Ginny és Flor


-Harry! Harry!
- Mi van, Ginny?
- Én... tudod hányingerem van és ... Jaj, olyan boldog vagyok! - nevetett Ginny
- Ginny, ugye nem?
- De igen, Harry!
- Hát, ezt nem gondoltam volna, habár persze számíthattunk volna rá. Na,
mindegy, nem lesz semmi baj, csak gyere és feküdj le.
- Mi van? Mi bajod, Harry? Eressz el és nem fekszem le!
- Ginny! Nem kellett volna hagynom, hogy te is megidd azt, amit a bátyáid
isznak.
- Miről beszélsz? Semmi bajom, ugyanúgy, mint nekik!
- Tényleg? - húzta fel a szemét, mikor az ikrek bejöttek a "húzd le az alsó gatyád Percy" című dalt énekelve.
- Jó, lehet, hogy nekik igen, de nekem nem. Én józan vagyok!
- Aha, persze, Ginny. Na, gyere, feküdj le.
- Nem! Én jól vagyok és ne húzz az ágy felé!
- Na, jól van! Hányat mutatok?
- Számít ez, Harry?
- Igen! Szóval mennyit?
- Kettőt, hármat, most négyet. Hagyd abba nem akarok játszani!
- Hát, legalább nem látsz duplán, de ettől függetlenül még lehetsz berúgva.
- Nem vagyok!
- Jó! Nem vitatkozom! Gyere velem!-Harry a konyhába húzta Ginnyt.
- Mit akarsz? Hogy egyek rosszul, vagyok bármit is...
- Nem. Ginny nem akarom, hogy egyél. Én azt akarom, hogy.. - mondta Harry,
miközben csinált neki egy varázsitalt, majd odanyújtotta.
- Idd meg!
- Mi? Azt akarod, hogy igyam meg?
- Igen!
- Nem iszom meg!
- Miért i,s Ginny?
- Mert ne rajtam kísérletez!
- Ne butáskodj, Ginny! Rajtad miért kísérleteznék? Arra ott vannak a
bátyáid! - mutatott a két alakra, akik egymás fejére húzták az alsó gatyát,
amit a mosógépből vettek ki.
- Jó, megiszom.
- Ez a beszéd, Ginny.
- De ha olyan leszek, mint ők... - fenyegette Ginny mutató ujjal Harryt.
- Nem fogsz! - tartotta fel kezét Harry és Ginny inni kezdte.
- Remélem, nem fogok semmit sem csinálni tőle - mondta, mikor odanyújtotta a
poharat Harrynek.
-Semmit nem fogsz. Megnyugtatlak.
- Hogy érted azt, hogy semmit? - kérdezte, mikor beleesett Harry karjába.
- Megvagy! - mondta Harry és felkapta.
- Azt mondtam, nem fogok semmit, de most részegnek érzem magam!
- Nem, csak fáradtnak.
- Miből gondolod?
- Mert altatót itattam veled.
- Miért?
- Mert nem akarok három embert kergetni a házban és figyelni, hogy ne
essenek el és törjék össze magukat.- Ekkor Fred neki eset a mosógépnek, ami
behorpadt.
- Bocsánat, hölgyem - mondta.
- Hé, Fred! Az egy mosógép.
- Milyen Prém?
- Mosógép.
- Hát örülök, kedves hölgyem. Mi is a neve? Mosógép. Milyen szép név.
- És Fredéknek miért nem adtál valamit?
- Ginny, csak nem gondolod, hogy őket is a karjaimban viszem haza?
- De engem sem.
- Persze, hiszen téged csak az ágyba viszlek, mivel itt laksz. - Harry
lefektette.
- Na, itt is vagyunk.
- Harry, amúgy komolyan beszéltem.
- Miről is? Ja, hát persze, hogy rosszul vagy. Ne aggódj, holnapra elmúlik.
- Nem érted? Én azért...-Ginny elaludt, mielőtt Harry megtudhatta volna.
Harry átment a fürdőbe és kirángatta Fredet a mosógépből.
- Hé, Fred! Hol van George?
- Hát ő valami Millyvel van.
- Milly?
- Ja, ott - mutatta George.
Harry átment Georgehoz, aki a mikróval csókolózott.
- Hé, elég lesz már! - rángatta el.
- De még el sem kezdtük.
- Aha. -Hát, tudod, nem akarom, hogy kis mikrók legyenek, pláne nem az én
mikrómtól, ami mindig felrobban. - Harry elvonszolta onnan.
- Milly, szerelmem!-üvöltötte George. Milly, a mikró, erre hangosan pöfékelt és
felrobbant. Harry hazarángatta őket.
- Tessék, Molly. Itt vannak az ikrek. Az egyik a mosógépbe szeretett bele, a
másik Millybe.
- Milly?-kérdezte Molly, miközben fiait beterelte a házba.
- Igen, a mikró.
- Hát rosszabb is lehetett volna.
- Ezt hogy érti?
-Múltkor Kloiba szeretett bele. A büdös sárkányba.
- Na, én megyek is. Ginnyre kell vigyáznom.
- Miért? Mi van vele?
- Hát, ő is be van rúgva.
- És egyedül hagytad részegen?
- Adtam neki egy varázs...
- Szegénykém, akkor tényleg nagyon kilehetett, ha megitattad vele.
- Igen. Azt mondta, hogy rosszul van és folyton nevetett. - Harry elköszönt
és hazament. Másnap reggel Ginny a konyhában megállt az asztalnál és köszönt férjének.
- Szia, Ginny! Ezt idd meg - Nyújtott neki egy poharat.
- Mi ez?
- Varázsbor.
- Tegnap még részegnek hittél. Most meg azt akarod, hogy megigyam?
- Abban az esetben, ha másnaposság miatt isszák, jót tesz.
- Nem vagyok másnapos.
- Tegnap még rosszul voltál.
- Igen, de nem voltam. Most sem vagyok részeg.
- Hát, most nem, de másnapos lehetsz.
- Mondtam már, hogy nem voltam részeg!
- Akkor mitől voltál rosszul? Ginny, idd meg! Jót fog tenni.
- Nem ihatom meg, mert árthat.
- Aha. Te is azzal jössz, mint Hermione, hogy a varázsborban sok cukor van?
- Nem, habár igaz.
- Nem? Akkor nem értelek.
- Nézd, nem tenne jót.
- Aha. Azzal jössz, mint Hermione, hogy nem... és ő már szinte nem halandó.
Semmi olyat enni-inni. Ugye nem akarsz lefogyni, mint ő?
- Nem, dehogy.
- Ron már attól tart, hogy anorexiás és lehet, hogy orvoshoz kéne vinni.
- Én nem vagyok az.
- Hát nagyon remélem. Mert nem akarlak kórházba vinni.
- Nem vagyok az, de szerintem nemsokára meghízok.
- Na, már kezdődik.
- Micsoda?
- Hermione is ezzel kezdte. De tudod, az én feleségem nem fog lefogyni!
- Én nem is fogyok le. Legalábbis egyenlőre.
- Na jó! Elég ebből! Idd meg! Talán attól észhez térsz. Lehet hogy mostanában
kevés volt benned az energia, a vitaminok, vagy agyon dolgoztad magad, mint
Hermione aki már attól tart, hogy a varázsbor árt.
- Mert árthat is!
- Nem árthat neked.
- De igen. Neki is árthat, ha berúg és nekem is.
- De egy pohártól nem rúg be.
- Hát egytől nem is.
- És Ron amúgy sem hagyná, hogy berúgjon teljesen.
- Teljesen?
- Hát, ja. Tudod, még a végén nem akarná azt, amit ő.
- Miért ne akarná?
- Hermione makacs és nehéz bármiről meggyőzni, hát képzeld el részegen.
- Miért, te elképzelted?
- Én? Isten mentsen Hermione győzködésétől. Hát még részegen. Képzeld el szegény Ront.
- Ez igaz.
- Na, akkor?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert árthat!
- Most mondtam, hogy egy pohár nem árthat.
- De igen.
- Na jó. Kapsz egy percet, hogy megidd. Ha nem, megyünk a kórházba!
- Nem!
- Na jó. Gyere megyünk! - rángatta feleségét Harry.
- Harry! Eressz el! - sírta Ginny. Harry elengedte és megölelte.
- Jaj, kérlek, ne haragudj, bocsáss meg. Csak úgy félek, hogy elveszítelek, mint
a filmekben, hogy a lány belehal a betegségébe.
- Túl sok tévét nézel.
- Ez igaz.
- Nem kéne annyit nézned. Dobd ki.
- Igazad van, Ginny. Ezért tiéd a megtiszteltetés, hogy ki dobd.
- Áh, nem, kösz! Hermione úgy is ért hozzá, majd ő.
- Oké. Szegény Ron hetekig siratta a tévét.
- Figyelj... én nem vagyok beteg, de kérlek, ne ráncigálj az orvoshoz mert
árthat! - Én terhes vagyok. Harry meg sem szólalt egy percig.
- Harry szólalj már meg!-Talán nem örülsz neki?
- De, Ginny! Én örülök. -Harry megeresztett egy mosolyt. De igazán boldog nem
volt, mert már akkor érezte, hogy baj lesz.

*