Huszonhetedik fejezet: Szeress, ne háborúzz!
2009.11.20. 15:47
Ginny úgy döntött, hogy nem megy vissza a Roxfortba tanítani. Nem bírta volna ki a sok kérdezősködő diákot, és nem bírta látni Harryt. Csak annyi időt szeretett volna vele tölteni, amennyit feltétlenül kell. De el kellett viselni a családi ebédeken és ahányszor eljött meglátogatni Kate-t. Már nemsokára vége volt a tanításnak a Roxfortban és Kate nemsokára hazautazik. Június eleje volt, és Ginny az újságot lapozgatta a szobájában. Egy cikken akadt meg a szeme. Elkezdte hangosan olvasni
Megtalálták a gyilkost
Írta: Rita Witrol
Az elmúlt nap hajnalán egy ismeretlen személy ment be a minisztériumba és vallotta be, hogy ő a gyilkosa Cho Changnak. Az elkövető nő azt mondta, hogy ő csak azt tette, amit Miss Chang megérdemelt. Tudta, hogy a bíróság nem ítéli el, maximum négy-öt évre, de ő látni akarta szenvedni. A gyilkos azt vallotta, hogy Miss Chang megérdemelte a halált. A nevét egyelőre titkolják előlünk, de a tárgyalás időpontját már tudjuk. Maguk szerint mit kap azért a nő, hogy megölt egy gyilkost? Talán halálra ítélik, vagy kap néhány évet? Esetleg felmenik a vádak alól? Egy biztos: az idős nőnek elég sok férfias vonása van lelkileg. Sokakat emlékeztethet egy nemrég elhunyt férfira. A tárgyalás június negyedikén lesz.
Maradok hűséges szolgájuk: Rita Witrol
- Férfias vonásai? Egy nemrég elhunyt férfira emlékezteti őket? – tűnődött Ginny. – Vajon kire gondolnak? Talán… Draco? Nem, az nem lehet! Ő meghalt. – De Ginny tudni akarta, hogy ki az a „nő”, aki megölte élete megkeserítőjét. Így hát elhatározta, hogy részt vesz a holnapi tárgyaláson és megfigyeli a vádlott tulajdonságait. És Ginnynek az volt az érzése, hogy ismeri a gyilkost. Minden vágya az volt, hogy minél előbb lássa a vádlottat és megálapítsa, hogy ki ő valójában. Egy barát, vagy csak egy ember, aki ezzel is keseríteni akarja életüket? Így, mire lánya hazaér, ez az ügy is lezárul.
*
Eljött a tárgyalás napja. Ginny lázas izgalomban volt. Tudta, hogy Harry is elmegy a bíróságra és tudta, hogy beszélni akar majd vele. Belépett a tárgyalóterembe és leült a hátsó sorban. Látta, hogy Harry legelöl ül és hogy ideges. Felállt és odasétált mellé. Tudta, hogy Harry reagálni fog valamit, de nem sejtette, hogy Harry azt teszi, amit tett. Mikor Ginny megállt előtte, Harry felállt és megcsókolta Ginnyt, mintha semmi sem történt volna köztük három hónapja. Ginny nem is ellenkezett, csak akkor próbálta leállítani Harryt, mikor a teremben mindenki fura hangokat adott ki. Mikor elengedték egymást, leültek. Egyik pillanatban a bíró (aki nem más, mint Kingsley Shacklebolt volt)megjelent az egyik ajtóban. Leült a helyére, és szétnézett a teremben, amiben egy rakat újságíró foglalt helyet. Mindegyik előkészítette már a pennáját és jegyzettömbjét.
- Kérem az aurorokat, hogy hozzák be a vádlottat – mondta a . Két auror már be is jött az ajtón és egy idős nőt hoztak bilincsben. A nő szőke volt és a szeme olyan volt, mint Dracóé. Ginny rögtön felismerte és szája elé kapta a kezét.
- Mi a baj? – kérdezte suttogva Harry.
- Ő… ő…. – próbált megszólalni Ginny.
- Ki ő? – kérdezte Harry. De nem kapta meg a választ, mert a bíró is megszólalt.
- Kérem a nevét – mondta a bíró.
- Narcissa Malfoy – mondta a nő. Harry nagyra nyitotta szemeit.
- Leánykori neve?
- Narcissa Black. – Harry eközben Ginnyhez fordult.
- De ez a nő már halott vagy tizenöt éve.
- Nézd meg jobban! – mondta Ginny. – Ő nem Narcissa Malfoy. Nézd! – Harry elkezdte szemlélni a „nőt”
- Akkor ki? – kérdezte értetlenül Harry.
- A vádlottat azzal vádoljuk, hogy ő ölte meg Cho Changot. A vádlott saját maga vallotta be, hogy ő a gyilkos. Megosztaná velünk, hogy miért tette?
- Megölte a fiamat – mondta „Narcissa”, miközben Ginnyt bámulta. – Meg akart ölni egy ártatlan gyereket. Az a nő nem volt értékes az emberiség számára, sem pedig a varázslóvilág számára. Az a nő nem érdemelte meg az életet. Ez volt a sorsa. Ő akarta ezt az egészet. Ha nem rabolja el azt a kislányt, a fiam nem halt volna meg és akkor az az átkozott nő se lenne halott.
- Rendben. Az esküdtszék dönteni fog. Addig is a bíróságot berekesztem. Kérem, hagyják el a termet.
- Kingsley! – kiáltott Ginny. Mikor utolérte a bírót, ezt kérdezte tőle. – Beszélhetnék a vádlottal? Lenne hozzá egy nagyon fontos kérdésem.
- Tudod Ginny, hogy nem szabad.
- De muszáj vele beszélnem! Kérlek, Kingsley! – könyörgött Ginny.
- Jól van! – adta be a derekát Kingsley. – De csak öt perc.
- Igen. Csak öt perc. – Kingsley kiment a teremből, ahogy mindenki más is. Ginny kettesben maradt az állítólagos Narcissával. – Beszélnem kell veled.
- Ginny, az a nő azt kapta, amit megérdemelt. Évekig becsapott, fenyegetett. Nem érdemelt mást.
- De Draco! Ő is egy emberi lény volt. Nem az ő hibája, hogy meghaltál, hanem az enyém. Ha tizenkét éve nem hozzád menekülök, akkor most nem lennénk itt, és nem az anyád testében élnél. Hogyan tudtad felvenni ezt az alakot?
- A könyvtárban volt egy könyv. Abban találtam.
- És vissza tudnál változni egy kicsit? – kérdezte Ginny.
- Igen. – Ebben a pillanatban már nem egy nő, hanem Draco állt előtte. Ginny elkezdett könnyezni. Draco közelebb lépett hozzá és megsimogatta Ginny arcát. – Ne sírj. Nem te tehetsz róla.
- De igen. Én voltam. Úgy sajnálom. Még annyi időd lehetett volna.
- Nem hibáztatlak, sosem tettem. Annyit akarok kérni tőled, hogy ne hagyd Harryt elmenni. Ő szeret téged és te is őt. Hiába tagadod. Szeress, ne háborúzz. Menj hozzá és szülj neki gyerekeket.
- Nem tehetem. Az azt jelentené, hogy semmibe veszlek téged és azt is, hogy értem haltál meg.
- Ginny. Már mindegy. Én nem tudok élni tovább. Ebben a testben is csak pár napom van. Csak azt akartam, hogy nyugtotok legyen. Szeretlek. – Ebben a pillanatban bejött Kingsley és az esküdtszék tagjai. Ginny visszanézett Dracóra, de már egy idős nő állt előtte.
- Letelt az öt perc, az esküdtszék döntött. Ginerva, kérem, üljön le a helyére. – Miután ezeket kimondta, az újságírók berontottak az ajtón. Ginny még egyszer ránézett Dracóra, rámosolygott, letörölte könnyeit, és leült a helyére. Draco is visszament a vádlottak padjához és leült. Ginny látta, hogy Harry is bejött a terembe és leült mellé.
- A bíróság meghozta ítéletét. Kijelentem, hogy Narcissa Malfoy a gyilkosság miatt három év szabadságvesztést kap. A döntés végleges. Tudja maga, hogy kit ölt meg?
- Igen, uram – szólalt meg rekedt hangon. – Egy gonosz boszorkát.
- Szóval, ezt gondolja. Nos, még egy kérdésem lenne a résztvevőkhöz. Miss Chang halálával árván maradt egy gyermek. – Ginny eltátotta a száját, és Harryre nézett. Azt hitte, hogy Harry a gyerek apja, de Harry is ugyanolyan tekintettel nézett rám, mint ahogy Ginny az előbb. – Egy gyermek, akinek gyámra van szüksége. Szerető szülőkre és egy szép családra. Ha a bíróság nem talál a kisfiúnak megfelelő gyámot, akkor a kisfiút árvaházba viszik és ott fog élni, tizenhét éves koráig. Ebben kérem a segítségüket. Ha nem akarják, hogy egy szegény, árva, öt éves kisfiú árvaházba kerüljön, fogadja valaki örökbe. – Ginny rögtön felpattant.
- Én szeretném örökbe fogadni. – A teremben mindenki elkezdett sutyorogni. – Nézze, bíró úr! Nekem van egy szép és boldog családom, akik támogatnák a kisfiút. Nekem is van egy lányom, és ő sem ellenezné, hogy legyen egy testvére. És nekem sem lenne ellenemre, hogy segítsek és felneveljek egy kisfiút. Én nagyon szívesen szeretném örökbe fogadni a fiút.
- Mrs Malfoy, biztos ebben? Most lett özvegy. Biztos, hogy ezt akarja? Megbirkózik a feladattal?
- Biztos vagyok benne, hogy menni fog.
- De egy kérdésem van még. Annak a gyereknek egy apa is kellene. – Ginny belátta, hogy Kingsley-nek igaza van. Már épp szólni akart, mikor látta, hogy Harry feláll mellette.
- Lesz neki apja, az én személyemben – mondta Harry. Ránézett Ginnyre. – Már elhalasztottam a lányom gyerekkorát, de szeretném azt a kisfiút felnevelni. És akkor a kisfiú egy boldog családban nevelkedhetne. Egy anyával – Ginnyre nézett-, egy testvérrel – Kate-re gondolt -, és egy apával.
- Rendben van. Maradjanak itt, a tárgyalást berekesztem. Távozzanak a teremből. A vádlottat vigyék az Askabanba. – Az aurorok azonnal megfogták a „nőt” és vitték az ajtó felé. Draco még eltátogott egy „szeretlek”-et Ginnynek és kiment a teremből. A terem teljesen kiürült.
- Nos, szerintem jól döntöttetek. Ti mindig is boldogok voltatok, és más házaspárok példaképe.
- Én nem mondhatnám, hogy mindig boldogok voltunk – mondta Ginny.
- De legtöbbször igen. Akkor hát, a kisfiút Nicolas-nak hívják, öt éves.
- Lehetne egy kérdésem? – kérdezte Ginny.
- Hát persze.
- Ki a kisfiú apja?
- A fiú apja – Elkezdett kotorászni az iratok között. Végül kihúzott egy lapot -, a kisfiú apja. – A szemével még mindig kereste a nevet. Mikor megtalálta, nagyra nyitotta szemét, és többször elolvasta, hátha rosszul olvasta először. – Biztos, hogy tudni akarod? – kérdezte végül Kingsley.
- Igen.
- Légy erős, Ginerva.
- Ugye, nem te vagy, Harry? – kérdezte ijedten Ginny.
- Nem, nem Harry. – Kingsley elkezdte hangosan olvasni a papírt.
Nicolas Chang
Született: 2011. június 31.
Anyja neve: Cho Chang
Apja neve: Draco Malfoy
|