El�rkezett az els� �tv�ltoztat�stan �ra. Ginny �r�i eg�sz j�l alakultak. Szinte minden els�snek siker�lt az els� var�zslat. A legels� �r�n megismerkedtek az �tv�ltoztat�stan t�rt�net�vel �s mit is jelent az, hogy �tv�ltoztat�s. Megismerkedtek az alapfogalmakkal. A m�sodik �r�n m�r egy var�zslat v�rta a di�kokat. T�t kellett gyuf�v� var�zsolni. Rose k�l�nleges tehets�gnek bizonyult. A t�t � var�zsolta els�nek gyuf�v�. Ginny, mikor ezt megl�tta, megdics�rte �s fej�ben egy mondat keringett”Tiszta Hermione!” Odal�pett Kate-hez, akinek volt egy kis probl�m�ja a teljes�tend� feladattal. Megmutatta, hogyan kell helyesen csin�lni. Mikor tov�bbs�t�lt, hallotta, hogy Kate azt mondja” k�sz�n�m, anyu” De �gy mondta, hogy m�s ne hallja meg. Kate m�g �gyetlenkedett egy kicsit, mire Ginny mosolyogva megcs�v�lta a fej�t. Harry jutott esz�be. � is ilyen �gyetlen volt els�ben. Figyelte, ahogy Kate �s Rose egyszerre v�ltoztatj�k a t�t gyuf�v�, majd vissza. Nem hitte volna, hogy l�nya ilyen teljes�tm�nyt fog ny�jtani az els� var�zslatn�l. Tudta, hogy Rose kiv�l� teljes�tm�nyt fog produk�lni, de Kate-ben nem volt biztos”� olyan, mint Harry” De mikor az �r�j�nak v�ge lett, hallotta, hogy a k�t utols� di�k, akik m�g a teremben voltak, azt mondj�k” Csak az�rt seg�tett neki, mert a l�nya! M�ssal nem is foglalkozott!” �gy arra jutott, hogy nem fog k�l�nbs�get tenni di�kjai k�z�tt. Csak akkor seg�t l�ny�nak, ha az, felt�tlen�l r�szorul.

*

Harry �r�i is eg�sz j�l siker�ltek az els� h�ten. Igaz, � m�r kilenc �ve tan�tott, �gy nem volt neh�z megtal�lnia a di�kokkal a k�z�s hangot. A gyerekek is szerett�k, de nem az�rt, mert � „ a Kis T�l�l�” Vicces volt, �s mikor nagy baj volt, � pr�b�lt kital�lni valamit,ami sz�rakoztatja a di�kokat. �s � is szerette a di�kokat. Mikor elvesztette l�ny�t, azt hitte, nem lesz k�pes gyerekre n�zni t�bbet, kisbab�ra f�leg nem. De ott volt Hermione �s Ron k�t csod�latos gyereke. Rose m�r akkor sem volt m�r annyira kisbaba, �gy nem tudta, hogy kell gyerekekkel b�nni. De azt�n megsz�letett Hugo, aki pont olyan tulajdons�gokkal rendelkezett, mint Ron. Vele m�r t�bb �lm�nyt �lt �t. Megtanulta, hogyan kell csecsem�t etetni, pelenk�zni. A v�g�n m�r azt is tudta, hogyha Hugo s�r, akkor tiszta pelenk��rt, ennival��rt vagy alv�s�rt s�rt. Boldog volt, ah�nyszor Hug�t �s Rose-t a kez�ben tarthatta. Sokszor � vigy�zott a k�t lurk�ra, mert Ronnak dolga volt, Hermione pedig vizsg�zott. �ltal�ban, mikor Ron haza�rt, � elb�cs�zott �s ment haza. Mikor haza�rt, felakasztotta kab�tj�t, �s ment oda, ahova mindig els�re ment, mikor haza�rt. Nem a konyh�ba, nem is a h�l�szob�ba. A gyerekszob�ba. Tizenegy �v alatt, egy pl�ss�llatot sem mozd�tott el a hely�r�l. �s sokszor ott aludt el a hintasz�kben. Reggelente j�kedvvel �bredt. Els�sz�r a f�rd�szob�ba ment, majd a konyh�ba. Sokszor felejtette el, hogy Ginny m�r nincs vele �s ez�rt mikor bel�pett a konyh�ba �gy sz�lt:
- J� reggelt, Gin! – K�r�ln�zett. Esz�be jutott minden. Lehajtotta a fej�t �s ment az asztalhoz. Le�lt, r�k�ny�k�lt az asztalra �s arc�t kezeibe temette. – Hogy lehettem olyan h�lye? – De erre a k�rd�sre sosem kapott v�laszt. �gy teltek az �vek. Sokat j�rt Ron�khoz �s az id�s Weasley h�zasp�rhoz, ahol mindig sz�vesen fogadt�k. K�s�bb letette vizsg�it, �s �gy m�r tan�thatta a Roxfortban a b�b�jtant.
Sok gyereket tan�tott m�r, de ett�l az �vt�l f�lt a legjobban. Legjobban az els�s�kt�l, m�g ink�bb a l�ny�t�l.”Vajon olyan tehets�ge van, mint Ginnynek? Vagy a tehets�g�t t�lem �r�k�lte? Vagy Draco? � is tehets�ges volt. Tal�n valami m�dom az � tehets�g�t nevelt�k bele?” Ezek a mondatok keringtek a fej�ben, mikor hallotta, hogy az els�s�k bel�ptek a terembe. Nagy leveg�t vett, lassan elindult az ajt� fel�, v�g�l bel�pett a tanterembe.

*

M�r csak Draco �r�ja maradt azon a napon. Rose fels�hajtott.
- B�b�jtan! - mondta szomor�an.
- Mi�rt? Mi bajod van vele? – �rtetlenkedett Kate, mik�zben a folyos�n s�t�ltak.
- Te nem tudod azt, amit �n!
- Mit tudsz? – „csak azt, hogy te nem is Malfoy l�nya vagy! Nem! Ezt nem szabad megtudnia! F�jna neki!”
- �h, semmit. Felejtsd el!
- Ok�! Meg se hallottam!
- Te n�zted m�r az �rarend�nket? – Mutatott a pergamenre. – A h�tf� k�sz r�m�lom! M�giat�rt�net, �tv�ltoztat�stan, b�jitaltan, b�b�jtan! Az �tv�ltoztat�stannal �s a b�b�jtannal nincs semmi bajom! De ilyen s�r� napot! Ezeket mind n�zik az RBF- en!
- Te m�r ezen gondolkozol? Az m�g �t �v!
- J�, tudom! De az els� �v is nagyon fontos benne! Mindent alaposan meg kell tanulnunk!
- Ink�bb menj�nk a… a b�jitaltanra. – N�zet � is a pergamenre.
- Menj�nk! – Nagy leveg�t vett, de m�g nem indult el. Ezekt�l az �r�kt�l f�lt a legjobban az�ta, mi�ta megtudta, hogy ki is val�ban Kate apja. F�lt, hogy nem tudja majd leplezni ellenszenv�t. �s ez az ellenszenv nem m�sra, mint Drac�ra ir�nyult.

*
Draco dikt�lt. Szinte be sem �llt a sz�ja. Mikor meg�llt egy kis id�re, tekintete Rose-ra esett. A l�ny d�h�s arckifejez�ssel b�mult r�. Draco nem �rtette, mi van a l�nnyal. M�g Kate mosolyogva jegyzetelt, addig Rose f�zet�be csak p�r sz� volt. Elford�totta a tekintet�t a l�nyr�l, majd besz�lt tov�bb. P�r perc m�lva azonban m�r nagyon zavarta Rose d�h�s tekintete.
- M�solj�tok le a f�zetetekbe a t�bl�r�l a tudnival�kat. – mondta Draco professzor. Rose egy pillanatra elford�totta tekintet�t, hogy penn�j�t tint�ba m�rtsa. – Weasley kisasszony! Maga m�r ne kezdjen hozz�! K�s�bb lem�solja valamelyik t�rs�r�l. J�jj�n velem! – Rose vett egy nagy leveg�t �s Kate-re n�zett. Kate tekintet, mintha azt mondta volna, hogy ”Mit csin�lt�l? Ebb�l baj lesz!” Rose fel�llt �s v�rta, hogy a professzor el�re menjen. – Csak maga ut�n, Rose! – Rose kil�pett az ajt�n, szorosan m�g�tte Drac�val. – J�l vagy? El�g… fura vagy ma. Nem ilyen szokt�l lenni. Mintha ut�ln�l!
- Nagyon j� szeme van professzor! Egy�ltal�n nem kedvelem! Miel�tt megismertem, azel�tt is hallottam mag�r�l, �s nem valami f�nyes dolgok voltak. De mikor megismertem! A gy�l�let m�g nagyobb lett a sz�vemben! �s ez csak n�! – Draco szemei elkerekedtek.
- De mi�rt csak most mutatod ezt ki? Eddig leplezted, de valami megv�ltozott.
- Igen! Valami megv�ltozott! Jobb lett volna, ha Kate-t sem ismerem meg! Olyan b�ntudatom van, hogy hazudok neki!
- Akkor ne hazudj! Mondd el neki azt, amit szeretn�l! – Rose mosolyra h�zta sz�j�t.
- Az se mag�nak, se keresztany�mnak se lenne j�! – mondta Rose, megnyomva a ”keresztany�m” sz�t.
- Tess�k? – �rtetlenkedett Draco.
- J�l hallotta, professzor! Nem olyan r�g hallottam, hogy a feles�ge, vagyis az �n keresztany�m azt mondta, hogy Kate nem is a maga l�nya. – Draco ereiben megfagyott a v�r. – Persze, azonnal rohantam, hogy elmondjam Kate-nek az igazat, de Ginny n�ni meg�ll�tott. Ginny szerint Kate szenvedne, ha megtudn� az igazat, mert Kate �ll�t�lag boldog, hogy maga az apja. �n a hely�ben m�r els�llyedtem volna, ha ilyen s�t�t m�lt� ap�m lenne, mint maga. Harry Potter sokkal jobb apa lett volna! � nem hal�lfal� fia, �s nem is �llt Voldemort szolg�lat�ban. Csak annyira becs�l�m, hogy megmentette Kate-t, keresztany�mat �s keresztap�mat Voldemortt�l.
- Ne besz�lj �gy velem! Ap�d t�mte tele a fejedet ezekkel, igaz?
- Igen! �s �n neki mindent elhiszek!
- Tudod mit? Nem �rdekel a v�lem�nyed! Menj vissza az �r�ra!
- Igenis, professzor! – mondta Rose g�nyosan.

*

Ron az Od� ajtaja el�tt �llt, Hugo kez�t fogva. Ny�lt az ajt� �s megjelent Mrs Weasley. Arca szomor� volt, nyoma se volt a r�gi vid�m asszonynak.
- Szervusz, fiam! – k�sz�nt keser�en az asszony.
- Szia, anyu! – Odal�pett anyj�hoz �s megpuszilta arc�t.
- Gyertek be! – Bementek Hug�val. A reggeliz� asztaln�l ott �lt Mr Wesley, Fred �s George. Ron le�lt egy szabad sz�kre.
- Fontos dolgot kell elmondanom! – Fi�hoz fordult. – Hugo! Menj ki a kertbe �s j�tssz a t�rp�kkel. – Mosolygott fi�ra. Hugo arca felragyogott �s m�r ment is a kertbe vezet� ajt� fel�. Ron sz�leihez fordult. – Ez a t�rt�net nagyon fura. �n is nemr�g tudtam meg, �s megk�rtek, hogy titkoljam. De nektek tudnotok kell! – Nagy leveg�t vett. – Ginnyr�l van sz�! – ny�gte ki. N�zte anyja �s apja reakci�j�t, de arcukon nem l�tott semmi v�ltoz�st.
- Mi van Ginnyvel? – k�rdezte Mr Weasley szomor�an, mert m�r hozz�szokott a gondolathoz, hogy l�ny�t m�r nem l�tja t�bbet.
- Mint az el�bb is mondtam, fura ez az eg�sz. Hermione �rta nekem lev�lben. Nos… ebben az �vben �j tan�rok �rkeztek a Roxfortba. Remus Lupin, Draco Malfoy �s… egy n�, aki �tv�ltoztat�stant tan�t. A n�, Draco Malfoy feles�ge! – Gy�l�lettel ejtette ki ezeket a szavakat. – �s a n� l�nya most els�s a Roxfortban.
- Ebb�l egy sz�t sem �rtek! Mi k�ze ennek Ginnynek? – k�rdezte Arthur.
- Mi se �rtj�k, mire akarsz kilyukadni �csik�m? – mondt�k k�rusban az ikrek.
- Istenem! – ki�ltotta Mrs Weasley. Ron att�l f�lt, hogy anyja el fog �julni. – Ron! Ez nagyon rossz tr�fa!
- Anya! Ez nem tr�fa! – Ron sejt�se beigazol�dott. Anyja egy pillanat m�lva m�r a padl�n fek�dt, eszm�letlen�l.
- Molly, dr�g�m! – rohant oda Mr Weasley �jult feles�g�hez. Felkapta az asszonyt �s a kanap�ra fektette. – Mi t�rt�nt? Mi�rt �jult el?
- Mert nem hiszi el! – cs�v�lta a fej�t Ron. Nagy leveg�t vett.
- Mit? – k�rdezte George.
- Hogy… Ginny �l! �l! A Roxfortban tan�t! – Arthur megt�ntorgott fia szavaira.
- A… a l�nyom �-�l? – dadogott.
- Igen, apa! A l�nyod �l! – Fred �s George �sszen�ztek.
- A h�gunk �l! – mondta Fred.
- Nem! Nem! Hazudsz! � meghalt! Meghalt! – ord�totta Mr Weasley. Miut�n a l�nya elt�nt, t�bben �ll�tott�k, hogy megbolondult. Nem b�rta elfogadni a t�nyeket. Molly, f�rje el�tt soha nem mutatta b�nat�t, hogy f�rje hamarabb felgy�gyuljon. De az orvosok m�r feladt�k a rem�nyt, hogy Arthur valaha is olyan lesz, mint r�gen. De siker�lt neki. A feles�ge, gyerekei �s unok�i seg�tettek a fel�p�l�sben. �s Harry is. Igaz, soha nem lett olyan, mint r�gen, de m�r elfogadta, hogy a l�nya meghalt.
- Apu, higgadj le! – nyugtatta Ron. – Nem halt meg!
- De igen! – ellenkezett Mr Weasley.
- Nem! �l! �s az unok�d is! Harry �s Ginny kisl�nya! Az unok�d, akit annyira v�rtatok, �l!
- Nem hiszem el! – k�nnyezett Arthur. – Ron �t�lelte apj�t.
- Higgy nekem! Hazudtam �n neked valaha is! – N�zett Ron apja szem�be. Molly �bredezni kezdett. Kinyitotta szem�t, majd r�gt�n felpattant.
- A l�nyom! Ginny �l! Arthur! Ginny �l! – n�zett f�rj�re. Fel�llt �s odarohant Ronhoz. – Hol van?
- A Roxfortban tan�t! – Mrs Weasley is k�nnyezett.
- Jaj, kisl�nyom! Odamegyek! L�tnom kell! – hat�rozta el mag�t Molly.
- Anya! Nem mehetsz oda! Hamarosan tal�lkozni fogsz vele! �n majd gondoskodom r�la.
- Mi a neve az unok�mnak? – v�ltott t�m�t Arhur.
- Kate!
- Kate Weasley? – Ron sajn�lkoz� tekintettel n�zett r�.
- Kate Malfoy!
- Mi? – ki�ltott fel az eg�sz csal�d.
- Ginny f�rjez ment. �s a f�rje nem m�s, mint Draco Malfoy.
- De… de mi�rt? – k�rdezte Molly.
- Seg�ts�gre volt sz�ks�ge. Nem szerelemb�l, szerencs�re.
- De… de hogyan?
- Err�l majd a dr�ga l�nyod besz�mol! – mondta Ron.
- M�g most sem hiszem el, Molly! A l�nyunk �l! �l! – mosolygott k�nnyes szemmel Arthur.
- Ron! Besz�lnem kell veled! – sz�lt Ronnak az anyja.
- Rendben, anya! Menj�nk ki! – Kis�t�ltak a kertbe. Hallott�k Hugo nevet�s�t. – Mir�l akarsz besz�lni?
- Nem lett volna szabad ap�d el�tt elmondani! Tudod, hogy nemr�g gy�gyult ki a depresszi�b�l. – az asszony s�rt. – El�bb nekem kellett volna elmondanod! Csak azt�n ap�dnak. Mi van, ha Ginny m�r nem is akar minket l�tni? Ap�d belehalna! Meggondolatlan volt�l! Most jobb lesz, ha elm�sz! – Elindult az ajt� fel�, de m�g egyszer visszan�zett. – �s ha a h�god m�g is el akarna j�nni l�togat�ba, el�bb jelentsd be, hogy ap�dat fel tudjam k�sz�teni.
- Szia, anya! – N�zett Ron anyja ut�n. – Hugo! Gyere, megy�nk! - Egy perc m�lva megjelent a kisfi�, egy t�rp�vel a kez�ben.
- N�zd apa! Elkaptam!
- �gyes vagy! – l�pett fia el� �s megpuszilta arc�t. – Most menn�nk kell! Engedd el �s menj�nk! Majd nemsok� �jra j�tszhatsz vel�k.
- Megyek �s elk�sz�n�k nagyit�l!
- Ne! Most nem �r�nk r�! Menn�nk kell! Kapsz az Abszol �ton egy fagyit. – Ett�l felragyogott a kisfi� arca.
- Menj�nk!
- Gyere! – Megfogta Hugo kez�t �s mentek haza.

*


Kate �s Rose s�t�ltak a Roxforti t� mellett. Rose fej�ben csak egy mondat j�rt” Sajn�lom, hogy hazudnom kell neked!”
- …Rose! Figyelsz te r�m? – k�rdezte Kate.
- Bocs! Elkalandoztak a gondolataim! Mit is mondt�l?
- Mi�rt h�vott ki az apuk�m �r�r�l?
- Kid? Ja, az apuk�d! Csak mert… �gy l�tta, nem �rzem j�l magam. F�lt, hogy meg�rtott a b�jital illata!
- De ugye j�l vagy? – k�rdezte agg�dva Kate.
- Remek�l! – „Huh, elhitte”
- K�pzeld, Potter professzor �gy n�zett r�m, mintha halottat l�tna! Mintha f�lne t�lem! –„ Mert azt hitte, hogy meghalt�l” – H�! Mi van veled ma? Mi�rt nem figyelsz r�m? Tal�n valami betegs�ged van?
- Dehogy! – legyintett Rose. – Csak egy kicsit f�j a fejem – f�llentett. Mentek tov�bb. Kate egyszer csak megsz�lalt.
- N�zd ott! Azt a nagy f�t! – mutatott Kate egy f�ra. - Le�l�nk al� egy kicsit? – Rose m�r l�tta ezt a f�t.
- Menj�nk! – Odaszaladtak. Egy kis haboz�s ut�n le�ltek. – Ez a fa volt ap��k kedvenc f�ja.
- Apuk�d�k�?
- Igen! Any��, ap��, Harry b�csi�, �s Ginny�. – Rose megijedt att�l, amit mondott.
- Ginny �s Harry?
- Igen! Mikor elkezdtek j�rni, ide j�rtak egy�tt. �s n�h�ny h�nappal k�s�bb, itt szak�tottak.
- Akkor ez egy szomor� hely. – mondta Kate, nem tudva, hogy anyja �s apja f�ja alatt �l.
- Anyuk�m �s apuk�m itt j�ttek �ssze!
- Akkor valami j� is van ebben a helyben. Mi lenne, ha ez lenne a t�rzshely�nk? Idej�rn�nk, mikor ki akarunk kapcsol�dni. Nem j� �tlet?
- De! Nekem tetszik! Akkor ez lesz a t�rzshely�nk.

*

A Roxfort egyik folyos�n, Ginny n�zte ezt a jelenetet. Eml�kek jutottak esz�be. Sok eml�k, mai ahhoz a f�hoz k�t�tte �ket. Ront, Hermion�t, �t �s Harryt. Egy�tt �ltek az alatt a fa alatt. Tervezgett�k a j�v�j�ket. Dumledore temet�s�n, az alatt a fa alatt �ltek. Az alatt a fa alatt szak�tottak Harryvel.
- Sz�p eml�kek? – k�rdezte egy ismer�s hang a h�ta m�g�l.
- Nem, Harry! Rosszak! Nagyon rosszak! – Megfordult �s t�nyleg Harry �llt a h�ta m�g�tt.
- Vannak ott sz�pek is! Mikor egy�tt j�rtunk oda!
- Azok borzalmas eml�kek! – f�llentette Ginny.
- Nem hinn�m! Olyan boldogan n�zted Rose-t �s a l�nyunkat! M�g a h�tad m�g�l is �szre lehetett venni, hogy gondolkozol. Mosolyogt�l, csak a v�g�n lett�l szomor�. Gondolom a szk�t�sunkra gondolt�l.
- Nem, Harry! Te csak ne gondolj semmit! T�nkretett�l! �s m�g arra v�gysz, hogy �r�mmel gondoljak vissza az egy�tt t�lt�tt percekre? Nem fog menni!
- De a gyerek�nk is ugyanazt a f�t v�lasztotta. Ron �s Hermione kisl�nya, �s a mi kisl�nyunk bar�tn�k. Szinte olyanok, mint mikor mi voltunk els�s�k huszon�t �ve. M�r csak egy fi� hi�nyzik.
- Harry! �k sohase lesznek olyanok, mint mi! Akkor sokat szenvedn�nek! Harmincn�gy �ves vagyok, �s az utols� �vek olyan szerencs�tlenek voltak az �letemben. Jobb lett volna, ha els�s koromban nem szeretek bel�d. Sokat szenvedtem, az�ta. Arra v�gyom, hogy visszakapjam az elmulasztott �veket. Hogy �jra t�z�ves legyek �s ne szeressek bel�d. Igaz, ha nem szerettem volna bel�d, most nem lenne Kate! – N�zett le l�ny�ra, aki m�g mindig a fa alatt besz�lgetett Rose-zal. Ginny k�nnyezett.
- Ginny, ne s�rj! K�rlek! �s ne besz�lj �gy arr�l, ami k�zt�nk volt! Ez nekem egy gy�ny�r� eml�k! �s neked is annak k�ne lennie! – Odal�pett Ginny m�g�. Szorosan �llt m�g�tte.
- Harry! K�rlek, hagyj engem b�k�n! – pr�b�lta ell�kni mag�t�l, de Harry nem hagyta.
- Nem hagylak! Addig nem, m�g meg nem tudod, hogy mi t�rt�nt tizenegy �vvel ezel�tt. Szeretlek! �s ezt m�r te is mondtad, nem olyan r�g. – Arcuk m�r majdnem �ssze�rt. Ginny �rezte arc�n Harry lehelet�t, �s �rezte a f�rfi illat�t. „M�g mindig ugyanaz az illat, mint tizenegy �ve”gondolta Ginny. Sz�jukat m�r csak egy centi v�lasztotta el, mikor valaki megsz�lalt.
- Harry! Ginny! - Hermione �llt nem mesze t�l�k.