|
Hetedik fejezet: Nem baleset volt
Zsani 2009.11.22. 15:02
Hetedik fejezet: Nem baleset volt
Mikor Ginny felébredt, érezte a kórházi szagot. Nehezen, de kinyitotta szemét. A sejtése nem csalt. Az intenzív osztályon volt. Végignézett magán. Kezéből vagy öt cső lógott. Eszébe jutott minden. A baleset, a kiáltozás, a fék, és a kínzó fájdalom, amit a fejében érzett. És eszébe jutott James. Mi lett vele? Vajon hol van?
- Ja…mes – suttogta gyengén. Hallotta, hogy valaki odamegy mellé és megfogja a kezét.
- Ginny, felébredtél? – Hallotta Harry hangját. Ginny ismét kinyitotta szemét, és látta Harry szemeit. Piros volt a sírástól.
- Hol van James? Mi van vele? – Harry lenézett. Ismét folytak a könnyei.
- Ginny, ne beszélj! James jól van – füllentett. Nem akarta elmondani Ginnynek, hogy James azonnal meghalt.
- Nem… Nincs jól… ő nem volt bekötve… ő nem volt… biztos nem egy karcolás van rajta… biztos nagyobb baja van, mint nekem…mondd meg!!! – kiáltott Ginny amennyire csak tudott. De aki hallotta, annak csak olyan volt, mintha egy gyenge macska nyávogna.
- Gin, James… James…
- Mi van vele? – Harrynek nem volt szíve elmondani. Várni akart vele, míg Ginny egy kicsit jobban lesz.
- Ha jobban leszel, akkor elmondom. De most aludj.
- Nem! Nem alszom! Tudni akarom, hogy mi van Jamesszel! – Harry kiáltott az orvosnak. Az orvos adott neki altatót. Ginny öt perc múlva már aludt is.
- Doktor úr. Hogyan fog reagálni, ha megtudja, hogy a fia meghalt?
- Az ó állapotában nem lenne helyes döntés, ha elmondaná. Várjon egy kicsit. Nagyon súlyos fejsérülése van. Örüljünk, hogy felébredt. Már másfél hét eltelt a baleset óta. Sok esetben ennyi idő után, ez nem történik meg. Van olyan, aki sosem ébred fel. Ha megtudja, hogy a fia meghalt, akkor előfordulhat, hogy visszaalszik és nem ébred fel többé. Vigyázzon, hogy mit mond el neki és mit nem. Ha már átvihetjük egy sima kórterembe, akkor elmondhatja. De ezzel még várnia kell három-négy napot. Attól függ, hogy mikor múlik el az agyrázkódás. De van itt még valami. Ginevra terhes volt. Még nagyon korai lehetett, mert senki sem vette észre, csak ma reggel. – Harry tudta, hogy a gyerek az övé volt. – Gondolom, hogy maga volt a gyerek apja – Harry bólintott. – Úgy érzem, hogy ezt kötelességem volt közölni, akkor is, ha még maga sem tudta. Így nehezebb lesz feldolgozni, mert itt van a fia halála és most egy másik gyermeke is meghalt. Sajnálom – mondta őszinte arccal. - További szép napot! – Elment. Harry leült Ginny ágya szélére és ismét megfogta a kezét. Ekkor jött be Molly. Az ő szeme is kisírt volt. És most is könnyezett.
- Szia, apa!
- szia, kicsim.
- Egész este itt voltál? – Apja bólintott. – Nem vagy fáradt. – Harry megrázta a fejét, de lánya tudta, hogy az apja nagyon fáradt, hiszen minden estét az anyjával tölt a baleset óta, naponta csak négy-öt órát alszik. – Mi lenne, ha hazamennél és én addig maradnék anyával.
- Nem, kicsim.
- Akkor legalább aludj a fotelon egy pár órát. Én itt leszek. Vigyázok rá. Az életemre esküszöm. – Harry felpattant és odarohant, hogy megölelje gyermekét.
- Ilyet sose mondj. Az anyád is ezt mondaná. Ő belehalna, ha te is… Azt sem tudom, hogyan fogadja James halálát. – Molly szemeiben könnyek gyűltek össze. – Lehet, hogy beleőrül majd.
- Pont most halt meg! Ő volt az én támaszom! Ő volt az, aki megmutatta, hogy mi a bátorság. Én nélküle nem létezem – sírt Molly apja vállán.
- Ne félj kicsim, már nem jöhet semmi rossz. – Ekkor jött be a kórterembe Draco Malfoy. – Tévedtem. – Draco felé fordult. - Te meg mit keresel itt?
- Ginnyhez jöttem. Már voltam itt korábban is, de te aludtál. Elmehettek, majd én vigyázok rá.
- Mi nem megyünk sehová. Mi vagyunk a családja. Neked nincs itt keresnivalód. Tűnj el! – ordított rá Harry.
- De igen. Ginny a szerelmem és a vőlegénye vagyok. Jogom van látogatni. Te vagy a múlt, Potter. Én vagyok a jelen és a jövő.
- Neked nem lesz jövőd, mert most azonnal beverem a képed és megöllek! – Harry már rohant volna Draco felé, de Mollyban volt annyi erő, hogy lefogja.
- Menjetek ki, mert az anyámnak pihenésre van szüksége! Ha veszekedni akartok, akkor menjetek innen! Viszlát! – Molly elengedte apját, és Draco is kiment a teremből.
- Mollynak igaza van. Ginnynek nincs szüksége a veszekedésre. Pihennie kell.
- Ööö… részvétem James miatt. Hallottam, hogy ő nem élte túl a balesetet. – Harry bólintott.
- Köszönöm. – Molly rohant ki a kórteremből.
- Apa, anya magához tért. Gyere gyorsan. – Harry berohant.
- Gin! Gin! Neked aludnod kell! Az orvos azt mondta, hogyha nem pihensz, akkor nem fogsz felgyógyulni. – Ginnynek ennyi elég volt. Rögtön álomba merült.
*
Néhány nap múlva Ginnyt átvitték egy sima kórterembe. A kezéből eltávolítottak minden csövet és minden kórházi szerkentyűt eltávolítottak. Ginny ébredezett, csak Harry volt mellette. Harry tudta, ha Ginny magához tér, el kell mondania az igazságot Jamesről.
- Harry…te vagy? – kérdezte a kómás Ginny.
- Igen, én vagyok, Gin! – nyugtatta Harry.
- Mi történt? Miért vagyok én itt? – Teljesen elfelejtette a történteket.
- Autóbalesetetek volt. Összevesztél Jamesszel és az anyáddal. Jamesszel autóba ültetek és valószínűleg veszekedtetek. Az autó belehajtott egy fába. Én utánatok mentem és láttam, hogy mi történt. Azonnal odarohantam az autóhoz és kihúztalak titeket, míg az autó fel nem robban. A hajad össze volt tagadva a vértől. Komoly agyrázkódásod volt és eltört az egyik kezed. Nem beszélve az apróbb zúzódásokról és a hegekről.
- És James? Vele mi történt? Hol van?
- Ginny… James… James…
- Mi van vele?!
- James meghalt. – Ginny szemei máris könnyesek lettek és elkezdte rázni a fejét.
- Nem! Nem! James nem! Ő nem! Ő nem halhatott meg! Miért hazudsz nekem? – tört ki Ginny hisztériás rohamban.
- Ginny… én nem hazudok… James már nincs az élők között…
- Harry! Ez nem igaz! – Amennyire csak tudta, megölelte Harryt és a nyakában sírt. – Ő nem halhatott meg! A mi fiúnk nem! – zokogott és ordított egyszerre Ginny. Molly berohant a folyosóról az anyja kórtermébe. Mikor meglátta az anyját, a szíve összeszorult. Nem tudta, hogy beleavatkozzon-e ebbe a pillanatba, vagy inkább várjon odakinn. De látta, hogy apja kézmozdulataiból, hogy inkább menjen ki. Harry tovább vigasztalta Ginnyt, akit végül ismét elnyomott az álom. Harry óvatosan lefektette a párnára és kiment.
- Apa! Telefonált a… a… az, aki megnézte anya autóját.
- Az autószerelő? – Molly bólintott. Harrynek ez felkeltette az érdeklődését. – És mit mondott? – Molly sajnálkozó tekintetet vágott.
- A szerelő szerint nem baleset volt. Valaki elvágta a fék vezetékét. Meg akarták ölni őket.
- Nem, az nem lehet. Őket mindenki szereti. Kinek állhatott szándékában? – kérdezte Harry, de már sejtette, hogy ki lehetett. – Vigyázz anyádra. Nekem meg kell látogatnom egy régi ismerőst. – Meg sem várta, hogy Molly válaszoljon, már ment is az ő gyanúsítottjához.
*
Harry csöngetett. Remélte, hogy még megtalálja azt, akit keres. Nyílt az ajtó.
- Harry. Mit keresel te itt?
- Fontos dologról kell veled beszélnem, Gabriella. Bemehetek? – Gabriella kitárta az ajtót. Harry leült a nappaliban. – Rögtön a tárgyra térek. Te akartad megölni életem szerelmét? Te ölted meg a fiamat? – kérdezte Harry még higgadtan.
- Mi? Hogyan gondolhatsz ilyesmire? Lehet, hogy érted bármire képes lennék, de nem vagyok gyilkos.
- Én ebben nem vagyok biztos. Legilimens! – kiáltotta el magát. Átkutatta Gabriella minden emlékét, ami az elmúlt hetekben történt vele. És rájött, hogy nem ő volt, aki a fia halálát okozta. – Nem te voltál.
- Te már nem hiszel az én szavamban?
- Te mit tennél, ha a helyemben lennél? Meghalt a fiam és egy kicsi kellett volna, hogy a szerelmem is meghaljon! – könnyezett Harry. – Te mit tennél? – Gabriella megölelte volt barátját.
- Azt, amit te. Tudom, hogy fáj és mindenkiben a fiad gyilkosát látod, de ártatlan embereket vádolsz. De figyelj és rájössz, hogy ki az igazi tettes. Csak ész és szem kell hozzá. Gondolkodj, ki akarna fájdalmat okozni neked?
- Sok mindenki. De ők már halottak. Vagyis a többségük. Nem tudom. Tényleg. De amíg ki nem derül, én nem leszek nyugodt. Addig nem nyugszom, míg meg nem találom a fiam halálának okozóját.
*
Ginny pár hét múlva hazament. Még mindig sokat sírt. A ház üres volt így, hogy James nem volt már vele. A ház sem lesz a régi. Nem fogja körülövezni James nevetése, mosolygása, és kiáltásai. A temetés egy hete volt. Ginny ott állt a koporsó mellett. Draco volt az egyik oldalán, a másikon pedig Molly. Harry Molly mellett állt. Ginny egész végig Draco vállára hajtotta fejét és ott sírt. A temetésen a pap a következőkkel búcsúzott:
„Sírva jöttél a világra, s körülötted mindenki nevetett. Úgy élj, hogy mosolyogva távozzál és körülötted mindenki sírjon! „
Ginnynek ez a pár sor örökre megmarad az emlékezetében. Utána volt egy kis ebéd, amit James tiszteletére rendeztek. Ott volt az összes Weasley, Harry, Molly, Ginny és Draco. Draco egész végig Ginnyvel volt, és nem is engedte, hogy Harry a nő közelébe menjen. Távol akarta tudni Ginnyt Harrytől. Mikor az ebédnek vége volt, mindenki elbúcsúzott Ginnytől és Harrytől, majd Molly is elbúcsúzott anyjától. Harry nem köszönt el, mert észrevette, hogy Draco nem engedné, és hogy egész idő alatt távol akarta tartani Ginnytől. Ginny keze már nem fájt annyira és a törés is kezdett összeforrni. Így hát Ginny egyedül maradt Dracóval. Amikor elment az utolsó vendég is, Ginny átölelte Dracót és elkezdett sírni.
- Idáig visszatartottam, mert nem akartam, hogy mindenki nyugtasson. De most már nem bírom.
- Nem is kell. Sírj csak nyugodtan. Már nincs senki, aki előtt titkolnod kellene. – Draco a kanapéra kísérte Ginnyt. – Beszéljünk az esküvőről? – Ginny megrázta a fejét.
- Kérlek, most ne. Túl fáradt és zavart vagyok most hozzá. Ugye nem haragszol rám?
- Dehogyis. Igazad van. – Ez volt egy hete. Ginny és Draco azóta tervezgették az esküvőt, de inkább csak Draco, mert Ginnyt túlságosan nem érdekelte, hogy mikor és hogyan történik. Mióta James meghalt, csak Molly élteti. De azt is tudta, hogy Harry valamit nem mond el neki. Harry csak egyszer látogatta meg az egy hét alatt, akkor is csak Mollyt kísérte el. Azonnal el is ment. Draco eltervezte, hogy egy hónap múlva összeházasodjanak. Már megrendelték a virágokat, elküldték a meghívókat, megrendelték az ennivalót. Ginny küldött meghívókat a családjának is, de biztos volt benne, hogy nem jönnek el. Esetleg Hermione, de ő is csak akkor, ha Ron nem tudja meg. Pedig szüksége lett volna valakire, akire számíthat azon a napon. Harry megtiltotta Mollynak, hogy elmenjen az esküvőre és ő sem fog elmenni. Ezt mondta, mikor hazavitte Mollyt. Rájuk ne számítson, mert nem akarják látni, hogyan teszi tönkre az életét. Ez azt jelentette, hogy csak Draco ismerősei lesznek az esküvőn, mert Ginnynek egy rokona és ismerőse sem jön el. Legalábbis ő azt hitte. Három nappal érkezett egy levél Lunától és Neville-től, hogy örömmel elmennek. De Ginnyt ez sem érdekelte. Ő csak azt akarta, hogy minél előbb legyen túl rajta. Nem volt szerelmes Dracóba, de nem akart egyedül meghalni. Egyik nap sétáltak az utcán, és egy régi ismerős jött velük szembe. Pansy Parkinson.
- Áh, Draco Malfoy és az ő… kedvese. – visszafojtotta a kifejezést, amit mondani akart. - Sziasztok. – Lépett oda Dracóhoz és megölelte. Draco persze próbálta ellökni magától. Pansynek fekete haja a nyakáig ért és a sok év alatt gyönyörű lett. Vékony volt, szép arca volt, fekete szemei. Ez minden férfit megbolondított.
- Szia, Pansy! De engedj el, légy szíves.
- És hogy vagytok? – kérdezte Pansy, de rá sem nézett Ginnyre, folyamatosan Dracót bámulta. Ginny tudta, hogy Pansy mindig is vérárulónak tartotta és még most is.
- Remekül. Hamarosan összeházasodunk. Három hét és férj és feleség leszünk. – Pansy arcáról lehervadt a mosoly.
- Áh, gratulálok. De gondolom, hogy még nincs gyereketek?
- Nincs. Még nincs. – Ginny fejében ezek kavarogtak folyamatosan. „Még nincs. Még nincs:” Ezek szerint Draco akar gyereket.
- Tervezitek?
- Drágám, te is segíts – fordult Ginnyhez. Ginny csak most eszmélt fel.
- Hogy mi? – kérdezte Ginny. – Ja, persze, igen – válaszolta, de azt sem tudta, hogy miről van szó.
- Akkor legyetek boldogok – mondta, de nem szívből.
- Köszönjük. Azok leszünk. Igaz, kedvesem?
- Mi? Ja, hát persze. – De megint nem tudta, hogy miről van szó. Pansy továbbsétált. – Még mindig rád pályázik – mondta Ginny Dracónak, mikor feleszmélt.
- Akkor mondd meg neki, hogy az én szívem sajnos már másé. – Megfogta Ginny kezét.
- Figyelj. Ami téged és engem illet…
- Molly mikor jön? – váltott témát Draco. Nem akarta még egyszer hallani, hogy Ginny nem szereti őt.
- Délután. Te is ott leszel?
- Nem. Gondolom, hogy Harry kíséri el és nekem semmi kedvem látni. – Megcsókolta Ginny kezét.
*
Ginny mindent előkészített a délutánra. Sütött sütit Mollynak és csinált teát. Utána pedig felment az emeletre. James szobája volt a legelső. Bement a szobába, ami még mindig érintetlen volt. James sosem dobott ki semmit. Meg volt minden játéka, plüssállata, mesekönyve, amit még gyerekkorában kapott. Ginny megragadott egy plüssállatkát, ami James első játéka volt. Még a születésekor kapta. Ginny megint sírt. Szorosan szorította magához. Érezte rajta James illatát. James minden este maga mellé vette az ágyába. Ledőlt az ágyra és zokogott. James az égből figyelte az eseményeket.
- Le kell mennem hozzá! Szenved! - mondta a fiú.
- Tudom, fiam. Én ismerem őt a legjobban, hiszen én vagyok az apja. Őt mindig megviseli, ha egy közeli hozzátartozója hal meg. Láthattad. Mikor megtudta, hogy meghaltam. Nem érdekelte semmi és senki, kirohant a síromhoz és ott zokogott. És veled is így van. Te voltál az életben az egyik legfontosabb. A másik pedig Molly. Már csak ő élteti. Ha a testvéred nem élne, az anyád már meghalt volna. Belehalt volna a bánatba. Ilyenkor nem enged magához senkit. Azt szereti, ha nem megy senki a közelébe, ha békén hagyják. Látom rajta, hogy legszívesebben Draco Malfoynak is ezt mondaná, de mivel senki sem látogatja, ő a támasza. Molly is hetente egyszer-kétszer elmegy hozzá. – Ekkor jött Fred.
- Apának igaza van. De anyának nem kellett volna magára hagynia, pont most. Nem ment be a kórházba a lányához, és a temetésre sem ment el. De Ginnynek szüksége lenne rá. Főleg most. Anya tudja, hogy milyen elveszíteni egy gyereket. Seg… - Hallották, hogy valakik közelednek feléjük. Hamarosan megjelent egy vörös hajú, zöld szemű nő, egy fekete hajú, barna szemű férfi és egy fekete hajú, kék szemű férfi.
- Lily, James, Sirius. Rég láttalak titeket – mondta Arthur. – Mi járatban?
- Az unokánkhoz jöttünk. Láttuk, hogy szeretne visszamenni az anyjához… – James elképedt. Szóval ő a nagyanyja.
- és az apjához – folytatta James Potter. James rögtön rájött, hogy ő pedig a nagyapja. – Van egy lehetőség. De ez nem rajtad múlik, James!
- Ez a szüleiden múlik.
- Mit kell tenniük? – kérdezte James.
- Meg kell találniuk a gyilkosod. Valaki nem véletlenül vágta el a vezetéket. Szándékos volt. És téged akartak megölni. A tettes biztos volt benne, hogy anyád túléli. De abban is, hogy te nem. És nem is gondolják, hogy egy ismerős a gyilkosod. Közel áll anyádhoz nagyon. Ha megtalálják, te visszatérhetsz. De nem előbb. Még azelőtt kell megtalálnod, mielőtt anyád férjhez megy. Ha hozzámenne Draco Malfoyhoz, hozzámenne az élete elrontójához. Draco Malfoy volt a gyilkosod.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
