Huszadik fejezet: A gy�r�


„- Harry! Ginny! - Hermione �llt nem mesze t�l�k."



- Hermione! – Ginny ell�kte mag�t�l Harryt. Harry viszont mosolygott.
- Mit csin�ltok? – k�rdezte Hermione �s hangj�n �rezhet� volt, hogy � ugyanolyan zavarban volt, mint Ginny.
- Semmit! – v�laszolt Ginny.
- Nekem nem �gy t�nt! Legyen m�r eszetek! Ez egy ny�lt folyos�! Mi lett volna, ha nem �n, hanem egy di�k l�t meg! Holnapra az eg�sz iskola tudn�! Vagy Draco! Harry h�rom h�tig a gyeng�lked�n fek�dne!
- Igazad van, Herm! – mondta Harry. – �n kezdtem, �gyhogy �n vagyok a hib�s. Sajn�lom, Gin! – De Ginny m�r rohant is el. Harry hallotta, hogy s�r. – Mi rosszat mondtam? – Hermione felemelte az �js�got, ami a kez�ben volt �s fejbe v�gta vele Harryt. – �n ezt nem �rtem! – Hermione cs�v�lta a fej�t.
- Te nem �rtesz a n�kh�z!
- Ezt mib�l gondolod? – �rtetlenkedett Harry.
- El�sz�r: nem kellett volna bocs�natot k�rned az�rt, mert meg akartad cs�kolni! M�sodszor: nem kellett volna Ginnek h�vnod! Tudod, hogy � m�r nem Gin! � m�r Gineva Malfoy! Jobb lenne, ha t�vol tartan�d magad t�le! – Harry m�g mindig �rtetlenkedett. – Tudom! Azt hiszed, hogy �n nem akarom, hogy �sszej�jjetek. De hidd el, �n annyira szeretn�m, mint b�rki m�s! Boldognak szeretn�lek l�tni titeket EGY�TT, de adj neki id�t! Ezt m�r mondtam neked! Tizenegy �v telt el, ami�ta nem tal�lkoztatok. Nem tudtok egym�sr�l semmit! El�sz�r besz�lgessetek a m�ltr�l! Csak ut�na akard azt, hogy egy�tt legyen veled! De egy kis ideig hagyd �t b�k�n! De ha m�gis megcs�koln�d – Hermione elmosolyodott -, ne k�rj bocs�natot! Azzal csak megb�ntod, �s azt hiszi, hogy az�rt k�rsz bocs�natot, mert m�r nem szereted, �s csak ki akarod haszn�lni.
- K�sz�n�m a j� tan�csokat! Megpr�b�lom ker�lni! �s nem k�rek bocs�natot, ha megcs�koln�m! – mondta Harry, huncut mosollyal. Hermione megl�tta ezt, �s felnevetett.
- Te malac! Olyan vagy, mint Ron! – nevetett m�g mindig.
- �n is f�rfib�l vagyok! �s szeretem Ginnyt! �s k�v�nom! �vek �ta v�gyom r�! Tizenegy �ve nem voltam n�vel!
- J�! Ezt ne velem besz�ld meg! Mond el neki!
- �s mit fog csin�lni? „Hell�! K�pzeld Gin, k�v�nlak! V�gyom r�d, minden �rtelemben! Nem akarsz velem lenni?” Tudod, mi lenne? A fejemhez v�gna egy vastag k�nyvet, �s azt mondan�:”Hagyj engem b�k�n! Keresd meg Cho Chang-ot! � majd kiel�g�ti v�gyaidat!”
- H�t, ha meg se pr�b�lod? – Sz�tn�zett a folyos�n. – De ezt ne itt �s ne most besz�lj�k meg! Megyek �s megn�zem Rose-t! T�nyleg? Nem l�ttad?
- De! – mutatott a k�t kuncog� l�nyra, akik m�g mindig a fa alatt �ltek.
- Ez furcsa! – mosolygott. – Pont az a fa!
- Igen! Menj �s besz�lj vel�k! �s mes�lj a fa t�rt�net�r�l!
- Ezzel most azt akarod el�rni, hogy mes�ljek r�lad �s Ginnyr�l? – Harry b�lintott. – Nem! M�g Kate megsejt valamit!
- Szerintem m�r sejt valamit! Rose esti mes�je ut�n! – Hermione elt�totta a sz�j�t.
- Elmes�lte Kate-nek a ti sztoritokat? – Harry ism�t b�lintott. – Besz�lek vele! Nehogy elmondja, mi lett azzal a l�nnyal, aki elsz�k�tt terhesen.
- M�r azt is tudja!
- Na, j�! �n t�nyleg megyek!
- Szia, Herm!
- Szia, Harry! – A n� elt�nt a folyos�n. Harry meg akarta keresni Ginnyt, de bel�tta, hogy annak most nem lenne j� v�ge.

*

Ginny a szob�j�ba rohant. �tk�zben, egy di�kkal sem tal�lkozott. Amint be�rt a szob�ba, r�gt�n az �gyra vetette mag�t. S�rni kezdett. �gy s�rt, ahogy csak tudott. K�nnyeib�l tengert lehetett volna t�lteni.
- Hogy mondhatta, hogy sajn�lja? Mi�rt sajn�lja? Mi�rt? M�r nem szeret! Soha nem is szeretett! Gy�l�l�m! Gy�l�l�m! T�nkretett! De m�g �gy sem tudom gy�l�lni, mert szeretem! Mindig is szerettem! L�gy �tkozott Cho Chang! L�gy �tkozott! Mi�rt akarsz te minden�ron elv�lasztani t�le? Ha szeretn�d, hagyn�d, hogy boldog legyen velem! El�g! Ez m�r megt�rt�nt! – ord�tott �s fuldokolt k�nnyeit�l. Azt se tudta, hogy mit besz�l. – V�rj csak Harry Potter! Megbosszulom m�g, hogy ezt tetted velem! Van rosszabb is a l�nyod elveszt�s�n�l! Engem is el fogsz vesz�teni! M�r egyik�nk sem a ti�d! – Fel�llt az �gyr�l �s az utaz�l�d�ja fel� s�t�lt. Kinyitotta �s kivett bel�le egy nagy bord� dobozt. Az �gyhoz s�t�lt �s �jra le�lt. Kinyitotta a dobozt. Benne volt minden, ami Harryhez k�t�tte. F�nyk�pek, aj�nd�kok �s egy kis fekete b�rsonydoboz is. Kivette azt a kis dobozt, f�lret�ve a nagyobbat. Elkezdte kinyitni a kisdobozt, olyan lassan, mintha bomba lenne benne. P�r pillanat m�lva, m�r l�tni lehetett a doboz tartalm�t. Az a gy�r� volt benne, amivel Harry megk�rte a kez�t Rose sz�let�si partij�n. A smaragdk� m�g mindig ragyogott. Felh�zta az ujj�ra. Ginny becsukta a szem�t.




- Ginerva Weasley! Hozz�m j�ssz?
- Igen! - mondta Ginny �s Harry nyak�ba ugrott.
- Szeretlek, Gin!
- �n is szeretlek!
…

Harry egy kis dobozt vett ki a kab�tja zseb�b�l. Kinyitotta �s egy gy�ny�r� gy�r� volt benne, smaragdz�ld k�vel.
- Az�rt ezt v�lasztottam, mert ha r�n�zel, olyan mintha az �n szemembe n�zn�l – azzal kivette a dobozb�l a gy�r�t, �s Ginny ujj�ra h�zta.
- Harry, ez gy�ny�r�. K�sz�n�m.
- Boldog vagy?
- �n vagyok a legboldogabb a vil�gon. – Megcs�kolt�k egym�st.


Kinyitotta a szem�t. K�nnycseppek folytak v�gig az arc�n. Ezek az eml�kek voltak neki a legszebbek. Levette a gy�r�t az ujj�r�l, majd a k�re n�zett. Azonnal maga el�tt l�tta Harry arc�t, szemeit, sz�j�t. Visszarakta a gy�r�t a dobozba. Azon gondolkodott, visszategye-e a gy�r�t az utaz�l�d�ba, vagy adja oda a tulajdonos�nak, Harrynek. V�g�l az ut�bbi mellett d�nt�tt. �szre sem vette, hogy egy galamb �l a nyitott ablakban. Mikor Ginny elhagyta a szob�t, a galamb Draco ablak�ba rep�lt. De az nem volt nyitva. V�kony cs�r�vel megkopogtatta az ablakot, mire Draco r�gt�n ki is nyitotta az ablakot.
- Mit akarsz? – k�rdezte Draco. Elfordult az ablakt�l egy pillanatra �s mikor visszafordult, mad�rnak nyoma sem volt, hanem egy n� �lt az ablakp�rk�nyon.
- Nem tartod a tervet!
- Hagyj engem b�k�n, Cho! Nincs jobb dolgod ann�l, hogy engem piszk�lj! Figyeld Harryt vagy Ginnyt.
- Eddig Ginnyt figyeltem! Szeg�ny nagyon szomor�! – mondta Cho, hangj�ban g�ny �rz�d�tt.
- Mi�rt? – kezdett el agg�dni Draco.
- Jaj, a h�s szerelmes! Ne f�lj, nem tettem vele semmit! M�g!
- Mi az, hogy m�g?
- Megteszed az alku r�d es� r�sz�t vagy a szerelmed, �s a l�nya meghal! De el�tte m�g elmondom neki, hogy a f�rje egy �rul�. Melyiket v�lasztod? – Draco nagy leveg�t vett. Mindenf�lek�pp f�jdalmat okoz Ginnynek.
- Az els�t! Megteszem az alku r�m es� r�sz�t.
- Ezt m�r szeretem! – mosolyodott el Cho. – Kapsz h�rom h�napot. Kar�csonyeste elj�v�k, �s ha m�g mindig nem tetted meg, akkor elb�cs�zhatsz a te Ginnydt�l! – undorodva mondta ki e szavakat.

*

Ginny, Harry ajtaja el�tt �llt. Kicsit v�rt, majd elhat�rozta mag�t �s bekopogott. V�rt egy kicsit, mikor hallotta, hogy valaki ajt�t akar nyitni. Egyszer csak ny�lt az ajt� �s kil�pett rajta Harry.
- Miben seg�thetek, h�lgyem? – k�rdezte Harry udvariasan. Ginny nem tudott megsz�lalni. „Milyen j�k�p�!” Harry v�rta a v�laszt, de az � fej�ben is hasonl� gondolatok keringtek”Milyen gy�ny�r�!”
- Sajn�lom! Nem tudom, mi�rt j�ttem ide! – M�r indult is, de Harry megfogta a kez�t.
- Csak van valami oka, hogy megzavarod a szombati mag�nyomat. Vagy nincs?
- Szeretn�k visszaadni valamit! – ny�gte ki Ginny.
- T�nyleg? Mit?
- Nem mehetn�nk be? Ez egy folyos�! Di�kok is j�rnak erre, �s amit �n mondani szeretn�k, az csak r�nk tartozik.
- Akkor, gyere be! – Ginny bel�pett a szob�ba. A szoba tele volt k�pekkel, a legt�bb a F�nix Rendj�nek tagjait �br�zolta. Volt egy asztal, hozz� sz�kek, egy kanap� �s egy �gy. Az �gy mellett volt egy kis �jjeli szekr�ny.
- Sz�p szoba! – mondta Ginny zavartan.
- K�sz�n�m! De nem hiszem, hogy csak az�rt j�tt�l ide, hogy megdics�rd a szob�m sz�ps�g�t.
- T�nyleg nem! Vissza aka…
- Gyere, �lj le a kanap�ra. – sz�lt k�zbe Harry. Ginny elindult a kanap� el�, ami nem volt olyan messze az �gyt�l.
- Sz�val – kezdte �s le�lt a kanap�ra. -, vissza szeretn�m neked adni ezt! – Beleny�lt tal�rja zseb�be �s kivette azt a dobozt, amit olyan nagy szeretettel �rz�tt id�ig. Kinyitotta �s a smaragdk� megcsillant a nap f�ny�t�l. – Ez a ti�d. Soha nem is volt az eny�m. A l�d�mban van m�r k�zel tizenegy �ve. Mikor hozz�mentem Drac�hoz, nem hordhattam, �s ut�na se. Megs�rtettem volna vele, hogy a feles�ge vagyok, k�zben m�s eljegyz�si gy�r�j�t hordom. – Harry csak �llt Ginny el�tt �s az arc�t n�zte. L�tta a n� szem�ben, hogy f�jdalommal v�lik meg a gy�r�t�l. Nem akarta visszavenni a gy�r�t, hisz ez volt szerelm�k bizony�t�ka. Annyira szerett�k egym�st, hogy m�r h�zasodni k�sz�ltek. De ez az eg�sz m�r csak eml�k.
- Ginny! Ez a gy�r� a ti�d! Szerelm�nk jelk�pe! Ez egy jelk�p! N�lam van a p�rja! – Ginny elt�totta a sz�j�t. – Bizony! Van egy p�rja, ami eg�sz v�gig n�lam volt! Ez�rt tudtam, hogy nem halt�l meg! A k� vil�g�tott! Ha meghalt�l volna, a k� els�t�tedett volna!
- Te…te…
- Tudom! Te kedves, aranyos, okos Potter! – mosolygott Harry. De Ginny nem tudott nevetni. Becsapottnak �rezte mag�t.
- Becsapt�l! – n�zett Harry szemeibe, majd fel�llt. – �n megyek! – K�rben�zett m�g egyszer a szob�ban. Szeme megakadt az �jjeliszekr�nyen. Vagy ink�bb az �jjeliszekr�nyen l�v� k�pen. A k�p Ginnyt �br�zolta. Mosolygott.
- Ginny! �n nem csaptalak be! Nem is �llt sz�nd�komban! – K�vette Ginny tekintet�t. M�r l�tta is, hogy min akadt meg a n� szeme. Egy f�nyk�pen. – L�tod, Ginny? Nekem m�g mindig ezt jelenti a kapcsoltatunk! –A n� odas�t�lt a szekr�nyhez.
- Nekem meg ezt jelenti m�g mindig a kapcsolatunk! – mondta Ginny �s lel�kte a k�pet a szekr�nyr�l. A keret �vege ezer darabra t�rt �s a f�nyk�p is elszakadt. R� se n�zett Harryre, m�r ment is az ajt� fel�, de az utols� pillanatban visszan�zett. Esz�be jutott a zseb�ben l�v� gy�r�. El�kapta �s dobozost�l, az �gyra dobta. – Add oda Ch�nak! � �r�mmel fogadja majd! – Harry m�r nem tudott v�laszolni, mert Ginny nem volt a szob�ban. Odas�t�lt az elt�rt k�phez. Kiemelte a f�nyk�pet a tart�b�l vigy�zva, nehogy elv�gja az ujj�t. Le�lt az �gyra �s csak n�zte a szakadt k�pet.
- Ezt j�l megcsin�ltam, ugye apa? – n�zett az egyik festm�nyre, mely anyj�t �s apj�t �br�zolta.
- Nem a te hib�d, kisfiam! – nyugtatta James.
- De igen! Ha tizenegy �ve nem vagyok olyan h�lye, akkor most nem itt tartan�nk! – k�nnyek folytak az � szem�b�l is.
- Ne hib�ztasd magad! – M�r az anyja is nyugtatta. – Ha nem akkor, h�t m�skor t�rt�nt volna valami, ami sz�tv�laszt titeket. Isten akarata. Isten pedig szeretn� l�tni, hogy el�g er�s-e a szerelmetek, hogy azt a sok szerencs�tlens�get is legy�zitek. Bizony�tanotok kell.
- Anya! Te mi�ta vagy h�v�? – pr�b�lt mosolyogni Harry.
- Nem vagyok! Csak �n tanultam a hal�lomb�l. Be kell bizony�tanotok, hogy a szerelmetek er�s. Le kell gy�zn�t�k a legnagyobb vesz�lyt, ami vad�szik a szerelmetekre. Ginny eset�ben ez a bizalmatlans�g. A saj�todra pedig neked kell r�j�nn�d! Tal�n nem is egy tulajdons�g, hanem egy szem�ly. Egy szem�ly, aki nem akar t�ged boldognak l�tni. �s egy ilyen szem�ly Ginny mellett is van. Lehet bar�t, rokon, ismer�s. De am�g nem j�tt�k r�, nem lesztek boldogok. T�bbet viszont nem mondhatok. �gy is sokat mondtam.
- K�szi, anya!
- Nincs mit! Keress, �s r�tal�lsz!
- �n megyek! Besz�lnem kell Dumb… valakivel.
- Menj �s besz�lj Dumbledore-ral.
- Sziasztok!
- Szia, kicsim! – k�sz�nt k�rusban Lily �s James.