Z�gott a feje, �s test�nek minden porcik�ja f�jt. �rezte, hogy valamilyen f�ny vil�g�tja meg arc�t, ez�rt kiss� elfordult. Megpr�b�lt fel�lni, de hirtelen heveny l�ktet�st �rzett az oldal�ban, �gy ink�bb nem pr�b�lkozott tov�bb. V�g�l siker�lt egy kiss� kinyitnia a szem�t.
Egy szob�ban fek�dt, az egyik sarokban. �jszaka volt, a Hold szomor�an s�t�tt be az ablakon, amivel szemben lefektett�k.
- Mit keresek itt? – k�rdezte mag�t�l. – Hogy ker�ltem ide?
Pr�b�lta felid�zni az esem�nyeket, hogy mi�rt ker�lt ebbe a helyzetbe, de nem siker�lt neki.
Azt�n r�j�tt, hogy semmire nem eml�kszik, m�g a nev�re sem. Hirtelen k�ts�gbees�s lett �rr� rajta, �s a f�jdalommal nem t�r�dve fel�lt. Nagy meglepet�s�re egy m�sik testet l�tott maga mellett, ami egyenletesen szuszogott. Vaks�t�t volt azon a r�szen, ahol fek�dt, de l�that� volt, hogy egy fi�.


- H�! H�, kelj fel! Hah�, kelj m�r fel! – A fi� hirtelen megr�ndult, majd lassan mocorogni kezdett.
- Aaaaah - �s�tott a fi�. – Mi�rt kellett fel�breszteni? Sz�pet �lmodtaaaaam – mondta, egy �jabb �s�t�s k�s�ret�ben. – Egy�bk�nt meg, ki a fene vagy? �s… ki vagyok �n?
- �n is �pp ezt akartam k�rdezni. Fogalmam sincs, hol vagyunk, �s hogy kik vagyunk. Egyszer csak fel�bredtem itt, �s semmire nem eml�keztem – azt�n fel�bresztettem t�ged, �s most itt tartunk.
- Nem �gy t�nik, mintha hamar kijutn�nk innen. Egy�bk�nt a nevem… most jut eszembe, fogalmam sincs, hogy h�vnak. De mivel valahogy sz�l�tanunk kell egym�st, leszek mondjuk Jack.
- �n pedig leszek Jim. Ez j�l hangzik. Jim �s Jack… B�r nem sokat �r�nk a j� hangz�ssal. B�rcsak tudn�m, hogy ker�lt�nk ide – mondta Jim, majd nagy nehezen fel�llt, �s kin�zett az ablakon. – Esik az es�, de vir�gzik a fa… hol esik gyakran az es� m�g ilyenkor is?
- ���, asszem Angli�ban, mert az �ce�n mellett van. Meg m�g Amerika partjain… meg h�t angolul besz�l�nk, sz�val csak ez a k�t eset lehets�ges.
- �s ha kanadaiak vagyunk?
- Akkor tudnunk k�ne franci�ul, de �n csak annyit tudok, hogy „Je t’aime”… az meg nem t�l sok.
- Aha… legal�bb m�r nagyj�b�l tudjuk, hol vagyunk.


Jim �jra az ablakhoz l�pett, �s sz�tn�zett.
- Valami nagyon sz�rja a fenekem… N�zd csak, Jim! – Jack fel�llt, �s egy sz�p, faragott botot adott Jimnek.
- Mi ez?
- Fogalmam sincs, de biztos k�l�nleges holmi. Hiszen mi�rt faragn�nak egy botot ilyen sim�ra, ha nem lenne k�l�nleges?
- Nem tudom, nekem csak egy egyszer� botnak t�nik.
- N�zd meg, van-e neked is!
- Nem hiszem, de ha ennyire akarod, megn�zem… H�, v�rj csak! Van itt valami! Aha! – mondta Jim, �s el�h�zott egy, a Jack�hoz hasonl� botot.
- Na l�tod, neked is van!
- Igen, csak fogalmam sincs, mire haszn�lhatn�m.
- Majd kital�ljuk, ha visszat�rnek az eml�keink… M�r ha visszat�rnek valaha.
- Ne legy�l pesszimista, Jack! Ez biztos csak egy �tmeneti amn�zia, vagy valami… Megvannak az eml�keink, csak nem tudjuk el�hozni �ket…
- Rem�lem, hogy igazad van.


P�r percig cs�ndesen hallgatt�k az es� zuhog�s�t, majd v�g�l Jack t�rte meg a cs�ndet.
- K�r�ln�zhetn�nk a h�zban, nem gondolod? Biztosan nem egyed�l vagyunk itt.
- J� �tlet.
M�r �r�ltek, hogy kiszabadulhatnak a szob�b�l, �m �r�m�k nem tartott sok�ig, ugyanis az ajt� z�rva volt.
- Nincs n�lad valami �les? – k�rdezte Jim.
- P�ld�ul valami ilyen? – k�rdezett vissza Jack, kez�ben egy kis dr�tot tartva. – A zsebemben tal�ltam.
- T�k�letes!
A dr�t azonban beragadt a lyukba, �s nem lehetett forgatni, csak h�zni, ami viszont nem j�rt eredm�nnyel.
- H�t haver, �gy t�nik, itt ragadtunk – s�hajtott let�rten Jack.
- Valaki majd ben�z, hogy mi t�rt�nik vel�nk. T�nyleg, nem lehet, hogy ez egy k�rh�z?
- K�rh�z? �gyak n�lk�l �s s�t�t falakkal? Ugye csak viccelsz?
- Igazad van.
- Egy�bk�nt megmondan�d, hogy n�zek ki? M�g azt se tudom, milyen sz�n� a hajam.
- V�r�s. A szemed k�k, az arcod meg szepl�s. �gy r�n�z�sre tizennyolc lehetsz. �s �n?
- A hajad fekete, a szemed z�ld, a homlokodon pedig van valami… furcsa.
- Micsoda?
- Egy sebhely. Egy vill�m alak� sebhely.