Harryék és Ronék babái már hat hónaposak voltak. Egy éjjel mikor Harry és
Ginny aludt, Ginny felébredt és hirtelen kiugrott az ágyból. Harry erre
felébredt és felült az ágyra.
- Mi a baj, Ginny? - kérdezte Harry.
- Nem hallod, hogy sír a gyerekünk? - kérdezte Ginny.
- Én nem hallok semmit - válaszolta Harry. Majd odament feleségéhez és
ölbe kapta, majd szépen, óvatosan lefektette. - Csak kimerült vagy - mondta
Harry, majd melléfeküdt és átölelte, majd elaludtak. Ginny két óra múlva
felült és hallotta, hogy sír egy kislány és látta maga előtt. Ez a kislány
teljesen olyan volt, mint Tereza, csak idősebb és a szeme zöld volt, mint
Harrynek. A kislány már járt és azt kiabálta „Mama!”. Ginny úgy
ítélte meg, hogy a kislány már tizenöt hónapos, egy hetes és két napos.
Szombat reggel kettő óra volt. Harry is felébredt és megkérdezte Ginnytől,
hogy miért nem alszik. Ginny mindent elmesélt.
- Ginny, itt az ideje, hogy beszéljünk - mondta Harry és mindent
elmondott. Mindent, hogy mi történt Florral, és hogy törölték az érdekében
az emlékét, mindent elmesélt, amiről Ginny már nem tudott. Ginny erre
izgatott lett és az ajtó felé ment, de Harry elkapta, leültette az ágyra és
kiment nyugtatót keresni a konyhában, de előbb Ginnyre zárta az ajtót. Majd
mikor visszajött, kinyitotta az ajtót és látta, hogy Ginny magába roskadva
ül a földön, térdeit összekulcsolva. Ginny észre se vette, hogy Harry
lehajol hozzá, és hogy bead neki egy nyugtatót, csak mikor Harry kihúzta
Ginny karjából a tűt, akkor Ginny fájdalmat érzett négy másodpercig, majd
elaludt. Harry visszarakta őt az ágyba és mellé feküdt. Majd ő is elaludt.
Reggel tíz órakor Harry felkelt és ment főzni. Ginny sokáig aludt a
nyugtató miatt. Addig Harry gondoskodott Terezáról. Ginny délután négy
órakor kelt fel és kiment a konyhába, ahol Harry olvasott.
- Szia! - szólt Harry.
- Szia! - mondta Ginny. Majd Harry abbahagyta az olvasást, Ginnyt
leültette az asztalhoz és egy tál levest tett elé.
- Egyél - szólt Harry. Ginny evett, de csak néhány kanállal. Majd
otthagyta levesét és a gyerekszobába ment Terezához. Harry utánament. Ginny
kivette a bölcsőből lányát, és ringatni kezdte, mivel a baba nem aludt,
csak nézelődött a bölcsőben. Harry csak nézte őket, és azt hitte, Ginny már
jobban van. Majd mikor a baba elaludt, Ginny lefektette és Harryvel együtt
visszament a konyhába. Harry megkérte Ginnyt, hogy egye meg a levesét, mire
Ginny engedelmesen szót fogadott. Később Harry elmosogatott. Majd Fred
átjött megnézni Ginnyt és beszámolt Harryéknek Ron koncertjéről. Mind a
hárman nevettek. Később Fred megnézte Terezát.
- Nahát Ginny! A lányod milyen szép lett! - mondta Fred.
- Köszi - mondta Ginny. Kiemelte Terezát a babaágyból és Fred karjába
adta. Fred csak nézte a kicsit és a kicsi is őt. Nem sokkal később Fred
berakta Terezát az ágyába és mind a hárman kimentek a konyhába.
- Na és anyáék mért nem látogatnak meg? - kérdezte Ginny Fredtől.
- Hát, tudod hugi, mindenki segít Ronéknak, mert nem könnyű tizenegy
babával, és anya engem kért meg, hogy rátok nézzek.
Este hétkor Fred távozott. Addig, amíg ott volt beszélgettek Ronék
babáiról. Később Ginnyék bementek Terezához, mert a kicsi sírt. Tisztába
rakták, és felváltva ringatták, míg a baba el nem aludt és utána
lefektették. Utána a konyhában megvacsoráztak. Majd Harry elmosogatott,
addig Ginny letusolt. Utána Ginny lefeküdt és úgy tett, mintha aludna.
Harry is letusolt. Majd csendben lefeküdt Ginny mellé és átölelte. Ginny
megvárta, míg Harry elaludt, majd férje karját óvatosan levette testéről,
nehogy felébressze és elhagyta a házat. Messze barangolt egy tóhoz és ott
egy dombhoz ment fel, mert követte a lánya hangját, amit hallott. Ekkor
leült a dombra és fülelt, de már nem hallotta Flort. Ekkor lépteket
hallott. Felállt és vele szemben egy sötét ruhás férfit pillantott meg,
akit egy fekete kapucni takart.
- Te szemét! Mit csináltál a lányommal?! - kérdezte üvöltve Ginny, majd
pálcáját rá szegezte, de a férfi elkiabálta magát, hogy
„Stupor”, miközben elővette pálcáját. Ginny pálcája messze
repült a kezéből. Ekkor a férfi megölelte Ginnyt és azt mondta:
- Nyugodj meg. - Ginny ismerős hangot hallott, majd a férfi levette
kapucniját
- Draco? - szólt Ginny.
- Mit keresel itt ilyen későn? - kérdezte Ginnyt, miközben Ginny
pálcájáért ment. Majd odaadta neki. Ginny és Draco leültek a dombra és
Ginny mindent elmesélt neki. Majd Draco felkelt és azt mondta, jobb lesz,
ha hazamegy. Ekkor Ginny is felkelt és közölte Dracóval, hogy nem megy,
hanem megkeresi a lányát.
- Jó. Ahogy gondolod! Akkor én viszlek haza - mondta Draco és felkapta
Ginnyt. A nő egy ideig kapálózott, de aztán belátta, hogy nincs esélye,
mert Draco olyan erősen fogta. Eközben Tereza sírt otthon és Harry felkelt,
nem látta a mellette fekvő Ginnyt és azt gondolta, hogy a babával van és
ment a babaszobába. Majd látta, hogy a kicsi egyedül van és aggódott
Ginnyért, de előbb most a babával kell törődnie. Mikor Tereza már nem sírt,
Harry ment volna megkeresni Ginnyt. Már nyitni akarta az ajtót, mikor
látta, hogy valaki nyitja. Majd megpillantotta Ginnyt Draco karjaiban.
Draco elmondta, hogy megtalálta Ginnyt, és hogy a lányát kereste és nem
akart hazajönni, ezért akarata ellenére hazahozta. Miközben Harry karjaiba
rakta, Harry megköszönte. Draco elment, de előtte még hozzátette a
mondanivalóihoz:
- Vigyázz Ginnyre. - Harry erre bevitte a feleségét a szobába, aki
kapálózott és azt kiabálta:
- Eressz el! - Harry lerakta az ágyra és bezárta az ajtót. - Eressz ki! -
kiabálta Ginny. Harry erre az ágyon ült és onnan kiabált neki, miközben a
lány az ajtókilincset rángatta.
- Minek? Hogy megint megszökj? - kérdezte kiabálva Harry. Ekkor Ginny
abbahagyta az ajtó kilincsrángatását és Harry felé fordult. Majd azt
mondta:
- Meg kell találnom a lányomat. - Harry erre azt felelte, hogy most a
másik lányának nagyobb szüksége van rá, és hogy az anyjáért sírt, de ő nem
volt itt.
- Harry, sajnálom! Megígérted, hogy megkeresed a lányunkat, de nem teszed,
már nem is érdekel téged! - ordította Ginny, majd összeroskadt a földre és
keservesen sírt. Harry ekkor odament hozzá és ölébe vette, majd az ágyra
fektette, és a fejét simogatta, miközben Ginny sírt és azt mondta Ginnynek:
- Ez nem igaz és meg fogom keresni, de most aludj. - Majd melléfeküdt és
tovább simogatta, míg Ginny abba nem hagyta sírást és el nem aludt. Majd ő
is elaludt.