- Professzor úr kérem higgyen nekem, én voltam! - szólt Harry Dumbledorehoz.
- Ne Játszd a hőst Potter! Ülj vissza a helyedre! - szólt rá Draco.
- Mr. Malfoy előszőr az ön pálcáját kérném. - szólalt meg Dumbledore. Draco azonnal átadta.
- Priori incantatem! - mondta ki a varázsigét az igazgató, előszőr egy rontás vizsképe jött elő a pálcából, aztán kicsit késöbb az imperioé.....
- Nos Mr. Malfoy, azthiszem bizonyítást nyert, hogy főbenjáró átkot használt. -mondta egy auror és elindult Draco felé. Ekkor valaki felzokogott a hátuk mögött. Harry odafordult. Ginnyt látta amint az asztalra dőlve zokog.
A mai nepon már másodszór nem tudta, hogy miért mondja amit mond.
- Nem! semmi nincs rábizonyítva Dracóra! - szólt az aurornak.
-Én voltam, és az ő pálcájával halytoTTAM végre a varázst. - jelentette ki olyan határozottan, hogy talán még Voldemortot is meggyőzte volna, hogy menjen nyugdíjba és tenyésszen tengerimalacokat.
- Nos úgylátom nem tudjuk rábizonyítani a dolgot egyikükre sem. - szólt Dumbledore.
- legilimens! - kiáltotta ekkor Piton Harry szemébe nézve, egy pillanatig nem történt semmi aztán Piton megtántorodott, és a szebbik felére esett.
- Soha többé nem hatolhat be az elmémbe! - jelentette ki Harry dühtől csillogó szemekkel. A teremben, megjobban elméjült a csend,pedig Harry azt hitte, hogy ez lehetetlen....

- Hikk! - csuklott Piton, miközben megpróbált feltápászkodni, de nem sikerült neki. - Hű, hikk! - ismételte. - Jaaaj, Potter... borulj ide a vállamra! Énekeljünk valami jó mulatósat! Höjj! - s a sarkára csapott. A teremben hosszú másodpercekig csend volt, mindenki a professzor csukladozó alakját bámulta. Csak Dumbledore ráncolta valamit sejtve a szemöldökét, és Draco somolyogott feletébb elégedetten.

Piton felkelt és a lehető legrondábbik képpel nézett Harryre.

- Ha ennyire véded az elmédet, az csak egy dolgot jelenthet: hazudsz! - sziszegte Piton és közelebb lépett Harryhez. - Védeni akarod Malfoyt, de fogalmam sincs, miért?
- Igen Harry! Ezt én is szeretném tudni! - szólalt meg nyugodt, mégis parancsoló hangon Dumbledore. - Mi az az indok, amiért hajlandó lennél válalni Azkabant egy másik személy helyett?

- Nevezzék bárminek... - suttogta Harry. - De én küldtem az imperiust... ezen nem változtat senki... és semmi...
- Hacsak nem én... - szólalt meg Malfoy és elővette a pálcáját.
Épp levegőt vett, mikor egy lány rohant hozzá:
- Ne!!! Könyörögve kérlek! Hagyjátok abba! - kiáltotta Ginny. - Igazgató, egyikük sem lehet az! Valaki más, tette és Malfoyra kente!
- E+zt mire alapozza Miss. Weasley?! - szólalt meg az auror.
- Mert... mert mindketten velem voltak... Kerestük Malfoy pálcáját.
- Így igaz! - lépett oda Hermione. - Én is velük voltam!
A felnőttek összenéztek hitetlenkedve. Még Piton is a fejét rázta. Nem értette.

A két fiú ellenben dühös pillantásokat vetettek a lányokra. Malfoy tekintetében azonban az ügyes szem láthatott némi döbbenetet. Az egy dolog, hogy Ginny a szőke védelmére kel, de hogy Hermione is?
- Nem hagytok más választást nekünk! - szólalt meg az egyik idős auror. - Veritaserumot kell alkalmaznunk!
- Így van! És amíg megérkezik a minisztériumból az engedély és a szérum, ezeket a diákokat el kell különíteni a többiektől - jelentette ki egy másik. - A legjobb lesz, ha bezárjuk őket egy üres osztályterembe.
És így is történt. Egy perccel később - Dumbledore minden tiltakozása ellenére - mind a négyen az üres teremben álltak.

- Nos, - szólalt meg Dumbledore - akkor, Perselus... ha megkérhetem.
Piton mogorván vette át a felé nyújtott üveget, majd először Ginnyhez lépett.
- Ne! - kiáltott Draco. - Előbb engem. Én vagyok az első számú gyanúsított!
Piton az igazgatóra nézett, aki bólintott.

(na jó ugylátom akaratlanul is az én verzióm lett folytatvaXD)

- Potter te megvagy huzatva?!? Mi a Merlinért akarod mindenképp TE elvinni a balhét? Semmi szükségem a védelmedre! Ne játszd itt a hőst! Nincs szükségem rád! - tajtékzott magából kikelve Malfoy, de előtte szerencsére volt annyi esze, hogy egy hangszigetelő bűbájt szórjon a teremre.
- Az lehet, hogy neked nincs szükséged, RÁM, de valaki másnak igenis szüksége van RÁD! - vágottt vissza Harry.
Ginny elsápadt, ugytünt mindjárt elájul, de Hermione odakisérte egy üres padhoz, ahova leülhetett.
- Na idefigyelj Potter! Nem érdekell a Griffendéles önfeláldozási mániád!! Ne merészeld folytatni amibe belekzdtél! Egy Malfoynak nincs szüksége más segítségére! - folytatta Draco rendületlenül, nem vette észre, Ginny reakcióját sem, és úgy tünt, mindjárt megfeletkezik arról, hogy varázsló és ráveti magát Harry-re.Harry csak higgadtan állt vele szemben, ami láthatóan még tovább növelte a mardekáros feszültségét.
- Malfoy nekem elhiheted, hogy eszem ágában se lenne rajtad segíteni - kezdte halálosan nyugodt hangon - de most nem csak rólad van szó!
- Hanem mégis kiről? Merlin öreganyjáról? - kérdezett vissza Darco, még mindig elképesztően dühösen.
- Nem, hanem Ginnyről.Igaz Harry? - Szólt közbe Hermione.

Piton Draco elé lépet és mélyen a fiú szemébe nézett. Draco viszonozta a pillantást, rendithetetlenül. Piton továbbra sem értette... Miért? Miért pont Draco... Miért pont Weasley-vel? Irigykedett. Bárcsak a Mardekáros társaival is ennyire összeteartók lenének.
- Ha lehet... még ma... - morogta az egyik auror.
Piton a fiú felé emelte a szérumot és egy cseppet csepegtetet a szájába.

Draco első dolog, amit érzett, hogy nem olyan az íze, mint a rendes szérumé... ezt onnan tudja, hogy az apja régebben gyakran alkalmazta... Poénból. A másik, hogy semmi kényszere nem volt, hogy igazat mondjon. Igyekezett üres tekintettel nézni maga elé, hogy rejtse döbbenetét. Valaki kicserélte a szérumot. De ki? És miért?
- Draco te voltál az, aki az imperiust használtad? - kérdezte az egyik auror.
Draco hallotta Ginny fájdalmas nyögését. Eszébe jutott Harry szavai...
- Nem... - mondta monoton hangja.
- Akkor miért a te pálcád az amivel varázsoltak?
- Nem tudom... eltűnt és... később találtam meg.
- Tudod ki tette?
- Nem.

Ginny döbbenten hallgatta Draco mondatait, bár igyekezett nem mutatni a meglepettséget. Ránézett Harryre, aki komoran nézett maga elé. Valamire készül. A fiú megérezte a lány tekintetét és ránézett. Ne tedd! - lövelte felé a kérést a lány tekintete. Piton most Harry elé lépett és vele is itatott a szérumból. Az auror őt is kikérdezte. Harry alátámasztotta Draco "vallomását", Ginny megkönnyebbült.

Nem az igazi szérum volt az. És mivel az igazgató adta Pitonnak, csak ő cserélhette ki. Nem árulhatom el őt. - gondolta Harry. Az a legjobb, ha ragaszkodunk a kitalált igazsághoz. Ginny és Hermione már sejtették, hogy nem az igazi szérumot itatják velük. Tudják, hogy mi a dolguk. Mikor befejezték a négy diák... "vallatását" tanácskozásra félrehúzódtak. Harry Dracora nézett:
- Miért tetted?
- Mert Pansy egy undok béka... - suttogta vissza Draco.
- Nem arra gondoltam... erre... - intett a fejével a tanácskozók felé.
- Nem árulhattam el... az igazgatót. Hiszen, gondolom sejted, hogy ő volt, aki kicserélte a szérumot.
Harry akaratlanul is megkönnyebült.
- Meg nem hagyhattam ki, hogy Ginnyt jobban megismerjem... - vigyorgott kihívóan Draco.
Harry viszonozta a vigyort:
- Sosem lesz a tied... - tréfálkozott.
- Majd meglátjuk...

Ginny elgondolkodva ült Hermione mellett. Talán megusszák. Hihetetlen, hogy ennyire együtt tudtak dolgozni. Kiálltak egymás mellett.
- Draco szeret téged... - suttogta Hermione.
- Tudom.
- A saját osztálytársa ellen fordult... miattad.
- Igen.
- Sosem hittem volna róla.
- Én igen.
Ekkor odajötek a felnőttek.
- Nos, mivel nem ti voltatok - szólt mosolyogva Dumbledore - ezért most visszatérhettek a többiekhez. Mr. Malfoy... az elkövetkezőkben jobban vigyázzon! - nézett nyomatékosan a fiúra az igazgató.
- Úgy lesz, uram.
A négyes kisétált az ajtón. Ginny még visszanézett az igazgatóra, aki rámosolygott.

Miután Draco elment,s már hárman sétáltak tovább a kihalt folyosón Ronba ütköztek.A fiú már 20 perce fel-alá járkált a Kövér Dáma portréja előtt.
- te jó ég!Jól vagytok?Úgy néztek ki mint akit...megnyúztk!-mondta Ron aggódóan. Közben végig Hermionét nézte.
-Köszönjük, jól vagyunk!Megúszttuk az Azkabant, mint látod- válaszolt Hermione.A két lány bement a portrélyukon. A fiúk követték őket.
-De kérlek mseéljetek már valamit!- mondta Ron.
-Rendeben.Draco igazságszérumot kapott,amit persze Dumbledore kicserélt valami másra, így Malfoy azt mondhatta,hogy nem ő tette az egészet.Megúsztuk mint látod!-mondta ingerülten Harry.Mérges volt,mert nem akarta,hogy Ginny és Draco közt valaha is legyen valami.Ron,látván Harry ingerültségét,nem kérdezett tovább,inkább elfeküdt egy kanapén és egy elsős által otthagyott Bagoly Berti-féle minden ízű drazsét eszegette.Egy kis idő múlva felkiáttlott:
-Jesszusom!
-Mi a baj Ron?-kérdezte Ginny.
-Ez...ez döglött nyúl ízű volt!

Ginny tréfásan felnevetett:
-Mért, kóstoltál már döglött nyulat,hogy így tudod?
-Nagyon vicces Ginny!Kivácsi lennék te mit mondanál miután egy ilyen...valami kerül a szádba!-válaszolt dühösen Ron.

Harry az ablak mellett állt és nézte a lemenő napot. Szerette volna azt hinni, hogy Ginny az övé és csak az övé. De egy kis hang a fejében azt hajtogatta, hogy Malfoy valamiért előnyre tett szert a mai nap eseményei után. Ökölbe szorult a keze a gondolatra, hogy Draco és Ginny...
- Harry! - lépett oda a fiú mellé Ginny. - Nem tudom miért tetted azt, amit ma tettél...
- Őszintén? Én se tudom.
- De köszönöm! - fejezte be a mondandóját a lány és egy lágy csókot lehelt Harry ajkaira.
- Ezt miért kaptam? - mosolyodott el Harry és átkarolta Ginnyt.
- Mert a hős lovagoknak jutalom jár! - nevette a lány és újra magához húzta Harryt egy csókra.

Bár Harry örült a jutalom csókoknak,nem volt biztos benne, hogy ez jelenheti azt, hogy mégis előnyben van Dracoval szemben.Eddig csak buta apróságok miatt akarta "megölni" Malfoyt,de msot ha lehetett volna meg is tette volna.Akárhogy is,már nem bízott meg annyira Ginnyben,mint a kapcsolatuk kezdete előtt.

Egész este nem bírt aludni a gondolattól,hogy pont az akit annyira gyűlöl,az veheti el tőle azt akit annyira szeret.Már éjfél felé járt amikor lefeküdt azt ágyába.nem sokáig bírt egy helyban feküdni,forgolódott.Próbált nem Ginnyre vagy Malfoyra gondolni,de sehogy sem ment neki.Felkelt az ágyából és kinézett az ablakon.Telihold volt.Rápillantott a Tiltott Rengetegra,majd az előtte lévő,csendes,nyugodt tóra.Egy ideig a tavat bámulta,arra napokra gondolva amikor Ginnyvel ott üldögéltek és együtt nevettek.Nem mintha most nem tehetnék újra,de valahogy most más volt a helyzet.
Hirtelen egy alakot pillantott meg a tóparton.Egy lány volt.Hosszú haját fújta a szél,csak úgy lebegtek a hajtincsek a levegőben.Az ismeretlen leült a víz szélére.Harry nagyon kíváncsi volt,hogy ki lehet az aki hajnalok hajnalán kimerészkedig a tóhoz.Ki lehet az aki nem fél attól,hogy ezért ki is csaphatják a Roxforból?
Harry felvette a láthatatlanné tévő köpenyét és elidult a tó felé.Szerencséje volt,senkivel nem találkozott az úton.Harrynek volt egy olyan sejtése,hogy az a lány Ginny volt.A tópartra érve látta,hogy megérzései nem csaltak,tényleg Ginny ült odalenn.Kibújt a köpeny alól mielőtt ráijesztett volna Ginnyre.A lány valami dalt dúdolt kellemes hangján és egy virágot szorongatott a kezében.
-Szia Ginny!-szólt suttogva Harry.
-Ó,szia!Bocsi,nem vettem észre,hogy itt vagy-mondta csendesen Ginny.
-Csak megláttalaka az ablakból és...-folytatta Harry a késői társalgást.
-Honnan tudtad,hogy én vagyok az?-kérdezte Ginny.
-Nem tudtam...de gondoltam.Ki az a bátor aki kijön ilyenkor ide?-mosolygott a fiú.Ginny visszamosolygott rá.
-Tudod,azon gondolkodtam,hogy milyen jó volt régen,amikor itt kinn ültünk kettesban és beszélgettünk-sóhajtott Ginny.
-Igen,én is épp erre gondoltam.De hisz most is ezt tesszük...-mondta Harry.
-De valami...megváltozott-mondta Ginny miközben mélyen Harry szemébe nézett.

- Malfoy miatt - mondta Harry.
- Igen.
- Ginny! Tudod, hogy előbb utóbb választanod kell!
- Tudom Harry!
- És minél többet vársz, annál rosszabb lesz.
- Tudom Harry!
- Egyvalakit mindenképp meg kell bántanod, fölösleges várni!
- Tudom, Harry! - csattant fel Ginny. - Azt hiszed én nem tudom mindezt? De minél többet gondolkodok rajta, annál inkább nehezebb lesz választanom.
- Ha nem tudsz egyértelműen elhatárolódni valaki mellett, az már régen rossz.
Ginny lehajtotta a fejét. Nem mert Harry szemébe nézni. Feltámadt a szél.
- Ma délután még azt hittem, hogy le tudnék mondani rólad, ha igazán Malfoyt szereted. De most... Elérem, hogy újra szerelmes legyél belém Ginny Weasley úgy, ahogy rég. Nem fogom hagyni magam!
És elment.

Eközbe Draco egy fa mögött állt és hallotta mit beszélnek. Nem, nem akarta, hogy tudják, hallott mindent. Igazából belefáradt az egészbe. Apja őrült nevelési módjából, abból, hogy ő a rossz. Már egyre kevésbé érezte magát biztosnak, hogy továbbra is maradni akar. Egy valaki az, aki miatt marad. Ginny Weasley. Az esze azt mondja, hogy jobban jár a lány, ha Harry mellett dönt, de tudta a szíve hasad bele. Lekuporodott a fa tövébe és próbált valamit kitalálni. Valamit, amitől nem töri össze senki szívét... még a sajátját se. Hallotta Ginny sóhaját, majd látta, hogy a lány bemegy. Nézte, ahogy az alakja eltűnik a kastélynál. El kell mennie. Valahogy ki kell törnie innen. Végül a fáradtság győzőtt és ő is bement a hálóhelyére. Az ágyon végigdőlt és mély álmoba merült... és álmodott.

Másnap Ginny kissé fáradtan ébredt. Nehezen feltámaszkodott az oldalára, majd kiemelte a lábát. A szbatársai, már javában öltözködtek, most ránéztek:
- Ginny, jol vagy?
- ahamm... Csak... hosszú éjszakám volt... vagy túl rövid... - nyöszörögte.
Arra sem volt ereje, hogy rájöjjön, hogy mit kell csinálni miután felébredt... nem, hogy a tegnapi nap jusson az eszébe. De végül erőt vett magán és viszonylag elég hamar emberi külsöt vett fel. Mikor leért a nagyterembe... már azt eldöntötte, hogy ma senkivel nem kavar. Tanul, mint a kisangyal... Ekkor Pansy közeledett felé három barátnőjével. Ginny fájdalmasan felnyögött. Meg sem állt, így a mardekáros csapatnak kellett irányt váltva követni a nagyterembe:
- Te kis szuka... - kezdte Pansy.
- Itt befejezheted, Pansy... Túl korán van hozzád! - szólt közbe Ginny és otthagyta a hápogó lányt.

Ginny épp leülni készült amikor egyszer csak megcsapta a fülét a mardekáros asztal felől érkező kiabálás. Odanézett. Draco állt szemben 6 mardekárossal, de azt nem hallotta miről folyik a "bájcsevej", ezért felált és elindult az egyik Hugrabugos barátnője felé, gondolván onnan majd halja miről van szó. Mikor odért köszönt barátnőjének és halgatózni kezdett.
- Véráruló! - kiáltotta az egyik mardekáros.
- Te Malfoy vagy! rólad feltételeztük volna utoljára! - szált be a vitába Flint is.
Ginny már mindent értett, hát persze, hiszen Pansy, Crak és Monstro látták őket eggyüt.....Miközben Ginny agyán átszaladt ez a gondolat a Mardekárosok, tovább szidalmazták Dracót.Draco pedig csak csöndesen türte.
- Hogy álhattál össze azal a kis véráruló lotyóval? - kérdezteZabini. Alig felyezte be a mondatot mikor Draco ökle már csattant is az állán. Zabini pedig elvágódott, és nem is állt fel.Draco villámgyorsan előkapta a pálcáját és részegezte a többi Mardekárosra.
- Na idefigyeljetek ti kis hippigriff potyadékok! Soha többet ne merészeljétek ilyen jelzőkkel illetni! Megértettétek?! - Üvöltötte Draco magából kikelve. A Mardekárosoknak a torkukra forrt a szó Draco fellépése láttán.A varázspálcás Dracóval egyikük se vehette fel a versenyt, tekintve, hogy Draco az apja révén több átkot ismer mint a másik öt együtvéve. Dracóbol csak ugy áradt a harag, félő volt, hogy valami meggondolatlanságot követ el... Ám a nagy lármára a tanári asztalnál is felfigyeltek, és Piton elindult diákjai felé.
- Mi folyik itt? - kérdezte. - Mi történt Zabinivel? - Piton végignézett rajtuk, a szeme megakadt Draco előreszegezett pálcáján.
- Már megint maga Malfoy? Had haljam miért bántotta az osztálytársát?
- Sajnálom tanár úr de ez magán jellegü ügy. Nem áll szándékomban a teljes nagyterem elött a magánügyeimről beszélni.
- Ne pimaszkodj velem Draco! Ahelyett, hogy örülnél, hogy megusztad azt a multkori kis incidens verekedni kezdesz a társaiddal! Mégis mit szólna ehez az apád?
- A legkevésbé se érdekell, mit szólna az a rohadék! - felelte Draco. Piton olyan képett vágott mintha Draco őt is ugyanugy leütötte volna mint Zabinit. - Mi történhetett Dracóval, hogy az apja nemes példaképből, hirtelen "rohadékká" avanzsált?- kérdezte magától Piton. - Jobb lessz ha beszélek vele. - gondolta.
- Mr. Malfoy kisérjen fel az irodámba! - adta ki az utasítást.

Helo jöttem én is írni:
Dracót nem érdekelte a professzora. Már azon volt, hogy megtagadja a kérést, de végül csak annyit engedett meg magának, hogy vállat vont.
Piton ridegen nézte őt, majd elindultak az irodához. Draco, ha lehetett, még erősebben fogta a pálcáját.
A Griffednéles asztalnál ezalatt a fiú viselkedéséről beszélgettek. Hermione áthajolt Harry keze fölött a csokistej kancsóért, majd magának, Ronnak és Harrynek is töltött.
- Dracó igazán meglepett - mondta Hermione, szinte csak magának.
- Engem már nem tud - mondta Ron. Ginny ekkor tért vissza hozzájuk.
- Láttad Ginny a műsort? - kérdezte Harryvel szemben Seamus. - Kíváncsi vagyok, hogy ki lehet a bige.
Dean baratian fejbe vágta haverját.
Harry szerint csak Seamus az egyetlen, aki nem is sejti, hogy ki lehet a lány.

(bocsi, amiért hosszu, de ném tdutam megállni :P)

Ginny leült a Griffeendél asztalához, Harry mellé és vett egy pirítóst, amit elkezdett megvajazni de gondolatai egyre csak Seamus szavain jártak: "ki lehet a bige?" vasszhangzott a fejében. Hát igen-gondolta-ha Dracoval járna mindenki azt gondolná csak egy újabb skalp a fiú gyűjteményébe. Ginny nem tartotta számon Draco szerelmi életét, de tudta, két keze nem lenne elég, hogy megszámolja, hány lány fordult meg a fiú ágyában.
-Ginny!-mondta Hermione kizökkentve a lányt gondolataiból-A kezedet vajazod!
-Oh...-nyögött Ginny mikor észrevette, hogy a pirítósa helyett már a kézfejére kente a vajat.
-Kösz Mione. Kicsit elgondolkodtam.

Majd nagynehezen megkette a pirítosát.majd újra gondolkodni kezdedt. Gondolatait probálta úgy rendezni,hogy Draco rossz és jóvonásait egyaránt felsoroljo lja és persze Harry-re is sorkerülmajd. 1.Draco
"Azt tudom,hogy voltak lányok akik nála töltöték az éjszakát,de azért remélem nem velem is ez lenne az első tette!Á az kivan csukav vagy zárva!Egyébként nagyon kedves fiu és az szürke szeme! Najó dudom azok a szemek úgy tudnak nézni,hogy a lélegzetem is elakad és a szíve igen amivel befogadot ez nagy szo töle tudom!
2.Harry
Harry volt az első szerelmem! és most is érzek valami, valamitiránta,de mit????Szerintem harry-nak nicsen rossz tulajdonsága amit most felvetnék!Hát nekis győnyőrű szemei vanak!és mégvalami nagytud szeretni nem volt még ember ki így szeretet vola!nem is tudom ők olyanok mint a föld és az ég,de ez vozz mind a ketőjükben!"

Ginny mélázgatása alatt Hermione figyelte őt. Titkon irigyelte barátnőjét, noha, nem tartotta helyesnek, hogy egyszerre két fiút szeret.
- Ginny - nyújtotta Ron a lekváros bödönt hugának. Ginny fölkapta a fejét és átvette a csuprot.
- Kössz.
- Nincs mit. Gondoltam a kezedre és a piritósodra is.

Ginny gúnyosan elvigyorodott.

- Kösz, igazán kedves tőled!
Miközben lekvárt kent a pirítósra újra a gondolataiba mélyedt:
"Ki gondolta volna, hogy azért a Ginnyért, akit első éves korában majdnem megölt Voldemort nagyúr és minden kis apróságon elpirult, most egyszerre két férfi verseng. Ironikus, hogy kezdetben mindkét fiú levegőnek nézett, de most..."

Piton ezalatt pont azon gondolkozott, hogy milyen gyakran hívja föl magához manapság Dracót.
Kinyitotta az ajtót, majd kis híján belökte rajta a fiút, de inkább uralkodott magán.
Draco nemtörődön ült le szokásos helyére. Végig követte professzora minden mozdulatát, amíg az le nem ült vele szemben.
- Elegem van belőled Malfoy. És a Weasley lányból is. Szerelmes lettél?
Draco nem tudta mit válaszoljon. Piton fölsóhajtott.
- Hallgatlak - mondta Piton, mint aki kezd kiesni a szigorú tanár szerepéből.

- Nincs mit mondanom, magának... - morogta Draco.
Pitont kishíján a guta ütötte meg.

"Hogy merészeli!!!! - kiáltotta magában"

(Szia!)

Piton szemei résnyíire szűkültek, miközben azon gondolkozott, hogy miként hathatna a fiúra. Draco még mindig rezzenéstelen arccal nézte őt és ez roppantul zavaró volt.
- Én úgy gondolom, hogy van. Pansyt megátkozod, pálcát tartasz a társaidra... nem mondhatod komolyan, hogy ez normális.
Draco szemei a döbbenettől elkerekedtek. Piton Pansynak nevezte a mardekáros lányt.

Igen, furcsa, hogy így nevezte, de ez még nem minden. Piton még valami furcsát kérdezett Dracotól (hogy mit, azt találjátok ki Ti!)...
Eközben a Griffendél klubhelyiségében...

...Harry fel-alá járkált. Ron szemeivel követte az idegesnek tűnő fiút.
- Harry, abbahagynád a járkálást?-kérte Hermione.- Szédülök tőled.
- Ja, bocs- morogta a fiú.

De a járkálással nem hagyott fel. Léptei halkan koppantak a padlón. Ron idegesen babrált a pálcájával, majd egyet koppantott az előtte fekvő pergamenre, mire...
-Nem történt semmi! - nevetett fel jókedvűen Hermione, aki most bújt be a portrélyukon.
- Hűű, de jókedvűnek tűnsz! - fintorodott el Harry.
- Te is az lennél az én helyemben! - kacagott a lány. Lehuppant Ron mellé, aki végre rászánta magát, hogy pennával írja bűbájtan dolgozatát, ám most...
-Légyszíves, ne hátráltass, Hermione! - csattant fel Ron, akinek Hermione meglökte a könyökét, egy nagy pacává változtatva a dolgozatot.

Ron ebben a pillanatban ocsudott fel.
- Hermione! Te az előbb még itt ültél!

- Észrevetted végre? - kuncogott Hermione.
- Tényleg... - mélázott el Harry.
- Megtanultál hoppanálni! - ujjongott Ron.
- Fafej! - torkollta le Hermione. - A Roxfort kestélyban és a birtokon nem...
- ... Lehet se hoppanálni, se dehoppanálni. - darálta unottan Harry. - Tudjuk, eminenském, már legalább ötszázszor mondtad!
- Leszállnál rólam, Harry? - kérdezte Hermione, bár szeme még mindig boldogan csillogott.
- Na, mondd már!

- A nagy titok az... - kezdte pajkosan Hermione, ám ebben a pillanatban a komor Fred és George lépett be a klubhelyiségbe.

A trió kiváncsian kapta fel a fejét.
- Az Odúból jövünk. - mondta Fred, de mintha náthás lenne.
- Harry, Ron, Hermione - folytatta George, majd elfordult és Hermione úgy látta, mintha, megtörölné a szemét.
Majd a három jó bart szemébe néztek, és egyszerre mondták, mintha begyakorolták volna:
- Meghalt...

Hermione szemét könny öntötte el. Riadtan nézett Ron-ra és Harry-re, majd zokogva megszólalt:
- Harry... Ron... - Térdre rogyott és a kezébe temette az arcát. - Ron... hát nem érted... Harry... legalább te... - felállt és zokogva elrohant, de a portrélyukból még visszanézett. -Harry... Ginny halt meg.

-Mi???!!!!! - ordított fel Harry.
Ebben a pillanatban azonban iszonyatos fájdalom hasított a sebhelyébe, majd ájultan rogyott a Földre.

"Puha ágy... Meleg takaró..." gondolta Harry, majd egy szörnyeteg a gyomrában felkiáltott: "De akkor mért érzem magam ilyen pocsékul és mér vagyok ilyen szomorúúú???!!!"
Majd hirtelen bevillant neki: "Ginny..."
Felpattant a szeme. Zihálva feküdt a gyengélkedőn. Madam Pomfrey nem volt a szobában, ám a Hold bevilágított. Harry pálcát húzott.
- Disaudio!

Lassan, óvatosan felállt, de úgy, hogy ne csapjon zajt. Lumos-t suttogott, majd kissettenkedett a szobából, a folyosóra. Egy pillanatra megállt, körbenézett. Most bánta, hogy nincs nála a láthatatlanná tévő köpenye. Valaki halk léptei vízhangoztak a kihalt folyosón.

Harry próbált rájönni, ki az alak. Nem tartott neki sokáig. Hosszú, vörös haj, meleg, barna szemek...
- Ginny! Te...te...te élsz?!
- Igen! Élek! Tudom, az terjedt el, hogy meghaltam, de ez nem igaz! A múltkor az ágyamon volt egy levél, ami kiderült, hogy zsupszkulcs volt, és elkerültem teljesen máshova! Annyira örülök, hogy sikerült visszajönnöm! Jaj, Harry, úgy megijedtem! - majd megölelte a fiút.
- Semmi baj, Ginny, az a lényeg, hogy jól vagy, és, hogy élsz!
- Harry! Amíg nem voltam itt, akkor jöttem rá, hogy nincs értelme ennek a szeretlek téged is, meg téged is-nek! Nekem te kellesz! Nem érdekel, hogy milyen Malfoy, nem érdekel, hogyan csókol, te is tudsz olyan jól csókolni, és te sokkal jobb vagy! Szeretlek!
- Én is szeretlek Ginny! - majd hosszú csókolózásba kezdtek.