Eközben Draco megérkezett a klubhelyiségükbe. Ez alkalommal nem érezte magát elégedettnek. Majdnem komoly baja lett Ginny-nek, és valahogy érezte, hogy az sosem bocsátaná meg magának. Hazudni nem tud magának - horkantva ült le a kanapéra és a tó mélységét bámulta. Hihetetlen, hogy egy csók milyen mély nyomot hagy az ember szívében, hogy még olyan iránt is szerelmet ébreszt, aki a legnagyobb ellenség. Bármennyire is kárörvendenie kéne, hogy megtalálta Potter gyenge pontját... rájött, hogy ugyanaz a személy az ő gyenge pontja is.

----------------------------------------------

Madam Pomfrey még egy napig marasztalta Ginnyt - nem azért mert baja volt, hanem azért mert maga Madam Pomfrey is egy szörnyen kíváncsi alak. Ginny egy szót sem akart elmondani neki, de végülis, úgy tett, mintha megadta volna magát:
-Hát jó, ha ennyire akarja! Órán a Stuport, azaz a kábítóátkot tanultuk és valaki eltalált!
-Igen? - méregette gyanúsan a javasasszony Ginnyt. - És mért pont Draco és Potter kísértek ide?
Ginny egy pillanatra elnémult, nem tudta mit mondjon.
-Öööö...nem tudom...ők voltak a közelben, vagy lehet, hogy valamelyikőjük volt az, aki eltalált.
-Értem...Csakhogy Harry és Malfoy tudtommal egy évfolyammal fölötted járnak...
Ginny elvörösödött, de Madam Pomfrey így szólt.
-Itt valami nincs rendben. Látom, hogy nagyon nem akarod elmondani nekem... De ugye nem valami sötét dolog van az ügyben?
-Nem. Dehogyiiiiis. - Ez Ginnyből reflexszerűen tört ki. Madam Pomfrey-n látszott, hogy hisz neki.
-Nos, rendben, elmehet!
-Köszönöm és kérem senkinek ne mondjon semmit! - Könyörgőre vette a formát.
-Rendben! - Szólt Ginny után a gyógyító őszinte hangon. Mintha tudta volna jól, hogy Ginny mit érez. A vörös loboncos (kis)lány nyugodt szívvel csukta be maga mögött a gyengélkedő nagy ajtaját, majd bizonytalan léptekkel elindult a Griffendél tornyába. Ki tudja kivel találkozik útközben...

A hideg folyosó végében megállt és a hátát a falnak támasztotta. Nem tudta, hogy fog Harry szemeibe nézni.
Ismerős léptek közeledtek felé és ő fölnézett.
- Ron!
- Szia! Veled mitörtént? Voltam a Gyengélkedőn, de aludtál - érdeklődött Ron. Ginnynek már csak ez hiányzott. Magyarázkodhat a bátyjának.
Végül kibújt egy "máskor elmesélem" szöveggel és hagyta, hogy a bátyja fölkísérje.

Mindhárman, azaz Ginny, Harry és Malfoy a szobájuk társaságát élvezték a nap hátralevő részében, még vacsorázni se mentek le. Ha valaki belépett a hálójukba, vagy "elmentek fürdeni", vagy "tanultak", vagy valami más okból kifolyólag nem tudtak beszélgetésbe elegyedni. Másnap rossz kedvvel ugyan, de mindhárman úgy érezték, hogy most már tényleg éhesek, ezért lementek reggelizni. Próbálták elkerülni egymást, vagy legalábbis egyás tekintetét. Magukba mélyedve gondolkoztak a történteken és azon, hogy vajon mit fognak még csinálni. ~Hát igen, ez az év sem lesz egy sima ügy.~- Gondolta Ginny, majd barátnőivel elindult az első órájára. Megpróbálta legalább egy kis időre elflejteni a körülötte folyó zavaros ügyeket, mivel nem tudta, hogy kire is vágyik igazán...

Malfoy egyszerűen képtelene volt napirendre térni az érzelmei fölött. Pedig ez igazán nem rá vallott. Még Pansy is próbálgatta, hogy kizökkentse ebből a kissé zárkozott viselkedéséből. Végül odáig merészkedett, hogy egy váratlan pillanatba megcsókolta Dracot. Draco ellökte magától és izzó szemekkel sziszegte az orra alatt:
- Ne merészeld még egyszer... - aztán faképnél hagyta a cseppet megilletődött lányt és a folyosóra sietett.
Szinte undorodva törölgette Pansy nyálkás csókjának maradványait. Bolyongása végén ott kötött ki, ahol Ginnyvel találkozott, még mikor csak tréfának akarta... De azóta nagyon sok minden másképp alakult.

Harrynek még röhögni sem volt ereje jóslástanon gülüszemű tanárnőjén, annyira legyengítette őt a csalódás. Nem, tulajdonképpen nem is csalódott, csak... Nem tudta mit érez, ahogy Ginny és Draco sem, de ezt ő nem tudhatta. Vagyis talán érezte, mert egyszercsak Ginny elé került, hogy hogyan nem tudta. A lány arcán kétségbeesés tükröződött. Harry csak állt előtte és amikor rávette magát, hogy megcsókolja Ginnyt...egyszercsak...
-HARRYYYYYYYYYYYYYYY!!! Megint elaludtál. Most mondjuk nem a földön kötöttél ki és nem fogdosod a sebhelyedet, de akkor is, mi van veled? - kiabálta Ron Harry fülébe.
-Mi lenne vele??? A gonosz körülötte ólálkodik és elkábítja... - Ezt a nagyszemű jóslántanárnő mondta fátyolos és elhaló hangon. Harry kinyitotta szemét, majd megcsapta orrát az erős, kábító szag, ami Trelawney prof. szobájában van.
-Semmi bajom... - motyogta, de közben érezte, hogy a szíve vadul kalapál...

Draco már vagy ötödszörre olvasta el azt az oldalt, de még mindig csak az első mondatott tudta csak. Dühösen csapta be, ami miatt a könyvtárosnő mogorván nézett rá. Az egyik polcnál, mintha egy vörös hajat látott volna ellibbeni. Draco odasietett és meg is pillantotta a könyveket néző Ginnyt. Még visszanézett a terembe, de rajtuk kívül csak két Hollóhátas volt a könyvtárban. Mikor a lány mellé lépett, ő akkor vette észre.
- Draco...! - hökkent meg Ginny, de nem tudta tovább mondani, mert a fiú megcsókolta.
Ginny átölelte és teljesen belolvadt a karjaiba.
- Ginny!! - hallatszott egy lány kiáltása, meg a könyvtárosnő morgása.
Ginny eltávolodott és kisietett. Draco még nézett utána, majd sóhajtva visszaült a könyvéhez.

Hermione trappolt Draco elé. Kezével fenyegetően intett a srác felé.
- Mégis mit képzelsz magadról?????
Draco fölpillantott a lányra és egy ál-ásítással hárított.
- Mondtál valamit sárvérű? Mit keresel itt?
Hermione igencsak meglepődött.
- Azt hittem köztudott, hogy szeretek könyvtárba járni. De nem is értem miért beszélgetek veled a szokásaimról! Halljam, mi volt ez az egész?!
A lány már a pálcája után matatott, de Draco gyorsabb volt.....

- Miért kéne ezt pont neked erről beszélnem? - kérdezett vissza unott hangon Draco.
- Mondjuk, mert én tudom, hogy te csak akkor kezdesz ki egy lánnyal, ha épp kanos kedved van...
Draco gonoszan vigyorgott a lányra:
- Kanos kedvem? Mióta beszélsz így, sárvérű? - felkelt az asztaltol és csábosan nézett a enyhén remegő kezű lány szemébe - Vigyázz! - kiáltott, mire a lány sikkantva ugrott egyet. -Még mindig kanos vagyok... - suttogta héja tekintettel Draco, majd távozott.

Egy perc elteltével Hermione füstölögve szaladt megkeresni Ginnyt.
***
Ezalatt Harry a folyosón ücsörgött. Homlokát a falnak támasztotta és hallkan beszélt magához.
- Ki kéne józanodnom. Vagy beszélnem Ginnyvel.
Akkor tűnt föl a folyosó végében az említett személy.

Épp szólni akart hozzá, mikor Hermione hangjára a lány a felé siető felé fordolt. Egyikük sem vette észre Harryt, aki most egy oszlop takarásában állt.
- Ginny! Jól vagy? - hallotta Hermione aggódó hangját. - Az a szemét Draco...
Harry felkapta a fejét.
- Hermione! - szólt közbe Ginny ingerülten. - Ne szólj bele, ha nem értesz semmit!!
- Te Draco védelmére kelsz?? - höklött hátra Hermione. - Ginny...?
- Kopj le! - morogta Ginny és elsietett, magára hagyva az elképedt Hermionet.
Harry érezte, hogy forrong benne a düh. Tehát Ginny döntött. Miért akarok akkor vele beszélni?

Mert szereted, te barom! - válaszolta meg magának gyorsan a kérdést.
- Nem adhatom fel ilyen könnyen! Ha harcolok érte és azután dönt Draco mellett, ám legyen! Akkor elfogadom. De senki se mondja azt Harry Potterről, hogy csak úgy egyszerűen feladja! Nem! Addig fogok küzdeni Ginnyért, ameddig csak tudok!
Harry szemei eltökéltségtől csillogtak, mikor elindult, hogy megkeresse Ginnyt. Remélte, hogy hamar megtalálja.

Draco mire a klubhelyiségükbe ért már kevésbé volt olyan vidám, mint mikor Grangert szivatta. Igazából alighogy belépett a klubhelyiségbe, már fordult is vissza. Egyszerűen nem találta a helyét. Minden percben Ginny járt a fejében. Legutóbb még Piton is szóvá tette, hogy a kelleténél sokkal... figyelmetlenebb az órán. Véget kell vetni ennek. Most és mindenkorra kideríti, hogy Ginny az ővé, vagy Potteré. Ezzel a gondolattal indult Ginny keresésére.

Ginny a keleti torony folyosóján botorkált. Úgy érezte megőrül. Hermione, Harry és Draco csókja...
A szemeibe könnyek tolakodtak, de ő egy mozdulattal megtörölte az arcát.
Leült a földre (nem foglalkozva a hideg kővel) és gondolataiba merült. Harryvel boldogak voltak, noha mégis, mintha mindig is hiányzott volna a kapcsolatukból valami.

- Kész vicc - morogja Ron a könyve felett ülve. - Ebből sosem lesz semmi... Hermione! - néz fel vidáman a portrén belépő lányra.
De egyből lehervadt a mosolya, mikor meglátta a lány arcát.
- Mi történt? - kérdezte, mikor a lány mellé ült.
A lány nem válaszolt, csak karba tett kézzel ült.
- Hermione? - kérdezte újra félénken Ron.
- Lehet, hogy jobb ha nem tudod... - suttogta hüppögve, és a meglepett fiú karjaiba bújt.

Ron érdeklödve nézte a lányt.
- Mit nem kel tudnom... Hermione?
- Ron kérlek most ne lehet, hogy ő megmondja majd de én nem!
-Remek! maj Ő megmondja!

- Mégis ki az az ő??
Hermione hangosan zokogott már.
- Hermione! - szólalt meg Ron, majd enyhéb hangnemben folytatta. - Nyugodj meg, bármi baj van, majd megoldjuk - simogatta a lány fejét.

Eközben Draco eljutott arra a helyre, ahol remélte megtalálja Ginnyt. A lány valóban ott volt... de nem egyedül.
- Harry!! Kérlek, erről nem akarok beszélni! - hallotta a lány hangját, ahogy épp Pottert próbálta lerázni.
- Én viszont szeretném tudni, hogy mi folyik itt!! Én szeretlek, Ginny... de azt már nem tudom, hogy te mit érzel?!
Ginny hallgatott és nem nézett a fiúra. Percekig csendben álltak, mindhárman. Végül Ginny ránézett Harryre, és mindannyian tudták, hogy amit most fog mondani, az mindannyiuk jövöjére kihat.

- Én szeretlek, Harry! - mondta csendesen a lány. - Tényleg szeretlek! De Draco... Draco is sokat jelent nekem. Amikor vele vagyok olyan érzések szabadulnak fel bennem, amikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek...
- És mit jelentsen ez? - kérdezte fájdalmas arccal Harry.
- Azt, hogy nem tudok választani kettőtök közül. Tökéletes ellentétei vagytok egymásnak és éppen ez vonzó bennetek. Ne kérjétek, hogy válasszak! Mert csak rossz döntést hoznék!
Azzal Ginny elrohant, otthagyva a két kővé dermedt fiút.

Harry dühös volt. Irdatlanul.
Malfoyyal osztozzon a szerelmén? Az Ő SZERELMÉN? Amíg az a kigyó nem jelent meg, minden tökéletes volt.
Szerinte.

Draco tajtékzott dühében. Ez a válasz volt a leggyűlöltebb, amit a lány mondhatott. Mindent elkövet, hogy Ginny végérvénysen mellette döntsön. Egy Malfoyt nem lehet félresöpörni.

Ginny Weasley utálatos dögnek találta magát. Két fiú életét is tönkre teszi.
Igazi barátja sosem volt, akivel megbeszélhetné, hogy mi nyomja a szívét, ezért úgy döntött, hogy megy lefeküdni.
Betoppant házának a klubhelységében. Hermione és Ron még ott tartózkodott. Elkerülhetetlen dolog következett...

Hermione felpattant Ron mellől és mérgesen odaállt Ginny elé:
- Hogy lehetsz ennyire... - szórta rá az összes szikát, amit valaha hallott.
Ginny lehajtott fejjel hallgatta a szóáradatot és magában minden szót bűntetésnek vett, azért, amiért azt tette amit tett. Bár nem igazán értette, hogy miért ilyen dühös mindenki. Ő úgy tudta, hogy a szerelem az egy csodás dolog... hát ő nem így éli meg.
- Esetleg válaszolnál? - hallotta meg végre Hermione hangját.
- Mit kéne mondanom...? - kérdezte és a másik lány szemébe nézett.

- Tényleg mit is? - lépett oda most már Ron is. - Miért kiabálsz a húgommal, Hermione?
- Azért, mert a drága kishúgod hűtlen! Megcsalja Harryt és ez egyáltalán nem zavarja!
- Dehogynem zavar! - vágott vissza a vörös hajú lány. - De te nem értesz semmit! Senki se ért semmit! Azt hittem eddig, hogy ez képtelenség, de úgy látszik mégis szerethet egy nő egyszerre két férfit. Mert én szeretem mindkettőjüket!
Azzal Ginny sírva sarkon fordult és felrohant a szobájába.

Ron Hermionéhoz fordult és megragadta a karját.
- Lehet, hogy a húgom nagy hibát vétett, sőt, beszélni is fogok vele, de nem a te dolgod, hogy így beszélj vele! - sötétült el Ron tekintete, míg Hermione arca elsápadt. A fiú magára hagyta Hermionét és igyekezett óvatosan megbékíteni a húgát a saját lelkivilágával.

Hermione leült a fotelbe és a kezeibe temette az arcát.

_---------------------???????????????????

Draco másnap reggel korán felklt, mert egyszerűen képtelen volt a plafont bámulva hallgatni a szobatársa horkolását. Egész éjszaka alig aludt valamit, mert Ginny járt a fejében. Próbált kitalálni valamit, hogy mivel járassa le Pottert a lány előtt, de valahogy nem érezte igazán jó ötletnek egyik gondolatát sem. Lehet, hogy nem így kell megközelítenie a dolgot. Talán másképp kéne hozzá fognia...

Öt perccel később megéhezett, s mivel a konyha nem volt neki szimpatikus, a Nagyterembe ment.
Ginny ült a griffendél asztal végében. Keze az asztalon pihent, amit Ron fogott. Ginnyn nagyon látszódott, hogy szomorú.
Amikor Draco belépett, Ron pont akkor ment ki. Ginny megpillantotta a mardekárost. Riadtan fölállni készült, de Draco gyors volt: a lányhoz szaladt, megfogta a vállát és nem engedte fölállni.
- Nem menekülhetsz el mindig! - mondta. Ginny lehajtotta a fejét. Draco leült vele szembe és a lány arcát fűrkészte...
(bocs, ha túl sokat írtam :P)

Malfoy és Ginny egy nagy kiáltásra lettek figyelmesek. Betörtek a halálfalók a kastélyba és megöltek egy lányt. Egy mugliszármazású lányt aki rosszkor volt rossz helyen:Hermione Grangert.

Malfoy és Ginny egy nagy kiáltásra lettek figyelmesek. Betörtek a halálfalók a kastélyba és megöltek egy lányt. Egy mugliszármazású lányt aki rosszkor volt rossz helyen:Hermione Grangert.

Malfoy és Ginny egy nagy kiáltásra lettek figyelmesek. Betörtek a halálfalók a kastélyba és megöltek egy lányt. Egy mugliszármazású lányt aki rosszkor volt rossz helyen:Hermione Grangert.

Malfoy és Ginny egy nagy kiáltásra lettek figyelmesek. Betörtek a halálfalók a kastélyba és megöltek egy lányt. Egy mugliszármazású lányt aki rosszkor volt rossz helyen:Hermione Grangert.

Mindenki meghalll Harry Potter keze által!

(Kérem szépen ne tedd tönkre a történetet!!! Rengeteget dolgoztunk rajta!! Ha nem tetszik ne írj hozzá!!! )
Ginny sokáig nézte Draco arcát, aztán sóhajtva megszólalt:
- Te komolyan nehezíteni akarod az életem? - kérdezte fáradtan.
- Én nehezítem a tiédet? - motyogta hihetetlenkedve Draco. - Nem én nehezítem a dolgokat... hanem te...
- Tessék?? - kiáltott fel meglepve Ginny. - Nem én csókoltalak meg ál.. akármiben... és nem én kavartam meg...
- Az eléjét elfogadom... az tényleg az én művem... De aztán te jöttél...
- Ez nem igaz! - tette karba a kezét Ginny.
- Tudod mit... - sóhajtott Draco. - Ne azon cívódjunk ki, miko, hogyan... Már megtörtént - itt elhallgatott.
Ginny várta a folytatást, de most meglátott valamit Draco arcán, amit eddig sosem... zavartságot.

(Csatlakozom Sirienhez, nem számítjuk bele a hablatyodat!)

Ginny oldalradöntötte a fejét. Most olyannak látta a fiút, amilyennek a többi ember sosem látná. Rájött, hogy érdekli a fiú, szereti, ha nézi őt, ha figyel rá.
Távolról léptek hallatszódtak.
- Ron mindjárt vissza jön. Nem mondtam el neki semmit, megbeszéltem vele, hogy normálisan viselkedem, cserébe csak ne kelljen mesélnem. - mondta a lány.
Draco bólintott.

Ron megtorpant az asztal mellett és Dracora nézett, aki felkelt és lenézően nézett Ginnyre:
- Többet ne gyere az én utcámba... Weasley! - mondta és elsitett.
- Ez mi volt? - kérdezte Ron a húgától, aki váltott még egy jelentőségteljes pillantást Dracoval.
- Semmi... - motyogta Ginny - Tudod milyen Malfoy - vont vállat Ginny.
Ekkor Harry lépett be a nagyterem ajtaján.

"Ginny és Ron, kora reggel, Malfoy sehol." - gondolta Harry és lehajtott fejjel végig ment a termen.
Ron, aki a húga mellett állt, összevonta a szemöldökét. Nem tudta, hogy mit kéne mondania. Emlékezett Hermione szavaira, hogy Ginny megcsalja a barátját, de többet nem tudott.
- Azt hiszem jobb lenne, ha mennék - említette meg Ron. Ginny, alig láthatóan segélykérően nézett a bátyjára.

- De ha... - kezdte Ron.
- Ron! - szólt Harry. - Hagyj most magunkra.
Ron válrándítva jelezte Ginnynek, hogy "sajnálja". Ron elment és Ginny ránézett az őt néző fiúra. Még sosem látta Harryt ennyire... elgondolkodva fürkészni őt.

-Ginny én szeretlek! Kérlek adj még egy eséjét nekünk a kapcsolatunknak!
- Harry én meg arra kérlek adj nelemk egy kis idöt.. arra ,hogy dönteni tudjak!
- Ginny...
-Harry!-Ginny gyorsan kirohant nam akarta,hogy lássák!

Harry lehajtotta a fejét. Ezt a bukást! Sosem fogja újra a karjaiban tartani a szerelmét.

Draco nézett ki az ablakon, amíg egy ismerős, ám nem igazán kedvelt hang szólalt meg mögötte:
- Malfoy! Tudni akarom, hogy miért csinálod ezt? - kérdezte Hermione.
- Mit, sárvérű?
- Most az egyszer kérlek légy normális... - sóhajtott a lány. - Miért teszed tönkre Ginny boldogságát?
- Én tettem tönkre?! - horkantott. - Biztos vagy benne, hogy én tettem? Arra nem gondoltál, hogy az "áldott Potter" is lehet néha béna... és hibás. - tette hozzá és faképnél hagyta a meglepett lányt.

Hermione nem hagyta magát, a fiú után ment. Megragadta Draco karját, hogy az végre figyeljen rá.
Draco ránézett. Csak azért nem ütötte meg, mert Hermione lány. Más esetben halott volna.
- Mit akarsz még???? - kérdezte Draco.
- Hogy hagyd békén Ginnyt! Mindanyian egymás ellen fordulunk miattad!
- Oh, gondolod? Te nem szólsz bele az életembe, mocskos kis griffendéles! - szólt rá Draco (bizonyára már ő is unta a sárvérűzést)

Mikor Ginny bevágta maga mögött a szobája ajtaját, már bánta, hogy csak úgy faképnél hagyta Harryt. Mit gondolhat most a fiú? Bármit is, nem érdemelte ezt a bánásmódot. Hiszen itt tulajdonképpen ő, Harry a sértett fél! És mégis mit csinál a fiú? Még mindig szereti őt és képes lenne megbocsátani. Mindig számíthatott Harryre és ő hogyan hálálta meg? Úgy hogy lábbal tapossa az érzéseit.
- Olyan egyszerű lenne a választás! - sóhajtotta Ginny. - Harryt kéne választanom... Csak Harryt!
De Draco csókjait akkor sem tudta kiverni a fejéből.

Harry eközben az tó mellett üldögélt és próbált kiigazodni a történteken. Megérti a lányt, még ha bosszantja is a dolog. De miért pont Draco? Annyi fiú van a suliba, miért pont a legnagyobb ellenségbe kellett... beleszeretnie. Mert az történt, mégha a lány nem meri bevallani, még saját magának sem. De mi az, ami miatt Ginny... Valamit rosszul csinál? Túl sokat foglalkozik magával? Vagy fél, hogy ha Voldemort... Á! Nem! Egyik sem lehet ok... hiszen ezek mind már régóta ismeretesek a lány előtt. Valami más van a dologban. Már csak azt kéne tudni, hogy mi az.

Draco, a Hermionéval történő... nos, szóváltás után a klubhelységébe vette az útját (de nem kilóra - Off). Ott Pansy várta őt.
A lány már készült megszólalni, de Draco leintette és a fiú hálóba lépdelt.
Az ágyában a fejére nyomta párnáját és elmosolyodott. Ginny fantasztikus lány.

Ginny már kevésbé érezte magát csodálatosnak, de hát ez van. Egész nap került mindenkit, aki csak érintett volt valamilyen módón a dologban. Még a bájitaltanra sem tudta elkészíteni a dolgozatát... mert harminc centis helyett csak tözenötöt volt képes írni. Bár igazából felét sem hallotta, amit Piton a fejéhez vágott... Sóhajtva dölt le az ágyára... vége egy napnak!

Ez a nap nem csak Ginnyek volt szörnyű. Harry, a nap további részében sehogysem talált magára.
Ron folyton merengett és elhúzódott mindenkitől. Hermione ideges volt, néha remegtek a lábai. Harry észre vette, hogy ilyenkor szomorúan tekint Ronra.
Harry egyikükkel sem szeretett volna lenni. Ezért az órákon és a szünetekben is aludni próbált. Olyankor mindig elfojtotta magában a keserűséget, amit Ginny okozott számára...

Ez a keserüség nagyon fájt belüről a szívét tépte. Éppen egy órájára siette Harry mikor vallaki megszolalította.
-Harry... Én bocsás megnekem egy szörnyü alak vagyok tudom ezét a hibámat helyre szertném hozz ni valahogy.-Ginny a sötétböl burkolotszot ki szemei pirosak volta a sok sírástól.
-Az esélyt megadom!-De tudta hogy Malfolyal is mek kell beszélnie a dolgot.

#101-től:

Ez a keserüség nagyon fájt belüről a szívét tépte. Éppen egy órájára siette Harry mikor vallaki megszolalította.
-Harry... Én bocsás megnekem egy szörnyü alak vagyok tudom ezét a hibámat helyre szertném hozz ni valahogy.-Ginny a sötétböl burkolotszot ki szemei pirosak volta a sok sírástól.
-Az esélyt megadom!-De tudta hogy Malfolyal is mek kell beszélnie a dolgot.

(Ha nem tetszik nektek a korr ugorjatok átt rajta mint nyuszik a vízesárkót!)

(öööö... hát... én nem akarok ugrani)

Mivel Ginnynek is ugyanazon a folyosón volt órája mint Harrynek, ezért 1üt idultak el a tantermek felé. Ginny bátortalanul megfogta Harry kezét, és Harry viszonozta a gesztust, ugyan örült neki,hogy Ginny végül őt választotta, de azért agya mélyén ott keringett 1 gondolat-Hogyan bizhgatnék meg ezek után Ginnyben?- épp befordultak a folyosóra mikor hirtelen Dracóval találták szemben magukat...(tudom kissé kezdetleges, de nem vok íróXD ha nem tetszik ki lehet hagyni)

(dehogyis, minden okés)

Draco szemei nem túl látványosan cikáztak a pároson. Színtiszta dühöt érzett. Annyira biztos volt benne, hogy tudott hatni a lányra, annyira akarta őt, annyira szerette őt...
De miért kéne múlt időben emlegetni mindezt? Még nincs minden elveszve?
Belenézett Ginny szemeibe. A lány ajkai szétnyíltak, de nem tudott megszólalni. Nem úgy, mint Harry......

- Mint látod Malfoy Ginny választott!-Eközben az emlitet remegt.A szökeségnek ez szemet szúrt és magához húzta Gint.
- Nekem nem úgy tünik !- Azzal ovatosan ,gyegéden birtokba vette a lány ajkait.

Ginny megdermedt, de csak egy pillanatra. Hátrébb lépett Dracotól és dühösen nézett a fiúkra.
- Hagyjátok már ezt abba! Ne beszéljetek rólam úgy, mint egy trófeáról! Nem vagyok már az a kislány, akit csak úgy irányítgatni lehet! - fújtatott szikrázó szemekkel és hol Harryre, hol DRacora nézett.

(Ha valakinek jobb elképzelése van, akkor nyugodtan hagyjuk ki!=))

Ginny dühösen megfordult és berohant a tantermébe,Harry szikrázó szemekkel méregette Dracót, lelki szemei elött ujra lepergett ahogy a fiu az imént megcsókolta Ginnyt és ez épp elég volt ahoz,hogy Harry meggondolatlanságot kövessen el,villámgyors, szemmel szinte követhetetlen mozdulattal kapta elő pálcáját és kimondta Dracóra az első átkot ami eszébe jutott.....

(na itt a magaslabda kivánbcsi vok ki csapja leXD)

Draco oldalra vetődött és közben előkapta a pálcáját. Mindez követhetetlen gyorsasággal történt, így mire Harry a következő átkot kimondta... Draco már szintén küldött felé egyet.
-Elég legyen!!! - kiáltott egy határozott női hang, ami nem volt más tulajdona, mint McGalagonyé. - Azonnal tegyék el a pálcákat és indulás az igazgatóhoz!
A két fiú szikrázó tekintettel teljesítette a parancsnak minősülő kérést.

(elég jó volt?:))

(Jók vagytok!)

McGalagony nem ment a fiúkkal, de a szeme sarkából nézte őket.
- Te szemét láda - mondta Harry oldalra sandítva. Draco rá nézett.
- Ha nem jött volna a banya, mostanra virág cserépbe kéne szorni a hamvaidat.
Megtorpantak az igazgató ajtaja előtt és várakoztak.

Ekkor döbbent rá Harry, hogy McGalagony elfelejtette megmondani a jelszót...
-Mi a jelszó?-vetette oda Dracónak
-Nem tudom-felelte amaz.
Ekkor a kőszörny félrelépett és megjelent Dumbledore, csodálkozva nézte a két fiut.
-Segithetek esetleg valamiben?-kérdezte az igazgató.....

"Például eltemetni ezt a bunkót" - gondolták a fiúk, persze egymásra gondolva.
- McGalagony küldött minket - állt elő Harry.
- Csakugyan? Mi történt? - kérdezte Dumbledore.
- Szerintem ezt Potterrel ketten eltudjuk intézni - vetette az igazgatónak Draco és szúrósan nézett Harryre.

-Nem arról van szó Malfoy urfi,hogy nem bízom a probléma megoldó késségében, de én azért szeretném tudni miért küldte ide önöket McGalagony professzor.-mondta mosolyogva az igazgató.
-Hát... párbajoztunk a folyoson- felelte Harry.
-és mi volt a kiváltó ok,ha szabad kérdeznem?-kérdezte Dumbledore.
-hát...őőő...-felete Harry zavartan.

Erre még Draco sem tudott mit mondani. Egy pillanatra összenézett Harryvel anéklül, hogy szikrázott volna a szeme.
- Nos? - kérdezte még egyszer Dumbledore.

Ginny miatt....-felelte vonakodva Harry.
-Ó ne is folytasd azt hiszem értem- felelte huncut csillogással a szemében Dumbledore.
-mostmár csak arra lennék kiváncs meikőtök kezdte a párbaly?-kérdezte az igazgató.
-Én-felete szégyenkezve Harry.
-Értem, nos emberként megértem,hogy féltékeny voltál,Harry de sajnos a szabály az szabály. Kénytelen leszek megbüntetni Téged. 2 hét büntetőmunka, nálam. este 8-ra várlak az irodámban, a jelszó tökös dereje.-mondta a merlin dillyas varázsló és eéindult a folyosón, miközben Malfoy leplezetlenül vigyorgott.
-ó majd elfelejtettem,Mr. Malfoy Piton professzor keresi önt, és nem tünt épp vidámnak.-fordult vissza 1 pillanatra Dumbledore.

A két fiú még egyszer összenézett, immár újra lángoló tekintettel, de ez alkalommal nem tettek mást csak távoztak. Draco a pince felé vette az útját. Egész úton halott Pottert sírató Ginnyt látta. Nem ez így nem megy. A lány biztos kiakadna, ha ő nyírja ki. Bekopogott a Professzor ajtaján.
- Tessék! - hallatszott bentről a hang és a fiú benyitott.

Harry elindult vissza a teremhez, de útközben, rájött,hogy az órának már vége, így elindult a Griffendél toronyba. felértve Hermionéval találta szembe magát aki épp azt tudakolta, Harry miért nem volt órán hisz az állatból tárgy varázslatokat tanúlták és az "nagyon fontos".Harry immel-ámmal elmesélte mi történt.Ron nevetve jegyezte meg, hogy Dracónak mekkora szerewncséje volt,hogy jött McGalagony, mert máskülönben Harry feltrancsírozza.
-Ron!!-szolt Hermione- hogy mondhatsz ilyet Harry nem akarta feltrancsírozni Dracót, ugye Harry?
-hát Mione, ami azt illeti, de igenis szándékomban állt,feltrancsírozni.-felelte Harry.
-Harry mondcsak mien varázslatot is használtál Malfoy ellen?-kérdezt gyanakodva hermione.

(sry a szóismétlésekért, de csak utólag vettem észre...)

Dracó eközben leért Piton dolgozószobályához.Bakopogott.
-Ki az- szólt ki mogorván Piton.
Draco vagyok -felelte a szőke fiu.
-Gyere be!!-hangzott a rövid utasítás.Draco belépett.
-Ülj le!!-szólt a bájitalok mestere, és Draco engedelmeskedett.
-Miért hivattál Perselus? kérdezte Malfoy.

(bocs, hogy mindkét szálat folytattam, de unatkoztamXD)

Harry elmesélte az átkokat, miközben Hermione rosszallóan nézett.
- De miért is volt az egész? Csak nem... - kezdett bele Hermione. Ronnak nem esett le a téma.
- Jaj, Hermione, azért, mert ők már első óta ellenségek! - a fiúnak eszébe sem jutott, hogy a húga miatt történhetett. Úgy gondolta, hogy azoknak az időknek már vége.

Ekkor másztot be a portrélyukon Ginny, mikor beért körülnézett, észrevette Harry-t, és odament hozzá.
-Beszélnünk kell-mondta a legifjabb Weasley.
-Szerintem is-felelte Harry.

(Tényleg ráérsz:)de azért néha hagy egy kis levegőt... csak vicc volt:))

Ron ide-oda kapta a fejét. Hermione fölsóhajtott.
Harry megfogta Ginny kezét és az egyik sarokban ácsorgó fotelre telepedtek.

Draco eközben mogorván nézett Pitonra. De Piton sem tűnt túl lelkesnek:
- Nem emlékszem, hogy tegező viszonyban lennénk, Malfoly! - sziszegte a professzor.

Draco megrökönyödve nézett Pitonra.
-Elnézést Piton professzor-nyomta meg a megnevezést és a titulust

Harry, én sajnálom,hogy én és Draco.... megtudsz bocsájtani nekem?-kérdezte Ginny.
-Az az igazság,hogy nem tudom...szeretlek de nem tudom,hogy ez elég-e ahoz,hogy újra bízni tudjak benned...A fenébe is nem tudok én már semmit!-felelte Harry miközben a lelkében szörnyü vihar tombolt.
-Harry...én tényleg sajnálom, és nem szeretnélek emiatt elveszíteni, 10 éves korom óta szeretlek...-felelte Ginny és arcán jól látszott,hogy a sírás kerülgeti.
-Nyugi Ginny nehogy elkezdj itt sírni nekem!-felelte Harry-Szükségem van 1kis időre,hogy átgondoljam a helyzetet.Tudod eddig azt hittem,hogy benned 100%-ig megbízhatok és,hogy soha nem bántanál meg...
-ezt úgy érted,hogy szakítani akarsz?-kérdezte Ginny kétségbe esetten.
-Nem nem akarok, de szükségem van 1 kis időre még feldolgozom a dolgokat...-felete harry szomorúan.
-Megértesz?-kérdezte a lányt.
-Igen Harry megértelek, és ha időre van szükséged , megkapod, 5 évig vártam rád, ezt a néhány napot kibírom.
-Köszönöm- felelte Harry és 1 puszit adott a lány homlokára. Harry felált, 1 begyűjtő dűdájjal lehívta a seprüjét és elindult a kvidics pálya felé-egy kis röpködés majd megnyugtat-gondolta. Épp kilépett a portréjukon amikor visszapillantva látta,hogy Ginny Hermione válára borúl...

(sry de ma hiperaktív vagyokXD)

=Draco dühösen csapta be maga mögött az ajtót, Piton prédikálása után. Már a lelki szemei előtt látta, hogy a tanár fölpattan, utána megy és széttépi, de nem foglalkoztatta.
- Barom arcú - dünnyögte magának sértetten. Piton a mostani viselkedéséről tárgyalt vele; hogy korán kell föl, már Monstroékkal sem foglalkozik és hogy Pansy jelentette: szokta látni, ahogy lopva átnéz a Griffendélesekhez.

A fiú pont a klubhelységébe készült. Beszélni fog Pansyval....

=Eközben lent a pincében két feldüdött férfi ült egymás szenben.
- Köszönöm,hogy végre megadta a tisztelet jelét Malfoy!
-A legnagyobb örömmel most pedik térjünk a témához profeszor úr!
- Ne szemétkedj velem Draco!A téma pedik az ,hogy meg változtál fiam elhagytad a egy Mardekárhoz illö viselkedést!
-ó igen! És külömben én se emlékezem, hogy ön engem miota hív fiának?

(Ó Ala egyszerre írtunk akor az enyémet ne is olvasátok!)

Még hozzá megmondja neki, hogy száljon le róla. Bár ez félő volt, hogy az apja fülébe jut... és az eléggé megkavarná a dolgokat. Talán egy kis megfélemlítés... Á, ahhoz Pansy túl okos. Tudja, hogy minél inkább visszautasítóbb... annál inkább rájön a lány, hogy valami van közte és Ginny között. És nem szívesen akarná, hogy az apja megtudja.

(1 kérdés: nost ez a történet pontosan mien idősíkban játszódik? én eddig azt hittem, hogy 6. év.....)

(Szerintem hatodik... de jönnek az okosok... ha jönnek.Ja lehet némi kérésem Pakito?)

(persze lehet kérésed, de ha hatodik év akkor Draco apja nem sitten van?)

Éppen mikor fordult volna be a kulbhelység ajtán egy vörös hajzuhatak temette be az arcát Ginny volt.
-Ginny? Mit csinálsz? Miért jársz kézen fogva azzal az ütödötel?-darco csak azt érezte,hogy egy remegő kar fonodik a nyakához.

(na bazd teljesen kis k.-t csinálunk már szegény GinnybőlXD)
Draco lenézett Ginny könnyes szemére, remegő testére és nem bírta ki,hogy ne csókolja meg a lányt. épp hogy ajkuk összért, kigyilt a Mardekár klubhelyiségébe vezető falrész ,Crack, Monstro és Pansy Parkinson lépett ki rajta....

( hé téged is a szépbesz trofályval tüntetnének ki!)

( hé téged is a szépbesz trofályval tüntetnének ki!)

(most mé? nem mondtan semmi rosszat..... honnan tudod, hogy a K nem kedves-t jelent?:P)

(Hát igen, Ginny szegényt kikészítjük :P)
A páros szétrebbent.
- Nocsak, nocsak - gúnyolódott Pansy. Megfogta Ginny haját és magafelé húzta. - Mégis mit csinálsz ezzel a cseléddel Draco?
Draco már készült közbe lépni, de Ginny gyorsabb volt. Pansy felé fordult és egy istenes pofont levágott neki.
(Pakito, a falrészből jöttek elő? :D)

(alabama a TK-ban van írva, hogy a mardekár klubhelyiség belyára 1 falrész, ami a jelszóra kinyíllik.)

(Oh, bocs, én meg a Hp könyvek... rég volt)

(Patiko az lett volna a kérésem, hogy egy picit nézd a helyesírásod... Masha kihal mire kijaítja. Egyébként elég izgi a story.:))

- Tek kis szuka! - ordított Pansy és vette elő a pálcáját.
Draco mozdult és ellökte Pansyt.
- Fuss! - szólt Ginnyre, aki nem mozdult. - Menj már!
- De... - motyogta Ginny, aztán elsietett.
Draco a földről feltápászkodó Pansy felé fordult.

Pansy fortyogó üstként ontotta magából a szidalmakat.
- Maradj már csöndben - morogta Draco és egy némítóbűbájt küldött a lányra. A háttérben Crack és Monstro most először úgy nézett ki, mint akik érdeklődnek valami iránt, aminek nincs köze a hasukhoz.
Pansy egy ideig még tátogott, majd abba hagyta. Sötét szemekkel hallgatta Dracót.

- Nem igazán szeretem, ha belezavarnak a dolgimba! - morogta Draco. - Most legszívesebben szétátkoználak titeket, hogy... De... mi van ha megteszem? - húzódott gonosz vigyorra az arca.
Pansy dühös képe átváltott rettegővé. Draco elmerengve nézte a padlót... arcán a félőrült vigyor. Még a két agyament "testőrök" is remegni kezdtek. Draco felemelte a fénylő végű pálcáját és Pansyra irányította.

Két perc múlva Pansy sikoltva szaladt vissza a klubhelységbe (mögötte Crackék gurultak, de ők csak gumiláb rontást kaptak). A többiek hiába faggatták, Pansyt, ő csak a kezeibe temette az arcát és zokogott.
"Ezért még meg fizetsz Draco.... csak legyen hozzá merszem" - esküdözött magának.

Draco sóhajtva indult... hogy megkeresse Ginnyt. Ahogy baktatott a folyosón egy hang kiáltott utána:
- Draco!
- Ó, ne... -morogta, de bevárta Hermionét. - Mit akarsz?
- Csak szeretnék veled komolyan beszélni... esetleg ne itt...
Draconak, valahogy nem igazán volt energiája tiltakozni. Benyitottak egy üres terembe és Hermione leült az egy asztalra. Draco... még maga sem tudta miért... mellé telepedett.
- Szereted Ginnyt? - kérdezte némi hallgatás után Hermione.
- Erről akarsz velem beszélni, mintha...
- Komolyan kérdeztem! Draco! egyszer légy normális ember!
Draco meglepetten nézett az heves lányra. Egy pillanatig elgondolkodott, majd sóhajtott:
- Azt hiszem... igen... - suttogta.
- Akkor hagyd őt és Harryt békén! Ha igazán...
- Nézd... - pattant fel Draco. - Ne te mondd meg, hogy mit tegyek!!! Te nem tudod... nem érted!!! Én szeretem őt! Pedig hidd el... én voltam az utolsó, aki ezt akarta! De megtörtént! Most mit csinálsz! Beárulsz, kigunyolsz... Tedd! De én akkor is szeretem... - Draco maga is meglepődött a mondatain.
Hermione szólni sem tudott egy percig. Végül bólintott:
- Tévedsz... Draco... Nagyon is értelek... - mondta és elindult kifelé. - És ne aggódj... én megtartom a titkodat... - tette hozzá és kiment.
Draco elmerengve állt a padlót nézve. "Mit mondott..."

(Sirien jól érzem,hogy a késöbbiekben szándékodban áll megbolondítani a történetet, egykis Hermi szerelmes Dracoba fordulattal?)

(Nem, Patiko... ez csak... úgy írtam... Elvégre kell egy barát... aki annyira nem ellenzi a kapcsolatot... de mindenki úgy fogja fel ahogy akarja!)

(Nekem úgy tűnik, hogy AKARATLANUL belecsempésztük (igen, kissé én is) a jól megszokott D/Hr stílust, még akkor is, ha nem szándékoztuk xD )

(akko' mi légyen?)

(hát akkor tovább a történet, aztán majd meglátjukXD)

(Pontosan.. sztem klasszak vagyunk mindannyian, és Masha is így tartja :-))

(*pirulva hajtja le a fejét* Tényleg:))

Harry ezalatt a kvidics pályán röpködött. Nem csak végtagjainak, de önmagának is jót tett ez a cselekvés. Próbálta kizárni a gondolataiból Ginnyt, de ez nagyon nehéz volt. Egyszerre szerette őt és igen, gyűlölte is őt viselkedéséért.
Persze - gondolta, - ha Malfoy nem jelent volna meg, még most is.....
Lepillantott a pályára és olyat látott, amitől nem volt kedve befejezni a gondolatmenetét.

Ott állt Draco... Ginnyvel beszélgetve. Harry keze ökölbe szorult... de valamiért képtelen volt mást tenni, mint nézni őket.
- Harry! - jött oda Ron.
Harry elé sietett, hogy Ron ne lássa Ginnyéket. Ki miatt tette? Maga, vagy a lány miatt? Nem tudta.

#162-től:

Draco és Ginny a Pansy ügyről beszélgetett.
- Tudod... szép ütés volt - mondta Draco elismerően, de mégis, úgy hangzott, mintha annyit mondana: Ahhoz képest, hogy lány vagy...
Mindezt úgy mondta, hogy Ginny nem tudott megsértődni. Helyette a füle mögé tűrte egy vörös tincsét és reagált:

- Megtanul az ember egyet s mást, ha hat bátyja van! - mondta.
- Ó igen! El is felejtettem!
Draco hosszasan nézett Ginny szemébe, majd előrehajolt, hogy megcsókolja. Azonban mielőtt megtehette volna, egy hangos kiáltás törte meg a csendet.

-obstructo!!!- hangzott valahonnan a magasból, és Draco 3 métert repült hátra, Ginny felpillantva Harry haragtól szikrázó, és Ron döbbent tekintetével találta szemben magát...
(amugy ezek ketten, hogy lehetnek ekkora ***ék, hogy a bazinagy suliban pont oda mennek ahol Harry is van?)

(Nem én írtam az elejét:, te meg mindig ki akarod őket nyírni:))
- Elég volt!! - ordított Ginny és a földön fekvő Draco elé állt. - Miért kell nektek állandóan verekedni! Elegem volt abból, hogy mindig átkokat küldtök, ahelyett, hogy beszélnétek!! Emberek vagyunk! Nem állatok!!! - tette hozzá és dühös tekintettel nézett a két fiúra.
Ron jobbnak látta csendben maradni.

(khhhmmm... Ginny mien jogon parábézik? elméletileg miatta van az egész.....)

( azzért mert ez olyan dolog amit nehezen ugyan,de elhetne intézni normális emberek mondján!)

(köszi juju a védelmet... az ő nevükben is:))

- Ginny, mit keresel itt ezzel a .... - kérdezte Harry dühtől vörösen. Miközben Ron is leszált, és Draco is feltápászkodott.
- Nem tudok róla, hogy Ginny a tulajdonod volna Potter! - szólt közbe Draco - azzal találkozik akive kedve tartja! Ha te nem tudod megadni neki amire vágyik, ne csodálkozz, hogy inkább mást keres! - Harry arca elsötétült e szavak hallatán, nagy levegőt vett és megszólalt...

- Ne kezdd megint!! Te pedig, Draco... most az egyszer ne beszélj így! - állította le őket Ginny. - Draco, nem arról van szó, hogy... Harry valamit nem tud megadni... pusztán...
Elgodolkodva hallgatott. Mit érez? Mi ez az egész? A két fiú várta a folytatást.
- Harry más... és te is más vagy... - folytatta Ginny. - Ez nem olyan, mint egy ruha... Vagy te számodra csak egy... lány vagyok a sok közül, Draco? - fordult a fiú felé Ginny. - Mert ha igen... akkor inkább kiégetem magamból az irántad érzett vonzalmat... nem leszek egy Malfoy kapca-rongya. Nézz a szemembe! És mondd nekem... ki vagyok neked?
Draco arca elváltozott. Majd halkan megszólalt, hogy csak a lány hallja... közben a szemébe nézett:
- Fontos vagy nekem, Ginevra...
Ginny elmosolyodott és megérintette a fiú arcát. Aztán szomorú szívvel fordult Harry felé.
- Ha igazán szerettek... megteszitek, amit kérek! Soha többet nem harcoltok... Ígérjétek meg!
Harry és Draco összenéztek. Valami történt... csoda, vagy valami más... Draco Harry felé lépett és a kezét nyújtotta:
- Nem akarok több harcot... - motyogta.
Harry nézte a felényújtott jobbot, majd elfogadta:
- Legyen - mondta, bár, mintha belőle egy kicsit nehézkesen jött volna elő ez a mondat.
(ezzel az utcsó mondattal Sirius/Piton kapcsolatát idéztem fel:))

(oké, akkor ez mostantól GW/DM fic? Ginny eléggé világosan Harry tudtára adta kit választ...)

(Még történhetnek... balesetek.. egy Malfoy mindig az marad:) Csak nem akartam, hogy valaki kinyirja valamelyik fiút)

(ugyan szerinted ki vetemedne erre? ezek csak iskolai perpatvarok, itt azért még nem röpködnek az AK-k.... igaz Obstructo helyett majdnem Sectrusemprát írtam, dehát azt ugyse vettétek volna figyelembe

(Dehogy nem... rossz vagy... ejnye bejnye:)De azért, jó, hogy velünk van egy fiú is:))

(igen most már tudom h a fiuk is szeretik a hp-t nem csak a lányok :OD)

(ohhh ki mondta, hogí a HP női műfaj? ami jó az jó és ez nemtől független)

(jó igazada van... de itt egyenlőre te vagy az egyetlen... Örülj, hogy örülünk neked:) Ki folytaja a ficet?)

Ginny elmosolyodot.
-A mai letcke már meg van. Gratulálok fiuk!- Azzal nyomot mindkettő harcára egy puszit majd újra megszolalt......

(Ez a folytatás? Hűű... meg nehezíted az ember életét... ám legyen:))

- Most pedig... - folytatni akarta, de Draco közbeszólt:
- Milyen lecke? Én mentem... egy egész életere való jót tettem. Elismertem, hogy harccal nem oldunk meg semmit... De én csak akkor nem bántok senkit, ha miattad kell... Ebben az egyben, gondolom Potter is egyetért - indult befelé.
- Igen... egyet értek... Történhetnek... balesetek... - vigyorgott gonoszan Harry.
- Igen... - viszonozta a gonosz vigyort Draco - történhetnek.
A két fiú két ellentétes irányban távoztak, otthagyva a meglepett lányt és Ront.

(most tényleg azt akarjátok kihozni belőle, hogy Ginny nem hajlandó választani?)

Ron Ginnyhez fordult.
- Mióta forog körülötted a világ?
Ginny lesújtóan nézett rá, majd bátyjával a klubhelységbe vették az útjukat.
- Hermionéval még dolgom lesz... - mondta Ginny hallkan csak magának.
(Ó, Sirien, nem én írtam, hogy Ginnyék a pályán vannak..... =P )

(Szerintem még nem lett egyértelműen eldöntve, hogy ez egy GW/DM fic.:) )

Harry és Draco - bár fogalmuk sem volt róla - ugyanarra gondoltak, mikor külön utakon távoztak a pályáról: egyikük sem akart lemondani Ginnyről.
Draco azt elismerte, hogy Harry mindig is sokat jelentett a kis vörösnek és még akkor is sokat fog jelenteni, ha esetleg végül ő, Draco lesz a győztes.
- Potter baromira szerencsés! - morogta maga elé a mardekáros. - Ginny számára mindig ő lesz a "hős lovag, páncélban"!
Harry ezalatt csak arra tudott gondolni, hogy mi az, amit nem tudott megadni Ginnynek.
- Minél előbb rá kell jönnöm, különben elveszítem!

(hát emberek, alaposan feladtátok a leckét, most nem tudom továbbírni, erre nem tudok mit.... legyetek szivesek a jövőben próbáljunk úgy írni, hogya következőnek legyen mit folytatni mert ez így nagyon nehéz... de persze lehet, hogy csak az én fantáziám nyengusz...)

(Nyugi... megpróbálok helyet csinálni. Lányok... lezártátok... pedig én mindig nyitottnak hagyom... Na nem baj...)
Ám senki nem gondolt arra, ami az elkövetkezendő napokban történt. Bár mindkét dolog más és más volt. Hermione és Pansy... Mindkettő el akart érni valamit... de mást és máshogy...

(miért lenne lezárva?? Ginny nem adott egyértelmű választ, bár jelenleg jobban húzódik Dracóhoz, még nincs minden eldölve...)

(igaz:))

(Hát nem tudom... szegény Harry elég érdekes személyiséget kapot....én már rég othagytam volna az egész Ginny témát, ha más kell hát menj... van még rajta kívül pár csaj a roxfortban...)

(Harry nem lenne rá képes, hogy ott hagyja Ginnyt. Ha másért nem, ragaszkodásból)

(Mfolytaja valaki vagy sem?)

Pansy meg akarta bosszulni Dracon, hogy így bánt vele... és Ginnyn, hogy elvette tőle Dracot. Hermione viszont azt szerette volna, ha Harry és Draco, ha nem is kibéküljenek... de legalább ne gyülöljék annyira egymást. Tudta, ha sokáig így megy... Ginny boldogtalan lesz. Nem értette magát Hermione, hogy miért akarja Ginnyt boldognak látni, de ez volt amire a leginkább vágyott.

(Lányok, ifjú ember... valaki folytassa mán)

(próbálom de semmi értelmes nem jut eszembe.....)

Egy nap különös dolog történt. Harryék évfolyama helyett, Dracóék Ginnyék csoportjával lettek beosztva a második órára, bűbájtanra.
Amikor Ginny és társai beléptek az ajtón, az akkor már bent lévő mardekárosok meglepődve néztek rájuk. Amíg Flitwick mosolyogva mutatta nekik, hogy hová üljenek, Pansy fejében kirajzolódott bosszújának körvonalai.

(Remélem nem rossz, ha mégis, nyugodtan elvethetjük!)

(hmmm.. érdekes fordulat, de kicsit erőltetett, de felőlem maradhat... nekem nincs hozzá ichletem de valaki elküldhetné már Harry-t a büntetőmunkájára...)

Eközben Harryék csoportja sötét varázslato kivédése órán a egy szintel feljebb tanuló griffendélesekkel volt, mert a mardekárosokat elkérte Macgalagony, mivel gyakorolniuk kellett a záró vizsgákra. Piton nem volt épp rózsás hangulatban, mikor látta a csupa Griffendél csapatott. Egész órán mogorva és kiálhatatlan volt. Nevill életében nem kapott ennyi leszúrást. Végül Harry nem bírta tovább és ingerülten szólalt meg:
- Hagyja már békén! Azért mert nem a drágalátos mardekárjával vagyunk....
- Nocsak, a mi kis főhősünk megvédi az gyengéket... - vágott közbe héjaként Piton. - Milyen megható. Remélem az is ilyen megható lesz, amit a hangsúlyodért és a pofázásodért kapsz, Potter!! Húsz pont a Griffendéltől... - óriási moraj a diákoktól - és büntetőmunka!
Harry tajtékzott dühében, de nem szólt. Az órának vége volt és mindenki pitont szidalmazva ment a következő órára.

(Tessék Pakito:))

Bűbájtanon minden remekül ment. Az óra végén Ginny igencsak meglepődött, amikor egy borítékot talált az asztalán, szép betükkel a saját nevével.
Ginny kicsit furcsálta a dolgot, de elvette. Kifelé tartott a barátnőivel, amikor kinyitotta. Abban a pillanatban maró folyadék ömlött a kezére, ami ugyanolyan volt, amit Hermione is kapott negyedikben.
Ginny kiáltását a folyosó végében is lehetetett hallani...

(szerintem nem lett erőltetett. Valamit ki kellett találni)

(Nagyon jó! Ez biztos Pansy:))

(Ő hát :))

#201-től:

Draco kilépett a folyosóra és próbálta nem elküldeni a tanárt melegebb éghajlatra. Nyolcvan centis házidolgozat? Ez meghibbant.
- Hello, Draco... - lépett mellé Pansy. - Képzeld... A Weasley csaj azzal a hülye Longbottommal látták.... eléggé összebújva...
Draco megtorpant és olyan tekintettel nézett Pansyre, hogy a lány arcáról percek alatt lehervadt a mosoly.
- Kár erőlködnöd, Pansy... - sziszegte Draco. - Nálam ez nem jön be... - tovább ment, otthagyva a dermedt lányt.
Draco abban a pillanatban elfeledte a lány szavait, mikor otthagyta. Majdnem elért a klubhelyiségükhöz, mikor Hermione jelent meg, csepett dühösen:
- Draco! Mintha azt mondtad volna, hogy szereted Ginnyt... akkor miért...
- Neked is szia... Mi történt Ginnyvel?
- Ne mond, hogy nem tudod.
- Képzeld, fogalmam sincs....
- A levél, amit küldtél...
- Nem szoktam levelet küldeni neki... - mondta, majd elsötétült a tekintete. - Pansy! Az a... - elharapta a mondat végét és dühösen a lány keresésére indult.

Pansy az ebédlőben üldögélt, mardekáros lányokkal körülvéve. Pansy nevetve mesélt valamit, de amikor meglátta, hogy Draco közeledik felé, ijedten nézett rá.
- Draco.... ne!
De a fiú akkor már megragadta a karjánál, nem érdekelte a mardekárosok véleménye, sem egy - két hugrabugos, akik ott tartózkodott. Egy sötétebb folyosóig rángatta őt, majd a falnak lökte Pansyt.
- Ez fáj, Draco! Lehetnél kíméletesebb is, hisz lány vagyok!
Egy szürke szempár hallgatatta el.

- Te nem lány vagy... hanem egy szuka! - sziszegte őrült tekintettel Draco. - Tudom mi kell neked, Pansy... ez... - érintette meg az ágyékát.
Pansy önkívületben lihegett.
- De sosem kapod meg... - tette hozzá Draco és elővette a pálcáját. - Imperium! - mondta ki azt a varázsigét, amit a nyáron tanult... az apjától.
Pár perccel később Pansy Perselus Piton szobája előtt állt. Belépett és a tanár elé lépett.
- Mit akar Miss. Parkinson? - kérdezte a tanár, de a lány már ráakaszkodva csókolta a tanárt.

Ginny ezalatt a gyengéledő egyik ágyán ült. Madam Pomfrey a kezével törődött.
- Nem akarom elhinni, hogy ez újból előfordult az iskolánkban! - mérgelődött a javasasszony. Ginny egyik osztály társa ezalatt az ajtónál várakozott.
- Itt kell maradnom? - kérdezte Ginny, aki már nagyon megutálta a gyengélkedőt. Madam Pomfrey hümmögött.
- Csak amíg befejezem a kezelést. Utána bekötözöm és már mehetsz is. De három óránként látnom kell majd.
- Értem.

Pansy magáhoztért és meglátta a mellette térdelő Pitont, elég komor volt.
- Miss. Parkonson, elmondaná, hogy mit csinált? - kérdezte.
Pansy végignézett a viharvert külsején, de nem igazán derengett neki...
- Nem, tudom... uram... - suttogta, mire hirtelen eszébejutott.
Emlékezett, hogy valamiért bejött a tanárhoz és... nem. Kezébe temette az arcát.
- Tudja, hogy ki tette? - kérdezte a tanár, kissé megsajnálva a lányt.
- Nem, uram... - motyogta Pansy.
- Jobban van? - kérdezte a lányon végignézve. - Úgy értem... nincsenek kényszerei?
A lány megrázta a fejét.
- Rendben... menjem és... hozza rendbe magát...
Pansy támolyogva távozott a szobából. Míg a klubhelyiség felé ment... elmerengett a tanárral töltött... óra. Piton kezdetben ellenkezett... de aztán valamiért... már nem. Pansy tudta, hogy a tanár képes lett volna, valahogy megakadályozni... de nem tette. Miért nem?

Pansy nem akarta tovább szöni a gondolat menetét,mert már a annak az árnyéka ,hogy a tanára nem elnekezet nem hagyta abba a csokot. Szomi-szó nem csinált ellen semit. Már ez a dolog rémisztő volt.

Piton fejébe viszont szöget ütött Pansy viselkedése - bizonyára kényszer alatt állt, márpedig csak az Imperius-al lehet vkit rákényszeríteni valamire az pedig tiltott - gondolta - Kiderítem ki tette, és az illető azonnal repül a roxfortból, sőt az Azkabanig meg sem áll - határozta el magát - SENKI nem kényszeríthet semmire egy mardekárost! - ezzel elindúlt, hogy beszámoljon az igazgatónak a történtekről, természetesen a csók nélkül, valamiért úgy érezte, hogy ehez a részlethez senkinek semmi köze......

(Vajon miért? :D)

Dumbledore szokása szerint az irodájában lézengett. A fontos papírokat kivételesen érintetlenül hagyta az asztalán.
Jelenleg a főnixe mellett állt és mosolygott. Nem tudom mire gondolhatott, de nagyon látszódott rajta, hogy valahol máshol jár.
Csak Perselus Piton kopogása tudta vissza hozni a valóságba.

(Mellékesen nem csak csók volt)
Draco elgondolkodva andalgott a folyosón és próbálta elképzelni, hogy milyen lehet Ginnyvel egy éjszaka. Merengését egy sietősen elsuhanó lány térítette magára. Pansy sietett el mellette, cseppet megviselt gúnyában. Draco kárörvendőn mosolyodott el, de le is hervadt, mikor Piton mogorva arcal sietett... az igazgatói folyosó felé. Hirtelen kevésbbé tartotta jó ötletnek, hogy Imperiust használt.

(nem csak csók volt? Uhhh... ezt lehet nem kellett volna mondanod.... egy elvakult pillanatomban még kirugatom PItont:D a tanár-diák mindenhol tilosXD)

- igen Perselus, miben segíthetek? - kérdezte Dumbledore.
- Albus, valaki imperiust szórt egy diákra! - tért egyből a lényegre Piton.
- Ez biztos Perselus?
- Halál biztos. -Dumbledore elgondolkodott.
-Rendben akkor teljes tanári kar pálcáit végig vizsgálom, bár nem hiszem, hogy tanár lett volna.... - felelte az igazgató.
- Rendben Albus, én mit tegyek?
- Hát ha nem tanár volt, akkor csak az idősebb diákok közül lehetett valaki, csak nekik van hozzá elég nagy varázserejük. Kérlek Perselus vizsgáld végig az halálfalók családtagjait. Ha a diák volt, akkor valószínüleg küztük lessz. Ha mégse akkor megvizsgáljuk minden ötödév feletti diák pálcáját. - Piton bólintott és elindult a mardekár klubhelyisége felé. Belépve elrikkantotta magát.
- Crack, Monstro, Nott, Avery Bulstrode, Malfoy!jöjjenek ide!!! - a megnevezett diákok megszeppenve indultak a tanár felé. Piton végignézett rajtuk.
- Hol van Malfoy? - kérdezte.

(Nézd egy kis izgalom...)

Malfoy ez idő alatt ez egyik ablaknál állt és nézte a lemenő napot. Hibát követett el. Nem lett volna szabad, pont Piton előtt elvégeznie a Imperiust. És ahogy a tanárt ismerte... Biztos rájön. Már szerintem tudja is. Kérdés, hogy mit fog tenni? Draco kételkedett abban, hogy kedvesen elmagyarázzák, hogy rossz kis fiú volt. Elvégre ő egy halálfaló fia. Draco átkozta a meggondolatlanságát. Mióta Ginnyvel volt, már képtelen volt jól dönteni. Ginny, vagy a józanság? Választania kell. Ekkor egy ismerős hangot hallott a háta mögül:
- Draco? Mit csinálsz itt?
A fiú hátra fordult és ránézett a vörös hajú lányra.

Draco fölvonta a szemöldökét.
- Én csak gondolkozom - válaszolta. Ginny bólintott.
- Ne haragudj, akkor megyek is.
- Ne, ne menj! - mondta Draco. - Hogy érzed magad? Hallottam, hogy mi történt.
A fiú kézbe vette Ginny bekötözött tenyerét.

Ginny belenézett a fiú szemébe.
- Valami történt? - kérdezte a fiút, mert érezte, hogy valami nem stimmel.
- Semmi... - motyogta Draco, de nem tudta befejezni, mert egy fekete taláros alak jelent meg.
- Draco! - szólalt meg Piton, majd döbbenten nézte a lány kezét fogó fiúra. - Beszédem van veled...

Draco egy "a franc, sajnálom, mennem kell" pillantással elengedte Ginnyt és követte Pitont. Ginny a páros után nézett, majd az ablakhoz fordult.

Draco határozott léptekkel ment Piton mellett, nem hozta zavarba, hogy a tanár mennyire gyorsan vágtat.
A tanári előtt Piton kísértést érzett rá, hogy fejbe kólintsa a diákot, hogy kiélhesse a dühét és csalódottságát a mardekárosokkal szemben, de nem tett semmit. Inkább az igazgatóra akarta a dolgot.
- Professzor, történt valami? - kérdezte Draco.
Piton komoran nézett a fiúra. Válasz helyett föltépte az ajtót és Dracóval beléptek.
Draco érezte, hogy bajba került, de nem mutatta ki. Flegmán állt Nott mellé.

Piton fürkészően nézett végig a diákokon. Leghosszabb ideig Dracot nézte.
- Kérem a pálcátokat! - sziszegte a tanár.
Draco belsejében aggodalom kélt, de az arcán meg sem látszott. Piton elvégezte a vizsgálatott az öt fiú pálcáján és Dracohoz fordult.

- Draco... - kezdte Piton, mikor hirtelen kiabálás hallatszott a folyosóról.
Piton összehúzott szemmel indult kifelé. Odakint Pansy verekedett egy hollóhátassal. Draco és társai megálltak a körülállók között. Piton és McGalagony szétválasztotta a küzdőket.
- Mi folyik itt! - hangzott az igazgató hangja a folyosó végéből.
- Én is szeretném tudni - morogta McGalagony. - Miss. Parkinson?
- Ez a liba szajhának nevezett! - visította Pansy.
- Ő pedig kicsúfolta a szüleimet! - vágta vissza a hollóhátas.
- Ez még nem ok, hogy így viselkedjenek!! - mondta szigorúan Dumbledore.
Eközben Draco egy egyszerű átkot indított útjára, mire egy Hugrabugros huhogva ugrálni kezdett. Mindenki röhögve, vagy épp mérgesen nézett.
- Ki volt az! - nézett körbe Piton, miközben McGalagony levette a bűbájt.
Senki nem válaszolt.
- Mindenki menjen a hálókörletébe! - szólt az igazgató. - Perselus! Ha van még olyan diák... akit nem vizsgált meg?
- Igen.
- Akkor őt még tartsa maganál... A többiek, addig sehova sem mehetnek, amíg nem tisztázunk mindent!
A diákok, Draco kívételével elindultak. Piton intett a fiúnak és a tanáriba mentek. Draco odaadta a pálcáját a tanárnak. Mikor Piton meglátta az utolsó varázslatot jelző füstpamacsot, megszólalt:
- Te voltál az... Miért tetted?
- A hét végén lesz a kviddics, uram... Csupán egy ártatlan tréfa volt... - mondta a fiú ártatlan tekintettel. - De mit keres, uram?
- Az nem fontos! - adta vissza a pálcát Piton. - Távozhatsz, Draco!

Draco megkönnyebbült, hogy Piton tőle szokatlan módon felületes volt és csak az utolsó varázslatát ellenőrízte. - Ezt megúsztam - gondolta, és elindult, hogy megkeresse Ginnyt. Az udvar egy félreeső szegletében találta végül meg.
- Mit akart tőled Piton? - kérdezte Ginny
- Semmi különöset, csak arra hívta fel a figyelmemet, hogy szedjem rendbe a Mardekár kvidics csapatát, mert már túl régóta üres a szobályában a kupa számára kijelölt hely. - válasszolta Draco szemrebbenés nélkül, aztán átölelte Ginny derekát. Az arra járók mind megbámulták őket,és a egymással sugdolóztak, Draco hallott néhány töredéket "A vörös nem Potterrel jár?" kérdezte egy hugrabugos fiu a társától. Dracóba hirtelen hasított a felismerés, hogy Ginny nyilvánosan vele mutatkozik, és nem Potterrel, ettől kicsit jobb kedve lett.
Ekkor tünt fel Harry, Draco amint meglátta, megmarkolta a pálcáját a zsebében biztos ami biztos alapon, ám Harry nem tett semmit, csak rájuk nézett, de olyan sok fálydalom ült a tekintetében, hogy az még Dracót is sziven ütötte. - na nehogymár megsalynáljam Pottert! - dorgálta magát gondolatban. Harry közben továbbindult, Ginny pedig csak nézett utána, a szálya félig nyitva mintha mondani akart volna valamit, de nem tudott megszólalni. Draco a lány szemébe nézve ugyanazt a fálydalmat vélte felfedezni amit nem sokkal elötte Potter szemében látott.....

Piton hosszasan elgondolkodott, mikor Draco kilépett az ajtón. Furcsálta, hogy a fiú ennyire más lett. Nem igazán értette, tudta, hogy miben lett más... de érezte. Itt valami nincs rendben. Weasley-vel látta együtt, és valamiért titkol valamit. De rendkívül jól titkolja. Talán komolyabban vizsgálat elé kell vetni. De a legilimenciát nem alkalmazhatja diákon, csak az igazgató engedélyével. Kérni engedélyt, csak okkal lehet, ami nem igazán stabil. Mindegy, most meg kell találnia, aki Imperius átkot szórt. Draco, más lapra tartozik. Ezzel a gondolattal kilépett a folyosóra és az igazgató keresésére indult. Talán már meg is találták a bűnöst.

Harry és Hermione a griffendél klubhelyiségében beszélgettek, Harry nem bírta tovább és kiöntötte a szívét Hermionénak. Elmondta, hogy együtt látta őket, és hogy ez mennyire fályt neki - Mintha egy kést döftek vona a szívembe - mondta.
Hermione halgatott aztán megszólalt.
- Harry, valóban szereted Ginnyt?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? hát persze, hogy szeretem!
- Akkor engedd el őt! Hagyd, hogy boldog legyen azzal akivel tud, mégha Malfoy is az! - Hermione arcán a név kiejtésekor alig látható grimasz futott végig.
- De.... - kezdte Harry, de nem tudta befejezni, egyszerüen nem jutott eszébe semmi,amivel cáfolhatná a lány szavait. Ezért válasz helyett inkább felált és felment a hálótermükbe,közben Hermione szavain töprengett. Engedd el őt! Engedd el őt! Engedd el őt! viszhangozta a felyében ezernyi kis Hermione.

- Albus megtaláltad a tettest? - kérdezte Piton.
- Sajnos nem Perselus, de ha jól értékelem a kérdésedet, akkor te sem, hát akkor nincs más vissza mint összegyüjtei az ötödévnél idősebb diákokat a nagyterembe és egyenként ellenőrizni a pálcájukat, egy hétre visszamenőleg...
- igen Albus attol tartok....
- Nos akkor Perselus Kérlek hozd a Mardekáros diákokat, a nagyterembe, én pedig szólok a többi házvezető tanárnak, hogy ők is tegyék ugyanezt. Piton elindult a Mardekár klubhelyisége felé. odaérve elkiáltotta magát.
- Minden ötödéves, vagy annál idősebb diák jöjjön velem! - körülnézett, és látta, hogy a diákok harmada hiányzik, ezért elküldött 5 tanulót a többiek keresésére.Alig fél óra mulva már az iskola összes ötödéves vagy idősebb tanulója a nagyteremben volt. Dumbledore Professzor felált.
- Kérlek benneteket, vegyétek elő a pálcátokat!A tanárok és az aurorok körbefognak járni és ellenőrizni fogják a pálcáitokat! -erre a bejelentésre hirtelen síri csend támadt! A tanárok és az aurorok elindultak az asztalok között.

Harrynek feltünt, hogy Malfox egxre sápadtabbá válik ahogy közeledik felé az egyik auror.Ebből rájött, hogy bárkit is keresnek, Malfoy az, ránézett Ginnyre és látta a lányon, hogy ő is ugyanerre a következtetésre jutott. Harry odafordult Ginnyhez.
- Szeretlek! - mondta neki, majd felált és hangosan megszólalt:
- Álj nem kell tovább keresni a tettest, tudom ki az!
- Ki az Harry? - kérdezte Dumbledore. - Ki használt imperiust az iskolában Harry?
Harry maga sem tudta miért ezt válasszolja, de a szavak szinte meguktól tódultak a nyelvére.
- Harry Potter - felelte és ránézett előszőr Ginnyre, aki már majdnem sírt, aztán megkereste a döbbent Dracót is. A szőke fiu szeme szinte ordította a kérdést: Miért? Harry ránézett Ginnyre. -Hogy boldog lehessen - gondolta.

A teremben síri csend támadt. Pitont most látta először minden diák igazán döbbentnek, Dumbledore pedig átható tekintettel nézett Harry szemébe.
- Tényleg te voltál, Harry? - kérdezte az igazgató.
- Igen!
- Nem!
Egyszerre két kiáltás is hangzott. Harry dühösen Malfoy szemébe nézett, aki azonban nem zavartatta magát.
- Nem Harry Potter volt, uram!
- Honnan tudod te azt? - kiáltott vissza a fekete hajú fiú.
- Onnan, hogy ÉN voltam - felelte Draco.
- Most akkor ki mond igazat? - nézett tanácstalanul Dumbledore-ra McGalagony.

- Nézzég meg a pálcámat uram!-szolt hangosan Draco.-Majd látják ,hogy én voltam!-Ginny sirt és sirt nem tudta miért,de oda ment Draco-hoz és megölelte.
-Vigyáz magadra Draco!-Azzal hirtelenséggel a mivel jött fissza pördült a helyére azza Harry és Hermione közé most már biztos volt magábban ,hogy kitszeret jobban.

- Miért tetted? - kérdezte fáradt hangon Dumbledore.
- Mert Pansy bántotta Ginnyt... és... Fogalmam sincs... Megtettem és kész!
- Ezért, amit tettél, Azkaban jár! - szólalt meg egy auror.
- Nem! - szólalt meg Dumbledore. - A Roxfort minden diákja az én ítéletem alatt áll...
- De Dumbledore! Tiltott átkot használt!!!
- De kényszer hatására!
- Tessék? Milyen kényszer?
- Az apja tanította neki... de nem tanította meg, hogy mikor kell használnia. Ráadásul a kényszer az iskola miatt volt! Hiszen a házak szétbomlasztják a kapcsolatokat. Malfoy, próbált ellene tenni, de akadályozták... ezért nem volt más lehetősége! Igaz, Draco?
Draco hosszan nézett az igazgató szemébe.
- Igen, igaz... - bólintott, mire az igazgató szája sarkában egy apró mosoly jelent meg.