Első fejezet: Apa leszek!
Zsani 2009.11.27. 16:49
Újabb történet tőlem, de remélem, hogy ez nem az utolsó, ami a tollamat hagyja el.
Elég furcsa történet. Sok váratlan fordulattal. Nagy szerepet foglal benne Harry, Ginny, Hermione és a kihagyhatatlan Draco Malfoy. Nagyon érdekes. Sok tanulság van benne. Szerelem, megcsalás, gyerekek. De a legfurcsább az egész történetben, hogy szerelmek bomlanak szét, majd forrnak ismét eggyé. Azt nem szeretném elárulni, hogy milyen párosítású, mert akkor lelőném a "poént".
Apa leszek!
Harry Potter sok mindent szeretett volna, de amit leginkább akart, pénzen nem tudta megvenni. Már öt éve élt boldog házasságban élete szerelmével, Ginny (Weasley) Potterrel. Mindenük meg volt, amit csak akartak. És ott voltak egymásnak. Harry úgy érezte, Ginny az ő legnagyobb kincse. De belátta, hogy van valami, ami még Ginnynél is kedvesebb lenne neki. Szerette feleségét, és kedvesnek tartotta. De gyereket szeretett volna. Egy szép kisbabát, aki beragyogta volna a mindennapjait. Mindegy, hogy fiú vagy lány. Csak egy számított: hogy a kisbaba Ginny és az ő gyermeke legyen. Ginnyvel még nem terveztek közös gyereket, de tudta, hogy felesége is vágyik egy babára. De voltak titkai, amiket még Ginnynek sem mondott el. Titkok, amik Hermionéhoz kötötték. Ott ült az irodájában, és nézte a családi fotókat, amik az asztalát díszítették. Már csak egy kisbaba hiányzott róla. Ronnak és Hermionénak is volt már egy kislányuk, Rose Weasley személyében, aki aranyos, szép, vörös hajú, kék szemű és rendkívül okos volt, hároméves létére. Mr és Mrs Weasley nyugdíjba mentek, Bill és felesége Fleur, három csodás gyermek szülei voltak. Charlie nőtlen volt, és még mindig Romániában dolgozott. Percy a minisztériumban dolgozott a miniszter társaként. Fred és George a varázsvicc vállalatot irányította, de megmaradtak nőtlen humoristáknak. Ron auror volt, a Főnix Rendjének egyik vezetője. Mivel még mindig sok halálfaló élt az Azkabanon kívül, ezért még mindig megmaradt a Főnix Rendje. A felesége, Hermione szintén auror volt, de karrierjét feladta, mikor kiderült, hogy babát vár. Ginny még mindig segédgyógyítóként dolgozott. Harry pedig a minisztérium egyik aurorja volt, és egyben a legjobb is. Elhatározta, hogyha hazaér felhozza a gyerektémát. De ekkor egy fájdalmas gondolat jutott eszébe. „Rossz apa lennék” Ez keringett a fejében, míg haza nem ért. A házból nagy zsivaj jött, így biztos volt benne, hogy felesége nincs egyedül. Belépett az ajtón, felakasztotta kabátját a fogasra és ment a zsivaj irányába. Meg is találta a nappaliban. Ginny ott ült a kanapén, mellette Hermione fogták egymás kezét és nevettek. Ginny szeméből könnyek potyogtak.
- Sziasztok! – üdvözölte a nőket. – Mi történt? Baj van? – kérdezte idegesen.
- Szia, drágám! – köszönt a felesége. – Nem! Nincs semmi gond! Épp ellenkezőleg! Hamarosan bővül a Weasley család! – Mosolygott Ginny Hermionéra. Harry azt hitte, hogy rosszul hall.
- Gin! Te? – Ginny értetlenül nézett rá.
- Mi? Te miről beszélsz? – Ginny megértette, mire gondolt férje. – Ja… nem, drágám! Nem én várok babát, hanem Herm! – Harryben egy világ omlott össze. De az is meglepte, hogy Hermione terhes.
- Ööö…Értem. Gratulálok! – Odament Mionéhoz és megölelte. De ez az ölelés más volt mind a kettejük részéről. Ginny megérezte, hogy Harry szerette volna, ha azt mondja, hogy nem Hermione, hanem ő terhes. Látta férje arcán, hogy csalódott. Terelni akarta a témát.
- Ron tudja már? – kérdezte pár pillanat múlva Ginny.
- Még nem! De ne mondjátok meg neki! Meglepetés lesz! Jövő héten lesz a huszonötödik szülinapja. Majd akkor elmondom. Boldog lesz, biztos. Rég szeretne már egy második gyereket, egy kisfiút. És ti mikor alkottok egy kis trónörököst? – kérdezte Hermione, de a lelke kicsit sem vágyott arra, hogy Ginny gyereket várjon Harrytől. Harry azt akarta mondani, hogy már tervezik, de Ginny gyorsabb volt.
- Még nem került szóba. Még várunk. – mondta Ginny. Tudta, hogy ezzel megsérti férjét, de ő még nem áll készen egy gyerekre. És igaza lett: Harry arcáról lehervadt az a kicsi mosoly is, ami eddig arcán látható volt. Egy dolog járt fejében: minél előbb elmenni ebből a házból. Elrohant Ginny mellett, felkapta kabátját és kirontott a bejárati ajtón. Ginny meg sem próbált utána rohanni. Férjének kell egy kis idő, míg feldolgozza a történteket.
- Hát ebbe meg mi ütött? – kérdezte sógornője. Ginny nagy levegőt vett.
- Most megsértettem. Azt mondtam, hogy még nem akarok gyereket. De ő akar. És én most beletiportam a vágyaiba. Pedig nem akartam.
- Te nem akarsz gyereket? - Hermione furcsállta ezt, de legalább boldog is volt, hogy egy kicsit még várat magára az a Potter bébi.
- De igen! Csak nem most. Harry már készen áll, hogy apa legyen, de én nem. Nekem még kell egy kis idő. Huszonnégy éves vagyok. Van még időm.
- Te tudod! – mondta Hermione. Ránézett órájára. – Jézus! Nekem mennem kell! Remélem kibékültök!
- Biztos úgy lesz! Remélem neked sem lesz semmi bajod. Vigyáznod kell magadra.
- Vigyázni fogok. Szia! – átölelte barátnőjét. – Legyetek jók! – suttogta Hermione.
- Azok leszünk! Szia! – Barátnője elhagyta a szobát, és Ginny hallotta, hogy becsukja a bejárati ajtót. Leült a kanapéra, és elkezdett sírni. Úgy sírt, hogy azt nem lehet elmondani. Tudta, hogy megbántotta Harryt. Más vágya se volt, hogy bevallja Harrynek, hogy sajnálja, és ha Harry gyereket akar, akkor lesz gyerekük.
*
Harry nem tudta hova mehetne. Csak azt tudta, hogy haza egy ideig nem megy. Elhatározta, hogy elmegy a Foltozott Üstbe. Ott mindig talált egy-két ismerőst, akivel beszélhetett. És remélte, hogy ez most sem lesz máshogy. Belépett a kocsma ajtaján. Szemével keresett egy üres helyet. Leült és pár pillanat múlva megjelent Tom.
- Mit hozhatok, Harry? – kérdezte.
- Vajsört kérek! Jó sokat! – mondta szomorúan Harry.
- Rendben! Mindjárt hozom! – Azzal eltűnt a tömegben. Harry az asztalra könyökölt és arcát kezeibe temette. „Még várunk! Ginny ezt mondta. És még meg se beszélte velem!” Gondolkodásából egy gúnyos hang ébresztette fel.
- Mi van, Potter? A Feleséged megcsal? – kérdezte a gúnyos hang.
- Tudod mit? Lehet, hogy a tiéd olyan álszent, de egyelőre még az enyémről beszélünk! És ő nem olyan, mint a többi! Jaj, elnézést! Elfelejtettem, hogy neked nincs is feleséged, Malfoy! Vagy irigyelsz, hogy nekem jutott Ginny? Emlékszem, hogy te is harcoltál érte, vagyis a szerelméért. De valahogy te nem jöttél be neki! Látod, nem minden a pénz és a hatalom. A jóképűséget ne hagyjam ki, igaz? – Már Harry is gúnyolódott. Emlékezett, hogy Draco mindent elkövetett, hogy megakadályozza esküvőjüket. De mikor kimondták a boldogító igent, Draco eltűnt az életükből. Harry sejtette, hogy nem adta fel.
- Megmondtam, hogy lehet akár a te feleséged, akár VII. Henriké, akkor is az enyém lesz.
- Ennyire nem lehetsz önző! Ginny nem lenne boldog veled! Nem szeret, értsd már meg!
- Majd szeretni fog!
- És hogy éred el, mi?
- Hát… mondjuk, megöllek! Egy gonddal kevesebb! – mosolygott gúnyosan Draco.
- Te szemét! – Harry neki akart rontani, de megérkezett Tom a vajsörével. –
Köszönöm, Tom!
- Nincs mit, Harry! Egészségedre! Mr Malfoy, maga kér valamit? – fordult a nevető férfihoz.
- Kösz, nem kérek semmit, Tom! Majd máskor!
- Rendben! Viszontlátásra! – köszönt el. Harry és Draco egymás felé fordult.
- Ha megölnél, akkor sem kapnád meg Ginnyt! És nagyon hülye vagy, ha azt hiszed, hogy hozzád menne vigasztalódni!
- Tényleg? Hogy van kedves feleséged?
- Képzeld, nagyon jól van! És hamarosan gyerekünk fog születni! – füllentett Harry. Draco arcáról lehervadt a mosoly.
- Mi? Az nem lehet! Képzelődsz, Potter!
- Tényleg? Ha engem megölsz, még így is marad valaki, aki Ginny szívében átveszi a fő helyet! És az nem te leszel.
- Fogd be, Potter! Inkább elmegyek! Nem hallgatom tovább a hülyeségeidet!
- Megtisztelnél vele, ha elmennél! – Dracónak nem kellett kétszer mondani: elindult a kijárat felé. Kilépett. – Ilyen hülyét még nem látott a világ! – morgott magában. – Még hogy Ginny hozzámenne? Ez megbolondult! Most talán békén hagy minket egy kicsit!
*
Harry már három napja távol volt. Ginny szíve majd megszakadt az aggodalomtól. Félt, hogy Harrynek bármi baja esik. Szó nélkül még sohase volt távol ennyi ideig. Ginny feküdt a kanapén és várta Harryt. Már két napja várta egy örömteli hírrel. De Harry nem jött. És ez már három napja így volt. Pedig még egy szép ajándékdobozzal is készült neki. Egyik nap hallotta, hogy Harry kulcsa kattan a zárban. Odarohant az ajtó elé. Még senki nem volt az ajtóban. Pár pillanat múlva belépett valaki csuklyában. Ginny még az illető arcát se látta, de odarohant hozzá és elkezdte verni a mellkasát.
- Te hol voltál? Halálra aggódtam magam miattad! Már azt hittem, hogy bajod esett! – zokogott Ginny. Mikor már nem volt ereje püfölni az illető mellkasát, leroskadt és vállára tette a fejét. Nem tudta, hogy kit rejt a csuklya, de ő akkor is a rejtélyes idegen vállán pihentette a fejét.
- És még ő mondja, hogy tökéletes a házassága! – Ginny felemelte a fejét.
- Te nem Harry vagy! Te…te Draco Malfoy vagy! – Ginny hátralépett.
- Pedig már úgy örültem, hogy aludni akarsz az én vállamon! De megengedem neked, hogy a vállamon aludj!
- Honnan vetted a kulcsot?
- Könnyű volt kicsempészni Potter zsebéből. Már három napja a Foltozott Üstben ül. Ez nektek a tökéletes házasság? De tudod mit? Ne beszéljünk Potterről. Beszéljünk magunkról. Vagy még beszélni se kell. – Ginny megértette, mire gondol Draco. Draco e akart vele feküdni.
- Te gusztustalan vagy! Soha nem feküdnék le veled!
- Nem? – Draco közelebb lépett Ginnyhez, a szájukat már csak pár centi választotta el. – És ha megcsókollak, akkor is gusztustalan vagyok? – A választ nem várta meg, mert megcsókolta Ginnyt. Ginny ellenkezett, de Draco erős volt, így nem bírta kirántani magát a karjai közül. – Nem szabadulsz! Ma csak az enyém leszel! – Nézett Ginny szemébe.
- Nem! Soha nem leszek a tiéd! Én csak Harryé vagyok! Az ő gyermekét várom! Engedj el!
- Lehetsz terhes, akkor is az enyém leszel! – Megragadta Ginny kezeit.
- Azonnal engedj el! Ehhez nincs jogod!
- Elfelejtheted, virágszálam! Tudod, mit? – elengedte Ginny kezeit, de a lány nem tudott elszaladni. – Válassz: vagy az enyém leszel vagy Potter meghal. Melyiket választod? – Ginny megijedve nézett rá. „Ha nem teszem meg, Harry meghal! Meg kell tennem!”
- Miért vagy te ilyen gonosz? – kérdezte Ginny váratlanul. – Ha szeretnél, elengednél és hagynád, hogy boldog legyek Harryvel és a gyerekeinkkel. Kérlek, engedj el! Ha egy kicsit is szeretsz, elengedsz. – mondta nyugodtan Ginny, de legbelül nagyon félt.
- Engedjelek el? – kérdezte Draco. Egyik kezével megfogta az állát, mintha gondolkozna. – Ezt nem kérheted tőlem! Most a cél előtt engedjelek el? Ezt a kérésedet nem teljesíthetem! De bármi más kérésed, számomra parancs. – Ginny már teljesen kikészült. Draco behurcolta a nappaliba. Lelökte Ginnyt a kanapéra és rávetette magát. Ginny egész végig ellenkezett, de tudta, hogy semmi haszna. Draco elkezdte kigombolni Ginny ingének gombjait. Nem könnyen sikerült neki, mert Ginny egész végig kapálózott.
- Kérlek, engedj el! – könyörgött Ginny.
- Capitulatus! – ordította valaki a háttérből. Draco azonnal lerepült a kanapéról és elájult. Az átok küldője Harry volt. Ginny felállt a kanapéról, odarohant Harryhez és karjaiba vetette magát. Hangosan elkezdett zokogni.
- Annyira féltem, Harry! Olyan jó, hogy jöttél! Ha nem jössz, el sem tudom képzelni, mi történt volna!
- Cssss… nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! Megkapja méltó büntetését. – Amint kimondta ezeket a szavakat, berontott az ajtón egy csapat auror, élükön Ronnal.
- Mi történt? – kérdezte Ron.
- Malfoy! – mutatott az ájult férfira. – Nemi erőszak.
- Ki az áldozat? – kérdezte Ron, de már tudta a választ. – Ginny? Veled tette? Megerőszakolt?
- Nem! – válaszolt Harry, Ginny helyett. – Még időben ideértem. Ha megtette volna, már nemcsak ájultan feküdne.
- Rendben! Vigyétek egy Azkabani cellába. Tesztek feljelentést?
- Igen! – mondta Harry.
- Nem! Nem teszek feljelentést! – mondta Ginny. Harry tátott szájjal nézett rá.
- De Ginny! Ha szabadlábon marad, megteszi ezt más nőkkel!
- De én akkor se jelentem fel!
- Akkor is elviszik egy cellába! Hamarosan kiengedjük, de neki is kell egy kis szenvedés. Vigyétek! – szólt embereinek, akik felkapták Dracót és hoppanáltak vele. – Nyugodj meg, Ginny! Már nem lesz semmi! Bocsássatok meg, de hív a kötelesség!
- Menj csak, Ron! – Ron is hoppanált. – Feküdj le, Gin! Pihenj egy kicsit!
- Beszélnem kell veled!
- Majd később! Aludj egy kicsit!
- Babánk lesz, Harry! Terhes vagyok! – mondta Ginny, megállás nélkül.
- Mi? – Harry meglepődött. Nem bírta elhinni, hogy gyereke lesz. – Ezt komolyan mondod? – Ginny bólintott. Harry felkapta Ginnyt. – Apa leszek! Apa! Olyan boldoggá tettél, Ginny! Én vagyok a legboldogabba világon!
- Harry, tegyél le! Szédülök!
- Bocsáss meg! – Letette feleségét.
- Köszönöm! Örülök, hogy örülsz!
*
Teltek a napok, a hetek, a hónapok. Ginny már az ötödik hónapban volt, mikor Ron jelent meg náluk váratlanul.
- Sziasztok! Van egy nagyon rossz hírem! – mondta szomorú arccal.
- Szia, Ron! – köszönt Ginny. – Mi a baj? – kérdezte ijedten.
- Malfoyt kiengedték!
|