- Juliette! – suttogta megsemmis�lten Harry. – Hogy ker�lt�l ide?
- Pont �gy, ahogyan te! Ne felejtsd el, hogy �n is auror vagyok! – n�zett d�h�sen a f�rfi szem�be a feles�ge.
- Harry! Mit akar az jelenteni, hogy Mrs Potter? Ugye csak annyit, hogy van egy elveszett testv�red, �s neki a feles�ge? – k�rdezte Ginny, b�r ezt � sem hitte le.
- Harry! – futott be Hermione. – Sajn�lom! Nem tudtam visszatartani! Kiszedte bel�lem! – ismerte be b�nb�n�an.
Harry fel�llt, �s elengedte a m�g mindig �rtetlen�l n�z� Ginny kez�t, �s k�zelebb ment a nej�hez.
- Juliette! K�rlek, most menj ki! Majd k�s�bb megbesz�lj�k!
- Hah! Harry Potter! Egyszer m�r ler�zt�l, nehogy azt hidd, hogy m�g egyszer megteheted! Itt fogok mind addig maradni, am�g vissza nem j�ssz velem Londonba!
- Figyelj! Nem mondtam, hogy menj vissza Londonba, csak a k�rteremb�l menj ki! Ginny m�g csak most �bredt fel – mondta, de csak annyira hangosan, hogy Ginny ne �rtse.
- Harry! Mi ez az eg�sz? – Ginny megpr�b�lt felkelni, de Hermione odarohant hozz�, �s visszatuszkolta az �gyba.
- Ginny! Maradj nyugton! Minden ki fog der�lni!
- Arr�l �n kezeskedem! �s most r�gt�n meg is tudsz mindent! Nem baj, ha tegezlek? Tudod, el�g sok k�z�s van benn�nk! – g�nyol�dott a n�, mik�zben a friss f�rj�t n�zte.
- Hermione! Maradj itt Ginnyvel, �n mindj�rt j�v�k! – sz�lt bar�tn�j�nek. – Juliette, te pedig most r�gt�n kij�ssz velem! – karon ragadta, �s kivezette.
- Harry! Most azonnal eressz el! – ellenkezett, de nem tudott elszabadulni az er�s szor�t�sb�l.
- Ir�ny kifele! – sz�lt ellenkez�st nem t�r� hangon, �s becsukta maguk ut�n az ajt�t.
- Na, ide figyelj, Harry Potter! Nem vagyok a tulajdonod! Nem r�ncig�lhatsz, ahova akarsz! Most visszamegy�nk, �s te sz�pen mindent kit�lalsz annak a n�nek!
- Te nem m�sz sehova! – sziszegte d�h�sen. – Egy�ltal�n mi a f�szkes fen�t keresel itt?
- Hogy mit? – h�borodott fel. – Elj�ttem a f�rjem ut�n, aki otthagyott, mintha soha nem is ismert volna!
- Harry! Mi t�rt�nt? – l�pett oda hozz�juk Mrs Weasley.
- Semmi, Molly! Mindj�rt megoldjuk! Juliette sz�pen haza megy, �n meg vissza Ginnyhez!
- Azt csak k�pzeled! – fenyeget�z�tt m�g mindig Harry er�s karjaival viaskodva. – Nem fogok hazamenni n�lk�led! Megmondtam! – Azt�n egy pillanatra siker�lt kit�pnie mag�t a szor�t�sb�l, �s ez a r�vid id� el�g volt, hogy el�h�zza a p�lc�j�t, �s m�sokat megel�zve s�b�lv�ny �tkot sz�rjon az eg�sz foly�s�ra.
Mikor v�gig�zett az emberszobrokon, el�gedetten elmosolyodott, megigaz�totta a ruh�j�t �s a haj�t, kih�zta mag�t, �s felszegett �llal benyitott riv�lis�hoz.
- Juliette! Mi t�rt�nt kint? Hol van Harry? – k�rdezte meglepetten a barna haj� n�.
- � kint van – v�laszolt, �s ezut�n Hermion�t is megdermesztette.
- Mit akarsz t�lem? – k�rdezte f�lve a v�r�s haj�, miut�n felfogta, mi lett s�gorn�j�vel.
- Besz�lgetni – v�laszolta nyugodtan.
- Mir�l?
- Ink�bb kir�l! Harry Potterr�l.
- Mi k�z�d van neked hozz�? – Ginny el�re f�lt a v�laszt�l.
- Ami azt illeti el�g sok. �n vagyok a feles�ge – jelentette ki, �s l�tva Ginny reakci�j�t, egy kicsit elmosolyodott.
- Hogy mije? – kapkodott leveg� ut�n.
- A feles�ge. Tegnap este volt az esk�v�nk, ami miattad t�nkre ment.
- Miattam? – csod�lkozott, �s lassan az els� k�nnycsepp is kipottyant a szem�b�l.
- Igen. Harry tegnap tudta meg, hogy k�m�ban volt�l. De most �n k�rdezek! T�nyleg terhes vagy?
- Igen – v�laszolt f�lszegen.
- �s Harryt�l? - mire a m�sik csak b�lintott. – Mikor akartad elmondani neki?
- Soha.
- Micsoda? – most a f�lig francia n� csod�lkozott el. –De h�t � az apja!
- �s? Az els� gyerek�vel se foglalkozott t�l sokat!
- Akkor nem is akarod visszakapni? - k�rdezte kicsit fell�legezve �s rem�nykedve.
- Az m�g tegnap, illetve egy hete volt. Szeretj�k egym�st!
- De h�t az �n f�rjem!
- Igen, ez sok mindent megv�ltoztat.
- J�, akkor el kell, mondjam, hogy ne is �lmodozz Harryr�l! � az �N f�rjem! �s nem fogom hagyni, hogy csak �gy otthagyjon! – fenyeget�z�tt.
- Micsoda? De h�t �n vagyok a gyerekei anyja!
- Upsz! Elfelejtettem eml�teni egy apr�cska r�szletet! Harrynek lett volna egy kis meglepet�sem tegnapra.
- Nem, az nem lehet… - r�zta a fej�t.
- De, pontosan, lehet. Terhes vagyok! M�g pedig az �n f�rjemt�l!
- Nem. Harry azt mondta, szeret engem! – Ginny nem akarta elhinni. T�z perce m�g olyan boldog volt. Kib�k�lt Harryvel, �s m�r a k�pzelet�ben a k�z�s �let�ket �p�tgette. Erre most j�n ez a n�, hogy terhes, �s Harryt�l.
- �s te elhitted?! Pedig azt mondt�k, hogy okos vagy! H�t nem hagyott m�r el egyszer? – vigyorogta gonoszul.
- De �n �rzem, hogy szeret! – ellenkezett.
- Jaj, sz�vem! �s? Harry az �n f�rjem! �s ha m�g �gy is beadn� a v�l�pert, gondold el, hogy mekkora botr�ny lenne! V�letlen�l kisziv�rogna a sajt�nak, hogy a nagy Harry Potter el akarja hagyni a terhes feles�g�t egy m�sik n��rt! Harry m�g mindig ugyanannyira tart az �js�gokt�l! Gondolod, hogy belemenne?
- Ezt nem tenn�d – besz�lt maga el�, azt�n felemelte a fej�t, �s a gonoszul csillog� szemp�rba n�zett.
- �h, dehogyis nem! S�t k�pes vagyok �n rosszabbra is! J�l gondolom, hogy Harry felaj�nlotta, hogy gyere vissza Londonba?
- Igen, de…
- Te pedig visszautas�tod! – sz�lt k�zbe.
- Hogy mit teszek?
- Nem fogadod el. De ha m�gis, annak s�lyos k�vetkezm�nyei lesznek! Sophie-nak h�vj�k a l�nyod, ugye?
- Mit akarsz tenni vele?! – r�m�lt meg.
- H�t, egyel�re semmit. De ha Harry m�gis otthagyna, akkor volna �tletem… - mondta gonoszul, semmi �rzelmet nem mutatva.
- Nem mered! – r�zta a fej�t.
- Csak pr�b�ld ki!
- Figyelj, ���…
- Juliette!
- Figyelj, Juliette! – Ginny hangja remegett. – Mindent megteszek, csak ne b�ntsd Sophie-t!
- �n is �pp �gy gondoltam. �s mivel m�r am�gy is hat �ve egyed�l neveled, semmi gond nem lesz.
- J� – egyezett bele, de k�nnyei m�r az arc�n folytak v�gig.
- Akkor te megmondod Harrynek, hogy nem szereted, �s elhagyod. Akkor pedig mi – itt finoman v�gig sim�tott saj�t has�n – boldogan �lhet�nk. �rtett�l? – Ginny csak b�lintott. – �s ha elj�r a sz�d, akkor nagyon megb�nod!
- Juliette! Ginny! – t�rte be az ajt�t egy fekete haj� f�rfi. – Szerelmem, j�l vagy? – szaladt oda a v�r�s haj�hoz, �s meg akarta cs�kolni, de � eltolta. – J�l vagy? Mit tett veled ez az �r�lt? – mutatott a feles�g�re.
- Harry! Mi�rt besz�lsz r�lam �gy? – vette fel a leg�rtatlanabb k�p�t. – A feles�ged vagyok, �s szeretlek. Csak annyi a hib�m, hogy ut�nad j�ttem!
- Aki norm�lis, az nem fagyasztja le az eg�sz folyos�t! – tombolt Harry, mire Kevin j�tt be az ajt�n.
- De k�rem! Mi ez az �v�lt�z�s? Ez egy Ispot�ly! Itt betegek vannak! – m�ltatlankodott. – Ginny! �risten! Figyelj, j�l vagy? – rohant hozz�, mire a m�sik k�t alak is fel� fordult.
�s val�ban. Ginny annyira els�padt, hogy a feh�r fal mellette koszosnak t�nt, �s a szeme is teljesen beesett volt, tov�bb� m�g mindig patakzottak a k�nnyei.
M�g Harry agg�dva figyelte a gy�gy�t�t, addig Juliette mag�ban vigyorogott.
- Ginny! Mi baj van? – faggatt�k. – Nagyon feh�r vagy? Mit �rzel?
- J�l vagyok, Kevin! – felelete, majd mikor a f�rfi k�zel hajolt hozz�, hogy alaposabban szem�gyre vegye a szemeit, egy hirtelen felindul�sb�l megcs�kolta a f�rfit.
Harry teljesen ledermedt, �s csak n�zte a cs�kol�z� p�rost, ahogy Ginny egyre jobban elm�ly�tette a cs�kot. Eleinte Kevin ugyan ellenkezett, de azt�n feladta, �s �lvezettel viszonozta.
- Ginny, dr�g�m! J�l… - rontott be az ajt�n az anyja, ut�na sorban a t�bbi Weasley, �s a m�g kint �ll� rokonok, ismer�s�k. Mindenki megrend�lt a l�tv�nyt�l.
Mikor a fekv� n� �szrevette, hogy m�r egy kisebb stadionnyi ember b�mulja �ket, elengedte a f�rfit, �s arca a haja t�v�ig elv�r�s�d�tt.
- ���… sziasztok! – Mosolyt er�ltetett az arc�ra, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, besz�lt hozz�juk. – Mi sz�l hozott errefel�?
- H�t, George! Itt valami nem stimmel! – suttogta ikertestv�re f�l�be Fred.
- Ahogy mondod! Szerintem a mi dr�ga hugic�nk most tudta meg, hogy Harry megn�s�lt.
- �s ahogy ismerem, most �pp visszav�g! – eg�sz�tette ki, ahogy sz�let�se �ta mindig.
- Huh! Ebb�l megint hatalmas botr�ny lesz! – s�hajtotta George.
- Ne is mondd! Anya mindj�rt kicsapja a hisztit!
- Szerintem menek�lj�nk, am�g lehet!
- J� – mondta, �s kisurrantak a szob�b�l, ami annyira tele volt, hogyha m�g n�gy-�t ember kiment volna, akkor se t�nik fel. Mikor ki�rtek megl�tt�k, hogy valaki m�r megel�zte �ket, �s a szob�val szembeni h�rmas sz�ken �lt, mag�ba roskadva.
- Harry! – sietett el� Fred.
- ���… fi�k! – z�kkent ki a mereng�s�b�l.
- H�, haver! Ne cs�ggedj! Ez csak egy n�i praktika! – vigasztalta George.
- N�i praktika? – �rtetlenkedett.
- Ny�lv�n most tudta meg, hogy n�s vagy!
- Hidd el, ha n�ket megb�ntj�k, azt nem hagyj�k bossz� n�lk�l!
- Ne is mondd, braty�! Eml�kszem, mikor k�t �ve azt hitte az a, hogy is h�vt�k, Fred?
- Melyiket? Amelyik megetettet a saj�t term�keinkkel?
- Nem. Az m�sik volt, amelyik felrobbantotta a konyh�nkat! Pedig ott nem is �n voltam a ludas! – cs�v�lta a fej�t.
- Sr�cok! A l�nyeget! – n�zett r�juk Harry k�ts�gbeesetten.
- Ja, igen! A l�nyeg!
- Sz�val a l�nyeg az, hogy majd megb�k�l. Most csak evvel azt akarta el�rni, hogy l�sd, � sem csak miattad van. Vagy valami ilyesmi.
- Legal�bbis ezt mondta az a pszicho iz�…
- A pszichol�gus? – k�rdezte meglepetten Harry.
- Ja, igen �!
- Mit csin�ltatok ti ott?
- Apa aj�nlotta! Azt mondta, hogy a muglikn�l bev�lt. Mi meg kipr�b�ltuk, �s t�k po�n! – vigyorgott.
- Sz�val azt mondta, hogy ilyenkor a n�k – folytatta George, mert l�tta, hogy Harry megint r�juk akar sz�lni – �gy dolgozz�k fel a csal�d�st. R�ad�sul, ha Ginnyr�l van sz�…
- Bizony, �reg! – vette �t a sz�t Fred. – Ginny extr�n neh�z eset. Eml�kszem, mikor egyszer megviccelt�k, annyira megs�rt�d�tt, hogy nem besz�lt vel�nk egy h�tig, ami mag�ban nem is akkora katasztr�fa…
- De ott tett nek�nk keresztbe, ahol csak tudott.
- Akkor tanultuk meg, hogy Ginnyvel nem lehet sz�rakozni! – nosztalgi�zott, de Harry halk ny�g�se kiz�kkentette.
- De te ne agg�dj! Majd csak jobb lesz! – veregett�k h�tba. �szre sem vett�k, hogy lassan majdnem mindenki kij�tt a szob�b�l.
- Harry! Ginny besz�lni szeretne veled – mondta halkan Arthur.
- Minek? – k�rdezte nemt�r�d�en.
- Menj, be �s akkor majd megtudod! �n itt kint megv�rlak – v�laszolt a feles�ge.
- Rendben van – egyezett bele. Fel�llt, �s bement. Az ajt�t becsukta maga ut�n, de nem ment el�r�bb.
Onnan f�rk�szte az �gyban fekv� n� arc�t, aki nem igaz�n l�tszott boldognak, de igaz�b�l semmilyen �rzelem nem mutatta mag�t az arc�n. B�r n�ha Harry l�tni v�lte a sajn�latot, de nem mondott semmit.
- Harry!
- Mit akarsz, Ginny? Akkor most r�h�gsz rajtam egy sort, mert siker�lt a nagy Harry Pottert megal�znod? – bukott ki bel�le.
- Harry…
- �s majd mindj�rt azt is mondod, hogy az ikrek nem is az eny�mek, hanem ez� a Kevin�? – mutatott az ajt� fel�.
- Harry! Nehogy m�r te legy�l felh�borodva! – emelte most m�r fel a n� is a hangj�t. – Azt mondtad, hogy szeretsz, �s hogy sosem volt m�s n� az �letedben! Ezt t�z perccel ezel�ttig m�g el is hittem! Azt�n betoppan a feles�ged, �s kijelenti, hogy tegnap este volt az esk�v�d! R�ad�sul terhes!
- Hogy mi? – �mult el. – Ezt ki mondta?
- Mrs Potter! – hangs�lyozta. – Az el�bb jelentette be, hogy gyereket v�r t�led, �s esze �g�ban sincs elengedni t�ged! �s akkor �n vagyok a hazug? Nekem nincs jogom boldognak lenni? – szinte m�r kiab�lt Harryvel, aki m�g mindig nem b�rta feldolgozni a Juliette terhess�g�vel kapcsolatosakat.
- Terhes?
- Igen. Lesz egy igazi kis Potter gyerek! �s ha majd megsz�letik, a t�rv�ny nem fogja engedni, hogy csak �gy ott hagyd! Meg a sajt� sem! Nekem nem hi�nyzik ez a felhajt�s! Sophie-t is felneveltem egyed�l, az ikrekkel sem lesz m�sk�pp! �s most hagyj engem b�k�n!
- Ginny! Nem teheted ezt!
- Mit? Nem lehetek boldog? Nekem nem szabad?! Na ne nevettess, hagyj b�k�n! �s t�nj el az �letemb�l!
- Ginny…
- Kifel�! – �v�lt�tt r�.