M�sodik fejezet: A tal�lkoz�s

Az els� p�r nap el�g fura volt a fiataloknak. Neh�z volt megszokniuk. M�s szab�lyok vannak N�metorsz�gban, mint Angli�ban �s ez �gy van Bostonban is. �s Harry mag�val hozta egy komoly kapcsolat�t is. A menyasszony�t, Gabriella Cortezt is. M�r t�bb �ve egy�tt voltak �s Harry �gy �rezte, hogy szereti. A n� hasonl�tott Ginnyre. Olyanok voltak, mint k�t toj�s. B�r Molly mindig is ellenezte apja kapcsolat�t Gabriell�val, Harry m�gis eljegyezte �s egy h�zba k�lt�z�tt vele. Molly azt szerette volna, hogy apja �rizze meg anyja eml�k�t. De Molly val�ban ismerte Gabriell�t. Gonosz n� volt. Sosem szerette a gyerekeket. �s Mollyt is ut�lta. De Harry ezt nem is sejtette. � azt a n�t ismerte, aki mindig kedves a gyerekekkel �s az emberekkel, de a n� velej�ig romlott volt. Mikor Harry nem volt odahaza, sokszor megfenyegette Mollyt, hogy int�zetbe adja, de Molly sosem f�lt t�le. �s nemsok�ra az a n� nem parancsolhat neki, ha hozz�megy az apj�hoz, ha nem. N�h�ny h�ten bel�l, Hamarosan bet�lti a tizennyolcat. �s akkor �n�ll� lesz. Egyik nap elmentek az Aurork�pz� iskol�ba �s a folyos�n �lltak, az igazgat�ra v�rva. Molly kicsit f�lt, hogy nem fogj�k felvenni, de apja mindig megnyugtatta. �s Harry jobban im�dta l�ny�t, mint b�rmit. Mikor Mollyra n�zett, mindig esz�be jutott Ginny, mikor fiatal volt.
- Vajon mi lehet vele? – k�rdezte Harry. Molly fel� fordult.
- Mit mondt�l, apa?
- Semmit, kicsim. De ne idegeskedj, biztos felvesznek.
*
Ek�zben a folyos� m�sik v�g�n egy fi� vitatkozott anyj�val.
- … �n vissza akarok menni N�metorsz�gba! �rzem, hogy itt nem lesz j� nekem!
- De j� lesz, kincsem. Biztos vagyok benne. J�l fogod �rezni magad �s sok bar�tod lesz - nyugtatta fi�t Ginny.
- De nem ismerek itt senkit! �s te se! Hogy lehetsz ilyen nyugodt?
- Ha a helyedben lenn�k, �n is ideges lenn�k, hisz most d�l el, hogy tanulhatsz-e itt. Fesz�lt vagy �s ez �rthet�. – James most az ablak fel� fordult, Ginnynek pedig elkalandoztak a gondolatai. Esz�be jutott a sok eml�k, ami Londonhoz k�t�tte. A sz�lei, a bar�tai, �s a szerelme. Harry Potterr�l a tizennyolc �v alatt semmit sem hallott. Nem �rt r�la semmit az �js�g, �s nem is emlegett�k m�r Voldemort gyilkos�t. Annak az id�nek v�ge szakadt, Harry Potter pedig egy norm�lis ember lett. Legal�bbis Ginny �gy gondolta. A v�r�s haj� n� nem gondolta, hogy Harry Potter m�g mindig h�res, �s szinte hetente �rtak r�la az �js�gok. De nem N�metorsz�gban, hanem Angli�ban. De szinte mindegyik arr�l sz�lt, hogy hova t�nt a „kis t�l�l�”? Visszat�r-e m�g valaha sz�l�f�ldj�re Harry Potter? Mi�rt t�nt el Harry Potter? De Ginny err�l semmit sem sejtett. Csak az �rdekelte, hogy �lete szerelme �s kisl�nya boldogok legyenek �s soha ne �rje �ket semmi.
*
Harryt �s Mollyt egy boszork�ny az igazgat�i irod�ba h�vta. Harry odas�gta l�nya f�l�be:
- Nem lesz semmi baj!
- Rem�lem �n is. – Bementek �s le�ltek. Az igazgat�n� egy kedves, meg�rt� n� volt. A h�rek szerint sokan szerett�k. Harry azonnal megkedvelte, �s Molly is.
- J� napot, Mr Potter! Miss Potter!
- J� napot! – k�sz�nt egyszerre a k�t Potter.
- Mir�l lenne sz�? – k�rdezte az igazgat�.
- Tudja, mi n�h�ny napja k�lt�zt�nk Londonba. A l�nyom auror szeretne lenni, ez�rt a legjobb iskol�t szeretn�m neki. �gy jutottunk el ide.
- �s a l�nya hova j�rt tanulni?
- A Roxfortba.
- �rtem. Gondolom, hogy letette RAVASZ-t.
- Igen, persze. Itt a pap�r, amin az eredm�ny l�that�. – Harry �tny�jtotta a pap�rt a n�nek. Az igazgat� felvette szem�veg�t �s mag�ban olvasta. Mikor a v�g�hez �rt, r�n�zett Mollyra.
- Ez mind nagyon sz�p, Miss Potter. S�t�t var�zslatok kiv�d�s�b�l, �tv�ltoztat�stanb�l, gy�gyn�v�nytanb�l �s b�jitaltanb�l kiv�l� vizsg�t tett. Ez nagyon sz�p. A t�bbi mind v�rakoz�son fel�li, kiv�ve a j�sl�stant, mert az m�r nem f�rt bele a v�rakoz�son fel�libe, egy kicsit lejjebb cs�szott. De a h�rek szerint maga sem volt valami j� a j�sl�sb�l, Mr Potter.
- Nem. Rem�ltem, hogy az anyja j�sl�stehets�g�t �r�kli, mert � „v�rakoz�son fel�li” min�s�t�st kapott az RBF-en �s a RAVASZ-on is.
- �s � nem k�s�rte el magukat?
- � meghalt a l�nyom sz�let�sekor.
- �h, sajn�lom.
- K�sz�nj�k. – Harry t�m�t akart v�ltani. – Nos, akkor…
- Miss Potter m�t�l iskol�nk tanul�ja. – Molly arca felragyogott.
- K�sz�nj�k. Akkor mi most menn�nk, mert sok dolgunk van. – Fel�lltak. – Viszl�t.
- Viszontl�t�sra. �s k�rem, hogy k�ldj�k be a k�vetkez�t.– T�voztak az irod�b�l. Az ajt�ban m�r l�tt�k is a k�vetkez�t, aki az iskol�ba szeretne j�rni. Harry egy pillanatra megtorpant. A fi� nagyon hasonl�tott r�. �s volt valami olyan benne, ami Mollyra hasonl�tott. De elmentek mellette. Mikor m�r messze voltak, Molly sz�lt apj�nak.
- Apa. Az a fi� nagyon hasonl�tott r�d. L�ttam r�lad egy k�pet, mikor m�g fiatal volt�l. Az a sr�c olyan volt, mint te tizennyolc �vesen. Fekete haj, z�ld szem.
- Mire c�lzol ezzel? Tudod, hogy h�ny olyan fi� szaladg�l az utc�n, aki �gy n�z ki, mint �n?
- Nem sok – suttogta Molly.
- Mit mondt�l? – k�rdezte az apja.
- Semmit.
- Na, az�rt.
*
Ginnyt �s Jamest is behivatta az igazgat�. Ginny is mutatta a fia vizsg�inak eredm�nyeit. Az igazgat�n� furcs�n n�zett.
- Ez nagyon k�l�n�s. Az el�bb volt egy l�ny, akinek ugyanilyen bizony�tv�nya volt, csak � a Roxfortba j�rt. Ugyanezekb�l a t�rgyakb�l volt kiv�l� �s a j�sl�stanb�l volt a leggyeng�bb. A l�ny azt mondta, az apja is gyenge volt j�sl�sb�l. �ll�t�lag a l�ny anyja volt mindig j� bel�le. De ez most nem is fontos. A l�nyeg az, hogy a fia fel van v�ve.
- K�sz�nj�k �s �r�l�nk, hogy felvette ebbe az iskol�ba. Mi most menn�nk, ha nem gond.
- Nem gond. Viszontl�t�sra.
- Viszl�t.- Kimentek. Az igazgat� gondolkozott m�g a k�t gyerekr�l, azt�n sz�l�totta a k�vetkez�t. Mikor Ginny�k kimentek, azonnal egy ismer�s arccal tal�lkoztak. Legal�bbis Ginny ismerte. Draco Malfoyjal.
- Nocsak, nocsak. Kit l�tnak szemeim? Ginny Weasley. R�g l�ttalak.
- Igen, r�g. De nem b�ntam volna, ha m�g egy p�r �vig nem tal�lkozunk.
- Ez az a h�res szeretet, amir�l a Weasleyk h�resek?
- Igen, ez. De te hal�lfal� vagy, neked nem j�r szeretet, f�leg nem egy Weasleyt�l.
- Pedig a te szeretetedre m�r r�g v�gyom. Mi�ta is? �h, h�sz �ve. Hol bujk�lt�l eddig? – R�n�zett Jamesra. – L�tom, id�k�zben gyereked is sz�letett. Ki az apa? A h�res Harr…
- Fogd be! – ki�ltott r� Ginny. – James, menj haza. Nemsok�ra megyek �n is. Besz�lnem kell Drac�val.
- Rendben. Akkor otthon. – Azzal elment, de el�tte egy m�rges arckifejez�st k�ld�tt Drac�nak. – Draco! Ha valaha is szerett�l, nem mondasz Jamesnek semmit Harryr�l. K�rlek!
- De mi�rt? Tal�n a h�res Harry Potter elhagyta a gyerek�t?
- Neked ez legyen mindegy.
- Nem b�zol bennem?
- Nem. De ez nem meglep�. Ha bebizony�tod, hogy meg�rdemled a bizalmam, akkor majd megtudod. De addig ne is �lmodj r�la. De te mit keresel itt?
- �n itt tan�tok.
- Te? Tan�tasz? – nevetett Ginny.
- Mi�rt olyan meglep�? – k�rdezte Draco.
- Mert te sosem volt�l tanul�s t�pus. Most meg tan�r vagy. Ez el�g fura.
- Ja. Ap�m m�rges is volt �rte, de m�r meghalt, �gyhogy mindegy. De �n nem engedtem, hogy belesz�ljon, Ez az �n �letem. �s elegem lett abb�l, hogy �n �gy t�ncolok, ahogy ap�m f�ty�l. De tudod, hogy mikor lett elegem bel�le el�sz�r? – Ginny megr�zta a fej�t. – Mikor megtudta, hogy bel�d szerettem, akkor mindent elk�vetett, hogy elfelejtselek. B�jitalokat itatott velem, var�zslatokat pr�b�lt. De a szerelmem olyan er�s volt, hogy egyik sem hatott. �s ap�m meg akart �lni engem. Nem akarta, hogy sz�gyent hozzak a Malfoy n�vre azzal, hogy egy Weasleyt szeretek. De v�g�l � okozta a saj�t hal�l�t.
- Te…te meg�lted?
- Nem, nem �n �ltem meg. A saj�t �tka �lte meg. Azt hiszem, az a var�zslat, amit r�m k�ld�tt, csak a gonoszokra hat. De �n akkor m�r nem voltam gonosz. �gy h�t lepattant r�lam az �tok, �s az ap�mat tal�lta el.
- �h, de te nem sajn�ltad?
- Nem, hisz meg�rdemelte. Lehet, hogy Voldemort volt any�m gyilkosa, de az ap�m is benne volt. � k�nozta. �s �n sosem bocs�tottam meg neki. Ott van, ahol meg�rdemli. A pokolban. �s rem�lem, hogy m�r eleget bizony�tottam, hogy beavass a titkodba. Bennem megb�zhatsz. �n szeretlek, �s sosem �ruln�lak el. Nem lenn�k k�pes r�. De �pp megyek haza, elk�s�rhetlek? – Ginny egy kicsit vonakodott, de a v�g�n belement.
- J�l van. Gyere. �s megiszunk egy k�v�t. Nem lakom messze – mondta Ginny. – Igaz, hogy James otthon van, de � mindig a szob�j�ba rejt�zik, ha megh�vok valakit. Elindultak az iskol�b�l �s eg�sz �ton besz�lgettek. Meg�rkeztek a h�zhoz. A h�z gy�ny�r� volt k�v�lr�l �s bel�lr�l is. Draco helyet foglalt a kanap�n. Ginny kiment a konyh�ba, hogy behozza a k�t cs�sze k�v�t. Draco addig k�rben�zett a nappaliban. Sok f�nyk�p, Ginny vizsg�inak eredm�nyei, a diplom�ja. De Draco �szrevette, hogy nem eredeti. Mikor Ginny visszat�rt, Draco azonnal r�k�rdezett.
- Ki el�l akarod titkolni azt, hogy nem titk�rn�i diplom�d van? – Ginny le�lt �s szomor� tekintettel n�zett Drac�ra.
- James el�l. � nem tudhatja, hogy nem titk�rn� vagyok. Ha megl�tn� azt, hogy �n igaz�b�l auror vagyok, akkor baj lenne, mert r�j�nne, hogy �n is ott tanultam, ahol �t ma felvett�k, �s tizennyolc �vig �ltem Londonban. � ezt nem tudja. Ahogy Harryr�l sem tud. �s a testv�r�r�l sem.
- Testv�r�r�l? - k�rdezte Draco. Meglepte az, amit Ginny mondott az el�bb.
- Igen, az ikertest�re, Molly. Harryvel �gy l�ttuk j�nak, hogy elv�lasszuk �ket a sz�let�s�k ut�n. James velem �l, Molly pedig Harryvel. De nem tudom, hogy hol. Szerencs�re. Ha tudn�m, m�r r�g odarohantam volna, hogy l�thassam a l�nyom. Az eg�sz akkor kezd�d�tt, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Azonnal elmondtam Harrynek, aki �r�lt neki. De azt�n azt mondta, hogy nem �llunk k�szen r�. �s azt�n j�tt azzal, hogy feles�g�l akar venni. De �n nem akartam hozz�menni. Fiatal voltam �s h�lye. �gy h�t szak�tottunk. Ah�nyszor csak tal�lkoztunk veszeked�s lett a v�ge. Mindenki pr�b�lt minket kib�k�teni, de senkinek sem siker�lt. Azt�n kider�lt, hogy ikreket v�rok. �s azt tal�ltam ki, hogy jobb lenne, ha a bab�kat sz�tv�lasztan�nk. De mikor elj�tt a perc, hogy �r�kre elhagyjam a l�nyom �s a szerelmem, legsz�vesebben visszavontam volna az �sszes h�lyes�get, amit kital�ltam. Nem hagytam volna, hogy elmenjenek. �s ez �gy van tizennyolc �ve. Semmit sem tudok r�luk. B�rhol lehetnek. A f�ld b�rmely r�sz�n.
- De te m�g mindig szereted, igaz? – Ginny b�lintott.
- Igen. Nagyon, �s nagyon nagy b�b�j kell hozz�, hogy ne szeressem. – Draco lehajtotta a fej�t. – De k�rlek, ne ut�lj �rte. �n sz�vesen lenn�k a bar�tod. Te vagy az egyetlen bar�tom a v�rosban. – Draco Ginny szem�be n�zett.
- �r�l�k, hogy �gy gondolod. Sosem rem�ltem volna, hogy valaha is ezt mondod nekem, azok ut�n, amit veled tettem. Hiszen te is tudod, hogy milyen gonosz voltam veletek. Mindent megtettem, hogy elv�lasszalak Harryt�l. �s nagyon sajn�lom is. – Ginny megfogta Draco arc�t.
- �n sosem haragudtam r�d. Na j�. Volt id�, de ez m�r nem �l bennem. Az a Ginny meghalt. �s ha nem tervezel valami gonoszs�got ellenem, akkor ez �gy is marad. – A sz�ke f�rfi k�zeledni kezdett Ginny fel�. Ginny nem h�z�dott el. Draco m�r csak p�r centire volt t�le. Draco m�r �rezte Ginny ajkait, mikor valaki r�juk nyitott. James �llt az ajt�ban. �gy a cs�k elmaradt.
- Bocs�nat a zavar�s�rt.
- ���… nem zavarsz, kicsim. Bemutatom neked Draco Malfoyt.
- Mi m�r tal�lkoztunk.
- Tudom, de j�, ha tudod, hogy kicsoda. Drac�val egy�tt j�rtunk iskol�ba. Egy �vfolyammal felettem j�rt.
- N�metorsz�gban?
- Nem. Amikor fiatal voltam, a Roxfortba j�rtam.
- �h, �rtem. J� tudni. Hallottam m�r r�la. Gondolom, maga a Mardek�rba j�rt.
- Igen.
- Sejtettem. Csak a gonosz f�rgek j�rnak oda.
- James! Ez nem volt sz�p! K�rj bocs�natot!
- Nem sz�ks�ges. Igaza van. �n akkor nem voltam j�. Gonosz voltam.
- De akkor sem sz�p ilyet mondani. K�rj bocs�natot.
- Nem. Nem k�rek bocs�natot. L�ttam, amit l�ttam. Ha nem nyitok be, akkor nem tudom, mi t�rt�nt volna.
- Nem t�rt�nt volna semmi – mondta Draco.
- Drac�nak igaza van.
- Azt hittem, hogy meg�rz�d az ap�m eml�k�t. De �gy l�tszik, hogy t�vedtem. Tizennyolc �v alatt nem l�ttam egy f�rfit sem melletted, �s most tess�k! H�rom napja vagyunk itt �s te m�ris felhozol valakit!
- Te ne ord�ts velem! Egy sz�val sem mondtam, hogy nem tisztelem az ap�d eml�k�t! �n nagyon szerettem �t �s most is szeretem! �rtsd meg, kicsim, hogy senki nem helyettes�theti �t az �letemben! Az �desap�d egy kiv�teles ember volt! �s k�l�n�s! �n nem lenn�k k�pes m�st szeretni! De te m�g nem tudod, hogy milyen a szerelem! Ha olyan helyzetbe ker�lsz, mint �n vagyok, akkor majd ord�thatsz velem, de egyel�re m�g nem! – Ginny m�r s�rt. - Nem tudod, hogy milyen �rz�s elvesz�teni a legnagyobb szerelmedet! Te nem tudod! �s most menj a szob�dba!
- Sajn�lom, anyu! Igazad van. K�rlek, ne haragudj r�m. Csak olyan fura t�ged egy idegen f�rfival l�tni.
- Semmi baj, de t�nyleg menj a szob�dba. Nekem m�g besz�lnem kell Drac�val. – James felment a szob�j�ba. – Sajn�lom ezt a kis jelenetet.
- Semmi baj, de nekem mennem kell.
- Ne menj m�g. Besz�lgess�nk.
- De nekem mennem kell, mert v�rnak az iskol�ban.
- Akkor menj nyugodtan. – Ginny nehezen, de engedte, hogy Draco elmenjen.
*
Harry �s Gabriella a kanap�n �ltek. Meghitten besz�lgettek. Tervezgett�k az esk�v�j�ket, besz�ltek a j�v�j�kr�l. De Harry sz�vesebben tervezte volna Ginnyvel. Nem tudta, mi lett r�gi szerelm�vel. �s nem tudta, mi lett fi�val. M�r r�g szeretett volna tal�lkozni fi�val, de nem tudta, hol van.
- … �s h�rom koszor�sl�ny lenne. Harry, figyelsz r�m? – Harryt ez fel�bresztette az eml�keib�l.
- Mi? Ja, az j� lesz.
- De te mire figyelsz?
- Csak elgondolkodtam.
– Min gondolkozt�l?
– A m�ltamr�l, de mindegy, most m�r nem sz�m�t.
- Mes�lj a m�ltadr�l! Annyit tudok r�lad, hogy h�res vagy.
- Nem szeretn�m h�borgatni a m�ltat �s igen, h�res voltam. Azt hiszem, hogy most is �rnak r�lam az �js�gok, de nem �rtem mi�rt. R�g volt az az id�, amikor nagy tetteket k�vettem el a v�ros�rt, a vil�g�rt. Meg�ltem a vil�g leggonoszabb var�zsl�j�t.
- Ezt m�g sosem mes�lted.
- Mert nem l�ttam sz�ks�gesnek.
- Ha szeretsz, akkor elmondod az eg�sz t�rt�netet.
- Figyelj, te nem vagy abban a helyzetben, hogy k�vetel�zz! M�g nem vagy a feles�gem!
- Igaz, hogy m�g nem vagyok, de am�g nem j�tt�nk Londonba, addig nem volt semmi gond! �gy l�tszik, hogy London megv�ltoztatott. Nem mehetn�nk vissza Bostonba? Ott jobb volt neked is �s nekem is.
- �n most nem magamra gondolok, hanem Mollyra. Neki itt kellene �lnie, ha iskol�ba akar j�rni! �s � ide akar j�rni! Nem engedem el egy teljes �vre! Sz�val, maradok! Te mehetsz! Engem nem �rdekel! – Gabriell�nak k�nnybe l�badt a szeme.
- Te nem szeretsz engem, igaz? Te m�g mindig a l�nyod anyj�t szereted!
- Nem err�l van sz�!
- De nagyon is err�l van sz�! De � m�r meghalt! Felejtsd el �s szeress engem!
- Nem halt meg! �l �s virul! – Harry csak akkor vette �szre, hogy legnagyobb titk�t �rulta el a n�nek, mikor l�tta Gabriella arckifejez�s�t.
- �l?! �s ezt csak most mondod?!
- Ne ord�ts, l�gy sz�ves! Ha Molly meghallja, akkor nagy baj lesz! �s te nem ismersz engem el�gg�! Sok mindent nem tudsz m�g r�lam! Te azt hiszed, hogy csak emberek �lnek ezen a f�ld�n? Nagyon t�vedsz!
- Ezt hogy �rted? Mi az, hogy nem csak emberek �lnek ezen a f�ld�n?
- A vil�g tele van k�l�n�s emberekkel! �s �n is egy k�l�n�s ember vagyok! Jav�tok, �n is k�l�n�s vagyok.
- De amit mondt�l, az ugyanaz.
- Nem, dr�g�m. A kett� nem ugyanaz. Gondolkozz! Mit mondtam?
- El�sz�r azt mondtad, hogy te egy k�l�n�s ember vagy. M�sodszor pedig, hogy k�l�n�s vagy. A kett� ugyanaz.
- Nem. �n nem vagyok ember. Csak ennyi a k�l�nbs�g.
- Ne sz�rakozz velem! – mondta Gabriella.
- �n nem vagyok ember! �s ezt ideje megtudnod! Molly sem ember, ahogy az anyja sem! Molly boszork�ny! �n pedig var�zsl� vagyok!
- Ti megbolondultatok! Ilyesmi nem l�tezik!
- De igen! London fele var�zsl� �s boszork�ny. De ha akarod, bebizony�tom. – Harry el�vette a p�lc�j�t. – Orchidessis! – ki�ltotta el mag�t �s egy kis szobor egy csokor orchide�v� v�ltozott. Gabriella hal�lra r�m�lt.
- Ez nem lehet! Ez csak egy kis tr�kk. �n most �lmodom!
- Tudod mit? Menj vissza Bostonba! Engem hagyj b�k�n. �s ha ezt valakinek elmondod, egy j� kis felejt�s�tkot sz�rok r�d. – Gabriella n�h�ny perc m�lva t�vozott a h�zb�l. Molly n�h�ny perccel Gabriella t�voz�sa ut�n lement a nappaliba.
- Hol a banya?
- Elment!
- Na �s mikor j�n vissza?
- Soha! Legal�bbis rem�lem.
- Ez azt jelenti, hogy szak�tottatok �s nem lesz esk�v�?
- Nem lesz esk�v�. – Molly odarohant apj�hoz �s meg�lelte.
- Ez a legjobb h�r, amit valaha is hallottam. De �r�l�k neki. Istenem, m�r r�g v�rtam erre a percre. – Molly arca most hirtelen komor lett. – Csak egy dolog van, amit jobban szeretn�k.
- Mit, kincsem? – k�rdezte Harry,
- Azt, hogy egyszer az �letben l�ssam az �desany�mat.
- Te is tudod, hogy ez lehetetlen.
- Igen, tudom. De azt mondj�k, hogy a var�zsl�k k�pesek visszahozni halottakat.
- Lehetetlen, kicsim!
- Tudom! Azt neh�z visszahozni a hal�lb�l, aki m�g �l. – Harry azt hitte, hogy �sszeesik.
- Te mir�l besz�lsz? �desany�d meghalt.
- Nem vagyok s�ket. Hallottam minden sz�t. M�skor besz�lgessetek halkabban. De mi�rt titkoltad?
- Mert �gy l�ttuk j�nak. �gy v�lt�k, �gy jobb lesz neked.
- Rohadt j�.
- Ne besz�lj cs�ny�n. Tudod, hogy nem szeretem.
- Ebben a helyzetben te mit tenn�l? Tizennyolc �vig �lsz abban a tudatban, hogy az any�d halott, �s egy nap kider�l, hogy az eg�sz �leted hazugs�g.
- �n sajn�lom. Tudod, hogy milyen neh�z az, hogy ugyanolyan vagy, mint az any�d? Mikor reggel megl�tlak, olyan, mintha az any�dat l�tn�m. �s ez nagyon neh�z.
- Nem, t�nyleg nem tudom. �s sajn�lom, hogy ilyen sok gondot okozok neked.
- Te nem vagy gond. Sosem volt�l. De k�sz�lj, mert holnap iskol�ba m�sz.
- J� �jszak�t!
- Neked is, Molly!
*
Molly m�r alig v�rta az els� napot az iskol�ban. Az els� �r�ja S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se volt, amit magas fokon oktattak az iskol�ban. A tan�r Draco Malfoy volt. Bel�pett a tanterembe. Mr Malfoy ott �llt a tan�ri asztal m�g�tt.
- J� napot!
- Szervusz! Miben seg�thetek…
- Molly Potter.
- Potter? Te Harry Potter l�nya vagy? – A l�ny b�lintott. Drac�nak elakadt a szava. – �rtem. Nos, gondolom �j vagy itt.
- Igen, �s nem tudom, hogy mi itt a szok�s.
- Ne f�lj, vannak m�sok is, akiknek ez az els� napjuk. Menj oda a sarokba, ott vannak a t�bbiek is. Hamarosan kezdj�k az �r�t. – Molly odament a t�bbi �j gyerekhez. Draco pedig elgondolkodott. A l�ny olyan, mint Ginny tizennyolc �vesen. �s mell� m�g Potternek is h�vj�k. Draco nagy botr�nyt sejtett, ha kider�l, hogy el�ker�lt Harry Potter. – Nos, kezdj�k az �r�t. El�sz�r is: n�h�ny �j di�kot fogadunk ma. Miss Pottert, Mr Weasleyt �s Miss Forgert. Mind a h�rman most j�ttek Londonba �s egyben az iskol�nkba is. Miss Forger, maga �lj�n oda Mr Finnigan mell�. – A l�ny le�lt. – Mr Weasley, maga �lj�n oda. – Draco egy �res padra mutatott a terem h�tulj�n. – Miss Potter, maga pedig mell�. – �k is le�ltek. Mikor Molly megl�tta Jamest, r�gt�n apj�ra gondolt. ”elk�peszt�, hogy mennyire hasonl�t az ap�mra!” gondolta Molly. Ek�zben James fej�ben is ilyen gondolatok j�rtak. „Olyan, mint anyu!” Mikor v�ge lett az els� �r�nak, Molly �s James egyszerre mentek ki a teremb�l, de m�sfel� vett�k az ir�nyt. De Molly els� napja m�gsem volt z�kken�mentes. Az iskola udvar�n le�lt egy kis padra. M�r egy f�l �r�ja �lt ott, mikor n�h�ny l�ny ment oda hozz�.
- Te Harry Potter l�nya vagy?
- Igen.
- �s te is olyan felv�g�s vagy, mint az ap�d?
- Az ap�m nem felv�g�s! � egy rendes apa!
- Akkor te m�g nem ismered! Sok rossz pletyka kering r�la!
- Mondj egyet! – Molly nem tudta elhinni azt, amit azok a l�nyok mondtak.
- P�ld�ul azt, hogy volt bar�tn�je, m�gis m�s l�nyokkal j�rt el!
- De ez nem igaz! � nem tenne ilyet! – Molly m�r s�rt.
- Ja, persze! Az�rt nincs any�d, mi?
- Az any�m meghalt! – f�llentett Molly. - �s nektek ehhez semmi k�z�t�k!
- Jaj, elt�rt a m�cses? – g�nyol�dott az egyik.
- Hagyj�tok b�k�n!!! – ki�ltott egy hang a h�tt�rb�l. A l�nyok h�trafordultak �s elt�tott�k a sz�jukat.
- Te ne sz�lj bele! R�lad is tudn�k mes�lni, Weasley!
- T�nyleg? �n meg r�mdenev�r-ront�st sz�rok r�d. Abban profi vagyok! H�romig sz�molok �s ti elt�nt�k innen! Egy… kett�… - a l�nyok elszaladtak. – �s vissza ne gyertek! – James k�zelebb l�pett Mollyhoz. – Ne s�rj, m�r elmentek.
- Te is ki akarsz g�nyolni?
- Nem. �n nem vagyok olyan, mint ezek a pletyk�s lib�k. De ha l�tj�k, hogy s�rsz, azzal csak okot adsz arra, hogy t�bbsz�r piszk�ljanak.
- Ha te nem j�tt�l volna, akkor nem tudom, hogy mi t�rt�nt volna. Lehet, hogy vereked�s lett volna bel�le.
- Ez az els� lecke: egy auror nem mutathatja mag�t gyeng�nek, ha egy gyenge pontj�ra tapintanak. De te most gyeng�nek mutattad magad. A te gyenge pontod az, ha s�rtegetik az ap�dat �s az any�d eml�k�t. Ha j�l hallottam, azt mondtad, hogy m�r nem �l.
- Igen! M�r meghalt! A sz�let�semkor! – hazudott ism�t Molly. Nem akarta senkinek elmondani, hogy anyja lemondott r�la a sz�let�sekor.
- Meg tudlak �rteni. �n is �gy vagyok. De nekem az �desap�m halt meg. Nem is ismertem. Egy f�nyk�pet sem l�ttam r�la, de any�m szerint pont olyan volt, mint �n.
- Az �n ap�m is ezt mondja az any�mr�l. – Molly �s James egy id� ut�n elv�laszthatatlan bar�tok lettek. Mindig egy�tt voltak. James mes�lt anyj�nak Mollyr�l, �s Molly is mes�lt apj�nak Jamesr�l.
- Sz�val, m�r van is bar�tod? – k�rdezte Ginny.
- Igen, �s nagyon kedves l�ny. A neve Molly �s � is most j�tt az iskol�ba.
- Mollynak h�vj�k? Az �desany�mat is �gy h�vj�k. Nagyon sz�p n�v. Ha lenne l�nyom, �gy h�vn�m.
- Tudod, neki meghalt az �desanyja, �s az apja egyed�l neveli. Arra gondoltunk, hogy szervez�nk egy vacsor�t �s megh�vjuk az � apj�t �s t�ged is.
- Ez remek �tlet! �n benne vagyok! Biztos nagyon rossz anya n�lk�l feln�ni – mondta Ginny. Nem is sejtette, hogy l�ny�r�l besz�l.
*
Ek�zben Molly is az apj�val besz�lt.
-… �s nagyon kedves. � apa n�lk�l n�tt fel. Sz�val, a l�nyeg, hogy rendez�nk egy vacsor�t �s megh�vjuk az � �desanyj�t �s t�ged is.
- �n benne vagyok. Fantasztikus!
- De k�rlek, ne untasd �ket a r�gi t�rt�neteiddel.
- �n sosem untatom az embereket.
- Na, err�l besz�lhetn�nk! – nevetett Molly. Erre Harry j�l megcsiklandozta.
*
A vacsora egyre k�zeledett. Harry �s Ginny nem sejtett semmit. Ginny egy z�ld selyemruh�t vett fel, k�k sz�n� vir�gok d�sz�tett�k. Haj�t nem k�t�tte �ssze.
- Anya, gyere m�r! Elk�s�nk! Tudod mit? �gy is tudod, hogy merre kell j�nni. Majd j�ssz.
- Menj csak! T�z perc �s �n is megyek!
- Szia!

*
Molly is s�rgette apj�t.
- Gyere m�r! Kit �rdekel, hogy hogyan n�zel ki?
- Engem �rdekel. Nem akarok rossz benyom�st kelteni az els� tal�lk�n.
- Nem baj! K�sz vagy! Haladjunk! – Molly megfogta az apja kez�t �s elkezdte r�ncig�lni.
- J�l van. Megyek egyed�l is, nem kell r�ngatni. Menj�nk.
*
Meg�rkeztek a vacsora helysz�n�re. James m�r ott volt. Harry azt hitte, hogy mag�t l�tja. De t�vedt. A fi� csak k�ls�leg hasonl�tott r�. M�s tulajdons�gai voltak, mint Harrynek tizennyolc �vesen. James t�relmes volt.
- Szia, James! – k�sz�nt Molly.
- Szia!
- Bemutatom az ap�mat. � Harry Potter!
- �dv�zl�m, Mr Potter.
- Sz�l�ts Harrynek.
- Rendben…Harry.
- �desany�d hol van?
- Mindj�rt j�n, de jelen�se volt a t�k�r el�tt.
- Biztos olyan, mint Molly. A l�nyom k�pes �r�kat a t�k�r el�tt �llni.
- Az any�m is. – Ekkor zajt hallottak �s James megn�zte, hogy ki �rkezett. – Megj�tt az any�m.
- Honnan tudod? – k�rdezte Molly.
- Megismerem a hangot. Az � cip�j�t sz�z k�z�l is megismerem. A hangj�t meg f�leg. Ekkor megsz�lalt a hang, amit Harry m�r r�gen hallott.
- Bocs�nat a k�s�s�rt!
- Szia, anya! – Harry megfordult, hogy l�ssa a n�t. Mikor megl�tta, azt hitte, hogy szellemet l�t. �s Ginny is ugyan�gy n�zett. – Bemutatom az any�mat! Ginevra Weasley!
- Ginny – suttogta Harry.
- Harry.
- Ti ismeritek egym�st? – Harry Jamesre n�zett, Ginny pedig Mollyra. Ginny �s Harry �lma val�ra v�lt: tal�lkoztak a gyerekeikkel. �gy �lltak ott, mint egy csal�d.
- Most l�tom el�sz�r – mondta Ginny.
- Ne hazudj, Ginny!
- Ne merd a sz�dra venni a nevem. �s a fiam�t se.
- � az �n fiam is! Ahogy Molly a te l�nyod, �gy James az �n fiam is.
- Mi? A k�t tini egyszerre t�totta el a sz�j�t.
- Te vagy az any�m? – k�rdezte Molly s�rva.
- Te vagy az ap�m? - k�rdezte James m�rgesen. – Nem, az nem lehet! Az ap�m meghalt! Anya, ugye hazudik? – Ginny r�j�tt: itt az ideje, hogy beavassa fi�t a m�ltj�ba.