Tizenhatodik fejezet: Az �rul�

Mikor Ginny este lefek�dt, nem tudott alv�sra gondolni. De nem is volt �lmos. A Roxfortban, Draco �s � k�l�n aludtak. Ennek Ginny most nagyon �r�lt, mert egyed�l szeretett volna lenni. Elkezdett gondolkodni Dracon �s mag�n. „Hogy szerethet engem?” Hisz k�zte �s Draco k�z�tt, soha nem t�rt�nt semmi. N�ha megcs�kolt�k egym�st, de ennyi volt. De Ginny sokszor �gy �rezte, ha Harry megtette m�ssal, akkor � mi�rt ne tehetn� meg? A baj csak az volt, hogy Draco tudta, hogy csak bossz�b�l fek�dne le vele. R�n�zett �r�j�ra �s l�tta, hogy m�r �jf�l is elm�lt. Megpr�b�lt aludni, de az �lom m�g egy j� ideig nem ragadta mag�val.


*


Ek�zben Draco a szob�j�ban �lt az asztal�n�l �s egy �js�got lapozgatott. Pukkan�st hallott a h�ta m�g�l. Valaki a kandall�n kereszt�l j�tt a szob�j�ba. Az illet� csukly�t viselt, �gy arc�t nem lehetett l�tni. Dracot kicsit sem lepte meg a j�vev�ny.
- Mit akarsz? – k�rdezte Draco a lehet� legnyugodtabban.
- Mit jelentsen ez? – k�rdezte a csukly�s. A hangja arr�l �rulkodott, hogy n�.
- Mi?
- Hogy j�hetett ide a feles�ged?
- Mi�rt? Nem j�hetett volna ide?
- Nem!!! Nem f�lsz, hogy Harry esetleg visszafogadja? – A n� hangj�n �rezhet� volt, hogy d�h�s.
- �n sem tudtam, hogy itt lesz!
- T�vol�tsd el innen a feles�ged addig, am�g �n nem t�vol�tom el innen! �s te is �rtsd meg: Harry csak az eny�m! – Ler�ntotta a csukly�t. Fekete haja sz�llt a leveg�ben, barna szemei szikr�ztak a d�ht�l.
- Szerintem, Harry nem akar t�ged, Cho! � m�g mindig Ginnyt akarja!
- Egyezs�get k�t�tt�nk! T�vol tartod Ginny Harryt�l! Ez volt az egyezs�g! Te megkaptad azt a kur… azt a n�t!
- T�vedsz, Cho! Tal�n a test�t! De a lelke �s a sz�ve mindig is Harry� volt! – Cho felnevetett.
- Nehogy azt mondd, hogy m�g a test�t sem kaptad meg! – Draco nem akart gyeng�nek l�tszani!
- K�pzeld, m�r megkaptam! �s sokkal jobb, mint te! – Cho arc�r�l lehervadt a mosoly.
- Engem csak ne hasonl�ts ahhoz a n�h�z!
- L�tom, felkaptad a vizet! F�j az igazs�g?
- �s mi lenne, ha a te dr�ga Ginnyd megtudn�, hogy a f�rje egy �rul�?
- Csak pr�b�ld elmondani, �s mindenki megtudja, hogy mivel cs�b�tottad el Harryt!
- Az m�r mindegy!
- Szerintem nem! Ginny megtudja, �s visszamegy Harryhez! – Cho levesztette a csat�t.
- Neked mindig igazad van!
- R�j�tt�l? T�z �ve „dolgozunk” egy�tt. De t�nyleg! Mes�ld el m�g egyszer, hogy hogyan cs�b�tottad el Harry Pottert! �gy szeretem hallani!
- De m�r sz�zszor elmes�ltem!
- K�rlek!!!
- Na, j�! H�t, Harry�k megrendeltek egy kis�gyat. El�rkezett a sz�ll�t�s napja. Harry egyed�l volt otthon. Betess�kelt a h�zba. �n bementem. Megk�n�lt egy cs�sze te�val. Elfogadtam. Mikor kiment a konyh�ba, �n egy cs�b�t� var�zslatot sz�rtam magamra. Ugye a var�zslat l�nyege az, hogy b�rmit k�rek, megteszik nekem! Sz�val, m�r szeretkezt�nk, mikor megl�ttam Ginnyt az ajt�ban. Bizony, l�ttam! �s ut�na m�r csak az ajt� csap�d�s�t hallottam. A var�zslat megsz�nt, Harry mag�hoz t�rt. Azonnal kidobott a h�zb�l. Az�ta csak a t�volb�l figyelem, m�gis mindent tudok r�la.
- Olyan gonosz vagy, Cho! – mosolygott Draco. – Igaz, neked k�sz�nhetem Ginnyt.
- Ha �n gonosz vagyok, akkor te mi vagy? �vek �ta el�rulod �leted szerelm�t!
- H�t… att�l, hogy Ginny �letem szerelme, nem tettem volna azt, amit te! Nekem csak az volt fontos, hogy Ginny, ha nem is mellettem, de boldog legyen.
- Tudod, Draco… �n sajn�llak!
- Na, �s, mi�rt?
- Mert tizenegy �ve �lsz azzal a n�vel, �s m�g egy gyereket sem adott neked! – mondta Cho g�nyos mosollyal.
- De adott! Ott van Kate! – Cho t�tott sz�jjal b�mult r�.
- De… � nem is a te…
- �s akkor, mi van? �gy neveltem fel, mintha a saj�tom lenne!
- De � Harry l�nya! �s egyszer Kate is megtudja, ki az IGAZI apja! – Gy�l�lettel ejtette ki Kate nev�t. Mindig is azt k�pzelte el, hogy Harry gyerekeinek � lesz az anyja. – De tudod mit? Szerintem, az�rt nevelted fel, hogy Ginny bel�d szeressen.
- Neked nem mindegy? Sz�modra csak j� lenne, ha Ginny bel�m szeretett volna! Nem kellene f�lned, hogy visszamegy Haryhez! – ord�totta Draco. Cho elmosolyodott. Nem hitte volna, hogy Draco felkapja a vizet ezen az �gy�n.
- De Draco! - V�lt komolly� Cho arca.
- Mi van? – k�rdezte.
- �j terv kell! Eddig a terv l�nyege az volt, hogy t�vol tartsuk �ket egym�st�l! De ez most m�r nem fog m�k�dni. – Cho arc�ra gonosz mosoly telepedett.
- Mi lenne az? – �rtetlenkedett Draco. Cho k�zelebb hajolt Drac�hoz , �s a f�l�be suttogott. N�h�ny perc m�lva elhajolt onnan.
- Mi? – Draco els�padt. Arc�n l�tni lehetett, hogy nem akar Ginnyvel �gy kisz�rni.
- J�l hallottad! Harry egy csap�sra elfelejti, hogy Ginny valaha is szerette �t. Vagy nagy k�r�s ez t�led? – g�nyol�dott Cho.
- N… Nem! Megteszem, amit lehet. De ha nem siker�l?
- Akkor b�na vagy! Ha Harry megtette tizenk�t �ve, akkor te is megtudod. – Felvette csukly�j�t �s indulni k�sz�lt. – A miel�bbi viszontl�t�sra!
- Ne legyen az olyan hamar! – somolygott Draco, de ezt Cho m�r nem hallotta.

*


Reggel Hermione az asztal�n�l �pp levelet �rt Ronnak.

Dr�ga Ron!

Csak tegnap mentem el, de m�r hi�nyoztok! Nem tudom, hogyan fogom kib�rni, hogy �jra l�ssalak t�ged �s Hug�t. De most egy nagyon fontos dologra kell terelnem a sz�t. Az eg�sz olyan hihetetlen! Sz�val, el sem tudod k�pzelni kivel, vagyis kikkel tal�lkoztunk (Harry �s �n) a Roxfortban! Draco Malfoyjal! De nem ez a nagy h�rem! Tal�ld ki, hogy ki a feles�ge?! Ginny! A mi Ginnynk! El tudod ezt k�pzelni? De ez m�g mindig nem minden! Ginny, Draco feles�ge �s a „l�nyuk” most kezdte a Roxfortot! Val�sz�n�leg, r�j�tt�l, hogy ki a l�nyuk! Harry �s Ginny l�nya!!! Harry r�gt�n felismerte! Szeg�ny! Azt hittem, ideg�sszeroppan�st kap! Besz�lt Ginnyvel, aki persze mindent tagadott. De Harry szerint a v�g�n lebukott! De a kisl�nyt is sajn�lom! Sokat fog m�g szenvedni, hogy megtudja, ki az igazi apja! Ha megtudja egy�ltal�n valaha! Del�tn�d Ginnyt! Nem az a sug�rz� l�ny, akit t�z �vesen megismert�nk. R�gen sug�rzott az �r�mt�l! Most meg! Mint egy fekete �zvegy! Draco egy �l�halottat csin�lt bel�le! De a l�ny�t nagyon szereti! �S k�rn�k t�led valamit! Ne sz�lj Mollynak �s Arthurnak! Belehaln�nak, ha megtudn�k, hogy a l�nyuk, aki elhitette vel�k, hogy meghalt, most kider�l, hogy �l! Senkinek ne mondd el, k�rlek!!!
SZERETLEK:
A te Hermion�d!
Ui.: Szeretlek �s Hug�t is!

- H�ra! – H�vta Hermione bagly�t. – Ezt vidd el Ronnak! Siess! �s addig ne gyere vissza, am�g nem �rt v�laszt! Menj! – N�zte, ahogy a bagoly elt�nik a hegyek k�z�tt. Ut�na pedig visszad�lt egy kicsit aludni.

*

Harry, Ginnyvel �lmodott.
- Ginerva Weasley! Hozz�m j�ssz fels�g�l?
- Igen! Igen! – Megcs�kolt�k egym�st.
…
- Boldog vagy?
- �n vagyok a legboldogabb a vil�gon!
- Szeretlek, Gin!
- �n is szeretlek!
Felriadt �lm�b�l. Fej�ben m�g mindig az utols� szavak keringtek. „ �n is szeretlek”
- B�rcsak Ginny �jra ezt mondan�! – v�gyakozott Harry. – Annyira szeretlek! – R�n�zett �jjeli szekr�ny�re, ahol egy f�nyk�p �llt. A f�nyk�p Ginnyt �br�zolta. Mosolygott. – M�r nem olyan vagy, mint akkor volt�l! – Arca szomor�s�got t�kr�z�tt. – Megv�ltozt�l! Az a mocsok megv�ltoztatott! – gy�l�lettel gondolt Drac�ra. Esz�be jutott a sok eml�k Drac�val kapcsolatban. Mindig ut�lt�k egym�st, de Harry most �gy �rezte, hogy Voldemortn�l is jobban gy�l�li Drac�t. – Besz�lnem kell vele! �s nem lesz sz�p besz�lget�s! – mondta Harry �s fel�llt.


*

Ron arra �bredt, hogy egy bagoly kopog az ablak�vegen.
- H�ra – suttogta �lmosan. – Mit keresel te itt? – Felkelt az �gy�b�l �s odament az ablakhoz. – �h, hogy levelet hozt�l! – Megn�zte, �s l�tta Hermione ideges macskakapar�s�t. – H�t, ezt nem j� kedv�ben �rta, ugye H�ra? – k�rdezte m�k�san Ron a bagolyt�l. A bagoly erre huhogott egyet. Kibontotta a levelet �s olvasni kezdte. M�r a fel�n�l tartott, mikor hirtelen kiesett a lev�l a kez�b�l. K�t sz� keringett a fej�ben. „ A mi Ginnynk!” – De h�t ez lehetetlen! � meghalt! Vagy m�gsem? Hozz�ment ahhoz a g�r�nyhez?! Nem! Nem! Nem tehette! – A k�vetkez� mondata azonban olyan l�gy volt, mintha a feles�g�vel besz�lne. – �l! A kis Ginny �l! �s az unokah�gom is! A h�gom �s az unokah�gom! – ism�telte egyfolyt�ban. – De mit �r m�g? – V�gigolvasta a levelet. – Ne mondjam el any�nak �s ap�nak? De h�t tudniuk kell! Hisz a l�nyukr�l �s az unok�jukr�l van sz�! J�zusom! Rose! Egy �vfolyamba j�rnak! �s nem is sejtik, hogy unokatestv�rek! �rok Hermion�nak egy v�laszlevelet! Na, n�zz�k! – Le�lt �r�asztal�hoz �s �rni kezdett:

Egyetlen Hermion�m!

Nekem is nagyon hi�nyzol! Neh�z lesz n�lk�led! Amit le�rt�l, az t�nyleg hihetetlen! A h�gom �l! �s az unokah�gom is! Ha egyszer is a kezem k�z� akad az a g�r�ny Malfoy, esk�sz�m, beverem a k�p�t. Nem is tudom elk�pzelni, mit �rezhet most Harry. Szeg�ny ember! �s az az �lszent h�gom m�g letagadja! De nem tudok r� haragudni! Harry megcsalta! Nem akarom elveszteni Harry bar�ts�g�t, de… nem azt mondom, hogy meg�rdemelte, hanem hogy meg�rtem Ginnyt. De egyet nem �rtek! Hol voltak id�ig? A Malfoy h�z �vek �ta �resen �ll! K�lf�ld�n? Harry mindenhol kereste! De ugye Harry nem veszett �ssze Malfoyjal? �s mikor mondjam el any��knak? M�r tizenegy �ve nem l�tt�k a l�nyukat, �s az unok�jukat m�g nem is ismerik! Nagyon szenvedtek, mikor megtudt�k, hogy Ginny a bab�val egy�tt elt�nt. Eml�kszel? Anya mag�t hib�ztatta, hogy engedte elmenni Ginnyt, aznap mikor kirohant a h�zb�l!
Szeretlek: A te Ronod!

- H�ra! Tess�k! – Adta oda a levelet a bagolynak. – Vidd! – Mikor m�r nem l�tta a baglyot, �ts�t�lt Hugo szob�j�ba. A fi� kilenc �ves volt. A paplan eltakarta az eg�sz test�t, csak a feje l�tszott ki. Barna haja egy kis v�r�s �rnyalattal szinte vil�g�tott a s�t�tben. Az apja b�szke volt r�, mert Rose �s Hugo k�z�l, Hugo volt az, aki szinte mindig apj�hoz j�rt oda. N�v�r�hez nem nagyon hasonl�tott, mert m�g Rose anyj�hoz j�rt legt�bbsz�r, addig Hugo apj�val kviddicsezett vagy csokit ettek.
- Apu! Min gondolkozol? – Nem vette �szre, hogy Hugo k�zben kinyitotta k�k szemeit.
- Semmin, kicsim! Aludj nyugodtan tov�bb! - Odal�pett fi�hoz �s adott egy puszit a homlok�ra.
- Szeretlek, apu!
- �n is szeretlek, kisfiam! – Becsukta a szoba ajtaj�t �s elindult a saj�t szob�j�ba.