- Mikor is kapn�nk legk�zelebb �telt, Jack?
- ���… k�r�lbel�l 3 �ra 42 perc m�lva.
Jim megh�kkent.
- Ilyen pontosan megjegyzed? – k�rdezte sz�jt�tva.
- Mindent megjegyzek, ami kaj�val kapcsolatos – mosolygott Jack, �s megsimogatta a has�t. – Hab�r semmi ilyenre nem eml�kszem, csak �rzem. Azt pl�ne, hogy milyen borzalmasak a levesek.
- Akkor van id�nk n�zel�dni – sz�lt Jim, �s k�r�ln�zett a folyos�n, ahova kil�ptek a szob�b�l. Legal�bb tizen�t hasonl� ajt� ny�lt m�g a folyos�r�l. – Nem tudod, hogy lehetne bez�rni ezt az ajt�t?
- Asszem eml�kszem valamire…
Jack p�r percig pr�b�lkozott, m�g r�tal�lt a helyes var�zsig�re.
- Colloportus! – A p�lc�b�l egy z�ld f�nycs�va t�vozott, �s az ajt�ba csap�dva bez�rta azt.
- Sz�p volt haver!
- Csak sokat olvashattam r�gebben latin k�nyveket, az�rt tudom kital�lni ezeket – mosolygott Jack. – Na menj�nk, h�tha megtudunk valamit arr�l, hogy mi�rt is sz�ll�soltak el minket ide. Esk�sz�m, lassan elsorvad a testem!
- Egy�bk�nt – sz�lt Jim, mik�zben elindultak a folyos�n -, neked nincs olyan fura �rz�sed, hogy valami fontosra, valami hihetetlen�l fontosra nem eml�kszel?
- De, �n is �rzek hasonl�t. Tudn�m, mi lehet az!
Jim �s Jack sorban nyitott�k ki az ajt�kat, de semmi jel nem utalt arra, hogy valaki m�g �lne a h�zban rajtuk k�v�l.



- H�t, megn�zt�k az �sszes ajt�t, haver – sz�lt v�g�l Jack, �s m�g egyszer k�r�ln�zett. A folyos� v�g�n ajt� helyett egy k�nyvespolc �llt.
- Nem lehet, hogy a k�nyvespolc egy titkos �tj�r�t nyit? – k�rdezte Jim.
- Ezt k�nnyen megtudhatjuk. Alohomora! – ki�ltott fel, �s a p�lc�j�t a folyos� v�g�re ir�ny�totta. A k�k f�nycs�va becsap�dott a k�nyvespolcba, majd a k�zep�n kett�ny�lt, �s egy ember alak� ny�l�st alak�tott ki.
- Biztos, hogy j� �tlet oda bemenni? – k�rdezte reszketve Jack.
- Meg akarod tudni mi�rt vagyunk itt, vagy nem? Az el�bb m�g olyan magabiztos volt�l, most meg vissza akarsz menni?
- P…p�kok! – ki�ltotta Jack, �s Jim m�g� �llt, hogy ne l�sson el�re. Jim hangosan nevetett.
- Mi olyan vicces ebben? Te semmit�l sem f�lsz?
- Fogalmam sincs. Ha nem tudn�d, semmire nem eml�kszem – mondta nevetve Jim, majd elindult a ny�l�s fel�. – Na, j�ssz vagy sem?
- Megyek – sz�lt Jack magabiztosan, �s k�vette Jimet. A ny�l�s egy s�t�t folyos�ra vezette �ket, ahonnan egy perc m�lva ki�rtek. Egy szob�ba �rkeztek, ami nappalinak t�nt – tele volt a pihen�s k�l�nb�z� m�dszereit felk�n�l� eszk�z�kkel. A falakon �res festm�nyek sorakoztak v�gig.
- H�ha! – bukott ki Jackb�l.
- T�nyleg sz�p. V�rj csak, hallod ezt? – A szoba egyik ajtaja fel�l egyre k�zeled� hangokat lehetett hallani.
- Ezek ide j�nnek! – suttogta Jim, �s beh�zta mag�val Jack-et a legk�zelebbi d�v�ny al�. �ppen id�ben, ugyanis az ajt� �pp kiny�lt, �s k�t f�rfi l�pett be rajta.



- Sz�val, megszerezt�tek a holttesteket, Avery? – k�rdezte az id�sebbik, akinek haja m�r �sz�lt.
- Igen, Rodolphus, mind megvan – v�laszolta a fiatalabb, s�t�tbarna haj� f�rfi.
- Remek. A ritu�l�t egy h�nap m�lva tudjuk elv�gezni, a f�zet akkor lesz k�sz. P�r hozz�val� m�g hi�nyzik, szerezz�tek meg �ket – az �sz egy list�t adott �t a barn�nak.
- Meglesz, Rodolphus. Egy�bk�nt merre tartod �ket? – k�rdezte Avery, mik�zben eltette a list�t, �s k�r�ln�zett.
- Egy rejtett ajt�n �t, a szoba v�g�n… de hiszen ez nyitva van! – ki�ltott fel Rodolphus, �s futva szaladt �t a folyos�n. Jim mag�ban im�dkozott, hogy miut�n megl�tja, hogy az ajt� z�rva van, ne nyissa ki. Az �sz var�zsl� l�tsz�lag nyugodtan �rkezett vissza.
- H�la istennek, az ajt� z�rva! – M�r azt hittem, r�j�ttek, hogyan kell haszn�lniuk a p�lc�ikat! – s�hajtott, �s le�lt arra a d�v�nyra, ami alatt Jim �s Jack rejt�z�tt.
- Milyen var�zst is alkalmazt�l rajtuk?
- Ez egy �si latin var�zslat. N�h�ny r�mai cs�sz�r is alkalmazta azokon a mugli alattval�ikon, akik megtudtak valamit a var�zsvil�g l�tez�s�r�l. Sok �si cs�sz�r var�zsl� volt, �s rengetegen voltak a Birodalomban.
- De h�t akkor a var�zsl� elnyomottak mi�rt nem l�zadtak fel a cs�sz�r ellen? – k�rdezte bamb�n Avery.
- Mit gondolsz? Az �sszes var�zsl� be�llt a cs�sz�r szolg�lat�ba. Ez�rt nyertek annyi h�bor�t a r�maiak els�pr� f�l�nnyel – de egyszer csak megcsappant a l�tsz�muk, �s a Birodalom �sszeroppant.
- �s hogy is m�k�dik pontosan a var�zslat?
- Elfedi az �sszes eml�k�t annak, akire r�sz�rj�k. Csak �gy tudja az elm�je ezt a g�tat elt�rni, ha valami olyan sz�t ejtenek ki el�tte, ami vele kapcsolatos, p�ld�ul a neve. Ezut�n pedig ilyen ritu�l�kra lehet �ket felhaszn�lni, mint amit mi tervez�nk. De persze ehhez kell a f�zet is, amit a r�maiak nem ismertek, k�l�nben minden katon�jukat felt�masztott�k volna.
- �s ha meghallani egy olyan sz�t, amivel a g�t megt�rik, akkor mindenre azonnal eml�kezni fog?
- Nem, egy�ltal�n nem. A g�t a mem�ri�jukban csak k�t h�t m�lva t�rne meg, �s a b�b�j kimond�sa el�tti f�l �vre csak k�s�bb eml�kezn�nek. �s az sem biztos, hogy az els� eml�khull�mot t�l�lik – volt m�r p�lda r�.
- �rtem m�r – sz�lt Avery. – Nos, Rodolphus, megyek, �s megszerzem a f�zethez a marad�k alapanyagot. Meg kell l�togatnom a Borgin&Burkes-t is.
- Rendben, Avery.
- Biztosan nem tudnak kijutni a szob�jukb�l?
- Ne agg�dj, Potter ott maradna az id�k v�gezet�ig, ha �gy akarn�m. Tulajdonk�ppen csak �t kellett volna elhoznom, de l�tni akartam, hogy szenved a feles�gem gyilkosa, hogy nap mint nap s�rni l�tja a l�ny�t �s a meny�t – ez�rt elhoztam Weasley-t is. Biztosan nem jut esz�kbe megsuhintani a p�lc�jukat, �s ha igen, akkor sem tudnak kital�lni var�zsig�ket. Ez�rt is hagytam meg �ket, hagy �r�ljenek nekik, am�g tehetik.



Mikor elhangzott a Potter kifejez�s, Jimet olyan er�s energiahull�m r�zta meg, hogy az majdnem kil�kte a d�v�ny al�l. Jack ellenben meg se mozdult, �s „mi-a-fen�t-csin�lsz-a-v�g�n-m�g-lebukunk” pillant�st vetett r�, de a Weasley sz�ra ugyan�gy reag�lt, mint Jim. Avery �s Rodolphus l�that�lag semmit nem vettek �szre a d�v�ny alatt t�rt�ntekb�l.
- Akkor �n megyek. Viszl�t, Rodolphus.
- Viszl�t, Avery. – Rodolphus fel�llt, �s kiment a szob�b�l, m�g Avery t�vozott a k�ri�b�l. Az �sz var�zsl� valami k�lf�ldi nyelven elmormolt egy var�zsig�t, �s bez�rta az ajt�t maga ut�n.


- H�t, majdnem �szrevettek minket, haver – sz�lt Jim �t perccel k�s�bb, miut�n visszalop�ztak szob�jukba. Nem kock�ztatt�k a lebuk�st azzal, hogy megpr�b�ltak volna kit�rni a h�zb�l.
- K�t h�t, �s eml�kekkel lesz�nk tele, Jim.
- Rem�lem is. Ha j�l gondolom, a te vezet�kneved Weasley, az eny�m Potter – b�r m�g soha nem hallottam egy ilyen nevet sem.
- Csak b�rjam ki m�g k�t h�tig ezekkel a levesekkel, �s ha kiszabadulunk, esk�sz�m, megeszek egy eg�sz szarvasmarh�t.
- Rem�lem, eml�kezni fogsz majd erre k�s�bb is, Jack – sz�lt nevetve Jim, majd mindketten �lomba mer�ltek.