Nyolcadik fejezet: Nem fogadom el I. rész

Az esküvő napja egyre közeledett. Draco boldog volt, de Ginnyről ezt nem lehetett elmondani. Őt már semmi nem érdekelte. De nem is sejtette, hogy hamarosan egy házban fog élni a fia gyilkosával. De Dracón még egy képzett auror sem vette volna észre, hogy hazudik Jamesszel kapcsolatban. Egyik nap Harry elment Ginnyhez, hogy beszéljen vele a gyerekükről, aki meghalt. Kopogott az ajtón. Néhány másodperc után Ginny ajtót nyitott. A fia már meghalt négy hete, de ő még mindig feketét hordott. És Harry is megértette. Végignézett Ginnyn. Nem csak a cipője, a ruhája volt fekete, de mintha a szeme is feketévé változott volna.
- Szia! – köszönt Harry.
- Szia! – köszönt Ginny, a hangjában érezhető volt, hogy sírt. – Mit akarsz?
- Beszélni veled egy fontos dologról. Bemehetek?
- Persze! Gyere csak! Ööö…Draco nincs itthon, dolgozik.
- Remek. Akkor tudunk nyugodtan beszélgetni. – Leültek a nappaliban a kanapéra.
- Kérsz egy csésze kávét? – kérdezte Ginny.
- Igen. Egy csészével jól esne. – Ginny kiment a konyhába és pár perc múlva ott állt az ajtóban, két csésze kávéval. Az egyiket átnyújtotta Harrynek. – Köszönöm. – Belekortyolt.
- De gondolom, hogy nem iszogatni jöttél.
- Nem. Tényleg nem. Ginny, valamit nem mondtam el. Emlékszel, hogy mielőtt autóbaleseted volt, mi együtt töltöttük az éjszakát. – Ginny bólintott. - Másfél hét múlva az orvos közölte, hogy elvesztettél egy gyereket.
- Igen, elvesztettem Jamest. Mi kell még? Miért ismétled folyton?
- Nem, Ginny. Én most nem Jamesről beszélek. Te terhes voltál, mikor autóbaleseted volt. Még nagyon korai volt, az orvos is csak akkor vette észre, mikor már felébredtél. – Ginny komoly arccal nézte Harryt.
- És ezt csak most mondod?! Nem gondolod, hogy jogom lett volna tudni?! – ordított Ginny.
- De igen. De én csak most vettem a bátorságot, hogy elmondjam, mert tudtam, hogy így fogsz reagálni. Leordítod a fejem. De már nem tehetünk semmit. El kell fogadnunk.
- Igazad van. Sajnálom.
- Nem gondolod, hogy másban is igazam van?
- Miben?
- Nem kellene hozzámenned Draco Malfoyhoz. Nem lennél vele boldog. Gin, ha szereted őt, akkor mondd, hogy szereted őt. – Ginny lehajtotta a fejét.
- Szeretem Draco Malfoyt. – Harry megfogta Ginny állát és felemelte.
- Mondd a szemembe, hogy már nem szeretsz. Mondd, hogy Dracót szereted, és én örökre elmegyek. Mondd. – Ginnynek könnyes lett a szeme.
- Szeretem Draco Malfoyt. Már nem szeretlek. – Harryt ez szíven találta.
- Jól van. – Harry felállt. – Ég veled, Ginny! De ne felejts el engem. Engem, aki mindig őszintén szeretett és aki várt volna téged egész életében. – Harry elment. Ginny sírt. Egy hónap alatt elvesztette két gyermekét és a szerelmét. De hálát adott az istennek, hogy Molly mellette van és szereti. Ha nem is látja olyan gyakran, akkor is örül, hogy van, aki támogatja.
*
James meghatottam figyelte az eseményeket.
- Most vesztette el örökre az apámat. Anyám mindig is makacs volt és apám is. Ha azt mondta, hogy nem keresi többet, akkor tényleg úgy lesz. – Arthur bólogatott.
- Makacsok. Mint régen. Szerették egymást, mégis képesek voltak szakítani, mikor Harrynek el kellett mennie megkeresnie a horcruxokat.
- Elmeséled nekem?
- Ezt csak az anyád tudná elmesélni vagy az apád. Én nem tudom, hogy mi történt, csak azt, hogy szakítottak. Lehet, hogy Ginny mindent elmondott nekem, de a fiúkról sosem mesélt.
- De mi tudjuk, hiszen láttuk – mondta Lily, aki épp akkor érkezett. Mellette James és Sirius.
- Mi mindent láttunk, ami kettőjük között történt – mondta James.
- És ti elmesélnétek nekem?
- Hát persze. Gondolom, hogy semmit sem tudsz arról, hogy a szüleid hogyan jöttek össze. – James megrázta a fejét. – Akkor elmeséljük neked azt az évet, mikor összejöttek. Harry hatodéves volt, Ginny pedig ötödéves a Roxfortban. Harrynek egyre több oka volt a félelemre. A Roxfort körül egyre több volt az árny. Nehéz év volt mindannyiuknak. Már a nyár elég fura volt. Azt a nyarat az Odúban töltötte. Így Ginny és Harry egyre közelebb került egymáshoz. De Harry számára világossá vált még egy fontos dolog. Ron és Hermione egymásba szerettek. Ők voltak a legjobb barátai. Amint elkezdődött az év, Harry egyre többet kereste Ginny társaságát, de Harry nem merte bevallani a szerelmét, mert Ginny akkoriban egy Dean Thomas nevű fiúval járt. De Ginny és Dean között sem volt minden rendben. Sokat veszekedtek. De volt egy kínos pillanat is. Harry és Ron a folyosón sétáltak és bekanyarodtak egy másik folyosóra. Ginny ott volt Deannel és csókolóztak. Harry persze rögtön féltékeny lett, de ezt nem tette szóvá. Ron szólt Ginnynek, hogy ne a folyosón csókolózzon. Ginny és Ron elkezdtek veszekedni. Dean persze elment, mert nem akart beleavatkozni. Ron sok ocsmányságot mondott húgáról és Ginnynél belelt a pohár. Ő is elkezdte sértegetni Ront. De Ron jobban megsértődött. Előkapta a pálcáját és egy átkot küldött Ginnyre. De szerencsére nem talált. Harry a testével védte Ginnyt. Végén Ginny elkezdett sírni és Ron szemére vetette, hogy csak ő nem csókolózott még senkivel. Hogy Hermione is csókolózott Viktor Krummal. És hogy Harry is csókolózott Cho Changgal. Csak Ron nem. Azzal elment. Ginny és Dean hamarosan szakítottak. Harry pedig nem tudta, hogyan vallja be a szerelmét. De a kviddicsmeccs után végre sikerült rávennie magát, hogy bevallja. A klubhelységben megcsókolta Ginnyt és attól a perctől fogja ők egymáshoz tartoztak. Addig, míg Dumbledore meg nem halt. Harry nem akarta veszélynek kitenni Ginnyt, ezért szakított vele. De a kettőjük közötti vonzalom nem szűnt meg. Ahányszor egymásra néztek, mindenki tudta, hogy szeretik egymást. De Harrynek el kellett mennie, hogy felkutassa Voldemort horcruxait. De Harrynek sikerült legyőznie a világ leggonoszabb mágusát. Így Harry és Ginny újra járni kezdtek. Aztán, Harry tizenkilencedik születésnapján Ginny bejelentette, hogy gyereket vár. Harry pedig azt mondta, hogy fiatal az apasághoz. De utána azt mondta, hogy feleségül akarja venni Ginnyt. Erre Ginny nemet mondott, hogy ő még nem akar férjhez menni. Ginny és Harry szakítottak. Csak miattatok találkoztak néha. De mindenki látta rajtuk, hogy teljes szívből szeretik egymást. De nem sikerült kibékíteni őket. Majd megszületettek. Harry és Ginny különválasztott titeket és azóta élték életüket. De bekövetkezett az a dolog, amire sosem gondoltak. Hogy te és Molly barátok lesztek. A régi érzés újra fellángolt és Ginny és Harry is érezte, hogy ismét fellángolt a szerelem. De Ginny nagyon makacs. Nem adná be a derekát semmi pénzért. Fél Harrytől. Fél, hogy megint átéli azt, amit tizennyolc évvel ezelőtt. Apád olyat mondott neki, amit Ginny sosem felejtett el. „A gyerek nem a szerelmünk gyümölcse, mert mi nem szeretjük egymást, sosem szerettük”. Ginny azóta is fél szeretni és kimutatni érzéseit. De nagyon szereti apádat. De olyasmi fog történni az esküvőn, amire senki sem számít. Szörnyű dolog. És a legrosszabb, hogy nem akadályozhatjuk meg, mert nem lehet.
- Mi fog történni? – kérdezte ijedten James. – Kivel? Anyával vagy apával? – Lily fájdalommal nézett Jamesre, Siriusra, majd végül unokájára.
- Egyikkel sem. Az a szörnyűség…
- Molly – suttogta James. Lily fájdalmasan nézett.
- Igen. Ő lesz az áldozat. De bármi megtörténhet. Sok furcsa eset volt már. Volt egyszer egy eset egy kisfiúval. Eljött az ideje, de nem halt meg, mert az édesanyja megmentette. Helyette az édesanyját vitte el a halál. Több ilyen eset is volt, de senki sem figyelt fel rá. Egy halott sem, aki itt van. Csak mi négyen figyeljük. Én, James, Arthur és Sirius. De hiába vagy itt. Hiába, mert még nem jött el az időd. Hisz, te is tudod, hogy a halálod nem baleset volt, hanem gyilkosság. És az anyádnak muszáj belátnia, hogy az a férfi, akivel egy házban él, gyilkos. Lehet, hogy szereti anyádat, sőt, biztos is, de nem kellett volna megölnie. Anyádnak van egy végzete. És apádnak is. Ők egymásnak vannak teremtve és ezt be is kellene látniuk. Mondjuk, az előbbi események után, nem tudom, hogy Harry képes lesz-e küzdeni Ginnyért. Hiszen Ginny a szemére vetette, hogy nem szereti.
- De szereti. Csak azért csinálta, hogy apa eltűnjön az életéből, mert azt hiszi, hogy apám az, aki miatt Malfoy karjaiba üldözte.
- Tudjuk, James. Tudjuk. De az esküvő vészesen közeleg. És Harrynek fogy az ideje.
- Apa nem fog semmit csinálni. Anya megsértette és az apám túl büszke ahhoz, hogy megakadályozza az esküvőt.
- Majd mi teszünk róla, hogy cselekedjen – mosolygott Sirius.
*
Harrynek rémálma volt. Álmában a templomban állt és látta, hogy Draco és Ginny az oltárnál állnak. A pap pedig mondta, amit mondania kellett. Mikor megkérdezte Ginnyt, hogy hozzá akar-e menni Dracóhoz, ő mosolyogva és boldogan mondta ki az igent. És Draco is. Majd felhúzták a gyűrűket. A pap pedig mondta, hogy megcsókolhatják egymást. Ginny és Draco közeledtek egymáshoz és mikor szájuk összeért, Harry izzadtan felébredt és felordított.
- NE!!! NE!!! – Mikor rájött, hogy csak álom volt, visszafeküdt. – Miért? Miért kellett így lennie? Miért? Miért engedtem el tizennyolc éve? Miért nem kerestem meg? Miért engedtem, hogy idegesen autóba üljön Jamesszel? Miért nem tudtam megakadályozni, hogy James meghaljon? Miért? – sírt Harry. Hallotta, hogy valaki közeledik a szobája felé. Pár másodperc múlva Molly nyitott be a szobába.
- Apa, mi történt.
- Ööö… csak rosszat álmodtam. De nincs semmi baj. Feküdj vissza. Holnap neked muszáj elmenned az esküvőre. Anyád nem lenne boldog, ha nem lennél ott.
- Így se, úgy se lesz boldog.
- Molly, ne mondj ilyet. Ha anyád úgy érzi, hogy Draco Malfoy számára a tökéletes férfi, akkor legyen vele boldog.
- Anya nem érez úgy, ahogy te az elmondtad az imént. Számára csak egy tökéletes férfi létezhet és az te vagy. Miért nem akadályozod meg?
- Anyád érthetően elmondta, hogy már nem érdeklem.
- Jól van. Ha ilyen makacs vagy, akkor jó éjszakát – mondta Molly és becsapta maga mögött az ajtót. Harry megcsóválta a fejét.
- Már ő is utál.
- Molly nem utál. Ő csak a javadat akarja, kisfiam. – Szólt egy férfihang. Harry nem látta, hogy honnan jön a hang, mert a szobában sötét volt.
- Ki van itt?
- Vajon ki szólít kisfiamnak téged, kicsim? – szólt ismét egy férfihang. Harry már mindent értett.
- Apa? Anya? Sirius? Ti vagytok? – Harry odarohant a kapcsolóhoz és felkapcsolta a villanyt. Négy szellemet látott. – Istenem, nem hiszek a szememnek. Itt vagytok.
- Igen, kicsim. Itt vagyunk, hogy észhez térítsünk.
- Hiszen mindenki tudja, hogy… - kezdte Sirius.
- Harry Potter… - mondta James Potter.
- És Ginny Weasley… – szólt Arthur Weasley.
- Egymásnak vannak teremtve – fejezte be Lily. – Gyere, Harry. Fogd meg a kezem és lásd, hogy milyen sok dolog van, ami összeköt titeket. – Harry megfogta anyja kezét. A helyszín megváltozott. Harry egy kisfiút látott, egy vörös hajú nőt és mellette vörös hajú gyermekeit. A kisfiú Harry volt.
„ - Elnézést, megmondaná, hogyan kell bemenni a…
- Hogyan kell bemenni a vágányra? – kérdezte kedvesen az asszony. Harry bólintott.
- Ne aggódj! Csupán annyit kell tenned, hogy elindulsz a kilences és a tízes vágány közötti fal felé. Nagyon fontos, hogy ne állj meg. Ha félsz az ütközéstől, legjobb lesz, ha neki futsz egy kicsit. No menj, menj be Ron fiam előtt – mutatott fiára Mrs Weasley.
- Öhm… köszönöm - szólt Harry.
- Sok sikert –szólalt meg egy vörös hajú lány, az anyja mellől. „

- Látod? Már az első iskolai napodon találkoztál vele. Ez volt a jel, hogy nektek együtt kell lennetek. De van még több emlék is. – Harry abban az emlékben egy padban ült és gondolkodott. Nem figyelt a tanárra, csak a fejét törte.
„Ginny Ron húga.
De hát kirúgta Deant.
Akkor is Ron húga.
Én meg Ron legjobb barátja vagyok.
Annál rosszabb.
De ha beszélnék Ronnal?
Kapnál egyet a képedbe.
És mi van, ha nem érdekel Ron véleménye.
De hát a legjobb barátod.”
- Tessék. A tanulnivaló helyett Ginnyn gondolkodtál. Nem tudtál dönteni a legjobb barátod és a szerelmed között. Látszott rajtad, hogy mással vagy elfoglalva. És hogy szerelmes vagy. De van még. – A következő emlékben Harry a klubhelységben állt és látta, hogy a tömeg ünnepel. Már emlékezett is, hogy mi következett ezután.” Harry körülnézett és megpillantotta a felé rohanó Ginnyt. A lány elszánt, lángoló tekintettel nézett Harryre. Harry pillanatnyi gondolkodási és habozás nélkül, nem törődve, hogy mindenki látja őket, karjába zárta és megcsókolta Ginnyt. Mikor szétváltak, Harry Ront, kereste a tekintetével, és meg is találta. Ron megrántotta a vállát, ami Harrnek azt jelentette” hát… ha muszáj”
- Az első csók. Szenvedélyes csók. Az összetartozás első jele. De mi van még? – A következő emlékben egy tó mellett álltak és látták, hogy Hermione Ron vállán sír, Harry pedig Ginnyvel áll szemben.
„ - Figyelj, Ginny. Be kell fejeznünk. Nem járhatunk tovább.
Ginny fanyar mosollyal nézett rá.
- És az indok valami nemes hülyeség, igaz?
- Ez a pár hét veled, olyan volt, mint egy rész valaki másnak az életéből. De nem tudok…nem lehet…ami ez után jön, azt egyedül kell végig csinálnom.
Ginny nem sírt.
- Voldemort nem kíméli azokat, akik közel állnak hozzám. Egyszer már voltál csali, csak azért, mert a legjobb barátom húga voltál. Mekkora lenne a veszély, ha együtt maradnánk? Voldemort rajtad keresztül csempészne be.
- És ha vállalnám a veszélyt?
- De én nem. Szerinted, hogy érezném magam, ha most téged temetnénk… az én hibámból?
- mindig fontos voltál nekem – szólt Ginny. – Soha nem mondtam le rólad. Hermione azt tanácsolta, éljem az életem, járjak másokkal, és hogy szokjam meg a közelségedet. Hiszen tudod, meg sem bírtam szólalni, ha a közelemben voltál. Hermione azt mondta, talán észreveszel, ha önmagamat adom.
- Hermione okos lány. Csak azt bánom, hogy nem találtam előbb rád. Rengeteg időnk lehetett volna… hónapok… évek…
- De te mindig a varázsvilág megmentését tervezted – mondta Ginny mosolyogva. – Tudod, sejtettem hogy ez lesz a vége. Úgysem nyugszol, amíg le nem győzöd Voldemortot. Talán épp ezt szeretem benned.”

- A szakítás. Fájdalmas, hiszen szerettétek egymást, de neked kötelességed volt. – Újra ott voltak, ahonnan elindultak. – Látod, kicsim? Nem szabad elengedned Ginnyt, hisz szereted. És ha engeded, hogy hozzámenjen Draco Malfoyhoz, akkor örökre elvesztesz valakit. Valakit, aki visszatérhet, de csak akkor, ha Ginny nem megy hozzá Draco Malfoyhoz. Ő James. A fiad. Visszajöhet, de csak akkor, ha Ginny nem megy hozzá.
Vége az első résznek