Huszonharmadik fejezet: A bál


"- A házasságunk tökéletes. – füllentette Ginny. – Boldogok vagyunk. Más nem is kell.
- De kell még valami! – javította ki Ron.
- Micsoda? – értetlenkedett Ginny.
- A szerelem!"




- Tessék? - értetlenkedett Ginny. Ron erre elmosolyodott.
- Te nem szereted őt. Ő talán szeret téged, de te biztos, hogy nem szereted őt. Száz százalék.
- Mi nagyon szeretjük egymást - füllentett Ginny.
- A szemed nem erről árulkodik. - Ron megérintette mutató ujjával Ginny orrát. - Mesélj valamit.
- Inkább megmutatom - mondta Ginny.
- Megmutatod? Merengőben? - lepődött meg Ron. Ginny bólintott. Ginny felállt és kinyitotta Hermione szekrényét, amiben egy merengő volt.
- Gyere, Ron! - nyújtotta egyik kezét bátyjának, aki meg is fogta. Elkezdtek zuhanni. Mikor földet értek, egy ház előtt álltak. Szép, közepes nagyságú, kerítéssel körülvett ház volt.Ez a ház volt a Potter-ház. Csak tizenegy évvel azelőtti állapotban. Egy nő állt az ajtó előtt, akin látszott, hogy türelmetlen. Ginny ráismert anyjára. Ez volt az a nap, mikor Cho és Harry lefeküdtek egymással. Egyik pillanatban kirontott egy lány az ajtón. Ginny volt az.Kirohant a házból, bevágta az ajtót és odarohant anyjához.
- Anya. Most hívtak a minisztériumból. Be kell mennem. Harry már ott van. Menj haza. Szia! – Azzal elrohant. Anyja nézte a távolodó lányt, majd ő is elindult.


- Szóval, így hagytad itt anyát. "Mennem kell a minisztériumba". Ez nem volt fair - mondta mérgesen Ron.
- Tudom és sajnálom. De ez nem minden. - Új jelenet következett. Most egy hatalmas ház nappalijában álltak. A Malfoy- kúria nappalijában. Egy tejfölszőke hajú férfi sietett el mellettük, hogy ajtót nyisson. Ginny és Ron ment a férfi után. Kinyitotta az ajtót, Ginny állt előtte. A szeme piros volt a sírástól.
- Ginny! Mi baj?
- Harry… Harry…
- Mit tett veled? Megölöm!
- Meg… megcsalt…
- Mi? – lepődött meg Draco. „ Potter, hogy képes egy ilyen szép és kedves nőt megcsalni?” kérdezte magától. – Sajnálom. – mondta, de mindketten tudták, hogy nem szívből jön. Ekkor Ginny odalépett Dracohoz és megölelte. Draco viszonozta. Tudta, Ginny ezt csak baráti ölelésnek szánta. Hallotta, hogy Ginny zokog a vállán. – Gyere be és mesélj el mindent!
Ginny helyet foglalt a kanapén. Draco leült mellé és megfogta a kezét.
- Mi történt?
- Egy hete megrendeltünk egy kiságyat a babának Ma volt a szállítása. Nekem el kellett mennem a szüleimhez. Anya azt mondta, hogy eljön velem, meglátogatni Harryt. Mikor az ajtóhoz értünk, szóltam anyának, hogy kint várjon. Beléptem és mentem a nappaliba. Harry ott volt Cho… Cho Changgal. És nem csak beszélgettek. – Ginny hangosan felzokogott.
- Hogy tehette?
- Nem tudom. Már nem szeret.
- De többször bizonyította, hogy szeret. – Draco terelni akarta a témát. – És miért hozzám jöttél?
- Mert benned megbízom. Te nem árulsz el Harrynek. Ugye?
- Attól függ, miről van szó?
- Nem lenne baj, ha itt maradnék?
- Nem. Bujkálni akarsz Harry elől?
- Csak egy időre. Ki akarom verni a fejemből. Kérlek! Hadd maradjak!
- Tudod, hogy nem tudok neked nemet mondani!
- Köszönöm! – Ginny újra átölte Dracot. - Ron befogta a szemét. A jövőbeli Ginny pedig könnyezett. Emlékezett, hogy melyik jelenet jön ezután. Félt, hogy Ron hogyan reagál majd rá.
- Ginny. Kérlek, ne sírj! Nem érdemli meg! Ha megcsalt, nem érdemel könnyeket!
- Igazad van – mondta a múltbéli Ginny és nehezen, de abbahagyta a sírást. – Mielőtt megkérdeznéd. Azért nem anyáékhoz mentem, mert szívinfarktust kapnának. Ha Ronékhoz mentem volna, Ron úgyis Harry mellé állna. Te vagy az egyetlen esélyem!
- Gyere! Megmutatom a szobád! – Megfogta Ginny kezét. Felmentek a lépcsőn és megálltak a harmadik ajtónál. Ronék követték őket. – Remélem megfelelő lesz. Ha nem, van itt még egy rakat szoba. – Ginny meglátta a zöld-ezüst színű szobát. – Kicsit mardekár beütése van.
- Meddig maradhatok?
- Egy biztos: addig itt maradsz, amíg a baba meg nem születik. Utána dönthetsz, hogy maradsz, vagy továbbállsz. Nem kényszerítelek maradásra.
- Olyan jó vagy hozzám, Draco. Hogyan hálálhatom meg neked ezt valaha is?
- Azért teszem, mert szeretlek. De mi lesz a babátokkal? – Fogta meg Ginny hasát. Ginnyt ez váratlanul érte. – Tudni fog az apjáról?
- Nem. Soha nem tudja meg, ki az igazi apja. Ebben kellene a te segítséged.
- Miben segíthetek?
- Amit kérni fogok, nagy kérés. Ezért nem muszáj belemenned, ha nem akarod.
- Ginny! Bármiben segítek! Megteszem, amit csak akarsz.
- Feleségül vennél engem? – kérdezte Ginny, félve a választól. Ron majdnem összeesett. Nem tudta, hogy a húga kérte Malfoyt, hogy vegye feleségül.
- Mit kérdeztél?
- Feleségül vennél?
- Komolyan gondolod?
- Igen. – Draco szemei elkerekedtek. Először azt hitte, Ginny viccel.
- Szívesen.
- Biztos vagy benne? Nem akarlak semmire kényszeríteni!
- Biztos. Segítek felnevelni a lányod és elfelejteni Pottert. – Ginny keserűen mosolygott.
- De Draco, tudnod kell: úgy tekintek rád, mint egy barátra. Talán idővel…
- Ginny. Tudom, hogy Harryt szereted. De megpróbálom elfelejtetni veled.
- Köszönöm. – elkezdett könnyezni. – Ezt sose tudom majd neked meghálálni.
Ron és Ginny megérkeztek Hermione szobájába.
- Szóval te kérted, hogy vegyen feleségül?! - ordított Ron.
- Igen. Én. Ő ebben nem hibás – ismerte be Ginny.
- De én azt hittem, hogy… - kezdte Ron.
- Mindannyian rosszul tudjátok. Harry ok nélkül utálja Dracót. Nincs rá oka.
- De van rá oka! – Ginny értetlenül nézett rá. – Beleegyezett a te hülyeségedbe! Elvett feleségül! Nem kellett volna elvennie!
- Ron! Kérlek, hagyd ezt abba! Ez az én dolgom! – ordított már Ginny is. Szerette bátyját, de azt nem szerette, hogy beleszólt az életébe.
- A te dolgod? – Ron egyre mérgesebb lett. – Apánk majdnem megőrült miattad!
- Tudod mit? Én elmegyek! Hagyjatok élni! – Azzal kiment a szobából.
*
Draco várta Ginnyt. Már elmúlt nyolc óra, Ginny még sehol sem volt. El akarta mondani az igazat. Tudta, hogy Ginny így meg fogja gyűlölni, de muszáj elmondania. Döntenie kellett: vagy elmondja, vagy végignézi, ahogy Ginny kínok között meghal. Ginny és Kate jelentette neki a családot. Nem bírná végignézni, hogy meghalnak. Hisz, annyira szerette őket. Ginnyt is szerette, de szeretett volna egy kisbabát, ami csak a kettőjük gyermeke. De nem volt hajlandó megtenni azt, amit Cho kért tőle. És Kate-t úgy szerette, mint a saját lányát. Egész életében azt hitte, hogy nem lesz képes olyat szeretni, akinek valami köze van Harry Potterhez. De aztán jött Ginny, majd Kate. Már nem érdekelte Harry. Már nem érdekelte semmi. Már csak Ginny és Kate érdekelte. De hibáztatta magát. Hibás is volt, mert leállt Chóval, alkut kötöttek, lefeküdtek egymással. De Draco Ginnyt szerette és Cho ezt ki is használta. Tudta, hogy Draco bármit megtesz Ginnyért. Még meg is halna érte. Gondolataiból egy kopogás zökkentette ki. Elindult az ajtó felé, kinyitotta. Ginny állt előtte, akin látszott, hogy sírt.
- Bocsáss meg, hogy késtem! – kérte Ginny. Belépett a szobába. Elindult a kanapé felé. Hallotta, hogy Draco becsukja az ajtót. Megfordult, odarohant Dracóhoz és megölelte. Draco meg akarta kérdezni, hogy mi történt, de nem jött ki hang a torkán. Elkezdte simogatni Ginny hátát. Ginny belezokogott vállába.
- Mi történt? – kérdezte egy perc múlva.
- Ron… Ron. Találkoztam vele. Először minden rendben volt, de utána megmutattam neki az egész történetemet, hogy mi történt azon a napon, mikor Harry megcsalt. Megtudta, hogy én kértem tőled, hogy vegyél feleségül. Erre felkapta a vizet. Megkérdezte, hogyan tehettem. És még ezután is téged hibáztatott… - Ginny hangosan felzokogott. - Próbáltam elmagyarázni neki, hogy én döntöttem így és nem te kényszerítettél magadhoz.
- Te ki akartál állni mellettem? - értetlenkedett Draco.
- Igen. Hisz, a férjem vagy és annyi mindent megtettél már értem és a lányomért. Megérdemled. Rosszul ismernek téged. Talán más voltál, mikor a Roxfortba jártunk, de már nem az vagy, aki akkor voltál – „Még rosszabb vagyok” gondolta Draco. Ginny észrevette, hogy férjével nincs minden rendben. – Draco, valami baj van? – Draco elengedte Ginnyt és a szemébe nézett.
- Ginny! Valamit el kell mondanom! – Draco el akarta mondani az egész történetet, hogy miként és miért szegődött Cho mellé. De nem bírta kimondani. – Rólunk van szó! Én… Én… - dadogott Draco.
- Mi van veled? – értetlenkedett Ginny. Draco nem bírta elmondani, így azt mondta, ami legelőször eszébe jutott.
- Én… Én gyereket szeretnék – mondta Draco. Ginny úgy állt férje előtt, mint akibe villám csapott. Draco tudatáig csak akkor jutott el az a szöveg, amit mondott, mikor meglátta felesége arcát. Ezért megpróbálta tovább játszani azt a szerepet, amibe saját maga kényszerítette magát. – Már régóta vágyom egy gyerekre, aki a mi kettőnk gyermeke. – Ginny nem tudott erre mit mondani. – Tudom, hogy váratlanul ért, de legalább gondold meg. Te nem vágysz egy kisbabára?
- Draco, én… én is vágyok gyerekre, de…
- De nem tőlem, igaz? Te Pottertől akarsz gyereket!
- Draco…
- Valld be, hogy nem tőlem akarsz gyereket! – ordított Draco. Ginnynek elege lett ebből a napból. Húsz perccel ezelőtt a bátyjával veszett össze, most meg a férjével.
- Draco, nekem már nincs erőm veszekedni. Ma már veszekedtem eleget. Nem veszekedni jöttem ide. És szerintem te se.
- Jól van! Nem veszekszem! De gondold meg, kérlek! – kérlelte Draco.
- Rendben, meggondolom. – Ginny témát szeretett volna váltani. – Ööö… képzeld, megvan a jelmezem.
- Nekem is – mondta Draco. Megértette, hogy Ginny nem akar gyerekekről beszélni. – Várj, mindjárt megmutatom. – Elindult egyenesen a ruhásszekrény felé, majd kiment a fürdőszobába. Ginny valami fekete ruhát sejtett, mert Draco nem nagyon szerette a többi színt. Nem látott semmit a ruhából. Míg várt, leült a kanapéra. ”Egy gyerek? Miért pont most? Harry miatt? Fél, hogy Harry miatt elhagynám őt? Magához akar láncolni egy gyerekkel?”gondolkodott Ginny. A fürdőszoba ajtajában megjelent egy fehér-fekete jelmezes férfi. Fehér ing, fekete nadrág, fekete talár, egy piros-arany nyakkendő és egy álarc, amiből Draco egyetlen vonása sem látszott ki.
- Te Griffendéles vagy? – kérdezte Ginny.
- Ühüm! Tetszik?
- Nagyon! Jól nézel ki! – mondta Ginny őszinte arccal.
- És te minek öltözöl?
- Én? Én egy… ez elég fura választás volt, és kérlek, ne nézz őrültnek, ha elmondom.
- Drágám, mikor néztelek én valaha is őrültnek?
- Én egy női kalóz leszek – vallotta be Ginny. Dracót meglepte a választás. – Mondtam, hogy hülyének nézel majd.
- Nem! Csak meglepődtem! Nagyon jó választás. Biztos vagyok benne, hogy te leszel a legszebb a bálon. Még egy igazi kalózlány is megirigyelne.
- Kedves vagy! - Eszébe jutott lánya. - És Kate? Ő nem jöhet le?
- Nem, sajnos nem! Csak az ötöd-, hatod-, és a hetedéves diákok jöhetnek le.
- Szegény! Biztos élvezné!

*
Harry és Hermione visszamentek a szobába. Ron ott ült a kanapén, arcát kezeibe temette.
- Mi történt? - kérdezte Hermione. Odaült férje mellé, és átölelte, ahogy bírta, de nem volt egyszerű.
- Veszekedtünk. Először minden rendben volt. De aztán megmutatta, hogy mi történt tizenegy éve vele. Minden kiderült.
- Tessék? Mi derült ki? - kérdezte Harry.
- Minden! Kiderült, hogy hogyan rázta le anyát, és hogy Malfoy miért vette feleségül.
- Miért? - kíváncsiskodott Harry. - Miért vette feleségül?
- Mert Ginny megkérte! Ginny kérte, hogy vegye feleségül! Feltudjátok ezt fogni? Mert én nem! Miért pont Draco Malfoy? Miért ő?
- Nem! Az nem lehet! - rázta fejét Harry, de látszott rajta, hogy valamennyire elhiszi. - Ginny nem tett volna ilyet!
- De megtette! Mert Draco Malfoyban bízott legjobban akkoriban! Azért nem hozzám jött, mert ezt hitte, hogy úgy is melléd állnék! - mondta Ron.
- Ezt higgadtan kellene megbeszélnünk. Nem gondoljátok? - kérdezte Hermione, látva Harry és Ron dühös arckifejezését. De Ron mintha meg se hallotta volna, folytatta.
- Nem hiszem el, hogy Ginnyben is Weasley vér folyik! Olyan lesz nemsokára, mint Bellatrix Lestrange! Hidegvérű, nem törődik semmivel!
- Ron! Ez túlzás! Ginny sohasem lesz olyan, mint az a nő! De biztos, hogy nem valami okos döntés volt tőle, hogy hozzámenjen Voldemort egyik szolgájához! - mondta Harry.
- Draco rég nem volt Voldemort szolgája, mikor meghalt. Draco már rég nem szolgálta. Mikor Voldemort megölte Draco anyját, akkor eltávolodott tőle - magyarázta Hermione.
- De... - kezdte Ron.
- Nincs "de"! - szólt rá Hermione. - Ginny azt az életet választotta. Nekünk ebbe nincs beleszólásunk!
- Jól van! Igazad van! Hagyom, hogy élje az életét - adta be a derekát Ron. De Harry tekintete elszánt volt. Úgy nézett, mint aki sohasem fogja feladni.
- Én küzdök érte! Nem adom fel! Hisz szeretem! Nem engedhetem el! - mondta Harry.
- De senki sem kért rá, hogy engedd el őt.
- De igen! Dumbledore arra kért, hogy engedjem el Ginny és Kate-t.
- Mi? - kérdezte kórusban Hermione és Ron. - Ezt fejtsd ki bővebben - kérte Ron.
- Ma a megbeszélés után Draco és én ott maradtunk. Dumbledore elkezdett szónokolni, hogy Ginny emberi lény, és ne tekintsünk rá úgy, mint egy tárgyra. És a következő már az volt, hogy megkért, engedjem el Ginnyt és Kate-t is.
- De biztos nem azért mondta, hogy te fájdalomban éld le az életed hátralevő részét. Biztos kitervelt valamit, amihez szükséges, hogy te ne legyél Ginny közelében.
- Biztos úgy van! Váltsunk témát! Milyen jelmezed lesz, Harry? - kérdezte Ron.
- Várj, megmutatom! - Harry egyik pillanatról a másikra ruhát váltott. A jelmeze furcsa módon ugyanolyan volt, mint...
- Te Griffendéles leszel? - kérdezte mosolyogva Hermione.
- Aha! Ez volt a legelső gondolatom! Miért ne? Már voltam Griffendéles hét évig. Egy estét kibírok még ilyen öltözékben.

Két héttel később:

Már csak pár óra volt a bálig és minden érintett diák lázas izgalomban volt. Kíváncsiak voltak, hogy mi lesz akkor, mikor mindenkiről lekerülnek a maszkok és mindenki megtudja, kivel táncolt egész este. Valaki örülni fog, valaki viszont szomorú lesz, mert olyan személlyel táncolt, akit egész életében gyűlölt. Izgatottan várták az estét. Persze voltak olyanok, akik szomorúak voltak, mert nem mehetnek el a bálra, mert fiatalok még hozzá. És agy volt ezzel Kate és Rose is. Azon a napon ott ültek a klubhelységben a kanapén és beszélgettek.
- Valami módon nekünk is le kell jutnunk! - mondta Rose.
- Én nem tartok veled! Bocsáss meg, de nem akarok elmenni erre a bálra. Ki akarom deríteni, hogy van-e valami igazság Hisztis Myrtle állításában.
- Miért? Mit mondott?
- Azt, hogy Potter professzor az apám - Rose szíve lassabban kezdett verni. - Még hogy az apám? Az nem lehet!
- Még jó, hogy nem! Myrtle egy nagy hazudozó! Ne higgy neki! - próbálta rávenni barátnőjét Rose. Nem akart fájdalmat okozni Kate-nek, de Harrynek se. Nem fogja Kate-nek elmondani az igazat. Majd a szülei elmondják neki.
*
- Én nem megyek le! - mondta Ginny elszántan. Az ágyában feküdt és az ajtóra akasztott jelmezét nézte.
- De lejössz! - mondta egy hang az ajtóból. Draco lépett be, már a jelmezében. - Gyerünk, Ginny! Öltözz! Pár perc és kezdetét veszi a bál!
- De Draco! Nekem van a legfantáziátlanabb jelmezem! Őrültnek néznek.
- Ginny! Én Griffendélesnek öltöztem, pedig Mardekáros voltam! Semmi kedvem nem volt piros-arany nyakkendőt felvenni, de szerintem vicces, ha egy mardekáros Griffendélesnek öltözik. Jó móka. Úgyse tudja senki, hogy ki vagy!
- De éjfélkor lekerülnek a maszkok!
- Ginny! Ne félj ettől! Öltözz!
- Jól van! Megyek! - Bement a fürdőbe és öltözött. Mikor kijött, Draco azt hitte, hogy felesége kimászott az ablakon és beküldött maga helyett egy igazi kalózlányt. A nő feltűnő, vad, női kalózjelmezt viselt. Felső része fekete, fehér V cakkozású díszítéssel. A ruha alja piros-fekete csíkos, cakkos aljú. Koponyás, műbőr, kötős öv.(Ez kicsit megrémítette Dracót) Fejdíszként piros szalag volt rajta és arcát álarc takarta.
- Anyám! Akarom mondani, jól nézel ki! Klassz jelmez! Kár, hogy Kate nem láthat!
- Mehetünk! - nyújtotta Ginny a kezét Dracónak. Draco megfogta felesége kezét, és elindultak a Nagyterem felé. Mikor beléptek a terembe, nem sok diák volt még ott. A terem csodaszép volt.Díszletek gyönyörűek voltak. Eltűnt a négy hosszú asztal, helyettük sok három-négy személyes asztal jelent meg. A mennyezet még most is az eget ábrázolta, de volt benne valami változás, de szinte senki sem tudta megmondani, hogy micsoda. - Ez gyönyörű - suttogta Ginny.
- Nálad nem szebb - mondta mosolyogva Draco.
*
Harry és Hermione is belépett a terembe. Harryt nem lehetett felismerni, de a jelmeze ugyanolyan volt, mint Dracóé. Hermione pedig egy átlagos jelmezt viselt, amiből semmit sem lehetett kinézni. Harry Ginnyt kereste a szemével, de feladta a keresést, mert bárki lehetett Ginny. Dumbledore megjelent a tanári asztalnál, és beszédre nyitotta a száját.
- Kedves diákok! Kedves tanárok! - szólt Dumbledore. - A ma este azért jöttünk össze, hogy megnevettessük egymást és megpróbáljunk békét kötni egymás között. Azt hiszem, hogy nem lesz könnyű dolguk abban, hogy felismerjék egymást, mert ahogy én itt szétnézek, nem nagyon ismerem fel egyik diákomat sem, pedig nekem kellene - mosolygott az igazgató. - De a tanáraimmal sincs könnyű dolgom. De felhívom a figyelmetek: éjfélkor lekerülnek a maszkok. Bármilyen csalódottak is lesztek, ne verekedjetek, ne átkozzátok egymást, beszéljétek meg higgadtan. Kezdődjön a bál! - Csettintett a kezével és megjelent egy homokóra és homokszemei elkezdtek leperegni. - Pontban éjfélkor elfogynak a homokszemek. Jó szórakozást! – Leült a székébe és nézte a diákokat, akik szétszórva a teremben figyelték, hogy mit csinál a másik, és hogy mikor kezdd el valaki táncolni. Megszólalt egy kellemes dallam és erre a dalra többen is parkettre vonultak táncolni. Ginny és Draco is a parkettre vonult és elkezdtek táncolni a kicsit sem lassú számra. Harry még mindig Ginnyt kereste, de nem találta. Draco és Ginny még mindig táncoltak. Így ment ez még két óráig. Egyfolytában táncoltak, néha leültek, de Ginny nem akarta elmondani Dracónak, hogy ő semmi pénzért sem akar gyereket szülni. Nem a gyerekkel volt gondja, hanem az apjával. Nem tudná felnevelni azt a gyereket, mert tudná, hogy nem szerelemből fogant.
- … és behúzott nekem egyet – mosolygott Draco. De észrevette, hogy felesége nem figyel. – Ginny, figyelsz te rám? - Ginny felnézett a férje álarcára.
- Tessék? Bocsáss meg! Mit is mondtál? – Draco nagy levegőt vett.
- Csak azt, hogy Hermione harmadikban behúzott nekem egyet. – Ginny felnevetett. Draco nagy szomjat érzett. – Elmegyek valami innivalóért. Jó?
- Igen! Menj csak!
- Rendben. Mindjárt jövök! Ülj le! – Egy kicsit megpróbálta felhúzni Ginny álarcát és próbálta megcsókolni, de az álarc nem engedett. Mikor Draco már eltűnt, Ginny leült. Ránézett a homokórára, amiben már csak néhány szem volt, ami azt jelentette, hogy közelednek éjfélhez. Ginny ránézett órájára, és tényleg közeljártak az éjfélhez. Már tíz perce várt, de Draco még sehol sem volt. Egyik pillanatban meglátta a jelmezes férfit. Odament hozzá és megölelte. Ginny érzése azt volt, hogy a férfit ez váratlanul érte.
- Mi a baj, kedvesem? – kérdezte Ginny. A férfi az álarc mögött elmosolyodott, mert megtalálta azt, akit keresett.
- Semmi! Csak meleg van!
- Már régóta… - Ginny szava megakadt, mert egy ismerőd dallamot hallott meg. Egy lassú számot. Az a dal szólt, mint amikor Ginny és Harry elkezdtek járni. Mind a ketten lelassultak. – Szeretem ezt a számot.
- Én is! – mondta az álarcos férfi. Az egyik óra elkezdett kongani. – Már csak tizenöt másodperc és mindenki megtudja, ki volt a párja – magyarázta a férfi. Közelebb húzta Ginnyt és elkezdtek táncolni. Második kongás. – Ha vége ennek az egésznek – harmadik kongás-, tudd, hogy -, negyedik kongás-, nagyon, nagyon szeretlek! – Ötödik kongás. A férfi az utolsó pillanatban megcsókolta Ginnyt. Ginny visszacsókolta, hisz nagyon élvezte a csókot. A baj az volt, hogy túlságosan is élvezte. De valami furcsaság is volt a csókban: Draco nem így csókolt. Érezték, hogy lekerülnek a maszkok, de még mindig összeforrva álltak a terem közepében. Érezték, hogy sok szem szegeződik rájuk és sok diák hangot adott meglepetésének. De nem attól voltak meglepődve, hogy kivel táncoltak, hanem a terem közepén csókolózó páros miatt. Ginny és a férfi szétváltak, Ginny kinyitotta a szemét és őt is nagy meglepetés érte, hisz nem Draco állt előtte.
- Harry?