- Draco? - kérdezte Ginny, mert nem hitt szemének. Harry szeme szikrázott a dühtől, de Draco észrevette, hogy a féltékenységtől is. - Te mit keresel itt?
- El akartalak vinni titeket vacsorázni. De látom, hogy rossz az alkalom. - Ginny bólintott. James is dühös volt, egyedül Molly nem értett semmit.
- Szóval, te Draco Malfoyjal járkálsz?! Ezt nem gondoltam volna rólad, Ginny! Pont egy Malfoy?! A Weasleyk legnagyobb ellensége!
- Az apja volt a legnagyobb ellenségünk, nem Draco! Ő jóember! Az iskolában tanít! Megváltozott! Értsd meg!
- Azt hiszem, hogy én most megyek - szakította félbe Draco a veszekedő párost. Ginny rögtön ránézett.
- Várj, kikísérlek! - kimentek a nappaliból. Draco megállt a bejárati ajtó előtt.
- Sajnálom, hogy megzavartam a családot.
- Ez nem család. Mi sosem voltunk egy család. Megtaláltuk egymást, de nem leszünk sosem egy család. - Draco elmosolyodott, de nem jó kedvében tette. Szemében látszott, hogy ez egy fájdalmas mosoly.
- De te még mindig szereted. - Ginny nem tudta, hogyan tagadja le. Tudta, hogy már elmondta Dracónak, hogy még mindig szereti Harryt, most le akarta tagadni.
- Nem! Nem! Én már nem szeretem! Ő a gyermekeim apja, de semmi több! - Elkezdte a kezét tördelni.
- Te hazudsz! Mindig ezt csinálod, ha hazudsz. Tördeled a kezed. Ez a jel, hogy füllentesz. - Megpuszilta Ginny homlokát. - Én most megyek. Később találkozunk. Szia! - Kilépett az ajtón.
- Már nem szeretsz? - kérdezte a háta mögül egy hang.
- Már nem, Harry! Régóta nem! Már elfelejtettelek! Minket már csak két dolog köt össze: Molly és James. És ez nem fog változni! - Visszamentek a nappaliba.
- Ki volt ez? - kérdezte Molly. - Azon kívül, hogy a SVK tanárom?
- Az anyád udvarlója!
- Nem az udvarlóm! - kiáltott Ginny Harryre.
- Nekem nagyon úgy látszik!
- Olyan, mint Gabriella!
- Ki az a Gabriella? - kérdezte Ginny.
- Az apám menyasszonya volt. Öt éve jöttek össze és egy éve jegyezték el egymást! De néhány hete szakítottak! - Ginny meglepődött. Nem hitte, hogy Harry valaha is képes lenne mást elvenni. Ő tizennyolc év alatt egyszer sem járt férfival és nem is akart.
- És még te beszélsz?! Megvetsz, mert valaki kinézett magának?! Megveted Dracót, mert udvarol nekem?! Én is megvethetnélek, hogy kinézted magadnak azt a Gabriellát, vagy kicsodát! De nem teszem, mert mindenkinek joga van a boldogsághoz! És még megszólsz?! Takarodj a házamból Harry James Potter! Takarodj! És nem akarlak még egyszer látni! - Harry tűrte a szavakat, amit Ginny a fejéhez vágott. Nem akarta rontani a helyzetet, így tűrte Ginny vádjait. - Jamessel akkor találkozhatsz, de engem hagyj békén!
- Rendben! Legyen, én is megengedem, hogy lásd Mollyt. De nem jövök többet a közeledbe!
- Menj! Menj már! - kiáltott Ginny és már sírt. Nehezen mondta ki, hogy nem akarja többé látni Harryt. Harry és Molly kiléptek a ház ajtaján. James pedig utánuk akart menni.
- James, te hová mész?
- Az apám után! Minden percet vele akarok tölteni!
- Nem mész sehová! - ordított rá az anyja.
- De igen! Ő az apám! Meg akarom ismerni! Nem akadályozhatsz meg! Ők a családom!
- Én is a családod vagyok! - mondta Ginny együtt érző hangon. - Az anyád!
- Igen, és egyben életem megkeserítője! - Ginny arcán végigfolyt egy könnycsepp.
- Hogy mondhatod ezt? Én neveltelek fel! Mindent megadtam, amire szükséged volt!
- De elválasztottál tőlük! Én velük megyek! Ha jónak látom, majd visszajövök! - Ő is kilépett. Ginny tudta, hogy nem akadályozhatja meg. Hagyta, hogy elmenjen. Még egy ideig állt az előszobában és sírt. Mikor lefeküdt, egy ideig még nem nyomta el az álom, mert aggódott Jamesért. Nem tudta, hogy mikor jön vissza.
*
Eltelt egy hét. Ginny semmit nem hallott Jamesről. Se egy levél, se egy telefon. Egyik nap, Ginny a kanapén ült és várta, hogy nyíljon az ajtó. Meg is történt. Hallotta, hogy íz ajtó nyílik és valaki belép rajta. Rohant is, hogy megnézze ki az.
- James? – kérdezte, de máris csalódott volt, mert nem a fia állt előtte. – Draco! – Ginny elkezdett sírni.
- Mi a baj? – Ginny odament hozzá és megölelte.
- James… James el-elment. És…és már egy…egy hete nem…nem láttam – zokogott a vörös hajú nő. Draco megsimogatta Ginny hátát.
- Ne sírj, kérlek! Biztos visszajön!
- De…de még…még sosem csinált ilyet! Azt…azt mondta, hogy…hogy meg akarja ismerni az…az apját. És…és elment.
- Gyere. Üljünk le. – Draco nagyon megsajnálta Ginnyt. Nem hitte volna, hogy James képes így megijeszteni az anyját. És hogy képes elmenni egy teljes hétre. Bevitte a kanapéra. Leült mellé és megfogta a kezét. – Visszajön! Biztos vagyok benne! Ne sírj!
- De…de miért? Tudod, hogy…hogy mit mondott, mielőtt elment? – Draco megzárta a fejét. – Azt, hogy én vagyok az élete megkeserítője! És hogy neki Molly és Harry a családja! Olyan, mintha én nem is számítanék neki! Pedig én hoztam a világra! És mégis ezt mondta a szülőanyjának! Óh, istenem! - Megint felzokogott. Draco ismét átölelte.
- Csss… ne sírj. Az én kedvemért hagyd abba, jó? Megteszed?
- Persze! – letörölte könnyeit. – Na, látod? Már nem is sírok! – Ginny próbálta leplezni bánatát. A szíve még mindig zokogott.
- Máris jobb!
- Te olyan jó vagy hozzá, Draco! Miért?
- Mert nagyon szeretlek! Teljes szívemből! – Most Ginny kezdett közeledni Draco felé. Az ajkaik egymáshoz értek és elkezdtek csókolózni. Ledőltek a kanapéra és vadul csókolóztak. Ginny nem tudta, hogy mit csinál. Elkezdte kigombolni Draco ingét. De Draco eltávolodott. – Ginny! Te most nem vagy magadnál! Ha tiszta lenne a fejed, akkor nem tetted volna azt, amit az imént! Te most tiszta ideg vagy!
- Sajnálom! Igazad van! De örülök, hogy te nem használod ki az alkalmat, mint mások! Más férfi nem lökött volna el magától.
- Én nem tudnám kihasználni az alkalmat, mert tudom, hogy megutálnál. És nekem a barátságod fontosabb, mint az, hogy leteperjelek, mert tudom, hogy akkor a barátságunknak annyi. – Ginny elmosolyodott. De csak egy mosoly volt. Utána pedig már Draco karjaiban volt. Eszméletlenül.
- Ginny! Ginny! Mi bajod? Ginny! – Draco felkapta és vitte a Szt. Mungóba.
*
Mikor Ginny magához tért, egy kórteremben feküdt. Draco a kezét fogta és aludt. De mikor megérezte, hogy mozog a nő keze, azonnal felpattant a szeme.
- Jó reggelt! – köszönt álmosan a szőke férfi.
- Szia! Mi történt?
- Elájultál! Azonnal behoztalak. Az orvos azt mondta, hogy kimerültél, és hogy nem eszel normálisan. Sőt, az utolsó egy hétben semmit sem ettél, ha igen, azt is ritkán. Ez volt az orvos megállapítása.
- Meddig voltam eszméletlen?
- Tegnap óta. Tegnap hoztalak be.
- Hol van James? Hol van a fiam?
- Már értesítettem őket. Egy órája szóltam nekik. Harry azonnal lecsapta a kagylót. Szerintem már elindultak. – Ebben a pillanatban valaki berontott a terembe.
- Anya! Jól vagy? – James jött meg. Azonnal odarohant az anyja ágya mellé, félrelökte Dracót, leült az anyja ágyára és megfogta a kezét.
- Azt hiszed, hogy ennyivel megoldod azt, amit tettél? – kérdezte Draco durván. – Te tetted ezt vele! Ha nem mentél volna el, nem lett volna aggódnivalója! Tudott volna aludni és normálisan enni!
- Tudom. Úgy sajnálom, anyu! – sírt James és megcsókolta anyja kezét. Ginny megsimogatta James arcát szabad kezével.
- Semmi baj, kicsim!
- De miért bocsátasz meg? Ennek a férfinak igaza van.
- Igen, igaza van, de neve is van. Dracónak hívják. De ha nem bocsátanék meg, akkor nem lennék igazi anya. Egy anya még akkor is megbocsát és szereti gyermekét, ha az gyűlöli és utálja. De egy gyermek csak akkor fogadja el, amikor felismeri saját hibáját. Az édesanya mindent elnéz, mindig megbocsát, mindig remél, ha gyermeke hibázik. De hol voltál eddig?
- Apánál! Meg akartam ismerni, és ezért nem jöttem haza. Tudni akartam, hogy milyen az élet vele. De nem gondoltam, hogy belebetegedsz, hiszen mostanában sokat veszekedtünk.
- Amikor elmentem a barátaimmal egy három napos kirándulásra, édesanyám halálra aggódta magát. Tudta, hogy Olaszországban vagyok, de ő mégis nagyon ideges volt. Két évvel voltam fiatalabb, mint te! Egy édesanya akkor is aggódik, ha tudja, hogy gyereke jól van és tudja, hogy hol van. De én még azt sem tudtam, hogy hol vagy. Nem tudom, hogy hol lakik az apád. És nem tudtam, hogy jól vagy-e. Aggódtam érted. – Ekkor Harry és Molly is bejött a kórterembe. Harry arca tele volt aggodalommal. Azonnal leült Ginny mellé és megfogta a másik kezét, de Ginny kihúzta a kezeit Harryéből. Csak most vette észre, hogy Draco is ott van.
- Gin, jól vagy?
- Igen, de neked ehhez semmi közöd.
- De igen. Hisz szeret… vagyis, te vagy a gyerekeim anyja és aggódtam érted.
- Nem kellett volna.
- Ez a görény mit keres itt? – nézett Dracóra.
- Ő hozott be tegnap. Velem volt, mikor elájultam.
- És miért van itt még mindig?
- És te miért vagy itt? Elég lett volna annyi, hogy benézel, köszönsz és mész is.
- De semmi köze hozzád!
- De igen. Szeretem őt!
- Mi? – kérdezte Harry. Mindenki elámult a szobában. Draco nem mutatta ki, de ő is.
- Szeretem Draco Malfoyt!!!