Egy hónappal később:

Ginny Dracót várta a parkban. Nagyon fájt a hasa, és muszáj volt valakit hívni. Draco megérkezett.
- Draco! Jön a baba! Kérlek, segíts! – Draco odarohant hozzá és felkapta, mintha Ginny egy átlagos lány lenne, nem pedig egy kilenc hónapos terhes. Beértek a kórházba, Ginnyt azonnal átöltöztették és a műtőbe tolták. Ginny kérte Dracót, hogy jöjjön be vele és fogja a kezét. Draco beleegyezett. Mikor kérdezték, hogy hívják-e az apát, Ginny azt mondta, hogy nincs rá semmi szükség. Draco még sohasem élt át olyan csodálatos eseményt, mint egy gyerek születése. Ginny már megszülte a kisfiát, és együtt voltak egy korteremben mind a hárman. Ginny, a baba és Draco. Ginny aludt, Draco a kisbaba mellett állt és a kis kezét fogta. Ginny ébredezni kezdett, de Draco nem vette észre, mert a babával volt elfoglalva.
- Látom, utolért az apai ösztön – mosolygott Ginny. Draco megfordult és látta Ginny felragyogó szemét.
- Jó reggelt! Gyönyörű kisfiad van! Hogy fogod hívni?
- Azt hiszem, hogy kislány koromban a képzeletbeli barátomat mindig Chris-nek hívtam. Így a fiam neve Chris lesz.
- Gyönyörű név! Illik hozzá. Vörös haja van, mint neked.
- A szeme milyen? – kérdezte Ginny.
- A szeme zöld, mint az apjáé. Őt nem értesíted a fia születéséről?
- Biztos már tervezik az új babát Hermionéval. Egy hónap alatt elváltam tőle, Ron is elvált attól a…Hermionétól. A gyerekeik Ronnál élnek és boldogok. Úgy hallottam, hogy Ron mostanában Lunával találkozgat. Remélem, Ron megtalálja végre a boldogságot.
- Én pedig remélem, hogy te megtalálod a boldogságot – mondta Draco. Kivette a babát a kiságyból és odaadta Ginnynek. Ginny ránézett fiára és öröm lepte el a szívét.
*

Ginny odaköltözött Dracóhoz Chris-szel együtt. Harryvel sikerült megegyezniük, hogy Ginnynél fog élni a kisfiú. De mikor Harry megtudta, hogy Draco a fia közelében lesz, félelem fogta el. Eltelt három hónap. Draco és Ginny vacsorát tervezett kettesben.
- Felhívtam Lunát és Ront, hogy tudna-e vigyázni ma este a babára és azt mondta, hogy igen. A ma este csak a kettőnké – jelentette be Draco.
- Rendben! Akkor vigyük át Christ Lunáékhoz. Aztán mehetünk. – Elvitték Christ Lunáékhoz és elindultak a színházba.

*

Varázslatos este – gondolta Ginny, mikor kijöttek a színházból. Ginny annyit nevetett a darabon, hogy szúrni kezdett az oldala. De a következő pillanatban könnyekre fakadt a meghatottságtól, mikor váltott a darab hangulata. Noha Draco már másodszor látta a darabot, együtt nevetett Ginnyvel. És az érzelmes részeknél megfogta Ginny kezét.
- Szép este volt – mondta Draco. – Menjünk gyalog haza?
Ginny bólintott, és furcsa módon boldoggá tette, hogy még nem ért véget az este.
Draco megfogta Ginny kezét. Elhatározták, hogy megnézik a kirakatokat az egyik utcán. Az áruházak kirakatai fényesen ki voltak világítva.
- Úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult – mondta Ginny. – Azt hiszem, a szemfestékem egészen elkenődött.
Draco megállt és maga felé fordította Ginny felét. Úgy nézett rá, mintha először látná. Idegesítette őt Draco pillantása.
- Máskor is kellene könnyezned a nevetéstől. Gyönyörű vagy így!
Ginny nagyot nyelt és elhatározta, hogy ezt a bókot meg se hallja. Nem akarta, hogy ilyet mondjon neki Draco. Sok férfi bókolt már neki így, hogy együttműködésre bírják. De ha komolyan gondolja, akkor más. De ez lehetetlen volna! És maga sem értette miért, de egyszeriben könnyekkel kezdett küszködni. Sietve ment tovább. Amikor Draco utolérte, és meg akarta fogni a kezét, Ginny nem engedte.
- Mi rosszat mondtam? – kérdezte Draco. – Zavar, hogy szépnek talállak? – Nyers volt a hangja, valami ingerelte benne Ginnyt. Zavarodottan nézett fel rá.
- Szeretnék inkább egyenesen hazamenni.
- Ahogy óhajtod.
Némán sétáltak tovább. Draco most már nem tett kísérletet rá, hogy megfogja Ginny kezét. Mikor hazaértek, Ginny azonnal elindult a saját szobája felé, de Draco megcsóválta a fejét.
- Felkísérlek a szobádig – mondta. A hangja olyan volt, hogy nem lehetett visszautasítani. Ginny egyébként is tiszta szívből kívánta, hogy elkísérje. Eltekintve az utolsó perctől, csodálatos este volt. Ginny még nem akart elválni Dracótól. Kinyitotta a szobája ajtaját, és visszafordult, mert meg akarta köszönni a csodálatos estét. Draco két kezébe fogta az arcát és megszorította.
- Ne – mondta Ginny, de tudta jól, hogy nem hangzott meggyőzően.
- Miért ne? Olyan nagy bűn, hogy esti csókkal búcsúzzak tőled?
Nem – gondolta Ginny. És különben is – beleszerettem. Úgy szeretném megtudni, milyen az, ha igazából csókol. Megrohanta annak a parkban kapott, futó csóknak az emléke. Egészen biztos, hogy az volt minden idők leggyorsabb csókja, de éppen ezért akarta megtudni…
Draco mintha kitalálta volna gondolatait. Felrántotta az ajtót, és mielőtt Ginny tiltakozhatott volna, már be is csapódott az ajtó mögöttük. Ginny a férfi karjaiban volt.
Csak esti csók – gondolta magában Ginny. Ez a férfi ma este mégiscsak sok időt és pénzt szánt rám. Egy csók, amellyel kárpótolom, még nem a világ. Emiatt nem lesz bűntudatom.
Magát szedte rá, és ezt már abban a pillanatban tudta, amikor az ajkaik érintették egymást. Ginny körül eltűnt a világ. Nem is vette észre, hogy halkan felnyögött, amikor Draco szelíden elkezdte simogatni hátát, és mintha fellobbant volna a ruhája alatt a bőre. De Draco meghallotta, és szorosabban magához húzta Ginnyt, és még szenvedélyesebben csókolta.
- Akarlak, Ginny! – suttogta.
Ginny felnézett és tudta, hogy pillantása tele van vággyal. Draco nehezen vette a lélegzetet, mintha nem akart volna hinni a szemének. Aztán újra megcsókolta Ginnyt. Mintha elégett volna a Ginny utáni vágyban.
Lassan levetkőztette a nőt – Ginnynek túl lassan legalábbis. Keze nyomán Ginny testén az izgalomtól borzongás futott végig. Ginny akarta, hogy az övé legyen, és tudta, hogy meg kell történnie.
Draco várt, míg érezte, hogy Ginny ellenállása meglágyult. Végtelen türelemmel szeretgette, de egyszerre eltűnt az önuralma is. Közösen omoltak le a világ peremén a szenvedélyek forró, sötét szakadékába.
*
Másnap reggel Ginny korán felébredt. Oldalra nézett, de Draco már nem volt ott. Eszébe jutott minden, ami az este történt. Úgy érezte, hogy ilyen boldog csak a fia születésénél volt. Tudta, hogy Draco mindenben támogatja. De meglepte, hogy Draco nem mellette fekszik. Felkelt és átsétált a gyerekszobába. Nagy meglepetés érte, mikor belépett a szobába. A kisgyerek nem volt a kiságyban. Chris ott feküdt Draco kezében, aki a hintaszékben aludt. Öröm töltötte el szívét. Tudta, hogy Chris apjaként szereti Dracót. Hallotta, hogy az este felsírt a baba, de azt nem hallotta, hogy Draco felkelt az ágyból, kivette a babát a kiságyból és megnyugtatta. Ginny csak most látta be, hogy Chris nem is kaphatott volna jobb apát. De ebben a pillanatban csöngettek. Ginny ránézett a babaszobában lévő kis szekrényre, amin már tizenegy órát mutatott az óra. Dracót felébresztette a csengő, de a babát nem. Látta, hogy Ginny az ajtóban áll és mosolyog. Draco homályos szemmel visszamosolygott.
- Megyek és kinyitom! – mondta Draco és ásított.
- Majd én kinyitom! Te csak maradj itt Chris-szel! – mondta Ginny. Már ment is ajtót nyitni. Már fogta a kilincset és nyitotta. Harry állt előtte csurom vizesen. Ginny nem is hallotta, hogy szakad az eső. De az jobban meglepte, hogy Harry csöngetett.
- Harry? Mit keresel itt? Chris még alszik.
- Tudom, de én veled akarok beszélni. Ha majd felébred, látni akarom, de beszélnem kell veled. Draco itthon van?
- Igen. És alszik – válaszolta Ginny.
- Honnan tudod, hogy alszik? – kérdezte Harry. De egy pillanat múlva már tudta, hogy mi a helyzet. – Áh, értem! Szóval úgy! Együtt töltöttétek az éjszakát? – kérdezte mérgesen Harry.
- Ez nem rád tartozik – mondta már Ginny is mérgesen. Harry ellökte Ginnyt az ajtóból és felrohant a lépcsőn. – Harry! Ezt nem teheted! – De Harry már odaért a gyerekszobához. Benyitott és őt is meglepetés érte. De nem jó értelemben. Meghasadt a szíve, hogy a fiát egy másik férfi öleli. Lesütötte fejét, és lement a lépcsőn. Ginny utána. – Ilyet még egyszer ne csinálj! Ez nem volt szép!
- Tudod mi nem szép? Az, hogy az én fiamat egy másik férfi öleli!
- Miért? Mit vártál? Hogy egész hátralevő életemben tiltom a fiam minden férfitól? Te hetente idejössz egyszer-kétszer. Chris nem tekint rád apjaként. Ő Dracót szereti. Hát nem érted? – fakadt sírva Ginny. – Draco az, aki mellett én és Chris is boldogok lehetünk! Szeretem őt! Talán már akkor is szerettem, mikor meg akart erőszakolni. Ezért nem tettem feljelentést! Tudtam, hogy azzal valami nagy hibát követnék el. Érted, Harry? Szeretem őt, és ez nem fog változni. Kérlek, hagyj békén engem és Christ. Hagyd, hogy boldogok legyünk! Neked ott van Hermione! Szereted őt, vagy nem? – Harry bólintott. – Akkor? Lehet még egy rakat gyereketek! Chris tudni fogja, hogy te vagy az apja, de én és Draco fogja nevelni. Ezt meg kell értened!
- Megértettem! És igazad van! Mellette boldog lehetsz. Olyan boldog, amilyen mellettem sohasem lehettél volna. De a fiamat nem tiltod el, ugye?
- Nem. Soha nem fogom megtiltani, hogy lásd. Ő a te fiad. Nem vagyok egy szívtelen bestia, aki eltiltja az apjától a gyerekét. De menj el, kérlek! Szeretnék lefeküdni egy kicsit! Fáradt vagyok! – Odalépett Harryhez és megölelte. – Ha bármi baj lenne, csak gyere hozzám és segítek. A már nem is szeretjük egymást, még lehetünk barátok. – Elengedte.
- Szia!
- Szia! – Harry elment. Ginny lépteket hallott maga mögül. Mikor megfordult, Draco állt mögötte.
- Én is szeretlek! – Odalépett Ginnyhez és megcsókolta. Ginny nem ellenezte. A végén Draco felkapta, felvitte a hálószobába és elkezdték azt, amit az éjszaka.


Egy hónappal később:

Ginny nem érezte jól magát. Hányingere volt és szédült. Chris Harryvel volt. Ginny Dracót várta, hogy bejelentse neki az örömhírt. Draco megérkezett.
- Szia! – köszönt Draco vidáman.
- Szia! – köszönt vissza Ginny.
- Gyerünk vacsorázni!
- De nem főztem semmit.
- Nem itthon, te butus, hanem egy étteremben. Gyerünk! Vedd a kabátot és gyerünk.
- De nem vagyok úgy öltözve.
- Ez csak kifogás! Gyerünk! – Pár perc múlva már egy étteremben ettek.
- De mi volt ilyen sürgős?
- Csak éhes voltam – mondta Draco és rendelte a főételt. Mikor kihozták megkönnyebbült.
- Neked meg mi bajod? Ideges vagy?
- Nagyon. És még jobban az leszek, ha nem eszed meg azonnal. – Ginny bekapta az első falatot. Mikor már csak pár falat volt, Ginny érezte, hogy ráharap valamire. Egy fém tárgyra. Kivette szájából és egy gyűrűt tartott a kezében. Egy gyémántgyűrűt. Draco letérdelt, mire mindenki rájuk nézett.
- Ginny Weasley! Leszel a feleségem? – Ginnyt ez meglepte, de nem ellenkezett.
- Igen! Igen! – Draco felállt és megölelte. Szorosan ölelték egymást, mire mindenki megtapsolta őket az étteremben.
- Draco! El kell mondanom valamit!
- Mit, drágám? – kérdezte kíváncsian Draco.
- Kisbabát várok! – vallotta be Ginny.
- Hisz ez nagyszerű! – mondta Draco és hatalmas mosolyra húzta száját. – Istenem, sosem voltam még boldogabb, mint most! Örülök, hogy nem engedtelek el téged, mikor Harry feleségül vett. Akkor most nem lennénk itt, nem lennél a menyasszonyom és nem várnánk kisbabát. Olyan boldoggá tettél! – Felkapta Ginnyt és megpörgette. A többi vendég összesúgtak a hátuk mögött, de Ginny néhány mondatot ki tudott szűrni a nagy hangzavarban. „Összeillenek” mondta egy nő. „egymásnak teremtette őket az ég” mondta egy másik férfi. Draco letette Ginnyt. – Szerintem jobb lesz, ha elmegyünk, mielőtt még valaki idejön és elkezdi ecsetelni, hogy mennyire összeillünk meg ehhez hasonlók.
- Szerintem is jobb lenne menni. Rosszul vagyok.
- Akkor gyerünk. – Mikor hazaértek, elkezdték megbeszélni az esküvő részleteit. Arra jutottak, hogy minél előbb össze kell házasodniuk, hogy Ginnyn az esküvőn ne nagyon látszódjon, hogy terhes. Így elhatározták, hogy március másodikán összeházasodnak. Addig volt még két hónap.
- Szerintem jó lesz a március kettő. Tavasz – ragyogott fel Ginny szeme.
- Igen, de be kellene jelentenünk a szüleidnek.
- Áh, ne is mond! Ki fognak dobni. Még azt sem tudják, hogy kettőnk között van valami. De minél előbb, annál jobb.
- Aha. Akkor legyen…
- Holnap. A holnap megfelelő.
*
Molly Weasley ajtót nyitott.
- Kislányom, de rég láttalak! Mi járatban? – Csak most vette észre, hogy Draco is ott áll lánya mellett. – Ő mit keres itt? – Mutatott Dacóra.
- Szia, anya! Valamit be kell jelentenünk! Fontos dolog!
- Akkor gyertek be! – Kitárta az ajtót és betessékelte a párt. Mikor beértek, elültek a kanapéra. – Kértek valami innivalót? – Ginny megrázta a fejét. – Akkor hát! – Mrs Weasley is leült velük szemben. – Mi olyan fontos?
- Hát… - Ginny Dracóra nézett. – El kell mondanom neked valamit. Az egész Chris születése után kezdődött, mikor Dracóhoz költöztünk. De ezt te is tudod. Minden Dracóval eltöltött nap után éreztem valamit a szívemben, de nem tudtam, hogy mi az az érzés. Így ment ez három hónapig. Egyik este elmentünk színházba és több történt köztünk, mint egy csók. – Ginny és Draco egyszerre pirult el. Molly nagyra nyitotta a szemét. Már tudta, hogy lánya és Draco Malfoy között van valami és azon az éjszakán nem csak beszélgettek. – Másnap reggel Harry jött hívatlanul. Berontott a gyerekszobába, ahol Chris épp Draco kezeiben aludt. Mérges lett és szomorú. Lementünk a nappaliba beszélgetni. Kioktatott, hogy az ő gyereke miért alszik egy másik férfi karjai között. És én csak akkor vallottam be magamnak, hogy szeretem Dracót. Mindig is szerettem, csak nem vettem észre, mert azt hittem, hogy Harryt szeretem. – Molly szólni akart, de Ginny máris folytatta. – Így hát egy pár lettünk. De tegnap minden megváltozott. Elmentünk vacsorázni. Az étteremben váratlan dolog történt, amire nem számítottam. – Dracóra mosolygott, aki visszamosolygott. – Draco megkérte a kezem és én igent mondtam. – Molly Weasley felállt és kiment a szobából. – Most megbántottam. Ezt lágyabban kellett volna közölnöm. De ha már most elkapta a mehetnék, mi lesz, mikor megtudja, hogy babát várok. Vajon sírni fog? – Draco nem tudott megszólalni Ginny mellett. - Óh, istenem! Add, hogy ne haragudjon ránk. Szegény azt hitte, hogy Harry és köztem örökre tart majd a szerelem. De nem is szerettem igazán. Ez csak egy gyerekkori szenvedély volt. – Molly visszajött.
- Hát, örülök nektek.
- De ez még nem minden.
- Mi jöhet még? Egy gyerek? – Draco és Ginny összenézett, amit Molly is észrevett. – Ugye nem. Kislányom, mondd, hogy nem vagy terhes. – Ginny nem mondott semmit. Most Dracónak kellett felszólalnia.
- De igen. Kisbabát várunk. És nagyon boldogak vagyunk. Talán maga ezt nem érti, de mi szeretjük egymást, és nem érdekel, hogy ki mit gondol, akkor is összeházasodunk. – Molly elmosolyodott.
- Ki hitte volna, hogy egy Malfoynak vannak érzései? Ez szép volt, fiam. Már tudom, hogy van benned elég jóság ahhoz, hogy a lányom hozzád menjen. Nem hittem volna, hogy egy Malfoy valaha is így fog beszélni a lányomról. De még abba sem gondoltam bele, hogy olyan unokám lesz, akiben Malfoy vér folyik. Áh, de kit érdekel, hogy milyen vér? Csak az a lényeg, hogy szeretitek egymást. De apádnak, hogy mondod el? – Nézett lányára.
- Majd megoldom valahogy. Tudom, hogy nem lesz könnyű elfogadnia, de jobb lesz, ha belemegy.