Tizenötödik fejezet: Kinek a lánya?
2009.11.20. 15:01
Hát... Harry és Ginny beszélnek! És mindenki elkezd találgatni, hogy ki Kate valódi apja!
Tizenötödik fejezet: Kinek a lánya?
Miután a prefektusok a házakba kísérték a diákokat, a tanárok is indulni készültek.
- Minden házvezető tanár maradjon itt! – mondta Dumbledore. Ginny erre megijedt. Mégis találkoznia kell Harryvel. Elfogta a félelem.
- Ne félj, kicsim! Nem lesz semmi baj! Essünk túl rajta! – nyugtatta Draco. Odamentek Dumbledore professzorhoz. – Mit óhajt, Albus? – kérdezte Draco, de ő is olyan ideges volt, mint Ginny.
- Mindenki itt van? – Körülnézett. Ott volt Draco, Ginny, Hermione(igazgatóhelyettesként), Neville ( Hugrabug házvezetője) Csak Harry hiányzott. – Harry Potter? Ő nincs itt?
- Elment kiszellőztetni a fejét. Nagy meglepetés érte. – Itt Ginnyre nézett. – Mindjárt itt lesz.
Ekkor kitárult a Nagyterem ajtaja. Harry lépett be rajta.
- Bocsánat a késésért! Elvesztettem az időérzékemet!
- Nos, Mr Malfoy. Mivel maga is Mardekáros volt, ezért bizonyára tudja, hol a klubhelység. Az első kviddicsmeccs a Mardekár-Hollóhát között zajlik majd. A győztes játszik majd a Griffendéllel és a Hugrabuggal. A tanévben, kivételesen lesz egy olyan kviddicsmeccs, ahol tanárok is játszhatnak majd. Miss Weasley… Bocsánat! Mrs Malfoy! A Griffendél csapatából hiányzik egy őrző és egy fogó. És változtak a szabályok. Az elsősök is játszhatnak. Valószínű, hogy jól választja majd meg a csapat tagjait, mert maga is jó játékos volt. – Tekintete Harryre esett. – Mr Potter! Valami baj van? – Harry majd szétrobbant a dühtől. „ Mrs Malfoy, mi? Mit képzelnek ezek magukról? Főleg Malfoy? Hogy merte elvenni tőlem?”
- Harry! Jól vagy? – kérdezte Hermione. – Harry!!!
- Igen? – kérdezte Harry, magához térve a gondolataiból.
- Olyan piros vagy, mint a paprika!
- Nincs semmi bajom! Folytassa, Albus!
- Mivel, szinte mindegyikük szülő, és mindegyikük gyermeke elsőéves, feltennék néhány kérdést. Remélem, nem veszitek sértésnek, ha egy kicsit kíváncsi vagyok! – nevetett az igazgató.
- Nem!
- Hermione! Rose a te eszedet örökölte?
- Igen. Okos kislány!
- Van rá esély, hogy iskolaelső legyen?
- Van!
- Alice! Nyáron többször is láttam. Olyan jó a gyógynövények felismerésében, mint az apja! – Neville erre büszkén kihúzta magát.
- Hát… igen! Sokat játszunk gyógynövényekkel.
- És Kate? Róla semmit nem tudok! Ő milyen?
- Okos és bátor! Mint az anyja! – mondta mosolyogva Draco.
- És hirtelenharagú és makacs, mint az apja! – Harry már teljesen bepipult.
- Remek. Hasonlít két régi tanítványomra – mondta az igazgató, kifürkészhetetlen tekintettel. „Vajon tudja?” kérdezte Ginny magától. – Akkor mára ennyi. Vagyis, Draco! Velem jönne az irodámba?
- Persze, Albus! – Ginnyhez fordult. – Mindjárt jövök! – megcsókolta feleségét. Harry már éppen kiáltani akart, mikor Hermione odament hozzá.
- Jössz?
- Nem! Dolgom van! - Nézett Ginnyre.
- Jól van! Szia! – kilépett a teremből. Kicsivel később, Dumbledore hagyta el a termet, Dracoval. Harry és Ginny kettesben maradtak. Ginny épp indulni készült, mikor Harry odaugrott elé és megfogta a kezét.
- Mit akarsz? – kérdezte Ginn közömbösen.
- Beszélni akarok, VELED!
- Miért? Nincs miről!
- De van! Tizenegy év neked semmi?
- Hagyj engem békén!!! Hogy van Cho? Vagy úgy kérdezzem, hogy van Mrs Potter? – gúnyolódott Ginny.
- Choval tizenegy éve nem találkoztam. Azóta nem, amióta… elhagytál.
- Fáj kimondani, hogy megcsaltál?
- Ginny! Tizenegy év alatt mindenhol kerestelek! Azt hittem… meghaltál!
- Igen! Meghaltam! És a lányod is!
- Mi?
- A lányod meghalt. Kate, Draco lánya! Emlékszem még, mikor három hétre Franciaországba kellett utaznod és én itt maradtam Dracoval? – kérdezte Ginny.
- Az nem lehet! Nem csalhattál meg! Hisz Kate nem is hasonlít Dracora. A szeme pont olyan, mint nekem! – Ginny erre nem tudott mit mondani.
- Lebuktál angyalom! – mondta Harry.
- És? Ha fontosak lettünk volna neked, megtaláltál volna! – Ginny már a könnyeivel küszködött. Harry elengedte és Ginny el is indult az ajtó felé. Már nyitotta az ajtót, mikor Harry utána szólt.
- Fontosak voltatok nekem! És most is azok vagytok! Szeretlek titeket! – Ginny erre megdermedt. „komolyan gondolja?” Megfordult és ránézett Harryre.
- Szeretlek, Gin! – Ginny erre nem válaszolt, hanem kirohant a teremből.
*
- Foglaljon helyet, Draco! – mondta Albus. Az irodája semmit nem változott. Tele volt könyvekkel, a falakon a régi igazgatók képei lógtak.
- Miről akart velem beszélni?
- Ginerváról és Kate-ről! – Draco ereiben megfagyott a vér.
- Miért akar róluk beszélni?
- Láttam Kate-t! A külseje az anyjáé! Na, meg az esze! De a belsője pontosan olyan, mint Harryé. És a szemei is zöldek, akár Harryé.
- Mit akar ezzel mondani?
- Te is tudod, Draco! Kate, Harry lánya!
- Ez nem…nem igaz!
- Draco! Ne tagadd! Pont olyan, mint amilyen Harry és Ginny volt, ennyi idősen! – Draco nem bírta, de nem is akarta meghazudtolni az idős varázslót.
- Nem tagadom! Tényleg így igaz!
- És miért titkolták tizenegy éven keresztül?
- Mert olyat tett, amit nem lehet megbocsátani.
- Mit tett?
- Megcsalta! Egy nap, hallottam, hogy kopognak az ajtón. Kinyitottam és Ginny állt előtte. Szemei be voltak dagadva a sírástól. Megkért, hogy hadd maradjon nálam egy kicsit. Én belementem. Utána megkért, hogy vegyem feleségül. Én igent mondtam, mert mint most, akkor is szerettem őt, teljes szívemből. Kate igazi apjáról, Ginny, Luna Lovegood és én tudunk. És most már maga is. De meg kell esküdnie, hogy nem mondja el senkinek. Megígéri?
- Nem mondom el! Becsületszavamra! De attól tartok, Harry Potter is tudja!
- Honnan tudná?
- Mikor elindultunk kifelé, Harry és Ginerva ott maradtak a teremben.
- Szerintem, Potter csak a régi ügyeiket akarta megbeszélni.
- Nekem nem úgy tűnt! De ez az ő dolguk.
- Ha most megbocsát, elmegyek megnézni a lányom és a feleségem is.
- Semmi gond! Jó éjszakát, Malfoy professzor!
- Jó éjszakát, Albus! – Azzal távozott.
*
Ginny sétált egy folyosón. Arcát könnyek áztatták. Kétségbe volt esve. Kate minden nap látni fogja igazi apját. És saját maga miatt is. Már olyan rég próbálta elfelejteni Harryt. Most végre úgy érezte sikerül, és tessék: Harry Potter ismét élete része lesz. Minden nap látni fogja. És úgy érezte, ha szembekerülne vele, nem tudna ellenállni. Nem! Nem, Ginny! Megcsalt! Ilyen eszedbe se jusson!
- Ginny! – megfordult és Draco sietett felé. Draco észrevette, hogy Ginny sírt. – Mi történt? – megsimogatta felesége arcát. Ginny gyorsan átölelte.
- Tudja! Harry tudja! Tudja, hogy Kate az ő lánya!
- És Dumbledore is!
- Mi? – Nézett fel Dracora.
- Dumbledore is tudja. Azért hívott az irodájába!
- De miért? Miért pont velünk történik ez?
- A sors így rendelte! De túl fogjuk élni! Kate miatt! Szeretlek, Ginny.
Ginny kis habozás után megszólalt.
- Én is szeretlek! – De ő ezt csak baráti szeretetnek gondolta, érezte. Ekkor zajt hallottak a hátuk mögül és meglátták Harryt elrohanni.
- Szerintem, hallotta.
- Nem érdekel! –mondta Ginny, pedig legszívesebben utána rohant volna.
- Ginny. Tudom, hogy szereted őt! Ne tagadd! Főleg most, hogy újra találkoztál vele!
- Megcsalt! Nem bocsátok meg neki! Éljen boldogan: de NÉLKÜLEM!!!
- Gyere ide! – Ginny odament és Draco átölelte. – Nem lesz semmi baj! Nem engedem, hogy bajotok essen. Ha kell, az életemet kockáztatom értetek!
Ginny halkan felnevetett.
- Arra nem lesz szükség!
- Na, végre! Nevetsz!
*
Kate és Rose egymás mellett foglalt ágyat. A szoba piros-arany színekben úszott és a Griffendél címerállata az oroszlán, szinte mindenhol látható volt. A lányok kényelmesen elhelyezkedtek az ágyon.
- Mesélhetek egy sztorit? . kérdezte Rose.
- Hát persze! Mindig szerettem, ha meséltek nekem valami izgalmasat.
- Ez egy igaz történet. Potter professzorról szól. Potter professzor a keresztapám.
- Az, jó! Bárcsak nekem is rokonom lenne! Nagyon szimpatikus!
- Akkor… Az egész tizenöt éve kezdődött. Potter professzor szerelemes lett az apukám húgába, Ginny Weasleybe. Ginny már tíz éves kora óta szerelmes volt Harry Potterbe. Már a Roxfortban is jártak, de utána elváltak útjaik. Ginny karriert épített, Harry pedig Voldemortra vadászott. Mikor Voldemortot legyőzte, megkérte Ginnyt, hogy legyen a barátnője. Boldogan éltek, együtt dolgoztak. Néhány hónappal később kiderült, hogy Ginny gyermeket vár. De nem sokáig örülhettek, ugyanis időközben Voldemort visszatért és elrabolta Ginnyt. De neki a gyermek kellett De Harry és Draco Malfoy megmentette őket...
- Az apukám? Apukám és Potter professzor ismerte egymást?
- Igen. De mindig ellenségek voltak. Na, szóval… megmentették. Ezután megszülettem én, és a nagyi és apukám babapartit rendeztek nekem és anyukámnak. A partin Harry megkérte Ginny kezét. Ginny rögtön igent mondott. Már teljes volt a boldogságuk, mikor feltűnt Harry régi szerelme. Valamivel elcsábította, de a mai napig nem derült ki, hogy mivel. A legrosszabb az volt, hogy Ginny rajtakapta őket. Ezután Harry többé nem látta se Ginnyt, se a kislányukat. Azt beszélték, hogy meghaltak, de szerintem szó sincs róla. Valahol boldogan élnek. És végeztem egy kis nyomozást. Harry lányának ebben az évben kellett kezdenie a Roxfortban.
- Szerinted egy évfolyamtársunk?
- Ühüm! A lánynak vagy fekete, vagy vörös haja van. A szeme pedig vagy zöld, vagy barna. De te is észrevetted?
- Mit?
- Mikor Dumbledore bemutatta az új tanárokat, köztük a te szüleidet! Harry úgy nézett ki, mint akit villámcsapás ért. Apukád biztos ismeri. Anyukádat nem tudom, hogy ismeri-e valahonnan!
- Szerintem feküdjünk le.
- Oké!
- Jó éjt!
- Neked is! – Bebújtak a paplan alá.
- Ja! Valamit elfelejtettem mondani! Draco Malfoy, az apukád, halálosan szerelmes volt Ginny Weasleybe. – Kate erre megdermedt. Hallotta Rose egyenletes szuszogását, ami azt jelentette, hogy a lány alszik. De Kate nem tudott aludni! „Apukám szeretett mást is anyukámon kívűl? Anya vajon tudja ezt? Ginny Weasley! Ginerva Weasley! Anyukám neve is Ginerva! Lehet, hogy ő volt? Lehet, hogy a neve nem is Wright, hanem Weasley? De akkor ő Harry Potter menyasszonya volt? Terhesen hagyta el? Akkor ő az én… Nem! Biztos nem ő volt! Apa már biztos elfelejtette azt a nőt! Több száz Ginerva él a világon!” A sok gondolkodás után elnyomta az álom.
*
- Hermione! Nyisd ki! Kérlek! – kérlelte Harry Hermionét, az ajtaja előtt. Nyílt az ajtó és kilépett Hermione, köntösben és pizsamában.
- Harry! Mit keres… - Ásított. -…el itt ilyenkor?
- Beszélnünk kell!
- Gyere be! – Harry bement a szobába és elkezdett fel-alá járkálni a szobában. – Mi történt?
- Ginny!
- Miért? Mi tört… Jaj, Harry! Azt ne mondd, hogy már beszéltél vele!
- De! Azt mondom! És nem volt valami fényes beszélgetés!
- Gondolom könnyekkel, ordítással és kirohanással lett vége!
- Ezt honnan tudod?
- Ismerem Ginnyt! Ő mindig így reagál! Régen is így volt! Én nem vártam tőle mást! Miért? Te azt vártad, hogy a nyakadba borul és azt mondja, „Sajnálom! Nem kellett volna ezt tennem!”
- Jó! Tudom! Nem vártam! Csak annyit akartam, hogy ő vallja be, hogy Kate az én lányom! De nem! Nekem kellett hozzá furfangosnak lennem!
- Nem vallotta be?
- Nem! Azt mondta, hogy az én lányom meghalt! Azt mondta, hogy Kate, Draco lánya! De a végén lebukott!
- Harry, te olyan aljas vagy!
- Mit mondtál? - kérdezte meglepetten Harry a mérges Hermionétól.
- Azt, hogy aljas vagy! Letámadod az első napján. Kéred, hogy vallja be ki Kate igazi apja. Tizenegy éve nem találkoztatok, az istenért! Azt hiszed, hogy egy vállrántással azt mondja, hogy Kate a te lányod? Fájdalmas emlék vagy neki! Nem fogod fel? Azt a szerepet, amit régen te töltöttél be az életében, most Draco tölti be!
- Azt akarod mondani, hogy szereti?
- Én nem tudom! – Ezt már nem ordítva mondta. – Majd kiderítem. Nagyon jó barátnőm volt!
- és mi van, ha a te szerepedet is más töltötte be, azóta?
- Attól még megpróbáltatom!
- Jó! Én megyek! Fáradt vagyok! Szia, Mione!
- Szia, Potter! – mosolygott Hermione. Harry erre felnevetett. Nem tudta, milyen rég nevetett ilyen jót.
|