|
Tizenkettedik fejezet: Megcsalás és a következményei
2009.11.20. 14:52
Tizenkettedik fejezet: Megcsalás és a következményei
Harry és Ginny úgy döntöttek, ideje berendezni gyermekük szobáját. Így hát, egyik hétvégén, lementek Roxmortsba. Megálltak egy kirakat előtt.
- Szerinted jó lesz az ott? – mutatott Harry egy rózsaszín kiságyra.
- De mennyibe kerül?
- Az nem lényeg. A lányunk, minden pénznél többet ér nekem.
- Akkor, szerintem jó lesz.
- Menjünk be!
Bementek az üzletbe, és megnézték a kiságyat.
- Segíthetek valamiben? – jött oda az eladó. Nagyot néztek, mikor meglátták, hogy az eladó nem más, mint Cho Chang. Cho is felismerte őket.
- Sziasztok – mondta Cho még mindig meglepetten. – Mi járatban? Mit kerestek?
- Egy kiságyat.
- Talán Hermione és Ron babájának? Megmondanátok nekik, hogy gratulálok?
- Átadjuk. De nem miattuk jöttünk – rámosolygott Ginnyre.
- Akkor melyik rokonnak lesz?
- Mi várunk kisbabát – mosolygott még mindig Harry. Cho arcáról lehervadt a mosoly.
- Ti? Hát… gratulálok – mondta Cho. Ginny látta arcán, hogy nem szívből jön a gratuláció. És egy régi csillogást is felfedezett Cho szemében: még mindig szereti Harryt.
- Köszönjük – mondta Harry és megfogta Ginny kezét. De ő is látta, hogy nem örül.
- Akkor választottatok? – kérdezte Cho, hosszú hallgatás után.
- Igen. Ezt itt. – Mutatott Harry arra a kiságyra, amit a kirakatban néztek.
- Tizenöt galleon.
- Rendben. És gondolom, hogy kiszállítjátok.
- Igen. Az árban benne van a szállítás. Akkor mondjátok a címeteket? – kérte Cho és végigmérte Ginnyt. „ Harry, hogy szeretheti ezt a nőt?” Nem vette észre, hogy Harry közben diktálja a címet.
- … tizenöt. Cho, figyelsz?
- Bocsánat! Elmondanád még egyszer? – Harry elmondta a címet.
- Kb. egy hét. Remélem, nem baj?
- Nem. Mi ráérünk, csak nem akarjuk az utolsó pillanatra hagyni.
- Akkor, én most megyek, mert vár a többi vevő. Sziasztok! – Még egyszer végigmérte Ginnyt, majd Harryt. Megakadt a szeme Harry ajkán és eszébe jutott, milyen volt, amikor ezek az ajkak az övére tapadtak.” Bárcsak megismétlődne!”
- Szia, Cho – mondta Harry, megfogta Ginny kezét és kiléptek az üzletből.
*
- Harry! Cho még mindig szeret téged! – mondta Ginny, mikor hazafelé sétáltak.
- Tudom. De én nem szeretem őt. Én csak téged szeretlek. – Csókot nyomott Ginny ajkaira.
- De mi van, ha megpróbál minket szétválaszta…
- Nem! Nem engedem! Én csak téged szeretlek.
- Én is csak téged szerelek.
*
Ahogy ígérték, egy hét múlva szállították a kiságyat. Ginny épp a szüleinél volt az Odúban, így Harry fogadta őket. Meglepődött, mikor meglátta Chót.
- Mit akar már megint? – kérdezte Harry úgy, hogy csak ő hallja.
- Szia, Harry - mosolygott Cho csábítóan.
- Szia, Cho – válaszolt Harry, mintha nem vett volna észre semmit. – Mi járatban?
- Az utolsó simítások. Alá kell írnod valamit.
- Akkor gyere be – mondta Harry. Nem tudta, hogy ezzel élete legnagyobb hibáját követi el.
- Örömmel.
Bementek a házba. Cho helyet foglalt a kanapén.
- Megkínálhatlak egy teával?
- Persze!
- Mindjárt jövök! – Azzal kimert a szobából. Cho felállt és körbenézett a szobában. Sok kép Harry szüleit, Siriust, Ront, Hermionét, Ginny és Harryt ábrázolta. Több kép volt, amin Harry és Ginny csókolóznak.
- Valami baj van? – kérdezte a visszaérkező Harry.
- Nem. Csak olyan fura, hogy vele vagy – mutatott Ginny mozgó képére.
- Hát igen. Ötödikben, mindent megadtam volna, hogy belém szeress. De az már a múlt. Jött Ginny. Én pedig belészerettem. Azt hiszem, amit irántad éreztem, az nem szerelem volt. Csak tetszettél!
- Harry. Ez hadd maradjon szép emlék.
- Ha ezt akarod!
- Nem. Én azt akarom, hogy újra velem legyél.
- Cho! Köztünk soha nem lesz semmi!
- De miért?
- Mert itt van Ginny. Szeretem ŐT!
- Hát persze. Szereted! Mert a legjobb barátod húga! – gúnyolódott Cho.
- Ez nem igaz!
- Jaj, Harry. Azt hiszed, elég néhány hónap, hogy belészeress?
- Ez nem rád tartozik!
- De rám is. Tudni akarom, mennyi esélyem van.
- Mondtam. Szeretem ŐT! Neked nincs esélyed!
Cho egyre közelebb lépett és Harry fülébe suttogott.
- Emlékszel? Ds edzésen? A fagyöngy alatt! Csak te és én! Mi ketten! Csókolóztunk! Én akkor is szerettelek. És most is! – fejezte be és megcsókolta Harryt.
- Cho. Engedj el!
- Na, látod? Most sem tudsz ellenállni – mondta Cho, majd lelökte Harryt a kanapéra és az ölébe ült.
- Ha nem vonzódnál hozzám, most nem ülnék itt – ledobta Harry ingét a földre és ő is vetkőzni kezdett.
*
Ginny épp hazafelé tartott Mollyval.
- Harry örülni fog neked. Legalább meg tudom mutatni a gyerekszobát. Már teljesen kész.
- Rég láttam már Harryt. Főzök nektek valami finomat.
- Anya! Nem azért jössz, hogy házvezetőnőt játssz!
- De mióta kirepültetek, nincs kire mossak, főzzek.
Meglátták a házat. Ginny nyitotta a kaput. Előre ment, hogy nyissa az ajtót is.
- Anya, várj. Te meglepetés leszel. – Majd belépett az ajtón. Már kiáltani akart Harrynek, mikor beért a nappaliba. Harry ott volt Choval, és látszólag nagyon el volt foglalva. Már nem csak csókolóztak. Feküdtek a kanapén, meztelen és szeretkeztek. Nem bírt megszólalni. Elkezdtek potyogni a könnyei. Tudta, hogy Cho bepróbálkozik, de nem gondolta, hogy Harry belerepül a csapdába. Kirohant a házból, bevágta az ajtót és odarohant anyjához.
- Anya. Most hívtak a minisztériumból. Be kell mennem. Harry már ott van. Menj haza. Szia! – Azzal elrohant.
*
Harry meghallotta, hogy csapódik az ajtó.
- Cho… ezt ne… ez nem történhetett meg.
- De megtörtént. Nem hallottad az előbb az ajtó csapódását?
- Ginny… - suttogta Harry. – Öltözz fel és tűnj el innen. Többé nem akarlak látni.
- Pedig fogunk még találkozni.
- Takarodj! – Harry felöltözött és rohant az utcára. De Cho hangját még hallotta:
- Ahogy óhajtja.
Majd kiért a házból. Nem tudta, Ginny hova mehetett.
- Ginny! – kiáltott Harry, de tudta senki sem fog válaszolni. – Elrontottam. Hogy tehettem? Mi ütött belém? – elkezdtek folyni könnyei. Érezte, hogy örökre elvesztette Ginnyt. – Meg kell találnom
*
Draco arra ébredt, hogy valaki kopog az ajtón. Gyorsan felöltözött és rohant kinyitni az ajtót. Mikor kinyitotta, Ginny állt előtte. A szeme piros volt a sírástól.
- Ginny! Mi baj?
- Harry… Harry…
- Mit tett veled? Megölöm!
- Meg… megcsalt…
- Mi? – lepődött meg Draco. „ Potter, hogy képes egy ilyen szép és kedves nőt megcsalni?” kérdezte magától. – Sajnálom. – mondta, de mindketten tudták, hogy nem szívből jön. Ekkor Ginny odalépett Dracohoz és megölelte. Draco viszonozta. Tudta, Ginny ezt csak baráti ölelésnek szánta. Hallotta, hogy Ginny zokog a vállán. – Gyere be és mesélj el mindent!
Ginny helyet foglalt a kanapén. Draco leült mellé és megfogta a kezét.
- Mi történt?
- Egy hete megrendeltünk egy kiságyat a babának Ma volt a szállítása. Nekem el kellett mennem a szüleimhez. Anya azt mondta, hogy eljön velem, meglátogatni Harryt. Mikor az ajtóhoz értünk, szóltam anyának, hogy kint várjon. Beléptem és mentem a nappaliba. Harry ott volt Cho… Cho Changgal. És nem csak beszélgettek. – Ginny hangosan felzokogott.
- Hogy tehette?
- Nem tudom. Már nem szeret.
- De többször bizonyította, hogy szeret. – Draco terelni akarta a témát. – És miért hozzám jöttél?
- Mert benned megbízom. Te nem árulsz el Harrynek. Ugye?
- Attól függ, miről van szó?
- Nem lenne baj, ha itt maradnék?
- Nem. Bujkálni akarsz Harry elől?
- Csak egy időre. Ki akarom verni a fejemből. Kérlek! Hadd, maradjak!
- Tudod, hogy nem tudok neked nemet mondani!
- Köszönöm! – Ginny újra átölte Dracot.
- Ginny. Kérlek, ne sírj! Nem érdemli meg! Ha megcsalt, nem érdemel könnyeket!
- Igazad van – mondta Ginny és nehezen, de abbahagyta a sírást. – Mielőtt megkérdeznéd. Azért nem anyáékhoz mentem, mert szívinfarktust kapnának. Ha Ronékhoz mentem volna, Ron úgyis Harry mellé állna. Te vagy az egyetlen esélyem!
- Gyere! Megmutatom a szobád! – Megfogta Ginny kezét. Felmentek a lépcsőn és megálltak a harmadik ajtónál. – Remélem megfelelő lesz. Ha nem, van itt még egy rakat szoba. – Ginny meglátta a zöld-ezüst színű szobát. – Kicsit mardekár beütése van.
- Meddig maradhatok?
- Egy biztos: addig itt maradsz, amíg a baba meg nem születik. Utána dönthetsz, hogy maradsz vagy továbbállsz. Nem kényszerítelek maradásra.
- Olyan jó vagy hozzám, Draco. Hogyan hálálhatom meg neked ezt valaha is?
- Azért teszem, mert szeretlek. De mi lesz a babátokkal? – Fogta meg Ginny hasát. Ginnyt ez váratlanul érte. – Tudni fog az apjáról?
- Nem. Soha nem tudja meg, ki az igazi apja. Ebben kellene a te segítséged.
- Miben segíthetek?
- Amit kérni fogok, nagy kérés. Ezért nem muszáj belemenned, ha nem akarod.
- Ginny! Bármiben segítek! Megteszem, amit csak akarsz.
- Feleségül vennél engem? – kérdezte Ginny, félve a választól.
- Mit kérdeztél?
- Feleségül vennél?
- Komolyan gondolod?
- Igen. – Draco szemei elkerekedtek. Először azt hitte, Ginny viccel.
- Szívesen.
- Biztos vagy benne? Nem akarlak semmire kényszeríteni!
- Biztos. Segítek felnevelni a lányod és elfelejteni Pottert. – Ginny keserűen mosolygott.
- De Draco, tudnod kell: úgy tekintek rád, mint egy barátra. Talán idővel…
- Ginny. Tudom, hogy Harryt szereted. De megpróbálom elfeledtetni veled.
- Köszönöm. – Elkezdett könnyezni. – Ezt sose tudom majd neked meghálálni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
