- H�t, haver, nekem m�g mindig van egy olyan �rz�sem, hogy ezek a botok k�l�nlegesek – sz�lt Jack, �s a falhoz d�lt.
- Egy h�nap �ta ezt mondogatod, akkor csin�lj vele valamit! Szerintem csak j�t�kbotok, amit gazdag gyerekeknek adtak, hogy j�tsszanak vel�k – de mi nem hiszem, hogy gazdagok lenn�k, mivel tal�r van rajtunk. – Jim leporolta tal�rj�t, ami m�r kezdett sz�rk�lni.
- Te t�nyleg semmit nem �rzel, mikor megfogod? Mikor �n a kezembe veszem, akkor olyan furcsa �rz�s t�r r�m… mintha energia s�p�rne �t a testemen… Te ilyet nem �rzel?
- Most, hogy mondod, �reztem m�r �n is ilyet.
- Na l�tod! B�rcsak ki tudn�nk jutni innen a seg�ts�g�vel…
- Egy bott�l ne nagyon rem�lj semmit. N�zd, �tel! – Harry az ajt� fel� mutatott, ami alatt betoltak k�t t�l hideg levest.
- H�! V�rjon! Ki maga? – ki�ltotta Jack, de a titokzatos szem�ly keze m�r elt�nt.
- Hagyd, semmi �rtelme – intette le Jim Jacket, aki az �kl�t r�zta az ajt� fel�. P�r perc alatt bekanalazt�k az �telt, �s visszat�rtek a sarokba, ahol �ltek azel�tt.



- M�g egyszer megl�tom a kez�t, nem engedem, hogy kih�zza! – sz�lt �jra Jack, �s d�h�ben meglend�tette a botj�t. Megd�bben�s�re az arany szikr�kat �rasztott a v�g�b�l.
- Mi a… L�ttad ezt?
- Mit? – k�rdezett vissza Jim, aki m�r majdnem elaludt.
- Ezt! – Azzal Jack �jra meglend�tette a botot, ami �jra szikr�kat �rasztott.
- Ezt hogy csin�ltad?
- Fogalmam sincs, de pr�b�ld meg te is!
Jim is el�vette a botj�t �s megsuhintotta. Az � p�lc�ja viszont nem arany, hanem k�k szikr�kat �rasztott.
- Azta! Te is tudsz ilyet! Jim… nem lehet, hogy ez egy var�zsp�lca?
- Egy mi? – h�kkent meg a k�rdezett.
- Egy var�zsp�lca, tudod… sok mese sz�l arr�l, hogy az emberek tudnak var�zsolni. Mi van, ha mi is tudunk? Lehet, hogy emiatt z�rtak be minket!
- Na ne viccelj! Csak szikr�kat tudunk csin�lni, a var�zsl�k enn�l t�bbre k�pesek. P�ld�ul, csin�lj f�nyt!
- ���… rendben, megpr�b�lom. – Jack fel�llt �s erej�t megfesz�tve koncentr�lt a botra, �s elk�pzelte, hogy az f�nyt �raszt mag�b�l.



- Na, kedves var�zsl� bar�tom? – k�rdezte p�r perc ut�n Jim.
- Nem m�k�dik �gy, hogy elk�pzelem. Lehet, hogy valami var�zsige kell hozz�!
Jim a has�t fogta a nevet�st�l.
- Ez m�r sok. Te t�nyleg hiszel ebben? Azok a szikr�k is csak biztos be vannak �p�tve a botokba.
- Na j�, figyelj… Van a f�nyre valami latin sz�, itt van a nyelvem hegy�n… �h�, megvan. Lux lucis!
A bot v�g�b�l enyhe vil�goss�g t�rt ki, de csak egy r�pke pillanatig.
- Most nevess, Jim! – vigyorgott r� bar�tj�ra Jack, aki megsz�lalni se tudott. – De ez biztos nem a helyes var�zsige, csak k�zel �llok hozz�…
Jack p�r percig gondolkodott, k�rbe-k�rbe s�t�lva a szob�ban.
- Luxorom! – A bot v�ge egy kicsivel nagyobb f�nyt adott, mint az els� pr�b�lkoz�s ut�n.
- Luxom! – A bot v�ge egyre jobban izzott, de m�g mindig kialudt egy m�sodperc ut�n.
- Lumox! – A bot m�r majdnem megtartotta a f�ny�t.
- Lumos! – A bot v�ge k�r�l egy nagy f�nyg�mb alakult ki, �s nem aludt ki.
- Sz�p volt, Jack – tal�lta meg v�gre a hangj�t Jim. – �s hogy oltod el?
- V�rj csak, latinul az �jszaka… Nox!
A p�lca f�nye kialudt.



- Nem semmi – t�totta el a sz�j�t Jim. – Ha m�r tudunk var�zsolni, megpr�b�lhatn�nk kijutni innen, nem?
- Most te j�ssz, tal�lj ki valamit.
- K�nny� azt mondani.
- Nos, l�ssuk! – Jim az ajt�hoz l�pett �s var�zsp�lc�j�t a kulcslyukra ir�ny�totta.
- Alhimna!
Jack k�tr�t g�rnyedt a nevet�st�l, �s a padl�ra fek�dt.
- Mi olyan vicces?
- Semmi, semmi.
- Valahol el kell kezdenem!
- Igen, de ennek az alhamal�nak semmi k�ze a latinhoz.
- Mi�rt, az felt�tel?
- Nem, csak a Lumos �s a Nox is latin sz�b�l ered. �s a latin az egyik legfontosabb nyelv, sz�val sok mindent alapoztak arra.
- Honnan tudsz ilyen sokat?
- Nem tudom, csak �rzem, �szt�n�sen j�n. Lehet, hogy elfelejtett�k az eml�keinket, de a tud�s az megmarad.
- Na, akkor valami latinosat… Jim le�lt, �s pr�b�lt kital�lni egy olyan sz�t, ami hasonl�tott a latinra.



- Alhomnus! – sz�lalt meg egy id� ut�n. A p�lca v�ge k�ken felizzott, de ki is aludt.
- Alohomnia! – A k�k f�ny m�rete megn�vekedett, �s �gy t�nt, mintha ki akarna t�rni – de mire megtehette volna, elt�nt.
- Alohomorus! – A f�ny m�r majdnem elv�lt a p�lca v�g�t�l, de ism�t kialudt.
- Alohomora! – K�k f�nycs�va t�vozott Jim p�lc�j�b�l, �s a kulcslyukba csap�dott. Ebben a pillanatban az ajt� kiny�lt.
- H�ha! Ez sz�p volt, haver!
- K�ssz! Nos, nem akarjuk felfedezni a h�zat?
- Rendben Jim, de azt�n �vatosan! Ha �szrevesznek minket, akkor nek�nk l�ttek!
- Csak ut�nad! – mosolygott Jim, �s el�reengedte Jacket, majd � maga is kil�pett a szob�b�l.