Huszonegyedik fejezet: Hisztis Myrtle akciója


Draco állt a szobájában egy kőtál mögött. Gondolkodott. Ginny járt a fejében és Cho. A gyönyörű arc egy szívtelen bestiát takar. Nem teheti meg Ginnyvel. Hisz szereti őt. Cho csak alkalmi partnere volt, mert érezni akart egy női testet, mivel Ginny ezt soha nem adta meg neki. Megfogta a pálcáját, halántékához tartotta, majd elkezdte húzni. Egy fehéres anyagot húzott maga után. A pálcát a merengő felé tartotta, majd belemártotta. Hirtelen zuhanni kezdett, végül földet ért. A helyszín az ő szobája volt. Két alak beszélgetett. Cho és Draco.


- Új terv kell! Eddig a terv lényege az volt, hogy távol tartsuk őket egymástól! De ez most már nem fog működni.
- Mi lenne az? – értetlenkedett Draco. Cho közelebb hajolt Dracóhoz, és a fülébe suttogott. Már egész közel volt. Végül elkezdett suttogni, nagyon halkan.
- Ejtsd teherbe! Feküdj le vele! Harry rögtön elfelejtené, ha mástól lenne gyereke! – Majd elhajolt Draco fülétől.
- Mi? - Draco elsápadt.
- Jól hallottad! Harry egy csapásra elfelejti, hogy Ginny valaha is szerette őt. Vagy nagy kérés ez tőled? – gúnyolódott Cho.
- N… Nem! Megteszem, amit lehet. De ha nem sikerül?
- Akkor béna vagy! Ha Harry megtette tizenkét éve, akkor te is meg tudod. – Felvette csuklyáját és indulni készült. – A mielőbbi viszontlátásra!
- Ne legyen az olyan hamar!



Draco újra a szobájában volt. Állt és nézett le a kőedénybe.
- Miért? Miért tegyem meg? Nem akarom, hogy Ginny szenvedjen! Meg kell tennem, különben Kate és Ginny meghalnak! Sajnálom, Ginny! Tudd, hogy nagyon szeretlek! – Az ajtó felé ment. Keze a kilincsen volt. Lenyomta, majd kilépett és ment Dumbledore-hoz.
- Tudni fogja! Nem kell félned! – mondta egy hang az ablakból.


*

- Sziasztok, lányok! – köszönt Hermione Kate-nek és Rose-nak, akik még mindig a nagy fa alatt ültek.
- Szia, anya! – köszönt Rose. Kate nem tudta, hogyan köszöntse. Valahogy érezte, hogy ez a nő neki nem csak egy professzor, de azt nem sejtette, hogy a nagynénje.
- Jó napot, professzor! – köszönt egy kis habozás után Kate is.
- Az iskolán és a tanórákon kívül hívhatsz engem Hermionénak.
- Rendben, prof… Hermione!
- Anya! Miért jöttél ide?
- Csak megláttalak titeket. Olyan szépen ültetek itt. Messziről úgy festettetek, mint két testvér! – mosolygott Hermione.
- Tényleg? – kérdezte Kate.
- Ühüm! – Mione is leült a fa árnyékába.
- Nos, nekem mennem kell anyához! Megígértem neki, hogy ma meglátogatom!
- Rendben! Menj csak! – A kislány felállt.
- Szia, Rose! Szia, Hermione!
- Szia! – köszönt el Rose.
- Szia, Kate! – mondta Hermione. A kislányt végül elnyelte a messzeség. – Kate Potter! – suttogta Hermione úgy, hogy Rose véletlenül se hallja meg. De nem volt akkora szerencséje.
- Szóval… Te is tudod! – mondta Rose, szemrebbenés nélkül. Hermione úgy fordult lánya felé, mint akit most lőttek le.
- Mi…mit mondtál? - kérdezte zavartan Hermione.
- Hogy Kate, Harry bácsi lánya!
- Honnan veszed ezt a marhaságot? – próbálta elsimítani Hermione az ügyet.
- Ginny nénitől! A keresztanyámtól! Mondd anya, mire volt ez az egész jó? – A kislánynál eltört a mécses.
- Szóval, tudod!
- Igen! És tudni szeretném, mire volt ez jó? Miért volt jó, hogy Kate egy olyan állat kezei között nőtt fel, mint az a Draco Malfoy? Mi történt valójában?
- Gyere ide! – hívta a kislányát az anyja.
- Nem! Addig nem, amíg el nem mondod, mi történt valójában!
- Jó! Elmondom! Nos… mint te is tudod, tizenegy éve Harry olyat tett, amit nem akart megtenni.
- Igen! Ezt én is tudom! Soha nem akarta megbántani Ginnyt!
- Azelőtt Draco sokszor bizonyította, hogy szereti Ginnyt! De Ginny Harryt szerette. Draco sokszor próbálkozott, de soha nem ért el vele semmit. Gondolom, Ginny első útja Dracóhoz vezetett, miután látta Harryt Chóval. Megbízott benne! És Dracónak itt volt a megfelelő alkalom! Kapott az alkalmon, elvette Ginnyt feleségül, majd felnevelte Kate-t, mintha a sajátja lenne. Ha megkérdeznénk bárkit erről, csak azt tudná mondani, hogy nem is sejtette, hogy Kate valódi apja Harry Potter. Hisz Draco nagyszerű apa volt. És most is az. Védte a lányát a valóságtól. És Ginnyt is teljesen átváltoztatta. Mikor tizenegy éve láttam egy vidám, kedves, okos, szép, tehetséges és szerelmes nő volt. Mára már csak okos és tehetséges. Már nem vidám, nem kedves. Haragos lett és gúnyolódó. De ami a legrosszabb: már nem szerelmes. Vagy ha mégis, azt nagyon jól álcázza. Csak a lányának él. Draco elérte azt, amit akart. Mindig is utálta Harryt. Apád és én eleinte arra gyanakodtunk, hogy csak Harrynek akar fájdalmat okozni azzal, hogy elhódítja Ginnyt. De erre soha nem gondoltunk. Soha. Hiszen, hogyan is lenne lehetséges. Ginny is utálta Dracót, mikor idejárt.
- Nem lehet, hogy Ginny valamilyen varázslat alatt áll? – kérdezte Rose.
- De, lehet. A megcsalás varázslata alatt. Bármire képes lett volna Harryért. De miután Harry megcsalta, már a pokolba kívánta. Nem bocsátott meg neki. Bizonyíték nélkül elhagyta Harryt. Igaz, látta őket együtt, de nem tudja, hogy Harry józan volt-e vagy Cho megbűvölte. Ezért ő a megcsalás varázslata alatt áll.
- De anya! Olyan nincs is! – mosolygott Rose.
- Nem szó szerint kell érteni! Harry megcsalta, így olyan, mintha varázslat alatt állna. Ezért mondtam, hogy a megcsalás varázslata alatt áll.
- Szerintem, az a Malfoy se volt hozzá hűséges. Látszik rajta, hogy kívánja Ginnyt, de nem kapja meg. Biztos volt egy nő, akivel Malfoy is vigasztalódott. Ginny még most is Harryt szereti.
- Remélem, igazad van, kicsim! Nagyon remélem. Szeretném végre boldognak látni mindkettőjüket.
- Apa tudja már?
- Igen! És ahogy őt ismerem, már a nagyszüleid is tudják. Pedig nagyapádnak most nem lenne alkalmas. Nagyon nehezen viselte Ginny nénéd eltűnését! – Hermione ránézett a megbűvölt órájára. – Jaj, nekem mennem kell, mert Dumbledore hív. – Felállt. – Velem jössz a kastélyig? – kérdezte Rose-tól.
- Igen! Megkeresem Harryt!
- Vele most nem tudsz beszélni! Ő is Dumbledore-nál van.
- Akkor vele se tudok beszélni! Pedig akartam neki mondani valami fontosat.
- Nekem nem mondhatod el? – kíváncsiskodott Hermione.
- Sajnálom, anyu. Nem mondhatom el senkinek, csak Harrynek.
- Jól van! Nem baj! Gyere, menjünk!
- Menjünk! – Megfogta anyja kezét, és felmentek a kastélyba.

*

Kate sétált a folyosón. Anyja szobája felé tartott. Már nem volt messze tőle. Hirtelen hányingere támadt. Nem messze tőle volt egy mosdó. Elkezdett rohanni. Kinyitotta a mosdó ajtaját, belépett, majd rögtön be is csukta az ajtót. Odarohant a mosdóhoz, hogy megmossa arcát, hátha elmúlna a rosszulléte. Egy kis idő után, suhanó hangot hallott a háta mögött.
- Ki jár itt? Ki zaklatja Hisztis Myrtle-t? – Kate megfordult. Mögötte egy szemüveges, hosszú hajú kísértet állt.
- Ki vagy te? – kérdezte ijedten Kate.
- Ezt én kérdeztem hamarabb! Te ki vagy? – kérdezte Myrtle. Mikor meglátta Kate-t, tudta, hogy meg fogja kedvelni. Emlékeztette valakire.
- Kate! Kate Malfoy! – nyögte ki Kate.
- Malfoy? – lepődött meg a kísértetlány. – Én azt hittem, hogy…
- Mit hittél? – szólt közbe Kate.
- Hogy te Harry Potter lánya vagy.
- Mi? – Kate ledermedt. – Honnan veszed ezt a marhaságot?
- Nem néztél még tükörbe? A szemed olyan, mint Harryé. Kiköpött Lily Potter vagy! A hajad és a szemed olyan, mint Lily Potteré!
- Hazudsz! Én nem Harry Potter lánya vagyok! Én Draco Malfoy és Ginerva Malfoy lánya vagyok! – a kísértetlány visszafordult Kate felé és a szemébe nézett.
- Ginerva Malfoy? Ginerva? Te most Ginny Weasleyről beszélsz?
- Ki az a Ginny Weasley? – értetlenkedett Kate.
- Áh, hogy ezt se tudod? Ő Harry Potter barátnője volt, majd később a jegyese. De eltűnt, a gyerekével együtt.
- Az én anyámnak nem Weasley a neve!
- Akkor mi? – kérdezte mosolyogva Myrtle.
- Hát… - Kate-nek gondolkoznia kellett. Látta, hogy Myrtle még nagyobb mosolyra húzza száját. – Én se tudom! – valotta be Kate.
- Akkor ne mondd azt, hogy hazudok! Te Harry Potter lánya…
- Fogd be a szád Myrtle! – szólalt meg egy harmadik hang. Egy nő hangja. Kate hátrafordult és látta anyját, aki az ajtóban áll és mérges tekintettel méregeti a szellemlányt. – Neked ehhez mi közöd? A lányom nem Harry lánya! Igaz, hogy Harrynek is van egy lánya a nyagyvilágban, de biztos nem Kate az!
- Jaj, Ginny! Ne tagadd! Csak ártasz vele a lányodnak! Ismerd be!
- Nincs mit beismernem! Ő Draco Malfoy lánya! – Myrtle ránézett Ginnyre(eddig nem mert Ginny szemeibe nézni)
- Hisz te mindig gyűlölted Malfoyt! Nem mentél volna hozzá önszántadból! Gyereket meg főleg nem szültél volna neki!
- Takarodj, Myrtle!
- Anya! Igaz ez? Igaz, hogy én Harry Potter lánya vagyok? – könyezett Kate. Ginny most lányára nézett.
- Nem, kicsim! Myrtle már régóta keresi azt a kislányt Harry megbízásából, de eddig még nem sikerült ráakadniuk. Igaz Myrtle? – Myrtle-nek döntenie kellett: igent mondd, vagy megismerkedik Ginny haragjával. – Myrtle? Ugye, hogy csak vicceltél? – Nézett rá Ginny mérgesen.
- I-igen! Csak vicceltem! Anyukádék nem is ismerték egymást!
- De akkor ki az a Ginny Weasley?
- Harry Potter legjobb barátjának húga, Harry szerelme volt valamikor. – Ginnynek sikerült úgy előadnia ezeket a tényeket, hogy lánya ne sejtsen semmit.
- De apa? Rose azt mondta, hogy apa szerelmes volt Ginny Weasleybe!
- Igen, így volt! De már elfelejtette! Ami téged illet Myrtle! Menj el most! És meg ne halljam még egyszer, hogy ilyenekkel tömöd a lányom fejét!
- Rendben, Ginny! Már itt se vagyok! – Azzal köddé vált.
- Kate! Te menj fel a hálókörletedbe! Nekem Dumbledore-hoz kell mennem! És ne higgy Myrtle-nek! Szerelmes Harrybe és ezért segít neki megkeresni a kislányát! Képes lenne egy másik kislánnyal is elhitetni, hogy ő Harry lánya! De ne higgy neki! És most gyerünk!
- Menjünk! Szeretlek, anya!
- Én is szeretlek, kicsim!