Hatodik fejezet: Váratlan teher




Ginny kikísérte Harryt a repülőtérre. Fájdalmas volt az elválás. Mikor felszállt, Ginny elkezdett sírni. Mikor már nem látta a gépet, elindult az irodájába dolgozni. Ezen a napon még egyedül dolgozott,. Holnap meg jött Malfoy.
Fáradtan ment haza. A miniszternek igaza egyedül nem fogja bírni. Mikor hazaért, levetette magát a kanapéra és ott aludt el.


*

Reggel mikor felébredt, abban a ruhában volt, amelyben elaludt. Lezuhanyozott, majd felöltözött. Hoppanált, és rögtön az irodában volt. Senki sem volt még ott. Ránézett az órájára.
Hét óra ötvenöt perc.
- Öt perc és itt van – mondta Ginny magában. Most érezte magát igazán magányosnak. Harry Franciaországban van, a családja pedig gyászol. Ő pedig nem lehet velük, mert dolgoznia kell.
Kopogtak az ajtón. Ginny nagy levegőt vett.
- Tessék!
- Jó reggelt! - szólt Malfoy kedvesen.
- Neked is!
- Hogy vagy?
- Remekül. Miért kérded?
- Mert amikor utoljára láttalak, elég rosszul voltál. Te már nem emlékszel a Szárnyas Vadkanban történtekre?
- De.
- Mi lesz a feladatom? – váltott témát Draco.
- Először is. Ülj le ahhoz az asztalhoz – mutatott Ginny Harry asztalára. – De megkérlek, ne nyúlj semmihez. Ezt úgy értem, hogy ne pakolj, mert ha Harry hazajön, nem talál majd semmit.
- Rendben. Csak ahhoz nyúlok, amihez szükséges – Draco leült, és szétnézett az asztalon. Egy fényképen akadt meg. A képen Harry és Ginny volt, akik ölelkeztek és csókolóztak.
Nem bírta nézni ezt a képet, mert Ginny Harryvel csókolózik. És Draco még most sem kedveli Harryt.
Ginny Draco asztalára tett egy papírhalmazt.
- Ezeket kell kitöltened. Még ma legyen kész. Jó munkát! – mondta Ginny, és ő is leült.
- Már két órája dolgoztak, mikor Ginny hirtelen kirohant.
Mikor visszajött nem volt valami jó állapotban.
- Mi a baj? –kérdezte Draco.
- Semmi. Csak hányingerem van. De mostanában sokszor van.
- Lehet, hogy már megint az a vírus? – Draco kezdett aggódni.
- Nem. Az nem lehet. Az orvos azt mondta, mostanában nem lesz vírusos bajom, mert adott valami gyógyszert.
- Akkor mi a baj?
- Biztos nátha. A nátha ellen nincs orvosság- nevetett Ginny.
- És a hátha okozhat hányingert?
- Hát persze. És szédülést is.
- Szerintem menj el orvoshoz.
- Nem kell nekem orvos – kapta fel Ginny a vizet.
- Mióta vagy te beteg?
- A hányingerem három napja kezdődött.
- De nem tüsszögsz. Ez nem lehet nátha.
- Na jó, megyek majd orvoshoz. De most munka van. Lássunk neki!
- Oké. Akkor dolgozzunk – mondta Draco, de egy ideig még figyelte Ginnyt. Nem tudta levenni róla a szemét. Néhány percig figyelte, majd eszébe jutott, hogy dolgoznia kell, különben kirúgják.
A nap végén, Ginny az asztalát pakolta, Draco pedig indulni készült.
- Haza kísérjelek? – kérdezte váratlanul Draco.
- Miért?
- Mert most sem nézel ki valami jól. Nehogy valami bajod essen.
- Mióta aggódsz te értem?
- Nem aggódom – füllentett Draco. – Csak nem akarom, hogy minden munka az én vállamra szakadjon.
- Ah, szóval nem akarsz túlórázni? Nem való neked a munka Malfoy. Menj vissza a gazdagok életébe. Vagy apuci nem akar már eltartani? – gúnyolódott Ginny.
- Szeretek dolgozni.
- Hát persze. Sosem szerettél tanulni. Akkor miért szeretnél dolgozni?
- Azóta már megváltoztam.
- Nem tartasz már vérárulónak? – gúnyolódott tovább Ginny.
- Téged nem. Mert te más vagy, mint a bátyáid. Ők nem normálisak.
Ginnynél itt betelt a pohár.
- Én pont olyan vagyok, mint ők. Pont ugyanolyan. Akkor én sem vagyok normális.
- Te normális vagy!
- És miért tartasz normálisnak? – ordított Ginny.
- Ezért! – mondta Draco, és megcsókolta Ginnyt. Ginny tiltakozott, de a végén már a kezei Draco nyaka körül voltak.
Ginnynek sok minden járt a fejében: milyen jól csókol Draco, de eszébe jutott Harry.
- Draco, engedj el, engedj el!
- Miért? Te is élvezted.
- De Harryt szeretem.
- Ne tagadd, hogy jó volt.
- Nem volt rossz, de ez még egyszer nem fordulhat elő. Megértetted?
- Nem.
- Mit mondtál? – kérdezte Ginny, mert biztosra vette, hogy Draco igent fog mondani.
- Nem értettem meg. Szeretlek. Azóta szeretlek, mióta elájultál a Szárnyas Vadkanban. Szeretlek.
- Te nem tudod, hogy mit beszélsz. Nem tudod, hogy mit jelent szeretni valakit. De ha mégis szeretnél, tudd meg, én ezt sosem fogom viszonozni soha, mert én Harryt szeretem. Vele élek, vele akarok meghalni.
- Miért szereted őt? Mert ő a „ kis túlélő”?
- Én Harry soha nem a hírnevéért szerettem. Hanem van benne valami, amit szeretni lehet, valami különleges.
- És bennem nincs meg?
- Nincs. Biztos vagyok benne.
- Jó. Hát akkor, szia – mondta Draco csalódottan.
- Szia! – üvöltött utána Ginny.




*


Ginny, amint végzett az irodában, a Szent Mungóba ment orvoshoz.
Az orvos rögtön fogadta.
- Mi a panasza Miss…
- Miss Weasley. Ginny Weasley.
- Szóval, mi a panasza Miss Weasley?
- Hát sokszor van hányingerem, szédülök, és fáradékony vagyok.
- Értem. Veszek pár csepp vért, és kiderül mi a probléma.
Az orvos vett vért.
- Öt perc és kész – mondta és elhagyta a szobát.
Öt perc múlva vissza is jött.
- Mi a bajom? Valami betegség? – kérdezte aggódóan Ginny.
- Nem. Ez nem betegség. Nincs semmi komoly baja. Semmi olyan, ami kilenc hónapnál tovább tartana. Gyerek. Magának kisbabája lesz.