Huszadik fejezet: Harry beszél szerelmével
Flor 2009.12.30. 15:39
Harry estig várta, hogy felesége felébredjen és közben elaludt. Ginny mikor
felébredt, szépen halkan megpróbált az ajtó felé menni, nehogy Harry
felébredjen. Mikor odaért, amilyen halkan tudta, kinyitotta az ajtót és
elindult a folyosón. A folyosón orvosokat látott, de hogy ne vegyék észre,
rögtön bement egy ajtón, ami előtt megállt. A szobában egy szekrényt látott
és azon kívül orvosok asztalait és székeit. A szekrény tele volt
gyógyszerel és Ginny rosszul érezte magát. A szekrényajtót kinyitotta egy
hajcsattal, amit egy asztalon talált és nézte a gyógyszereket. Néhányat
elolvasott. „Altató, nyugtató, fájdalomcsillapító” és ehhez
hasonlók. Ginny kivette a fájdalomcsillapító gyógyszert, és egy marékkal
bevett belőle. Ekkor azonban egy fiatal orvos lépett be, aki látta Ginny
kezében a gyógyszert és azonnal kiabált a többi orvosnak, miközben Ginnyt
lefogta, nehogy elmeneküljön. Eközben Harry felébredt.
- Ginny! Ginny! Hol vagy? - Ordibált magából kikelve, mert tudta, hogy
valami butaságot csinál majd Ginny. Kiment a folyosóra és rohanva a
folyosón, mint az őrült és ekkor meghallotta az orvosokat, akik a
nővérekkel ordibálnak.
- Mégis hogy képzelik, hogy a gyógyszeres szekrényt őrizetlenül hagyják
anélkül, hogy az ajtót kulcsra zárják?!
- Hol van Ginny? - kérdezte az orvosokat Harry. Az egyik orvos azt mondta,
hogy találtak egy lányt, aki vagy egy fél doboz fájdalomcsillapítót vett
be. De azt nem tudják biztosan, hogy ki ő, csak azt, hogy ma vette őt fel
egy orvos, akinek már szóltak, de ő csak később tud jönni. Addig a lányt
egy fiatal orvos vette kezelésbe néhány nővér segítségével. Azzal az orvos
visszaküldte Harryt oda, ahonnan eljött, mondván, hogy nem is biztos, hogy
az a lány hozzá tartozik. Harry bement Ginny szobájába és ekkor bejött
Ginny orvosa, aki elmondta neki, hogy mindjárt hozzák Ginnyt, és hogy
kimosták a gyomrát és már be is nyugtatózták. Ekkor a fiatal orvos jelent
meg, karján az alvó Ginnyvel. Harry kikapta feleségét a kezéből és az ágyba
fektette. Majd Ginny orvosa elment, de a fiatalabbik maradt, hogy néhány
percig megfigyelje Ginnyt, hogy vajon rendesen veszi-e a levegőt, mert a
sok gyógyszernek akár mindenféle mellékhatása lehet, de ha ez alatt a
néhány perc alatt semmi bajra utaló jelet nem talál, akkor még időben és
rendesen kimosták a gyomrát és ezt el is mondta Harrynek. Az orvos néhány
perc múlva távozott, mert úgy látta, hogy Ginny rendesen lélegzik. Harry
elköszönt tőle és mindent megköszönt. Az orvos is elköszönt és azt mondta,
hogy csak a kötelességét teszi. Harry utána leült Ginny mellé egy székre
mikor az orvos elment. Reggel Harryt egy nővér ébresztette fel, mondván,
hogy menjen arrébb, mert Ginnyt altatniuk kell még majd, infúzión keresztül
táplálják és kikötik a kezeit, nehogy valami butaságot csináljon, mondjuk,
kitépi a tűt, ha magához tér. Harry segített Ginny kezeit óvatosan kikötni,
de összeszorult szívvel. Majd amikor a nővér kiment és behozta az infúziót
és bekötötte Ginnynek, meghagyta Harrynek, hogy szóljon, ha a nő magához
tér és a nővér kiment. Harry leült Ginny mellé és az alvó Ginnyhez beszélt.
- Ginny, miért tetted ezt? Meg is halhattál volna.
Ekkor Ginny családja lépett be hozzájuk és Harry elmesélt mindent, hogy
Ginny miért van kikötve. Ginny családja estig maradt. Mielőtt elmentek
volna, Ginny anyja Harrynek adott néhány szendvicset és kérte, hogy egye
meg. Harry (bár éhes volt) nem nagyon volt kedve enni, de úgy gondolta,
hogy minden erejére szüksége lesz ahhoz, hogy Ginny mellett legyen, ezért
megette a szendvicseket. Utána egy óra múlva Ginny felébredt, de nagyon
kába volt még a nyugtatótól és nyilván a rengeteg gyógyszertől. Harry
megsimogatta Ginny arcát és Ginny ránézett. Majd Ginny beszélt hozzá.
- Harry, kérlek! Vigyél innen.
- Ginny, nem mehetsz el.
- De én nem akarom ezt, Harry.
- De Ginny! Meg kell gyógyulnod.
- Azt hiszed, meg akarok gyógyulni?
- De Ginny, miért nem akarsz meggyógyulni?
- Mert nincs miért élnem, Harry.
- Dehogynem, Ginny! Hiszen, mindenki szeret téged a családodból és
Terezának biztosan hiányzol.
- De mi van Florral, Harry?
- Ginny, ne törődj most Florral.
- Hát ez az Harry! Téged már nem is érdekel az első lányunk és én ezt nem
bírom elviselni! - kiabálta Ginny.
- Ginny, ne mondd ezt! Megígérem, hogy meg keresem.
- De te mindig csak ígéred, de sosem keresed meg, Harry!
- Hát ezért tetted, Ginny?
- Mit, Harry?
- Hogy bevetted azokat a fájdalomcsillapítókat, ráadásul egy fél dobozzal?
- Igen, és ne hitesd el nekem, hogy te szeretsz engem és ezért akarod,
hogy meggyógyuljak, mert tudom, hogy csak Tereza miatt akarod, hogy
meggyógyuljak, hogy legyen, aki neveli őt, mert ha valóban szeretsz, akkor
megkeresnéd Flort!
- De Ginny! Én szeretlek és igenis megkeresem Flort.
- De megint csak mondod, de nem teszed, Harry!
- De Ginny…
- Semmi de, Harry! Hagyj békén!
- Látom Ginny, hogy nem tudunk kibékülni, pedig én úgy terveztem, hogy
most mindent megbeszélünk, és újra szeretsz majd, mint régen, de látom,
hogy időbe telik, de nem adom fel.
- Már megbeszéltünk mindent, Harry!
- Hát, ahogy gondolod, Ginny! Akkor most hívom a nővért.
- Hogy mi, Harry?
- Jól hallottad, Ginny! Hívom a nővért, mert látom, hogy nagyon nem vagy
jól és a nővér azt mondta, hogy szóljak, ha magadhoz térsz. – Harry,
ahogy kimondta, elment hívni a nővért. Ginny persze utána kiabált, hogy ne
merészelje hívni a nővért, de Harry ezt nem hallotta akkor már. A nővér
bejött és Ginny akarata ellenére elaltatta. Utána nővér kiment és Harry
Ginny mellé feküdt és átölelte.
|