Kilencedik fejezet: Nem fogadom el II. rész
Zsani 2009.11.22. 15:04
Nem fogadom el II. rész
Ginny Hermionéval beszélgetett. De a beszélgetésüket inkább veszekedésnek nevezném. Mióta Ginny bejelentette, hogy férjhez megy, megromlott a viszonyuk. Hermione pedig (mint mindenki más) nem szerette volna, hogy Ginny boldogtalan legyen. De Ginnyt senki sem tudta lebeszélni. Ő ígéretet tett Dracónak, hogy hozzámegy és vele lesz élete végéig. De mindenki tudta, hogy Ginny nem szerelmes.
- Ne tedd, Ginny! Nem lennél boldog!
- Mit nevezel te boldogságnak?! Draco mindent meg tud nekem adni, ami csak kell!
- De te nem tudsz neki, értsd meg! Sosem tudod neki adni a szerelmed! Ezzel a lépéssel mindenkit eltaszítasz magadtól! Mindenki meg fog gyűlölni! Az anyád hallani sem akar rólad, és a testvéreid pedig gyűlölnek, de főleg Ron! Ő a legmérgesebb! És Harry sosem fogja a közeledbe engedni Mollyt! És Harry is meg fog gyűlölni! Ne tedd!
- Aki engem befolyásolni tudott volna, meghalt! Csak ő tudott volna lebeszélni! De ő már nincs! És férjhez megyek! Még ha fájdalmat is okozom, megteszem! Pár óra és hozzámegyek Draco Malfoyhoz! És ezt senki sem akadályozhatja meg! Igent mondok neki az oltár előtt! Ha tetszik, ha nem!
- Akkor nincs miről beszélnünk! – mondta Hermione. Odalépett Ginnyhez, hogy puszit adjon az arcára, de Ginny elrántotta a fejét. – Minden jót! De Draco Malfoy mellett csakis rossz érhet! Szia! – Kilépett az ajtón! Ginny sírva rogyott le a kanapéra és lefeküdt.
- Igazuk van! De miért nem vagyok képes rájuk hallgatni? Miért? – Majd zajt hallott. Felkelt és hátranézett. Szellemet látott. Jamest látta! – James… nem… te meghaltál…
- És halott is maradok, ha rajtad múlik. Ments meg, kérlek! Ments meg, anya!
- Hogyan menthetlek meg? – kérdezte Ginny.
- Azt nem mondhatom meg. Magadtól kell rájönnöd. De ha nem jössz rá, életed legnagyobb hibáját követed el. Tudd meg, hogy ki a gyilkosom, anya! Nekem kikötötték, hogy nem mondhatom el, mert akkor halott maradok, de kérlek, anya! Derítsd ki és én visszajövök! – James egyre halványabb lett és folyamatosan azt mondta, hogy „Derítsd ki”.
- Kiderítem, kicsim! Az életemre esküszöm! Az életemre!
*
Draco épp az ingét vette fel. Örült, hogy néhány óra múlva feleségének tudhatja Ginnyt. Örült, de bánatos is volt, mert tudta, hogy Ginny nem szerelmes belé. És csak kedvességből és barátságból megy hozzá, na meg, mert hálás volt neki. És kieszelt valamit. Ha Ginny nem akar hozzámenni, akkor nem erőlteti. Az esküvő nem lesz zökkenőmentes, ezt már előre tudta. És ha Ginny igent mond az oltárnál, akkor…
*
Harry még mindig a szüleivel beszélgetett. De nem adta be a derekát.
- Fiam! Akadályozd meg! Ne engedd, hogy gyermekeid anyja hozzámenjen a fiad gyilkosához! – Harry értetlenül nézett.
- Mi az, hogy a fiam gyilkosa? Draco ölte meg a fiamat? Az nem lehet! Ginny észrevette volna!
- Draco Malfoy remek színész. Tudta, hogy csak James akadályozná meg az esküvőt. Sikerült behálóznia Ginnyt, így Ginny nem látja benne azt a férfit, aki régen volt. De ha nem akarod Mollyt is elveszíteni, akkor menj és akadályozd meg az esküvőt! Ha megakadályozod, visszakapod Jamest és Ginnyt, viszont ha nem, akkor örökre elveszíted Ginnyt, James nem tér vissza a halálból és Molly pedig meg fog halni. Molly hatalmas veszélyben van. Bármi érheti, de az információink szerint elmegy az esküvőre és megpróbálja megakadályozni. De baleset éri. Meg kell akadályoznod! Mentsd meg! Akadályozd meg az esküvőt, mentsd meg a gyermekeid és a szerelmed!
- De nem tudom, anya! Én nem vagyok képes rá!
- Ha legyőzted Voldemortot, akkor erre is képes vagy. Meg kell őket mentened! Képes vagy rá! – Majd James, Lily, Sirius és Arthur is köddé vált. Harry sírva ült le a fotelba.
- Draco Malfoy! Ő! Pont őt választotta Ginny! Az nem lehet! Meg kell akadályoznom azt a komédiát! – mondta és kirohant az ajtón. Már csak pár perc volt az esküvő kezdetéig.
*
Ginny felöltözött. Ruhája egyszerű volt, mégis gyönyörű. Váll nélküli ruha volt, selyemből. Haja, mint mindig, ki volt engedve és a fátylát úgy tűzték rá. Segítsége nem nagyon akadt, hisz Hermione is megmondta, hogy a családja nem vesz részt az esküvőn és ő sem. Mollyt pedig Harry nem engedi. Így hát majdnem egyedül kellett megoldania mindent. Szerencsére Draco egyik távoli rokona eljött az esküvőre és segített Ginnynek felöltözni. De Ginnynek szinte senkije sem jött el. Luna és Neville persze eljött a kislányukkal, Alice-szel és kisfiúkkal, Tommal. Eljött még Angelina Johnson és is, persze nem mondta el George-nak, mert akkor nem úszta volna meg ép bőrrel. És eljött Lavender is. Ő mindig is kedvelte Ginnyt, de Ginny sosem érezte úgy, hogy szüksége lenne rá. Viszont ezen a napon mást gondolt. Hálás volt Lavendernek, hogy ő nem gyűlöli és eljött.
- Nem értem, hogy lehet Von-Von ilyen gonosz veled! Hisz a húga vagy! Őt ez nem érdekli? – kérdezte Lavender.
- Nem igazán. Gyűlölnek és én megértem őket. De köszönöm, hogy te eljöttél! Nagyon köszönöm! – könnyezett Ginny.
- Nincs mit. Tudom, hogy te sosem kedveltél engem, mert csak Ron érdekelt, te pedig tudtad, hogy Hermione is szerelmes belé, és azt szeretted volna, hogy vele jöjjön össze. De már nem így van. Más vagyok és ezt te is észrevetted. – Ginny bólintott. – Van férjem és két gyerekem. Ron már nem is érdekel, de nagyon örülök, hogy boldog és van két gyereke. Mindig is ezt kívántam neki. De miért sírsz, Ginny? Talán nem akarsz férjhez menni?
- Nem erről van szó. De te is tudod, hogy én ezt a napot mindig is Harryvel képzeltem el. Mindig. Mikor kislány voltam, elalvás előtt arra gondoltam, hogy fehér ruhában megyek az oltár felé az apám kíséretében. Az oltárnál pedig Harry Potter vár. De csak álomnak hittem. Nem hittem, hogy Harry Pottert valaha is érdekelhetem. De tévedtem. És átélhettem volna azt, amit elképzeltem, mert Harry tizennyolc éve megkérte a kezem. De én nemet mondtam, mert tudtam, hogy csak azért venne el, mert gyereket várok.
- Nagyon tévedsz, Ginny! Ideje megtudnod valamit! Mikor még a Roxfortba jártunk, és Harryék hetedikesek voltak. Egyik este a klubhelységben Harry és Ron beszélgetett. Én épp vacsorázni mentem volna, de meghallottam őket, így hát vártam, hogy elmenjenek. De felkeltette az érdeklődésemet a téma, amiről beszélgettek. Rólad beszéltek. Harry pedig bejelentett Ronnak, hogy az lesz számodra a meglepetése, hogy megkéri a kezed a tizenkilencedik szülinapján. Ezt tudnod kell, Ginny! Nem csak a pillanat hozta magával azt a leánykérést, hanem már előre el volt tervezve. És láttam, hogy Harry előveszi a gyűrűt, amit neked vett. Akkor még azt hitte, hogy igent mondasz neki. A gyűrű ott volt a zsebében egész végig. Gyönyörű gyűrű volt. Zafírköves gyűrű volt. Nem tudom elképzelni, hogy mit érzett, mikor nemet mondtál. Szegénykém. Ginny, számodra ő jelenti a férfit. A férfit, aki boldoggá tehet. Aki szeret és nem hagy sosem cserben.
- Ha jelentenék neki valamit, akkor most itt lenne! Itt lenne és próbálna lebeszélni! De elég volt! Vége! Nekem is jogom van a boldogsághoz! Az utóbbi időkben csakis rossz dolgok értek! Kiderült, hogy az apám meghalt, utána meghalt a fiam és egy gyermek is, akiről nem is tudtam, de bennem növekedett! Elég volt! Én továbblépek. Tovább kell lépnem!
- Ez mit jelent? Ugye nem akarod elfelejteni, hogy volt egy fiad?
- Nem. Sosem tudnám. De el kell engednem. Már nem él. Csak egy ígéret köt hozzá. Kiderítem, hogy ki a gyilkosa, de utána vége. Elfogadom, hogy James meghalt.
- Ginny, még mindig azt hiszed, hogy megölték?
- Igen. De nem tudom, hogy ki. Istenem – Ginny sírva fakadt. -, a fiam meghalt és én még nem is tudom, hogy hol kezdjem el a nyomozást!
- Ne sírj, kérlek! Én sejtem, hogy ki lehetett! – Ginny szeme felvillant.
- Ki?
- Draco Malfoy.
- Nem, az nem lehet! Lavender! Ezt te sem gondolod komolyan!
- De hidd el!
- De miért tette volna?
- Szerinted? Csakis James akadályozhatta volna meg az esküvőt! És Draco pedig ezt nem akarta! Így hát megölte!
- De honnan tudta volna, hogy én nem halok meg?
- Vannak módszerek és eszközök! Varázsigék, bájitalok! Bármit használhatott, hogy téged megmentsen, Jamest viszont megölje.
- Ez nevetséges! Ő nem tehette! És ha Draco ellen akarsz uszítani, akkor el is mehetsz! – Mutatott Ginny az ajtó felé.
- Jól van! Nem mondok semmit, mert a barátnőd vagyok! De én figyelmeztettelek! – Azzal felcsatolta Ginny hajába az utolsó csatot.
- Ne! Ne tűzd fel! Én így szeretem!
- Rendben, de akkor hagyd abba a sírást! A menyasszonynak mosolyognia kell! – És ekkor megszólalt a zene. – Indulj, Ginny! – Ginnynek nem kellett kétszer mondani. Elindult az ajtó felé. Kilépett és látta az embereket, akik mind rá vártak. Lavender nagy levegőt vett. „életed legnagyobb hibáját követed el” gondolta, majd ő is kiment a szobából. Ginny izgatottan lépkedett a sorok között. Draco várta az oltárnál. Elegáns volt, ugyanakkor visszafogott is. Mosolygott. De nem a boldogságtól, ami Ginnyt nagyon meglepte. Csak pár lépés volt az oltárig, mikor Draco kinyújtotta a kezét. Ginny odaért, és megfogta vőlegénye kezét. A szőke férfi érezte, hogy kedvese keze remeg. A szemébe nézett és könnyeket látott a vörös hajú nő szemében. Draco sem mosolygott tovább, de eddig sem örömében mosolygott. A pap felé fordultak. A pap elkezdte beszédét.
- Azért gyűltünk itt össze, hogy tanúi legyünk eme két ifjú házasságkötésének. Ha bárkinek valami ellenvetése van eme frigy ellen, az szóljon most, vagy hallgasson örökre. – Vártak pár másodpercet, aztán a pap folytatta. – Helyes. Ginevra Weasley, akarod-e az itt megjelent Draco Malfoyt házastársadnak? Kitartasz-e mellette jóban-rosszban? – Ekkor lépett be a templomba Harry. Szinte senki sem vette észre, még Ginny sem. Lassan sétált az oltár egy eldugott részéhez, ahol mindent jól láthat. Azt akarta, hogy Ginny meglássa, és nemet mondjon. És így is történt. Mikor meglátta Harryt, ahogy ott áll az oltár egyik részénél, elfogta e kétség. Kétségei támadtak. Már nem volt benne biztos, hogy akarja ezt az egészet. Draco csodálta, hogy Ginny nem válaszolt és követte tekintetét. Ő is észrevette Harryt. A pap még egyszer feltette a kérdést.
- Ginevra! Akarod-e az itt megjelent férfit férjedül? Tisztelni fogod? – Harry szeméből könnyek potyogtak. Esdeklően nézet Ginnyre. Szemeivel könyörgött, hogy mondjon nemet.
- Igen – mondta Ginny, hangjában millió szomorúsággal. Harry összecsuklott. Zokogott. Ginny is könnyezni kezdett, jobban, mint eddig. Draco pedig csak nézte. A pap most hozzá fordult.
- Draco Malfoy! Akarod-e az itt megjelent Ginevra Weasleyt? – Harry Malfoyban már nem is reménykedett. Draco még egyszer ránézett szenvedő menyasszonyára és Potterre.
- Nem. Nem fogadom el. – Ginny és Harry egyszerre kapta fel a fejét. Draco Ginnyhez fordult. – Ginny! Te nem szeretsz engem! Te őt szereted! – Mutatott Harryre. Harry ekkorra odarohant Ginnyhez.
- Ginny! Ő ölte meg Jamest! – Ginny már vágta volna rá, hogy „nem”, mikor Draco megszólalt.
- Igen. Én vagyok a gyilkos. – Ginny Draco szemébe nézett.
- Nem! A nem lehet! – ordított Ginny sírva. – Te nem! Te, aki azt mondtad, hogy szeretsz!
- Igen. És elvakított a szerelem. Nem akartam, hogy bárki, vagy bármi megakadályozza az esküvőt. És tudtam, hogy James téged le tud beszélni róla! – Ginny ekkor elkezdte püfölni Draco mellkasát és közben csak ordított.
- Te szemét gyilkos! Hogy tehetted?! Megölted a fiam! Megölted az egyetlen fiam! Gyűlöllek! – Harry persze próbálta Ginnyt leszedni Dracóról. Sikerült neki. Megölelte Ginnyt, aki a vállán sírt. – James… - Ekkor mindenki megnémult. Egy fény tört be a tetőn. Ezüstös fény, ami mindenkit elvakított. Csak Ginny és Harry látta. Öt embert látott a fényben. Lily és James Pottert, Sirius Blacket, Arthur Weasleyt és James Weasleyt. A két felnőtt elámult a látványra. Ginny csak suttogott. – James… James… a fiunk… - Ekkor minden szellem odalépett hozzájuk, de a fény még mindig vakító volt.
- Visszahoztuk nektek a fiatok! Megérdemlitek! És James is megérdemli, hogy boldog legyen. – Ginny nem volt képes felfogni, hogy nem álom. Nem hitte, hogy valaha látja még fiát. De ekkor figyelt fel apjára, aki James vállát fogta.
- Apa…
- Kicsim. Megérdemled a boldogságot! Ne emészd magad a halálom miatt. Lépj tovább! Jogod van hozzá! Tudom, hogy gyűlölöd magad, mert nem is búcsúztál el tőlem, de én örülök, hogy nem voltál itt. Nehezebb lett volna. Légy boldog! – Minden szellem egyre halványabb lett. Kivéve Jamest, mert ő már megtestesült. Mikor már nyoma sem volt a fénynek, James csak ott állt, mindenki őt nézte. Ginny rohant oda hozzá, Harry pedig utána. Átölelték fiukat. Ott álltak fél órát, egy napot, ők sem tudják. Csak álltak és ölelték egymást.
|