asszony.
- Mi van Billel?
- Bill meghalt!
- Mi-micsoda? – Kérdezte Ginny, és szeméből már potyogtak a könnyek. Nem tudta elhinni, hogy Bill meghalt.Ő volta legkedvesebb bátyja.
- Emlékeztek arra a vérfarkasra, aki megharapta Lupint?
Ginnyék bólintottak.
- Ő volt. Ő tette. A halálos átokkal megölte Billt.
*
Ginny azt hitte sosem ér az irodájába. Az a nap csendesen telt. Harry észrevette, hogy Ginnyt nagyon lesújtotta a hír, miszerint Bill halott. Harry azt mondta menjen haza és pihenje ki magát, de Ginny maradni akart.
- Megyek veled!
- Akkor menjünk.

*
Harry felkísérte Ginnyt a szobájukba.
- Aludd ki magad! Nagyon fáradt vagy.
- Elvesztettem a legkedvesebb bátyámat. Ezt nem olyan könnyű feldolgozni.
- Holnap elmegyek, de nem szeretnélek itt hagyni egyedül. Beszélek a miniszterrel.
- Harry, ne! Menj, nem lesz semmi bajom.
- Biztos?
- Ennél fájdalmasabb már úgysem lesz. Nem igaz? – mondta Ginny, és megpróbált nevetni.
- De igaz.
- Ez egy fájdalmas nap volt.
- Mi lenne, ha a mai este emlékezetes lenne?
- Mit értesz az alatt, hogy emlékezetes?
- Azt, hogy mindkettőnk emlékezzen rá, amíg vissza nem jövök.
- Jó. Akkor legyen emlékezetes – válaszolt Ginny, és magára rántotta Harryt.