Celatum Mens Mentis
5. fejezet
�sszeesk�v�s

Kingsley Shacklebolt m�gia�gyi miniszter d�h�sen v�gta az asztalhoz az akt�t, ami az �jabb t�meges muglibalesetet elemezte.
- M�r megint a Lestrange-csapat! Nem lehet igaz! – gondolta, majd elk�ldte patr�nus�t, �s kil�pett az irod�j�b�l.
- J� reggelt, miniszter �r! – A k�sz�n� f�rfi jobb kez�t felemelve tartotta – nyilv�nval�an kopogni akart.
- J� reggelt, Ludovic! Ha nem zavarja, most nem �rek r�.
- De uram! – pr�b�lkozott a k�pc�s. – Az angol kviddicsv�logatottr�l van sz�!
- Nem �rdekel, Bumfolt, a Lestrange-�gy sokkal fontosabb.
- Oh, sz�val a Lestrange-�gyr�l van sz�! Akkor nem is zavarom mag�t, miniszter �r. Tov�bbi kellemes napot! – sz�lt Bumfolt, �s elindult a Brit-�r Kviddicsliga K�zponti Irod�ja fel�.
- V�rjon csak! – sz�lt ut�na a miniszter. – N�h�ny kobold tett n�lam l�togat�st tegnap d�lut�n. Azt mondt�k, hogy maga fogad�st k�t�tt vel�k n�gy �vvel ezel�tt a Trim�gus Tusa gy�ztes�re, de vesztett. Azt �ll�tj�k, hogy maga nem fizette ki �ket! Igaz ez? – A miniszter �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �s megrov�an n�zett Bumfoltra.
- �hm – az �reged� var�zsl� l�that�an zavarban volt. - nos, igen, t�nyleg nem fizettem ki �ket, de nem igaz, hogy vesztettem! Igenis nyertem! Legk�zelebb, ha erre j�rnak, sz�ljon nekem, majd �n besz�lek vel�k.
- Rendben, Bumfolt. Nos, a viszontl�t�sra – sz�lt a miniszter, majd besz�llt a legk�zelebbi liftbe. H�ta m�g�tt nagyot s�hajtott Bumfolt, �s fej�t ingatva elindult az ellenkez� ir�nyba.



T�z perccel k�s�bb egy f�rfi, csukly�val a fej�n bel�pett a Foltozott �stbe.
- Mit adhatok? – k�rdezte Tom, a kocsm�ros.
- Egy l�ngnyelv-whiskyt – felelte amaz kiss� rekedt hangon, �s le�lt az egyetlen �res asztalhoz. A fogad� tele volt, ny�zsg�tt az emberekt�l. �t percig v�rt, am�g bel�pett egy m�sik csukly�s, �s le�lt hozz�.
- �dv�z�llek, Avery – k�sz�nt az �jonnan �rkez�nek.
- Kingsley – biccentett Avery. – Mi�rt h�vatt�l?
- Ezt magadt�l is tudhatn�d. – A miniszter kortyolt egyet whiskyj�b�l, �s k�rt m�g egyet Averynek.
- Sz�val, nincs hozz�f�znival�d?
- Tudod, hogy Rodolphus a csoport vezet�je. Olyan b�b�jjal kezelt mindenkit, hogy ha valamilyen m�don tudatn�m a terveit m�ssal, ott helyben meghaln�k. Csak annyit mondhatok, hogy nagy vesz�ly fenyeget, �s az eg�sz var�zsvil�g vesz�lyben van.
- �s persze a h�zba se lehet bejutni – h�zta el a sz�j�t a miniszter.
- Fidelius-b�b�j, �s a titokgazda Macnair. �s ha megpr�b�ln�k bevinni valakit a h�zba, akinek nincs a karj�n a S�t�t Jegy, mindketten el�juln�nk �s elkapn�nak minket.
- Hiszek neked, hiszen egy�tt n�tt�nk fel. Tudom, hogy az Imperius alatt �llt�l hossz� ideig. Ismerlek, nem k�vett�l volna el ilyen tetteket magadt�l. Ha siker�l leleplezni a tervet, akkor elint�zem, hogy t�r�lj�k az elfogat�si parancsot ellened.
- K�sz�n�m, Kingsley.



- Egy�bk�nt azt elmondhatod, hogy – ezen a ponton a miniszter szeme elkerekedett, �s egy Avery h�ta m�g�tti pontra n�zett.
- Mit l�tt�l? – k�rdezte Avery, miut�n h�trafordult.
- Mintha Lestrange fej�t l�ttam volna – d�rzs�lte a szem�t. – Biztos csak k�pzel�dtem. Sz�val, azt elmondhatod, hogy kik vannak benne a szervezked�sben, nem?
- Term�szetesen. Nem vagyunk sokan, de Rodolphus szerint hamarosan sokkal t�bben lesz�nk. – Miut�n a miniszter k�rd�n n�zett r�, Avery felnevetett. – Tudod, a terv, amir�l nem besz�lhet senki!
- Igen, igen… folytasd! – mondta, �s el�vett egy jegyzett�mb�t.
- Sz�val, Rodolphuson k�v�l a testv�re, Rabastan, valamint Mulciber, Macnair, Rover, Selwyn, Wilkes, Yaxley, Travers, Scabiort �s Runcorn. A t�bbieket ki akarj�k szabad�tani az Azkabanb�l.
- Megvan – sz�lt a miniszter, �s let�pte a tele�rt lapot jegyzett�mbj�r�l, �s p�r percig n�zegette azt.



-  Sz�val tizenegyen rajtad k�v�l – sz�lt v�g�l. -  Mi tagad�s, Rodolphus �s Rabastan �gyesen elmenek�ltek a Roxfortb�l a csata ut�n. A tetszhalott-var�zs nagyon hat�sos b�b�j…
- El sem tudod k�pzelni, hogy meglep�dtem, mikor Rodolphus be�l�tott hozz�m! A S�t�t Nagy�r hal�l�val felold�dott az Imperius-�tok, �s �ppen hozz�d k�sz�ltem, mikor bekopogtatott! Persze � nem tudta, hogy az Imperius alatt tettem mindent, emiatt megb�zott bennem. �s elmondta, hogy mit terveznek a fiv�r�vel… Nekem pedig bele kellett mennem, k�l�nben ott helyben meg�lt volna.
- �s mi lesz, ha a terv siker�l?
- Akkor nekem v�gem – s�hajtott Avery, �s n�zegetni kezdte a pohar�t – Nem �rtheted, mi�rt, de akkor �n biztosan meghalok. Emiatt fel�ldozom majd az �letem valaki�rt, hogy ne feleslegesen haljak meg.
- Fel�ldozod magad… valaki�rt?
- Hallott�l m�r Merlin barlangj�r�l? – A miniszter megr�zta a fej�t. – Minden k�v�ns�got teljes�t, de nem �nzetlen�l. Ellenszolg�ltat�st k�r �rte! �s mit gondolsz, mit k�rhet egy m�sik �let�rt cser�be?
- �rtem m�r - sz�lt, �s kin�zett az utc�ra. – De rem�lem, nem t�rt�nik meg.
- �n is rem�lem. Tom, m�g k�t L�ngnyelv-whisky-t! – sz�lt Avery a fogatlan csaposnak. – Ezt a k�rt �n �llom – sz�lt mosolyogva.



- Potter �s Weasley hogy vannak? – k�rdezte a miniszter, miut�n kiitt�k poharukat.
- Rodolphus minden nap h�romszor ad nekik enni, mint mindig. De csak levest, �s abba is valami b�jitalt rak, ami sz�ks�ges a ri… a tervhez. Majdnem kimondtam, j�s�gos Merlin!
- De csak majdnem, sz�val semmi bajod nem lesz – veregette v�llon a miniszter Averyt. – Akkor m�g �letben vannak.
- Igen, de ha hamarosan nem l�ptek k�zbe, nem �ppen t�l j� �llapotban fogtok r�juk tal�lni.
- H�la Rodolphus b�b�jainak… - fintorgott.
- Ha kimondan�m a hely nev�t, a fel�n�l kiszakadna a nyelvem a hely�r�l, te is tudod.
- Igen, Avery, tudom, �s nem hib�ztatlak �rte. Nos, nekem mennem kell, Ludo Bumfolt megint kital�lt valami marhas�got a kviddicsv�logatottal kapcsolatban – vigyorgott a miniszter. – Viszl�t, Avery.
- Viszl�t, Kingsley.