Tízedik fejezet: Rose Weasley




Mikor beértek a kórházba, Mrs Weasley várta őket a folyosón.
- Sziasztok, drágáim!
- Szia, anya. Mi történt?
- Körülbelül két órája megindult a szülés. Ron bármikor szólhat, hogy megszületett.
- És Hermione? Jól viseli? – aggódott sógornőéért Ginny.
- Hát… mikor ideértem, épp Ront szidta, hogy ő tette ezt vele és neki mellette kell lennie. De én is ezt ordítottam apádnak, mikor az ikrek születtek – kuncogott az asszony. – Néha hallom Hermione hangját.
Ekkor nyílt az ajtó, és kilépett rajta Ron egy csomaggal. A „csomag” ficánkolt, ide-oda mutogatott kis ujjával.
- Anya, húgi, Harry, bemutatom Rose Weasleyt – mondta mosolyogva és látszott, hogy örömkönnyek hagyják el arcát.
- Megfoghatom? – kérdezte Ginny.
- Hát persze. De el ne ejtsd! – kuncogott Ron.
- Összekeversz Freddel és George-dzsal – mondta Ginny. – Nagyon aranyos kislány vagy.
- Ginny. Most add ide nekem az unokám – mondta Mrs Weasley. – Olyan rég fogtam már kisbabát.
- Anya, nézd? Kiköpött Weasley. Vörös haj, barna szem. Remélem, az anyja eszét örökli – nevetett fel Ginny és bátyjára nézett. – Ha teljesen Ronra hasonlít, nem sok esze lesz.
Harry felnevetett.
- Ha-ha-ha… nagyon vicces – gúnyolódott Ron.
- Hermione? Ő jól van?
- Igen, de kimerítette a szülés. Most alszik.
Most Harry fogta meg a kislányt.
- Remélem, a mi kisbabánk is ilyen nyugodt és ilyen szép baba lesz. Csak reménykedhetem, hogy az anyja szépségét örökli.
- Hamarosan kiderül. Aztán pattoghatsz egész este.
Mindannyian nevettek. Ekkor megérkezett a többi családtag: Artuhr Weasley, Bill özvegye, Fleur. Az ikrek, Charley. De Ronnak hiányérzete támadt.
- Percy? Ő nem jön?
- Fiam. Most ne vele foglalkozz – mondta Mr Weasley.
Sokáig nézegették a kisbabát. Végül egy nővérke jött, hogy elvigye pihenni a babát. Amikor a nővérke eltűnt, a család beszélgetni kezdett.
- És mi lesz a neve? – kérdezte Fred.
- Rose.
- Szegény gyerek. Te tényleg azt akarod, hogy a gyereked ezt a nevet viselje egész életében?
- Szerintem nagyon szép név – mondta Charley.
- Kösz, bátyó. Hermione nagymamáját hívták így.
- Akkor is, a Molly sokkal szebb név.
- Jaj, George. Hagyd már az öcsédet – mondta MrsWeasley.
Harry és Ginny figyelték a vitázókat. Úgy érezték, tenniük kell valamit, míg a vita jobban el nem fajul.
-… és Rose a neve, ha tetszik, ha…
- Szóval az előbb legyőztük Voldemortot.
- Mit… mit mondtál? – dadogott Ron.
- Voldemort meghalt.
- De már több éve meghalt.
- Hogy történt az egész? - kérdezte Mr Weasley.
Harry és Ginny elmesélte az egész történetet.
-… majd Draco rászórta a halálos átkot és Voldemort meghalt - fejezte be Harry a történetet.
- Szegény Drágáim. Voldemort képes lett volna megölni az unokám és a lányom.
- Egy Malfoy mentett meg a húgomat?
- Igen. És ha ő nincs, akkor már meghaltunk volna – mondta Ginny.

Ekkor megjelent egy orvos az ajtóban.
- Most már bemehetnek hozzá. De ne csapjanak nagy hangzavart.
- Köszönjük, doktor úr! Akkor menjünk be.
Elindultak az ajtó felé. Mikor beléptek, megpillantották Hermionét, aki nagyon ki volt merülve. Odaléptek ágya mellé. Ginny megfogta kezét, aki erre megmozdult.
- Szia. Bocs, nem akartalak felébreszteni – suttogta Ginny.
- Semmi baj. Már amúgy is ébren voltam.
- Jól vagy drágám? – kérdezte Ron.
- Igen. Csak egy kicsit fáradt vagyok.
- Csodaszép kislányotok van – mondta Ginny.
- Szép vörös haja és barna szeme van – mondta Harry.
- Nemsokára ti is átélitek azt, amit mi most – mondta Mione és Harryre és Ginnyre mutatott.
- Már várjuk – mondta Harry és megfogta Ginny szabad kezét.
- És én mikor láthatom?
- Szerintem hamarosan. Az orvos azt mondta, neki is pihennie kell – mondta Ron, majd odahajolt feleségéhez és csókot nyomot szájára. – Figyelj Herm. Család lettünk.
- Igen. Család.