Három hónap múlva

Ginny és Harry boldogan várták kisbabájuk születését. Ginny a nyolcadik hónapban járt, de nem nagyon látszott rajta. Az újságírók azt állították, hogy nem eszik és nem is akarta ezt a gyereket, így minden alkalmat megragad, hogy elveszítse magzatát. De valami beárnyékolta Harry és Ginny boldogságát: Draco Malfoy kiszabadult. Ginny ahányszor meglátta Draco Malfoy nevét az újságban, megijedt. Félt, hogy Malfoy elveszi a gyermekét, így zsarolva őt, hogy feküdjön le vele. Úgy emlékezett arra a délutánra, mikor Draco meg akarta erőszakolni, mintha tegnap lett volna. Félt a férfitól. Draco már három hónapja szabad volt, de még nem kereste Ginnyt. Harry még mindig sokat dolgozott, míg Ginny otthon végezte a házimunka nagy részét. Néha Hermione átjött segíteni főzni, takarítani és a terhességről kiselőadást tartani, amit Ginny nem nagyon szeretett. De mikor egyedül volt a házban, nagyon félt. Alig várta, hogy élete szerelme hazaérjen és vigyázzon rá. Egyik nap, mikor Harry már otthon volt, elhatározta, hogy megkérdezi szerelmét, eljön-e vele friss levegőt szívni.
- Drágám, eljössz velem sétálni? – kérdezte Ginny férjétől.
- Most nem, kicsim! Sok dolgom van! Majd máskor! – Harry felállt a kanapéról, odasétált Ginnyhez. Meg akarta csókolni, de Ginny elrántotta a fejét. Harry megértette, hogy Ginny most nem akar vele beszélni. Volt pár veszekedésük az elmúlt hónapokban. Harry mérges volt Ginnyre, mert nem emelt vádat Draco Malfoy ellen, Ginny pedig haragudott Harryre, mert szinte soha nem volt otthon.
- Akkor elmegyek egyedül! – Ginny elindult a ruhafogas felé, hogy levegye kabátját. Már rajta volt a kabát, mikor Harry útját állta.
- Nem mész sehova egyedül! – mondta Harry. Látszott rajta, hogy nem tréfál.
- De megyek! Ha te nem jössz velem, képtelen vagyok egyedül menni! Utálok bezárva lenni! Már nem dolgozom! Nem járok el itthonról sehová! Unatkozom! Csak egy kis friss levegőt szeretnék szívni. Légy szíves, menj az utamból!
- Jól van! Menj csak! De ha valami bajod lesz, én tekerem ki a nyakad! – Ginny elmosolyodott.
- Jól van! Nem lesz semmi bajom!
- Ha egy óra múlva nem érsz vissza, esküszöm, hogy utánad küldöm az egész minisztériumot!
- Arra nem lesz szükség. Itt leszek egy óra múlva! – Megpuszilta férje arcát. – Szia!
- Szia, kicsim! – Ginny kilépett a házuk ajtaján. A parkba indult. Imádta azt a parkot. Harry ott kérte meg a kezét. Leült az egyik padra és nézte a fákat. Nézte, hogyan fújja a leveleket az őszi szél. Egyik pillanatban azt vette észre, hogy valaki megfogja a vállát.
- Mondtam, hogy egy óra múlva otthon leszek, Harry! Nem kellett volna utánam jönnöd! – De a férjének nem volt ilyen erős szorítása. Ginny felállt a padról és szembefordult az idegennel. Rögtön felismerte. – Mit akarsz? – kérdezte ijedten. Minden vágya az volt, hogy kidekorálhassa a szöszi képét.
- Beszélgetni. Ne félj, nem bántalak! Kíváncsi voltam, hogy jól vagy-e?
- Hagyj engem békén, Malfoy! Semmi közöd hozzá, hogy jól érzem-e magam vagy sem! - Draco egyre közelebb ment hozzá. – Menj el, kérlek! – A szájuk már majdnem összeért. – Kérlek, ne gyere közelebb! – kérte Ginny.
- Most legalább nem a kezeddel védekezel! Múltkor nagyon fájt! – Megsimogatta állát, mintha sajogna.
- Megérdemelted! Máskor ne erőszakoskodj! – ordította Draco képébe. Draco eltávolodott tőle.
- Akkor nem kellett volna ellenállnod! – mosolygott Draco.
- Ha-ha! Nagyon vicces! De nekem férjem van! És hamarosan szülők leszünk! Még ha akarnék, akkor sem feküdnék le veled!
- Tényleg? Ha már a gyereknél tartunk! Biztos, hogy Harry az apja? – gúnyolódott Draco. Ginnynél itt betelt a pohár.
- Hát ebből elég! Semmi közöd hozzánk! De, hogy a kérdésedre válaszoljak: igen, Harry az apja! Én nem vagyok olyan, hogy megcsalom a saját férjem! Talán azok a nők, akikkel eddig dolgod volt, könnyű szívvel megtették, de én nem! – Draco még nagyobb mosolyra húzta a száját. – Te meg min mosolyogsz?
- Rajtad, drágaságom! Rajtad! Nagyon vicces vagy! – nevetett Draco.
- Egy: nem vagyok a drágaságod! Kettő: mit mondtam, ami ennyire vicces?
- Hát csak azt, hogy rajtad kívül minden másik nő megtenné, hogy megcsalja a férjét. Honnan veszed, hogy volt másik nő? – Ginny eltátotta a száját.
- Úgy érted, hogy nem volt…más nővel viszonyod?
- Amióta szerelmes vagyok beléd, azóta nem! Csak rád gondolok! Nincs más nő rajtad kívül! Te vagy az egyetlen! Csak téged szeretlek! – Draco egyre közelebb ment Ginnyhez. A szájuk már összeért. Draco nem cicázott tovább. Megcsókolta Ginnyt. Ginny nem ellenkezett. De a végére eszébe jutott, hogy neki férje van.
- Draco! Ezt ne! Kérlek!
- Draco? Hát már nem is Malfoy? – Ginny megértette, hogy mire gondol Malfoy.
- Ha akarod, szólíthatlak Malfoynak is, ha jobban tetszik!
- Nem, csak olyan fura a te csábító szádból hallani azt, hogy „Draco”!
- Én most elmegyek! Kérlek, ne keress! Ne gyere utánam! Hagyj élni! – Ginny már távozni készült, mikor Draco megfogta kezét és belerakott egy fehér „érmét”.
- Ha bármi bajod lenne, üzenj és jövök! Most rajtam a kérés joga! Ne hagyd el! Mindig legyen nálad, mert ha bármi bajod lesz, Potter nem éli túl, és… én sem! Vigyázz a gyereketekre!
- Miért vagy ilyen kedves? – kérdezte Ginny, de nem engedte el Draco kezét. – Múltkor nagyon erőszakos voltál!
- Csak okultam abból, amit Potter mondott három hónapja a Foltozott Üstben.
- Mit mondott? – kíváncsiskodott Ginny.
- Hát… valami olyasmit, hogy ”Ginny nem lenne boldog veled”, meg hogy ” Ginny nem szeret, értsd már meg”. Ilyesmiket.
- Aha! Értem! De te csak most fogtad fel azt, amit mondott? Azóta már hat hónap biztos eltelt és neked hat hónap kellett ehhez?
- Nem! És nem most jöttem rá, hanem úgy – Megállt egy kicsit és elkezdett számolni ujjain -, négy hónapja. De szeretném megköszönni, hogy nem emeltél vádat ellenem. Azt hiszem, ez volt az a dolog, ami megsúgta nekem, hogy csak barátként tekintesz rám. Igaz, nem értem, hogy miért kezelsz úgy, mintha a barátod lennék! Minden jogod megvan ahhoz, hogy gyűlölj! Egyszer mondtad, gyűlölöd azokat, akik kényszerítenek vagy utasítanak valami rossz tettre.
- Én nem gyűlöllek, csak egy kicsit problémás esetnek tartalak. Baj van a felfogó képességeddel. Nem fogod fel rögtön a dolgokat.
- Menjek pszichológushoz? – kérdezte komolyan Draco, de Ginny elnevette magát.
- Ehhez nem kell pszichológus. Ezt egyedül is meg tudod oldani. Csak annyit kell tenned, hogy hagyod történni a dolgokat, és nem befolyásolod mások döntését. Mert ha befolyásolod, azt jelenti, hogy nem tűröd el, hogy másoknak is van véleményük.
- Benned egy orvos veszett el? – kérdezte Draco mosolyogva.
- Nem! Csak tudod, én orvos vagyok! Rémlik? – Dracónak eszébe jutott Ginny eddigi múltja.
- Ja, persze! De menj, mert a drága férjed még megijed, hogy elraboltalak.
- Megyek. Szia! De te is szólj, ha bármi baj lenne! Szia! – Mire Ginny elindulhatott volna, Draco hoppanált. Így hát Ginny is elindult haza. Mikor hazaért, látta, hogy férje nincs egyedül. Ron is vele volt. Mindketten szomorú tekintettel néztek rá. Ron tekintetében fájdalom is volt.
- Mi történt? – kérdezte Ginny a férfiaktól.
- Hermione…
- Mi van Hermionéval? – kérdezte aggódva Ginny.
- Meghalt a baba! Meghalt a gyerekünk! – mondta Ron, de nehezen. Ginny szeméből már potyogtak a könnyek.
- Mi? Az… az nem lehet! Mi történt? – kérdezte Ginny és leroskadt a kanapéra.
- Néhány halálfaló megtámadta egy üres utcán. Hermione persze azonnal szembeszállt velük, nem gondolva, hogy nem lenne szabad, mert már csak pár hete van hátra. Mikor a halálfalók elmentek, Hermione bement a kórházba és elmondta az orvosnak, hogy nem érzi jól magát, és hogy nagyon fáj a hasa. Az orvos megvizsgálta és mondta, hogy muszáj azonnal megszülnie a babát. Betolták a műtőbe. Engem is értesített az egyik nővér és azonnal rohantam. Mikor beértem, Hermione már a szülőszobában volt. Egy óra múlva kijött az orvos és megállt előttem. Azt mondta, hogy „Részvétem. A műtét során a gyermek meghalt”. Az orvos szerint nem is volt esély arra, hogy élve megszülessen ezek után. Értitek ezt?! – kérdezte Ron magába roskadva és kétségbeesetten. – Néhány órája még azt beszélgettük, hogyan fogjuk hívni, most meg tervezhetjük, hogy mikor legyen a… a… - Ron nem bírta kimondani a „temetés” szót, mert elkapta a sírógörcs. Ginny odalépett hozzá és átölelte bátyját. Mindketten sírtak. Ginny Ron hátát simogatta, Ron pedig nem törődve semmivel sírt és sírt. – Az orvos azt is mondta, hogy Hermionénak is csak egy kicsi kellett volna és ő is…Túlélte, de nem tudják, mikor fog felébredni. Egész végig ébren volt, nem engedte, hogy elaltassák a műtét alatt. Gondolom, hallotta, hogy az orvos azt mondja, hogy a lányunk meghalt. Az orvos szerint ez nagy trauma neki és nem tudják, mikor ébred fel.
- Úgy sajnálom, Ron! – sírta Ginny.
- Miért velünk?! Mit tettünk, hogy ezt érdemeltük?! Szeretjük egymást! Én szeretem őt, és ő is engem! Sohasem csalnám meg és ő sem engem! – Harry felállt a kanapéról és Ron felé lépett.
- Tévedsz, Ron! Nagyon tévedsz!
- Mi az, hogy tévedek? – nézett fel Ron húga vállából. Elengedte Ginnyt és szembekerült Harryvel.
- Hermione megcsalt téged és ez a gyerek nem a tiéd volt. – Ron elszörnyedt.
- Hogy mondhatod ezt? Most halt meg a gyerekem és te máris viccelsz?
- Én csak az igazat mondom. A gyerek nem a tiéd volt. Hermionénak viszonya volt egy másik férfival.
- Kivel? – kérdezte Ron.
- Hát… velem! Velem volt viszonya! – mondta Harry őszinte arccal.
- Mi? – kérdezte egyszerre Ginny és Ron. – Most csak viccelsz, ugye Harry? Te nem tehetted! – mondta Ginny.
- De megtettem. Egyik nap Hermione átjött azzal, hogy Ginnyt keresi. Behívtam és mondtam, hogy nem vagy itthon. Elkezdtünk beszélgetni. Végül megtörtént. Megbeszéltük, hogy ez csak egy alkalom volt, többé nem fordulhat elő. De megtörtént. Újra és újra. Tudtuk, hogy ezzel megbántunk titeket, de valahogy nem tudtuk abbahagyni azt, ami kialakult köztünk.
- Ez csak egy rossz álom, ugye? – kérdezte Ginny, a hangja tele volt fájdalommal.
- Mikor Hermione bejelentette, hogy gyereket várt, rögtön tudtam, hogy az én gyerekem. És nem örültem neki. Mire kiderült, addigra a viszonyunknak vége lett, mert én nem szerettem őt. Én téged szerettelek Ginny, egész végig. Hermione kétségbeesetten fordult hozzám, hogy mit tegyen. Én mondtam neki, hogy tegyen azt, amit akar, engem nem érdekel. Úgy döntött, hogy elhiteti Ronnal, hogy ő az apja.
- Te szemét! És én még szerettelek! Hogy lehetek ilyen hülye?! – ordította Ginny és kirohant a házból. Tudta, hogy Harry és Ron verekedni fog, de nem érdekelte.