Ginny nem tudta elhinni, hogy gyereke lesz. Amikor hazaért, azonnal levetkőzött és lefeküdt.
De nem tudott aludni. Belegondolt, mivel jár egy gyerek. De örült is neki, hisz a gyerek az ő és Harry szerelmének gyümölcse. Rég vágyott egy babára, de mikor megtudta, hogy terhes, azt mondta, bárcsak vicc lenne. Egy gyerek nagy felelősség. S Harryvel nem is házasok. És Harry? Ő mit fog szólni hozzá? Örül majd? Vagy elhagyja? Ő sosem mondta, hogy gyereket akar. Még arra sem gondolt, hogy feleségül vegye. A sok gondolkodás után, mégis elnyomta az álom. Harryvel álmodott. Először Harry látta, mikor először ment a Roxfortba.

- Elnézést, megmondaná, hogyan kell bemenni a…
- Hogyan kell bemenni a vágányra? – kérdezte kedvesen az asszony. Harry bólintott.
- Ne aggódj! Csupán annyit kell tenned, hogy elindulsz a kilences és a tízes vágány közötti fal felé. Nagyon fontos, hogy ne állj meg. Ha félsz az ütközéstől, legjobb lesz, ha neki futsz egy kicsit. No menj, menj be Ron fiam előtt – mutatott fiára Mrs Weasley.
- Öhm… köszönöm - szólt Harry.
- Sok sikert –szólalt meg egy vörös hajú lány, az anyja mellől.


Másik emlék. De ez nem Ginny, hanem Harry emléke volt.

Ron Ginny húga.
De hát kirúgta Deant.
Akkor is Ron húga.
Én meg Ron legjobb barátja vagyok.
Annál rosszabb.
De ha beszélnék Ronnal?
Kapnál egyet a képedbe.
És mi van, ha nem érdekel Ron véleménye.
De hát a legjobb barátod.



Következő emlék:


Harry körülnézett és megpillantotta a felé rohanó Ginnyt. A lány elszánt, lángoló tekintettel nézett Harryre. Harry pillanatnyi gondolkodási és habozás nélkül, nem törődve, hogy mindenki látja őket, karjába zárta és megcsókolta Ginnyt. Mikor szétváltak, Harry Ront kereste a tekintetével, és meg is találta. Ron megrántotta a vállát, ami Harrynek azt jelentette” hát… ha muszáj”



Következő álom


- Figyelj, Ginny. Be kell fejeznünk. Nem járhatunk tovább.
Ginny fanyar mosollyal nézett rá.
- És az indok valami nemes hülyeség, igaz?
- Ez a pár hét veled, olyan volt, mint egy rész valaki másnak az életéből. De nem tudok…nem lehet…ami ez után jön, azt egyedül kell végig csinálnom.
Ginny nem sírt.
- Voldemort nem kíméli azokat, akik közel állnak hozzám. Egyszer már voltál csali, csak azért, mert a legjobb barátom húga voltál. Mekkora lenne a veszély, ha együtt maradnánk? Voldemort rajtad keresztül csempészne be.
- És ha vállalnám a veszélyt?
- De én nem. Szerinted, hogy érezném magam, ha most téged temetnénk… az én hibámból?
- mindig fontos voltál nekem – szólt Ginny. – Soha nem mondtam le rólad. Hermione azt tanácsolta, éljem az életem, járjak másokkal, és hogy szokjam meg a közelségedet. Hiszen tudod, meg sem bírtam szólalni, ha a közelemben voltál. Hermione azt mondta, talán észreveszel, ha önmagamat adom.
- Hermione okos lány. Csak azt bánom, hogy nem találtam előbb rád. Rengeteg időnk lehetett volna… hónapok… évek…
- De te mindig a varázsvilág megmentését tervezted – mondta Ginny mosolyogva. – Tudod, sejtettem hogy ez lesz a vége. Úgysem nyugszol, amíg le nem győzöd Voldemortot. Talán épp ezt szeretem benned.


Következő emlék

Harry és Ginny egy bulin voltak. Lassú szám következett.
- Felkérhetem egy táncra? – kérdezte Harry és Ginnytől.
- Hát persze.
Felmentek a parkettre. Elkezdtek táncolni.
- Szép vagy ma este! – mondta Harry.
- Köszönöm.
- Voldemort meghalt. Most már semmi nem állhat közénk.
- Ezt hogy érted? – értetlenkedett Ginny.
- Így – mondta Harry, és megcsókolta Ginnyt. Forrón csókolóztak. Harry végül megszólalt.
- Ginerva Weasley, megtisztelsz azzal, hogy a barátnőm leszel? Mint régen.
- Igen, Igen – Ginny majd kiugrott a bőréből.


És egy újabb álom:

Harry hazakísérte Ginnyt. A lány már nem az Odúban élt, hanem egy kis házban, Londonban.
- Itt vagyunk – szólalt meg Ginny. – Köszönöm, hogy haza kísértél. Bejössz egy teára?
- Egy csészével elfogadok.
Ginny betessékelte Harry a házba.
- Ülj le. Mindjárt hozom a teát.
- Rendben!
Ginny néhány perc múlva megjelent az ajtóban, két csészével.
Megitták, majd Harry elkezdte csókolgatni Ginnyt.
- Harry, ezt ne! – tiltakozott Ginny.
- Szeretlek – suttogta Harry a lány fülébe.
- Én is szeretlek – Harry felkapta Gnnyt, és bevitte a hálószobába. Miután megszabadultak a ruháiktól, Harry lefektette Ginnyt az ágyra és...

Ginny ekkor felébredt. Eszébe jutott a gyerek, ezért nem túl nagy kedvvel ment dolgozni.

*
Ginny néha volt az irodában, és Draco is levegőnek nézte. Így telt el a három hét. Egyik nap kopogtak az ajtón.
- Tessék! – szólt Ginny.
Harry lépett be az ajtón.
Ginny azt hitte, képzelődik. Felállt a székéből és odarohant Harryhez. Harry azonban gyorsabb volt, mert mire Ginny a karjaiba akarta vetni magát, Harry már át is ölelte.
- Te mit keresel itt? – kérdezte Ginny mikor szétváltak.
- Hát elvégeztem a munkám – mosolygott Harry.
- Annyira örülök neked! – mondta Ginny és újra átölelte Harryt.
Elfeledkeztek Dracóról, aki mérgesen állt és a mérge Harryre irányult. Hogy merte megcsókolni Ginnyt? Hogy merte átölelni? Aztán eszébe jutott, hogy ők egy pár, azt csinálnak, amit akarnak.
- Hahó, én is itt vagyok – szólt még mindig mérgesen Draco.
- Jaj, bocsáss meg, csak annyira örülök, hogy láthatom Ginnyt – szólt Harry és újra megcsókolta Ginnyt.
- Jó, ha befejeztétek, szóljatok. Ma még szeretném befejezni a munkám – szólt Draco. – De tudod mit, Ginny? Befejezem helyetted a munkád.
- Megtennéd?
- Igen. De csak azért, mert akkor nem előttem smároltok – féltékenykedett Draco.
- Köszönöm – mondta Ginny, elengedve a füle mellett Draco megjegyzését. Tudta, hogy Draco féltékeny.
- Menjetek már.
- Megyünk. Még egyszer köszönjük Draco – szólalt meg Harry.
- Sziasztok.




*



Mikor hazaértek, Ginny megszólalt.
- Harry, mondanom kell neked valamit.
- Mi a baj, szerelmem?
- Én… én…
- Mi van veled? – kérdezte aggódóan Harry.
- Terhes vagyok…
- De hisz ez csodálatos – kiáltott fel Harry örömében.
- Tényleg örülsz?
- Hát persze. Te nem?
- Ha te örülsz, akkor én is.
Harry ölbe kapta Ginnyt.
- Ez életem egyik legszebb napja. És tudja valaki rajtad kívül?
- Nem, veled együtt akartam bejelenteni hétvégén.
- Annyira örülök neked. Olyan boldoggá tettél.



*

Szombat reggel, Harry és Ginny az Odú ajtajánál állt. Mikor kinyílt az ajtó, Mrs. Weasley állt előttük, talpig feketében és egy zsebkendővel a kezében.
- Szia, anya.
- Szervusztok, drágáim. Gyertek be.
Mikor beléptek megpillantották azt az órát, ami megmutatta minden Weasley tartózkodási helyét. Szinte minden Weasley mutatója a „munkahely” címet viselte. Kivéve Ginnyét és Billét. Mivel Bill már meghalt, ezért az ő neve a „halálos veszély” mutatóján állt.
- Anya, el kell mondanunk neked valamit. Nekünk…
- Kisbabánk lesz – fejezte be a mondatot Harry.
- Ez csodálatos hír. Főleg most, miután elvesztettem az én Bill fiamat – az asszony arcán legördült egy könnycsepp.
- Anya, ne sírj, most ne. Bill nem örülne neki. És ő már egy jobb helyen van.
- Igazad van. Na és mikorra várható a baba?
- Novemberre. Két hónapos kismama vagyok.
- És mikor tudtad meg?
- Három hete.
- Mr. Weasley dolgozik? – kérdezte Harry.
- Igen, drágám. Dolgozik.
- Akkor csak este ér haza?
- Igen.
- Akkor megtennéd anya, hogy elmondanád neki?
- Hát persze. Úgy sem tudnám eltitkolni.
- Abban biztos vagyok – kuncogott Ginny.