Ötödik fejezet: Visszatértem

Mikor Ginny azt állította, hogy szereti Dracót, Harry megragadta Molly kezét és kirohant vele a kórteremből. Azóta már eltelt egy hét. Ginny még a kórházban bocsánatot kért Dracótól, hogy ilyesmit hazudott, Draco azonnal meg is bocsátott. Az egy hét alatt Ginnynek csak Draco segített. Jamesnek vissza kellett mennie az iskolába, mert vége lett a szünetének, másra pedig nem számíthatott, mert senki sem tudta, hogy visszajött Londonba. De Ginny egyre többet gondolt szüleire. Már régóta nem látta őket. Molly és Arthur nem is ismerte Jamest. Abban is kételkedett, hogy Harry valaha is elvitte volna Mollyt az idősebb Weasleykhez. Nem tudott semmit legjobb barátnőjéről. Az utolsó, amit tudott, hogy Ron végre elmondta, hogy mit érez Herm iránt és elkezdtek járni. Ma már semmit sem tudott róluk. Nem tudta, hogy mi van Freddel és George-dzsal. Nem tudott semmit se Billről, Charlie-ról. Családjából egyedül csak Percyről hallott. Ő volt a miniszter helyettese. Ginny sosem hitte, hogy bátyja ilyen magasra felküzdi magát. De a hírek szerint Percy sem az a régi, bunkó Percy volt már. Megváltozott. Most már kiáll családja mellett. Elhatározta, hogy Jamesszel együtt meglátogatja őket.
- Kicsim, mit szólnál, ha meglátogatnánk a nagyiékat? – kérdezte Ginny egyik este, vacsora közben.
- Kiket? – értetlenkedett James.
- A nagyszüleidet. Az én szüleimet.
- De… én azt hittem, hogy ők már meghaltak.
- Nem. Én sosem mondtam ilyet.
- Rendben, benne vagyok, gyerünk holnap. De előbb mesélj egy kicsit a családodról.
- Jó, hát legyen. A szüleim sosem voltak gazdagok. Hét gyereket kellett ellátniuk. És mindenki „véráruló”-nak evezte őket, mert szeretik a muglikat. És én is kedvelem őket. Akkoriban nagy szégyen volt, ha valaki muglikkal állt kapcsolatban. Az apám ilyen szakterületen dolgozott a minisztériumban. Talán még most is. Nem tudom. De ez nem volt valami jól kereső állás. Az anyám otthon tevékenykedett mindig is. Hat testvérem van, én vagyok az egyetlen, aki lány lett. És ez jó, mert a Weasley családban már régóta nem született egy lány gyermek sem. A legfiatalabb bátyám Ron. Egy évvel idősebb nálam. Az apád legjobb barátja volt, nem tudom, hogy tartja-e vele a kapcsolatot. Fred és George. Ők ikrek és egyben a leghumorosabbak is a családunkban. Van egy Varázsvicc Vállalatuk az Abszol Úton. Vagyis már csak George-nak van, mert Fred meghalt. Mindig megnevettették az embert,ha együtt voltak. Percy. Ő a minisztériumban dolgozik, a miniszter helyettese. A családból ő az egyetlen, aki szégyellte, hogy kik a szülei, de egy idő után jobb belátásra tért. Charlie. Ő Romániában élt akkoriban és sárkányokkal foglalkozott. Bill. Ő a Gringotssban dolgozott. A legjobb barátnőm Hermione volt, Ron barátnője. Ez így volt. Harry, Ron és Hermione elválaszthatatlan barátok voltak. Egyszer volt mélyponton a barátságuk. Mikor Ron bátyám elkezdett járni Lavender Brownnal. Hermione nagyon féltékeny lett. Hetekig nem állt szóba Ronnal. De Ront utána baleset érte, és Lavender belátta, hogy Ron Hermionéba szerelmes. Egyébként Hermione mugli származású, vagyis mugliivadék. Sokan piszkálták őt a mardekárosok, mert ők azon voltak, hogy a Roxfortba nem járhatnának mugliivadékok. De volt erre egy nagyon csúnya szó, ami be volt tiltva: a mardekárosok titokban úgy hívták a mugliivadékokat, hogy sárvérűek. Mikor elsőéves voltam, Hermione majdnem meghalt a származása miatt. De elég ennyi. Holnap reggel elindulunk az Odúba.
*
James korán felkelt, mert minél előbb szeretett volna találkozni nagyszüleivel. Ő keltette Ginnyt is, hogy siessen és minél hamarabb induljanak. Ginny felöltözött és kocsival mentek az Odúhoz. Mikor a ház ajtajához értek, Ginny kopogás nélkül belépett. Minden olyan volt, mint régen. Kivéve egy dolgot: csend volt. A Weasley házban sok minden volt már, de csend szinte sosem. Ez mindig Frednek és George-nak volt a műve. De Ginny látta, hogy ők már valószínűleg nem élnek ebben a házban. Sőt, egyik testvére sem lakik már a házban. Elindult a konyha felé. James ment utána. De Ginny hirtelen megállt és felbámult a falra. James követte tekintetét. Egy óra volt. Az az óra, amin minden Weasley családtag látható volt. Szinte mindenki a „munkahelyen”mutatón volt. Ginny elmagyarázta Jamesnek az egészet. Ginny ismét a konyha felé vette az irányt. Megpillantotta anyját, aki az asztalnál kötögetett. Meg sem látszott rajta, hogy hatvankilenc éves. Rögtön észrevette az érkezőket.
- Ginny? – Állt fel a székből. – Te vagy az, kicsim? – Ginny bólintott.
- Igen, én vagyok az, anya! Visszatértem! – Molly odament lányához, és szorosan magához ölelte. Együtt sírtak.
- Óh, édes kislányom! Régen álmodom már erről a percről. Édesem! Kislányom!
- Óh, anya! Annyira hiányoztál! Bocsáss meg! Bocsáss meg, hogy elmentem! Kérlek!
- Nincs semmi baj, édesem! Semmi baj! Én nem tudnék haragudni rád! Te vagy az én egyetlen kislányom! Az egyetlen! Kicsim! – szétváltak. Molly Jamesre nézett.
- Ő lenne az unokám? Ő James? – Ginny ismét bólintott. Molly Jamest is megölelgette. – Jaj, istenem! Olyan, mint az apja! Vagyis, amilyen az apja volt.
- Semmi baj, anya! Tudja!
- De gyertek, üljünk le. Sokat kell mesélnetek! – Helyet foglaltak. – Gyerünk, meséljetek!
- Nincs sok mondanivalónk. Eddig Németországban éltünk, most költöztünk vissza. Szinte azonnal belebotlottunk Harrybe és Mollyba.
- Molly? A másik unokám? – Ginny bólintott.
- James pedig eltűnt egy teljes hétre az apjával. Én nemrég jöttem ki a kórházból. De nem volt semmi komoly bajom – tette hozzá Ginny, mert látta anyja ijedt tekintetét. – De nekem most mennem kell, mert találkozóm van. James marad. Este még visszajövök. Ismerkedjetek. Remélem, hogy apa is itthon lesz.
- Kislányom… - kezdte Molly.
- Akkor este. – Ginny elment.
- Nos, kettesben maradtunk.
- Igen, nagyi. Mesélsz nekem valamit a családról? Úgy hallottam, hogy jó nagy a család.
- Hát, eléggé nagy. De elmondhatom a családfánkat, ha kíváncsi vagy rá. – James azonnal bólintott. – Nos, Septimus Weasleyvel kezdődött az egész történet. Ő feleségül vette Cedrella Blacket. Nem tudom, hogy hallottál-e már Sirius Blackről. – James a fejét rázta. – Ő volt apád keresztapja és nagyapád legjobb barátja. De nem fontos. Ebből a házasságból született két gyerek. Bilius Weasley és a nagyapád, Arthur Weasley. Arhur feleségül vett engem. Hét gyerekünk született. Bill William Weasley, Charlie Weasley, Percy Ignatius Weasley, Fred Weasley és George Weasley, Ronald Bilius Weasley és Ginevra Molly Weasley. Bill feleségül vett egy Fleur Delacour nevű lányt és három gyerekük született: Victoire, Dominique és Louis Weasley. Victorie húsz, Dominique tizennyolc, Louis tizenhét éves. Egyiküknek sincs élettársa, sem pedig házastársa, de ők még fiatalok ahhoz. Charlie fiam nem nősült meg és nincs is gyermeke. Percy feleségül vett egy Audrey nevű lányt. Két gyerekük született. Molly és Lucy Weasley. Molly tizenhat, Lucy tizennégy éves. Fred fiam se nősült meg, mert ő meghalt a Roxforti csatában. - A nő szeme könnyes lett. - George feleségül vette Angelina Johnsont és van két gyerekük. Fred és Roxanne. George Fred tiszteletére nevezte el fiát Frednek. Fred tizenhat éves, Roxanne tizenöt. Ron feleségül vette Hermione Jane Weasleyt, és két gyerekük van. Rose és Hugo. Rose tizenkét éves, Hugo pedig tizenegy. Szóval, nagy a család. Van hét gyerekem, vagyis már csak hat, mert az én drága Fredem…és van tizenegy unokám.
- És hol van a nagyapám? – Molly arca elszomorodott. Szemei ismét könnyel lettek tele.
- Arhur…ott van az én drága Fredem mellett. Arthur Weasley közel négy éve meghalt egy balesetben.
- Mi? A nagyapám meghalt négy éve? Nem, ez nem lehet!
- De, sajnos igaz. Egy kísérletet bíztak rá, de nem is az ő szakterülete volt. Az én drága Arthurom gyanakodott is, hogy miért rá bízták a feladatot, de nem kapott választ. De én biztos vagyok, hogy szándékos volt. Valaki meg akarta ölni. Csak azért nevezem balesetnek, mert nem akarom, hogy bárki megtudja, hogy én és családom mást gondolunk erről a rejtélyes esetről. Inkább néma csendbe burkolózunk. Nem akarjuk, hogy megvádoljanak minket a vádaskodásainkért. Attól félek, hogy az én Ginnym mindent megtesz majd azért, hogy ez kiderüljön. Ron fiamat is nehéz volt visszatartani, hogy ne menjen be a minisztériumba. Én nem szeretném, ha Percy fiamat kirúgnák, mert akkor örökre meggyűlölne minket. Ő az a fiú, aki befolyásolható. Pedig már negyvenkét éves. De a gond, hogy bárki befolyásolhatja. Ha valaki mond neki valamit, rögtön elhiszi. Nem azt mondom, hogy nem normális, de valami baj van vele. Nem ismerek olyan embert, aki képes az anyja ellen fordulni. Jaj, mi lesz, ha az én kicsikém megtudja. Nagyon szerette az apját. Talán ő volt az, aki a legjobban szerette. Mikor kicsi volt, mindig Arthur mesélt neki, ha rémálma volt. Szinte mindent együtt csináltak. Rossz elképzelni, mikor megtudja. Remélem, hogy nem fog idegösszeomlást kapni. Óh, szegénykém!
- Ki bízta rá azt a feladatot? – kérdezte James.
- Lucius Malfoy – Molly undorral ejtette ki a nevet. – Ezért is volt olyan gyanús. Ő sosem kedvelt minket. És megkérte Arthurt, hogy intézze el a kísérletet. Nem értem, hogyan engedhették vissza a minisztériumba, mikor mindenki tudja, hogy ült már az Azkabanban és halálfaló volt. Hogyan bízhattak meg benne? – Molly letörölte könnyeit. – De ne beszéljünk erről. Írok egy levelet mindenkinek, hogy jöjjenek el ma estére, mert van egy meglepetésem. A meglepetés pedig ti lesztek anyáddal. – Úgy is tett. Mindenkinek írt egy levelet, kivéve Charlie-nak, mert ő biztosan nem jön haza Romániából. A bagoly útra kelt és mindenkinek elvitte a levelet. Jöttek is a válaszok Rontól, Billtől, Percytől, George-tól. Molly először Ron levelét vette kezébe:

Kedves Anya!
Köszönjük meghívásodat, ott leszünk. Jön Hermione, Rose és Hugo is. Kíváncsivá tettél minket, nagyon várjuk a meglepetést. És remélem, hogy sütsz valami finom sütit.:-)
Fiad: Ron

- Hát ez meg micsoda? – kérdezte Molly a levélre mutatva. James odament mellé.
- Ez egy smile, Azt jelenti, hogy örülne neki, vagy örül neki. Mostanában ez a divat. Sok ilyen jel van a mai világban.
- Jaj, Ron! Mindig a süti! De úgy is tudja, hogy lesz. A kedvencét csinálom. De nézzük, hogy mit írt Bill.

Kedves Anyu!

Ott leszünk. Viszem a családot is.

Bill

- Bill sosem volt valami bőbeszédű. Leírja a lényeget, nem szokott feleslegesen beszélni. Nézzük Percy levelét.

Anyu!

Persze, hogy ott leszünk. Ez nem kérdés. De lehet, hogy késünk egy kicsit, mert a minisztériumban sok a munka. Sietünk.

Percy fiad

- Már megint sok a munka? Ez nem meglepő! Ott mindig sok van! Meg a gond is sok! Vajon George mit írt?

Drága Édesanyám!

Amint tudok, megyek a vacsorára. Beindult az üzlet, és lehet, hogy tovább kell maradnom. De Angelina nagyon örült a meghívásnak. Ott leszünk. Nagyon szeretlek!

George

- Mióta Fred meghalt, nincs olyan jó kedve. Persze tagadja mindenki előtt, de én tudom, hogy fáj neki. Mikor elvesztette Fredet, olyan volt, mintha elvesztette volna a szíve egyik felét. Nagyon szerették egymást. Azóta nem tréfál levélben. Pedig mikor a Roxfortból jött tőlük a levél! Ott aztán volt vicc, vicc hátán. De már nem csinálja. Szegénykém! – Ismét letörölte könnyeit. – De foglalkozzunk a vacsorával. Nézzük csak! Bill-ék öten vannak, Ronék négyen, George-ék szintén négyen és Percyék is négyen. Itt leszel te, Ginny, én és …
- Mi is. – Jött az ajtóból egy férfihang. Molly hátranézett és James is.
- Harry! Kis drágám! – Szaladt (Bár, hatvankilenc éves volt), hogy megölelje azt a fiút, akit szinte a sajátjaként szeretett.
- Molly! De rég láttalak! Annyira hiányoztál! Mikor elmentem, olyan volt, mintha az anyámat vesztettem volna el veled, hisz anyám helyett anyám voltál. Mindent megadtál, amit csak lehetett. Tőled kaptam először igazi szeretetet. És aztán meg… - Nem akarta kiejteni Ginny nevét. - Annyira fájt, mikor el kellett mennünk. – Lassan, de szétváltak. Az idősebb Molly ránézett a Harry mellett álló fiatal lányra.
- Te lennél Molly Potter? – kérdezte.
- Igen. Te pedig az én nagymamám – mondta vidáman és átölelte nagyanyját. Mollyt ez váratlanul érte. Harry odasétált Jameshez és megölelte.
- Hogy vagy, fiam?
- Jól vagyok, apa! – Csak nézték, hogy a két Molly öleli egymást, egy szó nélkül. – Ilyen az egymásra találás.
- Igen. Majd később elmondok neked egy nagy titkot. – A Mollyk szétváltak.
- Nagyon örülök, hogy ti is itt lesztek. Akkor még két plusz fő. Akkor az – Elkezdett számolni -, huszonkét fő? Vagy rosszul számoltam?
- Majd kiderül a vacsoránál. De nem jó. Számoltam az előbb, mikor felsoroltad és az én Arthur cimborámat kihagytad. – Molly már megint sírt, így elő kellett vennie egy zsebkendőt.
- Arthur! Arthur meghalt. – Harry arcáról lehervadt a mosoly.
- Mi? Az nem lehet! Ő…ő mindig is erős volt! Nem halhatott meg! Ő nem! Ő nem! – Harry szeméből is elkezdtek folyni a könnyek. – Ginny tudja már? – Molly megrázta a fejét.
- Tőle nagyon félek! Nagyon szerette az apját! Te vagy a szobában az egyetlen, aki ezt igazolhatja. Bele fog őrülni. Mikor régen az apján egy karcolás volt, mindig ápolni akarta, és nem engedte, hogy bárki más az apja közelébe menjen. De ez nem egy karcolás! Meghalt!
*
Minden elkészült. Harry, Molly és James fenn várták, hogy mindenki megérkezzen. És egy idő után már mindenki meg is érkezett. Ginny is.
- Ginny! Gyere be! Mindenki itt van! James, Molly és Harry is!
- Hogy mi?
- Ők is eljöttek! Most már lejöhettek! – Mindenki lejött az emeletről.
- Szia, anyu! – köszönt a két tini.
- Sziasztok! – Ginny megölelte őket.
- Ti nem is üdvözlitek egymást?
- Helló! – köszönt Ginny és elfordult Harrytől. Harrynek ez rosszul esett.
- Szia!
- Gyertek! Mindenki rátok vár! – Ez hallatszott is. Az ebédlőben nagy volt a ricsaj.
- Gyerekek. Van számotokra egy nagy meglepetésem! A meglepetés jöjjön be! – Besétáltak a konyhába. Mindenki fura hangokat adott ki.
- Ginny! Te vagy az? – kérdezte Ron. – És Harry?
- Igen, mi vagyunk! – Ron felállt és odarohant húgához, hogy üdvözölhesse. Majd Harryhez is odament. Mindenki végigölelte őket. Még az ikreket is. Hiszen, mindenki tudott róluk. De Ginny nem volt megelégedve. És most jött el a perc, amitől minden Weasley félt már négy éve.
- Anya? Apa hol van? – Molly odasétált Ginnyhez.
- Kicsim! Valamit el kell magyaráznom! Apád közel négy éve meghalt. Fred mellett fekszik.
- Mi? - kérdezte Ginny. – Anya, ez nem jó tréfa. Még nincs április elseje. De annak is durva volna. Hol van az apám?
- A Weasley család temetőjében! – Ginny elkezdte rázni a fejét.
- Nem! Nem! Az én apám nem lehet! Ő nem! – ordított Ginny és közben omlottak könnyei. – Ő nem! – Kirohant a konyhából és a házból.
- Ginny! – kiáltott utána az anyja. – Hova megy?
- Hagyd, Molly! Ilyenkor jót tesz neki egy kis friss levegő. Húsz percen belül itt lesz. – De Ginny nem jött. Harry már nagyon aggódott érte. – Ebből elég legyen! Megyek és megkeresem! – De hiába kereste, nem találta. Eltelt egy nap, és Ginnyről nem volt semmi hír. Mindenki nagyon aggódott. – Hova mehetett? – kérdezte Harry, de már tudta a választ. – Azt hiszem, hogy tudom, hogy hol van. – Harry rohant, hogy végre hazahozhassa Ginnyt.