6. Top 10

TIK-TAK

- A 18-dik században sok felkelés volt a Mágiaügyi Minisztérium ellen.

TIK-TAK

-… Ezért egy jól képzett varázslócsoport elindult, hogy felkutassa a lázadók búvóhelyét. Ez 1789-ben történt…

TIK-TAK

- Ám a kutatás falba ütközött, s ami napig nem kapták el a merénylőket, akik ezt írták a falakra: "Pusztuljon a Mágiaügyi Minisztérium!" - a professzor nagy levegőt vett, (bár nem értem miért, ha szellem az illető, minek neki levegő?), majd folytatta tovább monoton hangon.

Szinte mindenki aludt. Én is szundítottam volna, csak az a baj, hogy az a buta falióra, nem hagyja abba a tiktakolást. De azért még is jó, hogy van, mert ahogy felpillantottam rá feltűnt, hogy már csak két perc van hátra az órából. Már majdnem ismét elméláztam, amikor egy fehér papírrepülő landolt a padomon. Széthajtottam, szemem megakadt az ismerős, cirádás betűkön.


„Találkozzunk óra után a szükségszobája előtt! Beszélnünk kell!

Üdv: Blaise Zambini”


Hátrapillantottam a vállam fölött s miután találkozott a tekintetünk rábólintottam.

- Három, kettő, egy, zéró. - és egy tizedmásodperc múlva szellem úr át is lebegett a táblán. Én, mint egy engedelmes kis rabszolga elindultam a megbeszélt találkozóhelyre. Hála az égnek, bocsánat Merlinnek, hogy ez volt az utolsó óránk ma. Blaise lazán támasztotta a falat mikor odaértem, gondolom, azért mert félt, hogy különben eldől az iskola.


- Szia! - köszöntem neki csicseregve, nem is értem saját magamat. Elméletileg még mindig haragudnom kéne rá, ám gyakorlatban kissé más a szitu. Ő csak biccentett, majd háromszor elsétált a fal előtt, miközben azt motyogta, hogy: - Kell egy hely ahol nyugodtan beszélhetünk.

Amikor megjelent az ajtó, beléptünk a jelenleg kényelmes fotelekkel, kis asztallal berendezett apró szobába. Lehuppantam az egyik fotelbe, Blaise velem szembe telepedett le.


- Na mondd, mit szeretnél!

- Nos.., beszélgetni.

- Miről?

- Kettőnkről, arról, hogy mit mondjunk meg a többieknek a jegyességünkről, s a hetedév végi esküvőnkről.

- Ezt így?!

- Most minek ragozzam? - nézett rám kajánul. – Ez a tényállás Wilson.

Legszívesebben behúztam volna neki egy akkorát, hogy a fal adja másikat.

- Jó. Nos akkor beszélgessünk! - csaptam össze a tenyeremet. - Mit is mondtál először? Ó igen, megvan. Kettőnkről. Nos szerintem nem ártana, ha látszólag együtt lennénk, mert különben elég fura lesz mikor Dumbledore bejelenti a jegyességünket a bálon. Az Igazgató Úr szerint az lesz a legjobb, ha ott mondja el.
Érted mire célzok? A többieknek biztos feltűnne, hogy eddig egymásra se bagóztunk, most meg hirtelen jegyben járunk.

- Mondasz valamit!

- Aki tud, az tud.

- Megvan! - kiáltott fel diadalmasan.

- Mi van meg?

- Az ötlet! Ami halál biztos! - barna szemei magabiztosan csillogtak. - Ugye azt gügyögted, hogy fura lenne, ha csak úgy hipp-hopp jegyesek lennénk és, hogy ki kéne találnunk valamit.

- Igen azt.

- Nos igazat kell adnom neked! Járnunk kell!

- Te Szent Merlin koktél ruhában és üvegcipellőben! Te igazat adtál nekem? Jól érzed magad? Nincs lázad? Ne menjünk fel a gyengélkedőre?

- Eddig prímán! Csak maradj csöndben, ha megkérhetlek! Most gondolkodnom kell! Ki kell tervelnünk minden egyes részletet! - és előhúzott egy megtépázott pergamengalacsint. - Van nálad penna? Az enyémet eltörte Draco, véletlenül persze.

Nevetnem kellett, ám amint megláttam a morcos arcát elnémultam. Kisebb kotorászás után előhúztam a táskámból egy pennát és a tintatartót, átnyújtottam neki. Lerakta az asztalra a dolgokat, majd kisimította a pergament.

- Na szóval! A haditerv első fázisa: … - Blaise írt, majd megállt és felnézett rám – Ötlet?

- Hát van egy-kettő.

- Mit is szoktak csinálni a szerelmespárok?

- Hmm. Például, megfogják egymás kezét, meg
ilyesmik.

- Szóval fogják egymás kezét, együtt sétálnak, bámulják egymást.

- Pontosan!

- Oké!


Elég gyorsan végeztünk ezzel a kis problémával. Majd elégedetten néztünk egymásra. A levegőben tapintható volt az izgalom.

- Felolvasod? - kérdeztem remegő hangon.

- Ha akarod, persze.

Bólintottam.

- Oké, nos akkor a Top 10. - Blaise nagy levegőt vett és nekiállt.



A TOP 10: Avagy a tervek terve.
10 sikeres ötlet arra, hogy elhitessük mindenkivel az iskolában, szeretjük egymást!



1. Kéz a kézben járni a folyósokat.
2. Mindig egymást keresni.
3. Szemezni, vagy bámulni egymásra, mint borjú az új kapura.

- Erről jut eszembe Wilson ajánlom, hogy változtass a ruhatáradon!
- Mért?
- Ilyen ruhákban, amikben jársz, nem felejteném rajtad a szemem még véletlenül sem!
- Káromkodhatok?
- Most nem.
- A fenébe!

4. Rákacsintani a másikra.

5. Sokat beszélni a másikról másoknak. (Pl. Olyan szép szeme van, vagy olyan jó a humora stb., stb.)


6. Együtt tölteni a szabadidőnket

7. Szívecskéket rajzolni a pergamen szélére és beleírni a párunk két kezdőbetűjét.

- Azt majd te fogod csinálni, mert én biztos nem – tiltakozott hevesen Blaise.

- Milyen nagylelkű vagy!

- Tudom.


8. Sokat beszélgetni a másikkal.


- Istenem! Ezt nem mondod komolyan! – sóhajtott keserveset Zambini.

- Szívből őrölnék, ha nem szólnál hozzá az összes ponthoz.

- Ó! Pedig ezt én csak építő kritikának szántam!

- Hiszi a piszi!


9. Együtt tanulni a könyvtárban és a klubhelyiségben.

10. Esetleg, mondjuk, talán csókolózni egy eldugott sarokban.


*****


Nyugtalanul forgolódtam az ágyamban. Blaise-zel megbeszéltük, hogy holnap elkezdjük a tervet.
„Jaj, Istenkém! Úgy izgulok, hogy le se tudom hunyni a szemem. Mi lesz holnap? Mit szólnak majd a többiek, ha meglátnak minket kézen fogva sétálni? Vagy azon kapnak, hogy épp egymáshoz simulunk?
Jut eszembe, holnaptól még csak öltözködnöm is másképp kell!
Irtó kíváncsi leszek mit fog szólni Blaise amikor magas sarkúban, miniszoknyában és félig begombolt blúzban végiglejtek a Nagyteremben. Hmm. Már alig várom!”