A háború elkezdődött és nem várhatok itthon, ölbe tett kézzel, úgy érzem,
tennem kell valamit. Elmegyek és harcolok Harryék oldalán. Tudom,
szerintetek túl fiatal vagyok, de tizennyolc évesen már beállhatok a
csatába, még a muglik közt is nagykorúnak számítok már. Tudom, féltetek, de
Harry már tizenegy évesen szembeszállt Voldemorttal és Ronék is ott
harcolnak. Ron, Harry és Hermione küzdenek, és nem hagyhatom, hogy a
barátaim egyedül szálljanak szembe velük. Nem élhetek úgy, hogy tudom,
valószínűleg utoljára látom őket. Ott kell lennem és harcolnom a végsőkig.
Meg kell mondanom Harrynek, hogy tudja, mellette állok és a szememben nem
csak a "kis túlélő", hanem több. Mire megkapjátok a levelet, én már
nem leszek a közelben. Kérlek, ne haragudjatok, hogy elszöktem, de nem
bírok itthon várni egy levélre, hogy tudjam, élnek-e még és ha meghalnak,
ha elbuknak, akkor én is velük akarok halni, hogy tudjam, a jó ügy
érdekében haltam meg. Nem akarok úgy megöregedni, hogy a barátaim meghaltak
és én meg sem próbáltam segíteni, mikor megtehettem volna. Kérlek, ne
gyertek utánam, meg se próbáljatok megállítani, mert úgy sem fordulok
vissza. Ma megyek és harcolok, de ti ne gyertek értünk harcolni,
gondoljatok a többi gyereketekre és az unokáitokra Billtől, Fredtől és
Percytől. Nekik szükségük van rátok. Ha vége a csatának, akkor soha többet
nem megyek el otthonról és családot alapítok majd, de ha mégsem, akkor
tudjátok, hogy szeretlek titeket.

UI.: A remény hal meg utoljára.

Ginny